7. rész

Hazafele nem szóltam senkihez, némán vezettem végig az utat. Örültem egyben és emellett ordítani tudtam volna. Örültem annak, hogy nem feleslegesen szenvedtük végig a hajnali kelést, de annak már kevésbé ahogy Liam mostanában viselkedik. Barátnője van és ha a világ a feje tetejére áll akkor sem fogom közel engedni magamhoz. Ráadásul kövezzenek meg, de még csak nem is ismerem. Lehet csak szórakozni akar. Ez a fiú teljesen más volt, mint az aki felvitt a szobába mikor kimentett a medencéből. Az a Liam gyengéd volt, udvarias, figyelmes, aranyos, azonban most…most sokkal hogy is szokták mondani, rámenősebb lett. Most olyan oldalát mutatja meg, amelyik bármely lányt levesz a lábáról és azonnal a karjaiba omlik. Amivel nem lenne semmi baj, ha nem lenne az az aprócska tényező, hogy ott van neki Danielle. Szóval erről ennyit. Nem tudom mit akar, de New Yorkban ha kell alszom egyedül vagy Harryvel, de Liamtől távol akarok lenni.

Hazaéve Jane és Hannah sikongatások és ugrálások közepette újságolta el a jó hírt Sarahnak aki mosolyogva fogadta az örömhírt. Este kaptunk egy sms-t Harrytől, hogy holnapután indulunk New Yorkba, addigra készüljünk el. Remek! Egy napom van arra, hogy harakirit kövessek el. Na nem! Nem Liam Payne lesz az a fiú aki miatt kihagyok egy New Yorki utat! Igen élvezni fogom és nem ronthatja el majd semmi.

A másnapunk azzal telt el, hogy összepakoljuk mind a négyünk bőröndjét, ami mint kiderült nem ment olyan könnyen. Jane és Hannah képtelen volt eldönteni milyen ruhákat hozzanak magukkal és a végén már mindet hozni akarták. Végül Rebecca segített nekik dönteni, mivel egy hétre megyünk csak nem pedig örökre. 4 órás szenvedés után két bőrönddel útra készen álltak a lányok és így végre mindenki elkészült. Sarah a lelkünkre kötötte, hogy hívjuk őt gyakran, mert aggódik már most értünk. Így megígértük neki hogy megérkezéskor hívjuk valamint minden nap legalább kétszer telefonálunk felváltva. Valamiért azt éreztem, hogy nem a fiúkban nem bízott és nem is bennünk, szimplán a szüleink reakciójától tartott ha valami bajunk esne.

Reggel arra ébredtünk, hogy valaki konkrétan ráfeküdt a csengőre.

- Csak tudjam meg ki az, én megölöm! –mentem le mérgelődve az emeletről

- Mi a jó élet.. –nyitottam ki az ajtót de elhallgattam

Az ajtóban ott álltak a fiúk útra készen.

- Még pizsamában vagy? –nézett végig rajtam Harry

- Te meg ráfeküdtél a csengőre? –húztam fel a szemöldököm

- Más esetben azt mondanám, hogy nem rossz a látvány, de sietnünk kell –jött oda Louis

- Más esetben már hozzád vágtam volna valamit, mondjuk a kanapét –mondtam

- Álmosan és kómásan is képes vagy visszavágni! Ez hihetetlen! –tárta szét a karját

- Még álmomban is visszavágok –öltöttem rá nyelvet

- Menned kéne öltözni és felkelteni a többieket. 1 óra múlva indulni kéne a reptérre –mondta Liam az ajtófélfának támaszkodva

Mikor észrevettem hogy leplezetlenül végignéz rajtam, elvörösödtem és próbáltam lejjebb húzni a nadrágom szélét.

- Akkor gondolom gyertek be –tártam szélesebbre az ajtót

- Nyomás készülődni –mondta Niall

- Ne akard hogy válaszoljak –néztem rá

- Ne akard hogy Liamet küldjem rád –vágott vissza

- Itt se vagyok –futottam fel az emeletre

Egyértelmű volt ezek után, hogy Niall tud valamit. Valószínűleg ő lehet Liam legjobb barátja, ha csak nem mondta el mindegyik fiúnak. A lépcsőfordulóban Rebeccába botlottam, aki épp egy kis trikóban és francia bugyiban készült lemenni a földszintre. Először nem is kapcsoltam csak mikor már majdnem lent volt a lépcső aljában, akkor futottam utána. Gyorsan a karja után kaptam és még sikerült időben visszarántanom, mielőtt a fiúk megláthatták volna.

