10. rész

Liam a könyökén támaszkodott a fejem mellett miközben a másik kezével a combomat simogatta. Még mindig bennem volt az, hogy helytelen, amit teszünk, de az, ahogy hozzám ért és a nevemet suttogta teljesen megőrjített. Kis idő után már nem ellenkeztem, helyette a pólója szélét kitapogatva lehúztam róla egyetlen mozdulattal. A haja kicsit kócos lett ennek következtében, amitől még édesebb és vonzóbb lett. Féloldalasan elmosolyodott majd a törülközőm szélét kezdte piszkálni. Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy kipirul az arcom.

- Csábító a gondolat, hogy ezt eltávolítsam innen –nézett a szemembe

- Liam, ne. –ennyit tudtam mondani

- Bocsii –vigyorgott és meghúzta a törülköző sarkát, ami így kibomlott

Utána akartam nyúlni, de Liam felhúzott az ölében, és amíg csókolt lehámozta rólam végleg a törülközőt. A szívem a torkomban dobogott és megremegtem az érintésétől. Kezét végighúzta a hátamon és a hajamba túrt. Nehéz volt eldönteni mitől vagyok jobban zavarba. Attól hogy ott ültem az ölében egy száll semmiben vagy amiatt, hogy félmeztelenül láttam őt ami teljesen beindított.

- Nagyon hihetően tudsz hazudni. Már majdnem elhittem, amit a boltban mondtál –puszilta meg az orromat

- Jobb lett volna, ha elhiszed –mondtam

- Ha elhiszem, most nem lennénk itt –húzott magához szorosabban

- Ami nem helyes –hajtottam a vállára a fejemet

- Válaszolj valamire –mondta

- Mire? –emeltem fel a fejemet

- Akarod, hogy elmenjek és soha többet ne menjek a közeledbe? –kérdezte

Meredten néztem rá és nem tudtam mit válaszoljak. Ha most azt mondom, hogy menjen el akkor biztos, elmegy és többet nem jön a közelembe. Viszont ha az ellenkezőjét mondom, akkor... nehéz döntés.

- Én...én nem tudom –mondtam őszintén

- Miért? –kérdezte

- Mert egy dolog van, ami távol tart engem tőled. Danielle –mondtam

- Ha ezt nem vesszük számításba. Mit érzel irántam? –simított végig a hajamon

- Őszintén, vonzódom hozzád. Tetszik minden, ami Liam. A hajad, a mosolyod, a gyönyörű szemed, a hangod, ahogy énekelsz minden. -néztem félre

- Jesszusom ezt hallani ezektől, a csodálatos ajkaktól –húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon

- De ez még mindig nem helyes –néztem a szemébe

- Mindenre van megoldás. Azt tudom, hogy melletted akarok lenni, csak melletted –csókolta meg a vállamat

Lehunytam a szememet és próbáltam visszatartani a feltörő sóhajomat.

- Most sikerült elérned, itt vagy –mutattam rá

- Mindig itt akarok lenni. Ölelni téged, csókolni és tudni hogy csak az enyém vagy –mondta

- Liam kérlek .. –kezdtem de, ő belém fojtotta a szót azzal, hogy szenvedélyesen megcsókolt

Innentől kezdve nem hangzott el több szó közöttünk és megállás sem volt. Lekerült róla a nadrágja is és már mindketten fehérneműben voltunk, úgy öleltük illetve csókoltuk egymást. Kezeink összefonódtak, amiket a fejem felett a párnához szorított le. Konkrétan önkéntelenül csináltunk mindent gondolkodás vagy kifogások keresése nélkül. Az összes ruhánk végül az ágy mellett kötött ki és onnan voltak szemtanúi annak, hogy egymáséi lettünk. Mikor kicsit hangosabb sóhajtás tört fel belőlem Liam elhallgattatott a csókjaival. Tudtam, miért csinálja, nem lenne jó dolog, ha a többiek meghallanának minket. Akaratlanul is sikerült belekarmolnom a hátába, amit utólag meg is bántam, hiszen elég feltűnő nyomott hagyott a hátán.

Mikor kifulladva és zihálva feküdtünk egymás mellett rám tört a bűntudat, nem is kicsit. Magam köré tekertem a takarót és felültem.