- Mi bajod? –nézett rám

- Nehogy le menj! Lent vannak a fiúk –figyelmeztettem

- Fiúk? Mi? –kérdezte kómásan

- Zayn odalent van! –mondtam tömören a lényeget

- Jesszus! –rohant fel

Nevetve megráztam a fejemet és utána mentem az emeletre. Viszonylag hamar, fél óra alatt sikerült összekaparnunk magunkat. Bár Jane kirángatása az ágyból nehezen ment, de mikor mondtuk neki hogy lent van Louis, rekordsebességgel rontott be a fürdőbe. Mivel nem tudtuk, hogy New Yorkban milyen idő lehet így kicsit rétegesebben öltöztünk. Hosszú szárú nadrág, cipő és egy tartalék vékonyabb pulcsi mindannyiunknál ott volt. Én egy fehér cipőt vettem fel, hozzá fekete csőnadrágot és egy szürke pulcsit. Fejembe nyomtam kedvenc fehér bojtos sapkámat és az összhatást elnézve elég murisan néztem ki. De nagyon nem érdekelt, így volt kényelmes. A többieket elnézve sikerült kicsit összeöltöznünk, kivéve annyit hogy ők nem vettek fel sapkát. A bőröndjeink szerencsére már lent voltak így felkaptam a karomra a kézitáskámat és rohantam a lányok után.

- Készen is vagytok? –néztek fel

- Persze –mondta Rebecca

- Akkor mehetünk is. Ennyi az összes bőrönd? –kérdezte Louis

- Igen. Bár nem rajtuk múlott –mondta Rebecca

- Ha már itt tartunk, jó a pizsid –mondta Zayn a lányra kacsintva majd kiment az ajtón

- Na ez szívás –veregettem meg a vállát

- Ah feladom! –mondta és megindult a fiúk után

A kocsiban sikerült úgy ügyeskednem a dolgokat, hogy Harry és Niall közé kerüljek, egy sorral Liam mögé. Ez kicsit dobott a jókedvemen és lelkesen ecsetelni kezdtem Niallnek a feltett kérdésére, hogy miket tudok főzni, sütni.

- Na jó te most már tuti az én szobatársam leszel! –mondta és magához ölelt

- De csak azért mert tud sütni és főzni –fordult hátra Liam

- Azt Hannah is tud –mondta hátulról Rebecca

- Igen? –csillant fel a szeme

- Szóval ismét szabad a szobatársfoglalás Sam mellé –fordult előre Liam

- Dehogy! Ha Niallhez megy Hannah akkor majd jön hozzám –mondta Harry

- Szívesen –bólintottam

Harry ezt kisfiús mosolygással nyugtázta és addig pattogott míg hátulról Louis nyakon nem ütötte a kezében lévő újsággal. Erre Harry besértődött és nem volt hajlandó Louishoz szólni. Egészen addig nem szólalt meg amíg szegény répás srác le nem térdelt a reptér közepén és bocsánatáért esedezett.

- Na jó megbocsátok! –ölelte meg

- Lököttek –mondta Rebecca nevetve

- Voltak valaha normálisak? –néztem rá miközben a táskámban turkáltam

- Az is igaz! –ült le

A lányokkal félreálltunk ugyanis nem akartunk zavarni a készülődésben. Sok ismeretlen ember jelent meg, köztük egy szőke hajú lány, kisbabával a karján. Nem voltak ismerősek, ellenben a fiúknak úgy tűnt annál inkább. Harry széles mosollyal vette ki a nő karjából a picúrt és nevetve játszani kezdett vele.

- Mit titkol a világ elől –nézett rám értelmesen Jane

- Húú biztos ő a titkos felesége és a baba meg a közös gyerekük! –mondta visítozva Rebecca

- Hülye! –löktem meg

- Soha ne mond hogy soha! –nézett ránk nagy komolyan

Erre inkább nem válaszoltam helyette azt néztem ahogy Zayn kisajátítja a picit. Mikor Harry felénk tévedt megkérdeztem tőle, hogy ki a kis picike.

- Jaj ő Lux, a sminkesünk babája. Nagyon édes kisbaba, az én kis csajom –mondta vigyorogva

- Hol túl idős, hol túl fiatal.. igazán megállapodhatnál a veled egykorúaknál –ráztam meg a fejemet

- Na megállj –mondta és csikízni kezdett

- Ne már Harry komolyan! Visítani fogok és mindenki minket fog nézni –mondtam nevetve

- Nem baj –mondta és tovább csikízett

- Azért ne öld meg –mondta valaki és leszedte rólam Harryt

- Köszönöm –mondtam és felegyenesedve Liammel találtam szemben magam

- Jól vagy? –kérdezte a tekintetemet keresve, amit én szándékosan kerültem

- Persze, köszönöm. –mondtam és úgy csináltam mint akit nagyon leköt Zayn és a kis Lux

Zayn úgy tűnt nagyon értett a picikhez ugyanis Lux folyton nevetett. Az ő kacagása szinte az egész épületet betöltötte. Zayn a levegőbe emelte különböző vicces fintorokat csinált, mire Lux azon nyomban kacagni kezdett és járt keze lába a levegőben. Kis idő után mikor már Lux lába nagyon járt, Zayn letette őt a földre, megfogta pici kezét és sétálni kezdtek. Láthatóan még nem nagyon sokat gyakorolta a menést így a lépései kicsit bizonytalanok voltak. Azonban Zayn ott állt mögötte készen arra, hogy bármikor elkapja. Be kell vallani Lux nagyon ügyesen ment, néha megbillent amire Zayn már fogta is őt, de ennek ellenére édesen eltipegett a bőröndök és a fiúk között. Oldalra pillantva láthatóan nem csak én néztem őket elbűvölve, hanem Rebecca is. Elbambulásából az előbbi édes páros zökkentette ki, ugyanis Lux felé vette az irányt. Zayn nagyon komolyan koncentrált, Lux pedig nem hagyta magát eltéríteni. Mikor sikerült elérnie a lányt, Zayn egy gyors mozdulattal felkapta és a barátnőm ölébe ültette. Először nem tudtam eldönteni ki van jobban megszeppenve, Lux vagy Rebecca. Ez a pillanat azonban hamar elszállt, mikor Lux felfedezte Rebecca pulcsiján lévő nagy bolyhot amit kis kezeivel már meg is kaparintott. Mikor lehúzta és az visszapattanva kicsúszott kis ujjai közül nevetve nézett fel Rebeccara aki egyből a pici hatása alá került. Nagyon aranyosak voltak, ahogy Lux ott ült Rebecca ölében, Zayn hátulról fogta nehogy leessen és hármasban eljátszottak.

- Gyertek lassan beszállunk –jött oda Louis

- Elrabolnám ha nem baj –jött oda Lux anyukája

- Dehogyis. Nagyon édes baba –mondta Rebecca

- Köszi, aranyos vagy. Az a baj, hogy szerintem lassan ezt a kishölgy is tudja magáról. Főleg hogy folyton ilyen helyes pasik lebzselnek körülötte. –mondta nevetve

- Na na ő csak az enyém –jött oda Harry és nyomott egy puszit Lux pofijára

- Tudjuk, de attól még nem kell kisajátítani –nézett rá Zayn

- Jogos! –bólogatott a többi fiú

A beszállás elvett némi időt, ugyanis mire minden bőrönd leadásra került elvett némi időt. Felszállva a gépre lányok, fiúk külön kupacba ültünk le, bár Harry mögöttem volt és folyamatosan piszkálta a hajamat. Fél úton meguntam és hátrafordultam.

- Most komolyan! Neked van olyan hajad amibe az ember szívesen beletúrna és az én hajamat piszkálod! –fakadtam ki

- Az ember a saját haját nem piszkálja –nézett rám

- Ott van melletted Liamé! Göndör, dús, szép piszkáld azt! –mutattam a mellette ülő fiúra

- De a tiéd nekem jobban tetszik –vigyorgott

- Még jó hogy sapka van rajtam, így csak a végét tudod birizgálni –ültem vissza a helyemre

Szerencsére az út további része eseménytelenül telt – főleg azért mert a fiúk bealudtak – így végre volt időnk a lányokkal aludni vagy olvasni. Csak akkor kezdtek el ébredezni mikor a légi utaskísérő közölte velünk, hogy hamarosan leszállunk.