- Mi a baj? –karolt át hátulról Liam

- Ez, amit tettünk. –motyogtam

- Megbántad? –simogatta a hátamat

- Tudsz róla, hogy erre kétértelműen lehet válaszolni ugye? –kérdeztem

- Miért? –kérdezte

- Egyrészt, mert most csaltad meg Daniellet. Másrészt, jesszusom hazudnék, ha azt mondanám megbántam. Életem legszebb élményét éltem most át veled –néztem a szemébe

- Hasonlót érzek én is –hajtotta le a fejét

- Most mi lesz? Mindenki megy a maga útján, és úgy teszünk mintha semmi nem történt volna? –piszkáltam a takaró szélét

- Ezt akarod? Elfelejteni amit az előbb átéltünk? –emelte fel a fejét

- Ha akarnám, se tudnám elfelejteni azt, hogy milyen volt veled –simogattam meg az arcát

- Tudod, lehet, hogy be kéne fejeznem a kapcsolatot Daniellel –mondta

- Ne hamarkodd el a döntést. –mondtam

- Ezen nincs mit elhamarkodni. Már régóta voltak kisebb problémáink, de soha nem tudtam rávenni magamat a szakításra. Dan aranyos, kedves édes lány, de .. –kezdte

- De?

- De vele nem érzem azt, amit veled –nézett a szemembe

- Próbáltad helyrehozni? A kapcsolatotokat? –dőltem neki az ágy támlájának

- Számtalanszor. Elmentünk a Bahamákra, azt hittem minden rendben van újra. Kézen fogva sétálgattunk a parton, esténként összebújtunk, de már nem ugyanaz volt, mint régen. –túrt bele a hajába

- Miért? Miért nem volt ugyanaz? –kérdeztem

- Már nem éreztem azt, amit régen. Régen képtelen lettem volna végigmenni az utcán úgy, hogy ne fogjam a kezét. Ne öleljem át, ne csókoljam meg és mondjam neki el egy nap ezerszer, hogy szeretem. –dőlt hátra ő is

- És gondolod megoldás az, hogy szakítasz vele, majd belekezdesz egy új kapcsolatba? Túl kell először lépned a dolgokon. –babráltam egy cérnaszállal

- Valahol a lelkem mélyén úgy érzem már túl léptem a dolgokon. Csak nincs szívem megbántani Daniellet, hogy fájdalmat okozzak neki. Mert tudom ő még szeret –sóhajtott

- Azt hiszem, ezzel már elkéstél. Valakinek fájdalmat fogsz okozni –fordítottam el a fejemet

- Miért? –nézett rám

- Mert ha szakítasz vele őt, bántod meg, ha vele maradsz... akkor engem –magyaráztam

Liam elkerekedett szemekkel nézett rám, majd pár másodpercnyi hezitálás után az ölébe húzott.

- Valóban nem akarom megbántani Daniellet, de azt nem bírnám ki, hogy téged elveszítselek –puszilta meg a fejemet

- Most akkor mihez kezdesz? Mit fogsz tenni? –néztem fel rá

- Igazad van. El kell végleg döntenem mit is akarok –mondta

- És?

A szívem valahol a torkomban dobogott. Nem tudtam pontosan, hogy melyik válasznak örülnék jobban. Annak, hogy Daniellel marad, mert úgy tisztességes, vagy annak hogy velem marad.

- Holnap, ha megérkezik Danielle beszélek vele –mondta ki végül

- Vagyis akkor .. –hebegtem

- Igen. Veled akarok lenni –mondta és a hajamba túrva magához húzott

Először nem viszonoztam a csókot annyira le voltam döbbenve, de mikor maga alá gyűrt átkaroltam a nyakát. Gyötört a bűntudat, hogy miattam mennek szét, de a gondolat, hogy ez a fantasztikus fiú, akivel nem tudok betelni, velem van. Hihetetlen volt!

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Morogva fordultam a másik oldalamra, ahol Liammel találtam szemben magam. Tehát nem álom volt, tényleg megtörtén ez az éjszaka. A haja kicsit összekócolódott, a takaró lecsúszott róla így az egész felső testét végigmérhettem. Valószínűleg megérezhette, hogy figyelem őt mert lassan mocorogni kezdett, majd hunyorogva kinyitott a szemét.