- Hm már most imádom –állt meg Louis a terminál közepén

- Előre félek, hogy mi lesz ha kijut a reptérről –súgta oda Paul

- Hallottam! –fordult felénk

- Ha már ilyen jó a hallásod. Hol a cipőd? –nézett rá Jane

- Ja levettem a repülőn és így kényelmesebb –magyarázta

- Louis vedd vissza a cipőd, odakint esik –mondta Niall

- A fenébe! –ült le az egyik székre és visszavette a cipőit

- Harry? –fordult Paul a fiú felé

- Tessék? –nézett rá

- Jó oké minden ruha megvan –mérte végig a fiút

- Naa! Csak egyszer csináltam olyat! –védekezett

- Ne is növekedjen meg az ilyen esetek száma! –mondta

Amivel nem számoltunk – legalábbis én nem – azok a rajongók. Ahogy felfedezték a fiúka mi konkrétan odébb lettünk lökve. Már épp azon agyaltunk hogy mi legyen, mikor a fiúk sminkese jött oda hozzánk, karján Lux-al.

- Gyertek a kisbusz odakint vár. A fiúk majd jönnek ha végeztek –mondta

- Remek –indultunk meg utána

Végül mégsem a kocsiban hanem az előtérben vártuk őket ahol én kiszúrtam két személyt. Kis idővel később mikor a fiúk megjelentek, észre se vették először őket. Csak mikor a fejemmel irányukba intettem, akkor fedezték fel a két lányt. Eleanor és Danielle mosolyogva integettek a fiúk felé, mire Louis és Liam arca felderült majd a lányok felé indultak. Louis és Eleanor egy szoros ölelésben forrtak össze, hasonlóan mint Liam és Danielle.

- Hogy kerültök ide? Azt mondtátok hazamentek –mondta csodálkozva Louis

- Gondoltunk meglepünk titeket –mondta mosolyogva Eleanor

- Azt sikerült –mondta magához szorítva Liam Daniellet

Én erre magamban elmorogtam néhány jelzőt és inkább a csomagok felé fordultam. Azt hiszem érdekes útnak nézünk elébe.

- Meddig maradtok? –kérdezte Harry

- Jaj nem maradunk, csak „véletlenül” lekéstük az előző járatot és megvártunk titeket. 2 óra múlva indul a gépünk Londonba –mondta Eleanor Louist ölelve

- Szuper. Akkor megvárjuk veletek –mondta Niall

- Öhm –köszörültem meg a torkomat

- Igen? –néztek rám

- Mi akkor elmennénk a szállásra. Nem akarunk zavarni sem, meg akkor elmennénk várost nézni. Mit gondoltok? –néztem körbe rajtuk és Paulon

- Rendben van. Két testőr veletek megy a hotelba és a városnézésre is –mondta Paul

- De minek.. –kezdtem mikor ő közbe vágott

- Pontosan azért mert ti nyertétek meg az utat a fiúkkal. Sok utálkozó rajongó van. –mondta

- Jó ez jogos –bólintottunk

- Akkor a hotelban találkozunk. Nagyon örülünk, hogy megismerhettünk titeket –mondta Rebecca

- Mi is nagyon. Érezzétek jól magatokat New Yorkban –mondta Eleanor és nagy meglepetésünkre megölelt mindannyiunkat

- Egyetértek Eleanorral. New York nagyszerű város, biztos élvezni fogjátok –mondta Danielle és pusziban részesített minket

- Biztosan. akkor viszlát –indultunk meg a kijárat felé

A reptér előtt várt minket két kisbusz és a testőrök a hátsó felé tereltek minket.

- És a fiúk? –kérdezte a másik járműnél álló testőr

- Ők még maradnak a barátnőikkel. A lányokat elvisszük a hotelba. –mondta az egyik testőr

- Rendben. Akkor jó utat –köszönt el

Bepakolták a bőröndjeinket és sorban egymás után beszálltunk a kocsiba. Daniellenek igaza volt, ahogy a hotel felé tartottunk nem győztük csodálni New Yorkot. Annyira más volt mint Los Angeles vagy odahaza Anglia. Háromnegyed óra múlva megérkeztünk a hotelhez ami első ránézésre egy igen elegáns hotelnek tűnt. A portán az egyik testőrünk - akit mint később kiderült Preston-nak hívnak – odament a recepcióhoz, volt egy pár perces szóváltás közte és a recepciós között, majd visszajött hozzánk.

- Na jól van. Egy emeleten van mindenkinek a szobája, és külön szobát kaptok. Jó így? –nézett ránk

- Tökéletesen –bólintottunk

- Jól van. Akkor itt vannak a kártyáitok a szobákhoz. A hatodik emeleten vannak a szobák, szobaszám a kártyán. Menjünk akkor –ment a lifthez

A liftben Preston rövid megbeszélést tartott, miszerint ha tényleg várost akarunk nézni akkor fél óra múlva találkozzunk lent a halban. Kipakolni ráérünk később is, addig meg ha fel akarunk frissülni megtehetjük.

- Akkor fél óra múlva –mondta

- Lent a halban –mondtuk és bementünk a szobáinkba

A szoba erősen hasonlított Liam Los Angelesi lakosztályához. El rendezésileg ugyanúgy volt egy kis előtér amiből rögtön nyílt egy nagy hálószoba. Középen hatalmas franciaágy, bal oldalt végig ablak volt ahonnan gyönyörű kilátás nyílt New Yorkra. A bőröndjeimet az ágy mellé állítottam a falhoz és levettem a fejemről a sapkámat. Lefürdeni nem akartam, de azért át akartam öltözni. Bementem a fürdőszobába ahol megint lélegzetelállító látvány terült elém a hatalmas fehér fürdőkád és zuhanykabin. Miközben az arcomat mostam meg hideg vízben megállapítottam, hogy mindkettőben akár 3 ember is könnyedén elférne. Megfésültem a hajamat és előhalásztam a táskámból egy fekete-fehér csíkos felsőt, egy fekete nadrágot és egy fekete kiscipőt. Gyorsan átöltöztem, a levetett ruháimat meg összehajtogatva a fürdőszobában hagytam. Mivel odakint gyönyörűen sütött a nap előkotortam a napszemüvegemet is. Felkaptam a karomra a kis barna táskámat - amit mindenhova magammal viszek – majd rápillantva az órára láttam, hogy van még 10 percem. Gondoltam lemegyek a halba és amíg a többiekre várok felnézek twitterre. Kilépve a folyosóra senkit nem találtam volt egy olyan érzésem, hogy még mindenki készülődik vagy pakolászik. Beszálltam a liftbe és felraktam a fülhallgatót bekapcsolva az aktuális kedvencemet a Papa Roach – Reckless c. dalt. Nem tudom mi van velem, mostanában csak ilyen dalokat hallgatok. Talán igaza van mindenkinek aki azt mondja, hogy a szüleimmel való távolságtartó viszonyom teszi ezt valamint a sok egyedüllét. Lehet. Leérve a halba leültem az egyik fotelre, felhúztam a lábaimat és elővéve a telefonomat felmentem twitterre. Meglepve vettem észre, hogy megnőtt a követőim száma és nem egy ember írt nekem. Milyen ironikus az élet hiszen nem is vagyok híres, se semmi más. Csak megnyertünk a lányokkal egy versenyt és most egy hétig a fiúk életét élhetjük. Elkezdtem válaszolni az íróknak, de a feléig se jutottam mikor megjelentek a többiek és Preston is.

- Szóval itt vagy. Kerestelek már a szobádban is. –mondta

- Hamarabb kész lettem –rántottam meg a vállamat

- Minden rendben? –kérdezte

- Persze –mondtam színtelen hangon

Preston még egy ideig mintha aggódva méregetett volna, a lányokkal együtt, de mikor megráztam a fejemet beszélgetni kezdtek.

- Merre megyünk először? –kérdezte Jane

- Menjünk kajálni. Éhes vagyok –mondta Hannah

- Remek ötlet! –értett egyet Rebecca

- Sam?