- Jó reggelt –motyogta mély hangon

- Neked is –mondtam

- Csodálatos érzés melletted ébredni –bújt a nyakamhoz

- Ebben egyetértek –simogattam a karját

Elhúzódott tőlem kicsit épp annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Olyan gyönyörű vagy –nézett rám és a vállamat kezdte puszilgatni

- Te pedig hízelgős –nevettem fel

- Ezt udvarlásnak nevezik. Amit a szívem választottja megérdemel –hangsúlyozta

- Nos az én szívem választottja az udvarlásért ezt kapja –mondtam és lágyan rá fordulva apró csókot, adtam a szájára

- Csak ennyit? –döntötte oldalra a fejét

- Nem elég? –húztam fel a szemöldököm

- Nem igazán –ült fel és ajkai azonnal megtalálták az enyémet

Mielőtt azonban belemélyedhettünk volna a csókba valaki kopogott majd be is nyitott. Liam gyorsan felhúzta rám a takarót így takarva engem és saját magát. Hátra pillantva Niallt láttam az ajtóban álldogálni.

- Nem akarok zavarni, de Liam megjött Danielle! –mondta

- Máris? –döbbent le Liam

- Igen. Keresett is már téged. –bólintott a szöszi

- Mit mondtál? –kérdezte

- Azt, hogy futni mentél. Szóval, amíg lement a többiekhez áthoztam a futó cuccodat. Talán nem lenne rossz, ha tényleg futnál pár kört, mielőtt találkozol vele –javasolta Niall majd kiment

- Menned kell –szálltam ki az öléből magam köré csavarva a takarót

- Várj –ért utol a fürdőszoba ajtajában

- Tessék –fordultam felé

- Tudnom kell valamit –döntött a falnak

- Mi lenne az? –néztem fel rá

- Ha most szakítok vele, mi lesz velünk? –kérdezte

- Mármint?

- Akarsz engem? Akarod ezt az egészet velem? Ezt a kapcsolatot? –túrt a hajába

Elbizonytalanodtam kicsit, majd közelebb bújtam hozzá. Beletúrtam göndör fürtjeibe és a füléhez hajoltam.

- Igen Liam, akarlak –suttogtam

Erre felkapott és megpörgetett nevetve.

- Ennyi nekem elég –csókolt meg majd miután átöltözött kisurrant a szobából

Annyira édes tud lenni, hogy szinte belefájdult a szívem. Nem tudtam még mindig elhinni, hogy ez a csodálatos fiú a szerelmem lehet. Annyira irreálisnak tűnt a gondolat, soha nem volt szerencsém az életben. Most miért kapnám meg ezt a boldogságot? Nagyot sóhajtottam majd bementem a fürdőszobába zuhanyozni. Miután végeztem, felöltöztem és gondoltam csatlakozok a többiekhez a reggelinél. Azonban a folyosóra kilépve Andyvel találtam szemben magamat. Nagyon komoly arcot vágott, ami semmi jót nem sejtetett.

- Szia –mondta komor arccal

- Szia Andy. Mi a baj? –kérdeztem rögtön

- Baj nincs, csak a szüleid haza akarnak vinni téged –mondta

- Mi? –fehéredtem el

- Úgy tűnik, nos úgy tűnik, hogy el fogtok költözni –bökte ki

- Tessék? –döbbentem meg

Egész életemet Wolverhamptonban éltem, oda kötött minden és mindenki. A barátaim, a nagyszüleim, miért kell tönkretenni mindezt? Nekidőltem a falnak és éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon.