- Nekem mindegy, mehetünk kajálni –mondtam beleegyezően

Kiléptünk a hotelből és belevetettük magunkat a nyüzsgő tömegbe. Preston és a másik testőr mögöttünk jöttek mi pedig lelkesen nézelődtünk. A város csodálatos volt és elkergették a negatív hangulatomat. Hamar azon kaptam magamat, hogy az Empire State Building liftjében állunk és mindannyian azt visítjuk nevetve, hogy mind meghalunk. Preston próbált minket megnyugtatni, hogy nem szabadult el a lift csupán ilyen gyorsan megy. Amiatt jobban aggódtunk, hogy idő előtt kijön belőlünk a McDonald’s-ban vásárolt étel, minthogy meghalunk liftbalesetben.

- Soha többet! –mondtam kilépve 1 óra múlva az épületből

- Azért vicces volt –mondta Rebecca

- Érdekes azért te is velünk sikítottál –nézett rá Jane

- Nem kötözködsz –lökte meg amiből kisebb közelharc kerekedett

- Esküszöm olyanok vagytok mint a fiúk, csak női kiadásban –szedte szét őket Preston

- Naa ne sértegess kérlek! –nézett rá komoly arccal Hannah

- Merre akartok még menni? –terelte a szót Rebecca

- Még sétáljunk el a Central parkba. Az olyan szép lehet –vetettem fel

- Mehetünk –bólintottak még Preston is

A parkban kellemes sétát tettünk, vettünk fagyit és hot-dogot ráadásul még a testőröket is sikerült egy kis lazításra rávenni. Meggyőztük őket, hogy mi nem a fiúk vagyunk tehát nyugodtan pihenhetnek egy kicsit és élvezhetik a kis kirándulást.

Hazafele nagyon jó volt a hangulatunk, énekelgettünk aminek eredményeként az emberek furán néztek ránk. A szállodához érve épp Justin Bieber – Love me c. dalát énekeltük.

- Látom jól elvagytok –nézett ránk a másik testőr Eric

- Remekül! New York babe! –mondta Hannah ugrálva

- Még jó hogy nem Las Vegasban vagyunk –csóválta meg mosolyogva a fejét Preston

Mielőtt válaszolhattunk volna megjelent Liam, Zayn és Niall. Láthatóan ők is éppen a városnézésből jöhettek meg.

- Sziasztok –mosolygott szélesen Niall

- Sziaaa –mondtuk vigyorogva

- Mi ez a nagy jó kedv? –érdeklődött Liam

- Csak jól éreztük magunkat a városban –mondta Jane

- És nem is hiányoztunk? –kérdezte

- Képzeld, nem! –mondtam szélesen vigyorogva – Nem megyünk fel? Kezd hűvös lenni

- De menjünk –mondták fulladozva a visszafojtott nevetéstől

- Na ezt megkaptad –veregette vállon Niall a barátját

Felérve a szobába gyorsan beálltam a zuhany alá és átöltöztem pizsamába. Mivel még nem voltam álmos gondoltam áthívom a lányokat, hogy csináljunk közös twitcamot. Épp kinyitottam a ajtót, mikor beleütköztem valakibe. Felnézve meglepődve konstáltam, hogy kibe ütköztem bele.

- Liam? –tettem fel ezt az igen értelmes kérdés

- Beszélhetnénk? –kérdezte

Láthatóan ő is volt már a szobájában, ugyanis kék térd alá érő nadrágot viselt és hozzá szürke pólót valamint Superman sapkát a fején.

- Pont a lányokhoz indultam –mondtam kitérve a válaszadás alól

- Fontos lenne –nézett rám

- Ha olyan fontos akkor mondjad –dőltem neki az ajtófélfának

- Nem mehetnénk be? –kérdezte

- Nem. Itt is jó lesz –néztem a szemébe

- Rendben. –túrt bele a hajába – Miért utálsz? –nyögte ki kerek perec

- Nem utállak. –mondtam ki az igazat

- Nekem nem úgy tűnik. –nézett rám

- Csak próbálok a helyes úton járni –mondtam

- A helyes úton? Azzal hogy elkerülsz és undok mód viselkedsz? –értetlenkedett

- Ugyan már Liam! Mindketten tudjuk mit mondtál nekem azon az estén a szórakozóhelyen! Utána meg Daniellel csókolóztál és most is ott ölelgetted. Ami engem nem zavar, csak ne játszadozz mások érzéseivel! –böktem ki ami már napok óta zavart

Kifakadásomra Liam láthatóan nem volt felkészülve ugyanis csak állt előttem és meredten nézett a szemembe. Kíváncsian vártam mit fog mondani.