- És ... és hova akarnak költözni? –kérdeztem két hüppögés között

- Manchesterbe. Édesapád ott kapott munkát. Két hét múlva költöztök –mondta vigasztalóan én, pedig lecsúsztam a fal tövébe

- Ezt nem hiszem el –túrtam bele a hajamba és erősen megmarkoltam

- Ne fogd fel ennyire tragikusan. Nem a világ vége Manchester. –mondta

- Ha ezt most vigasztalásnak szántad, jelzem nem jött össze –álltam fel

- Ugyan Sam! Eleanor is oda jár iskolába, vele tudnál találkozni néha –mondta

- Andy! Befejeznéd? Nem akarom! Nem akarok találkozni Eleanorral! Nem akarok Manchesterbe költözni! Nem akarok új iskolát választani és elválni a barátaimtól! Nem érted? Nem akarom, hogy felforgassák az életemet!! –keltem ki magamból

- Sam kérlek, ne csináld –fogta meg a kezemet, de én elrántottam

- Én ne csináljam? Én? Te könnyen vagy! A te szüleid normális, aranyos, kedves emberek! Neked megvan a magad kényelmes kis gondtalan élete! De képzeld ez nem mindenkinek adatott meg! –most már szinte kiabáltam

- Megértem, hogy mérges vagy, de légy szíves ne rajtam vezesd le –mondta halkan

- Akkor te meg ne védd a szüleimet! Ne akard beállítani ezt az egészet úgy, mint életem legnagyobb utazását! Mert rohadtul nem az! –vágtam a fejéhez

- Miért így jobb? Jobb, ha csak a rossz oldalát látod a dolgoknak? –szegezte nekem a kérdést

- Nem érted? Ennek nincs jó vagy rossz oldala! Az egész úgy el van cseszve ahogy van! –fordultam felé

- Csak segíteni próbálok –mondta

- Ezen nem tudsz. Tönkreteszik az életemet és én csak némán, nézhetem ezt végig a díszpáholyból –kezdtem újra sírni

- Na ne sírj cshhh –ölelt meg

Úgy éreztem, hogy az életem romokban hever. Azt a kevéske boldogságot is elvették tőlem, ami megadatott egyáltalán az életemben. A barátaimat! Azonban ha azt hittem, hogy a helyzet ennél rosszabb már nem is lehet, nagyot tévedtem! De még mekkorát!

Körülbelül negyed órája ülhettünk a földön, mikor kinyílt a lift ajtaja és egy nevetgélő hang ütötte meg a fülemet. Felkaptam a fejemet és úgy éreztem, mintha legalább gyomorszájon rúgtak volna. Danielle és Liam lépett ki a liftből kézen fogva! Megdörzsöltem a szemeimet és próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy csak a könnyeimen keresztül láttam rosszul, de nem. Ez képtelenség! Hogy tehette ezt? Végig csak kihasznált volna? Nem az nem lehet! Ő nem ilyen! Felálltam és Liam tekintetét kutattam, aki gondosan kerülte az enyémet. Lehetséges ez? Az a fiú, akit először közel engedtem magamhoz, akinek először adtam oda magam így elárult volna? Kihasznált engem és visszatért ahhoz, akit igazán szeret? Ezek után végképp úgy éreztem, hogy semmit nem ér az életem. Mindenki elárult, aki fontos volt számomra, a szüleim és Liam is. A végső késszúrást akkor döfték a szívembe mikor Danielle magához, húzta Liamet és hosszan megcsókolta. Ahogy néztem őket megszületett bennem az elhatározás. Elmegyek Manchesterbe!

9. rész

Nem tudom mikor, és hogyan kerültem vissza a szobámba, de azt tudtam, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el. Miért is engedtem, hogy Liam megcsókoljon! Egy idióta vagyok! Lecsúsztam az ajtó tövébe és a fejemet a karjaimra hajtottam. Belemarkoltam a hajamba és azt hajtogattam magamnak egyfolytában, hogy ezt nem tehetem. Semmi jogom ahhoz, hogy szétszakítsam Liam és Danielle tökéletes párosát. Ráadásul bele se merek gondolni, mit kapnék Andytől, a rajongóktól és a szüleimtől! Pláne tőlük! Már szinte hallottam, ahogy kioktatnak „nem így neveltünk, azt hittük jobb ember vagy!”. És ez még csak a finomabb változata annak, amit kapnék tőlük. Megráztam a fejemet és feltápászkodtam a földről. Nem! Akármennyire is mást akar a szívem, meg kell próbálnom távol tartani magamat tőle. Ezt kell tennem és ezt is, fogom tenni!

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtómon. Kómásan és álmosan csoszogtam el az ajtóig ahol Andyvel találtam szemben magamat.

- Jó reggelt –ölelt meg

- Neked is! –motyogtam

- Hajaj valaki még igen álmos –tolt be

- Jól látod –mondtam és visszadőltem az ágyra

- Nehogy megint elaludj nekem! –húzta szét a függönyöket

- Naaa –nyafogtam és magamra húztam a takarómat

- Ne nyafogj! Amiért tegnap elrohantál ma velem töltöd a napot! –vigyorgott

- Mire készülsz? –hunyorogtam rá

- Gondoltam csavaroghatnánk a városban, beülnénk valahova kajálni meg vennék pár új holmit –mondta

- Adj fél órát és összekaparom magam –keltem fel kelletlenül a meleg puha ágyamból

- Én megvárlak itt –kapcsolta be a laptopomat

A hideg víz ellenére is még mindig rettentő álmosnak éreztem magam. A hajam az éjszaka folyamán hihetetlenül összeborzolódott és szerintem a felét elvesztettem mire ki tudtam fésülni. Oldalra fésültem és összefontam, így kényelmesebb, na meg kevésbé kócolódik össze. Kevés sminket raktam fel és azon ritka esetek egyike volt mikor alapozót használtam a szemem alatt lévő karikák eltűntetésére. A liftben állva megígértettem Andyvel, hogy veszünk valahol nekem egy kávét, máskülönben bealszok útközben. A hotel előterében összefutottunk Niallel és Liammel. Épp reggelizni lehettek, ugyanis Niall a pólóját törölgette.

- Leetted magad? –kérdeztem

- Nem. Liam rám borította a narancslevét, szóval most ragadok. –húzta a száját

- Nézd a jobbik oldalát. Most még édesebb vagy –mondtam

- Oh mindig tudtam, hogy édesnek tartasz –mosolyodott el

- Ez így van –pusziltam meg

- Mindjárt elpirulok –nevetett fel édesen

- Lökött –böktem meg

- Na na csak semmi bökdösődés! –fenyegetett meg Niall nagy komolyan

- Nem értem miről beszélsz –vágtam értetlen képet

- Nem mi? –hajolt egészen közel

Sokáig nem bírtam hamar elnevettem magam és megöleltem a bolond kis szöszit.

- Jó elég legyen! Te ma az enyém vagy szóval menjünk –szakította meg az idilli pillanatot Andy

- Együtt töltitek a napot? –kérdezte Niall

- Igen. Kicsit csavargunk –mondta Andy

- Gond lenne, ha mennék veletek? –kérdezte váratlanul Liam

- Ez igazából családias lenne, de legyen. Végtére is részben te is a családhoz tartozol –bólintott Andy

- Nincs valami sürgős megbeszélés, próba, amiről hiányolnak? –kérdeztem kicsit kétségbeesetten

- Nincs –rázta meg a fejét

- Akkor érezzétek jól magatokat –kacsintott Niall majd felment

- Menjünk is, rengeteg helyre el akarok menni –mondta Andy

Ez az én formám! Mikor elhatározom, hogy kerülni fogom őt, egy egész napot tölthetek vele! Szuper! A nap folyamán próbáltam úgy helyezkedni, hogy Andy legyen közöttünk, de Liam ezt minduntalan makacsul kijátszotta. Az Empire State Building tetején mikor Andy elment szuvenírt venni – azaz az épület miniatűr változatát – ismét megtalált.

- Gyönyörű a kilátás –mondta egész halkan és hátulról átkarolva hozzám bújt

- Igen. Az. –mondtam és nagyot nyeltem

- De nem annyira, mint te – simított végig a karomon

- Megyek, megnézem, hol marad már Andy –próbáltam kibújni az öleléséből

- Megint kerülsz. Valami rosszat tettem? –fordított maga felé

- Nem csak.. ez nem helyes –mondtam

- Mi? –cirógatta meg az arcomat

- Ez. Hogy te és én, közben meg ott van .. –kezdtem de ő a kezét a számra tette

- Csshh... –mondta

Türelmesen vártam, amíg elveszi a kezét, addig értelmetlen volt próbálkozni. Mikor végre elvette a kezét, nem hagyta, hogy befejezzem az előbb elkezdett mondatomat. Helyette halkan énekelni kezdett.

„I want, I want, I want but that’s crazy

I want, I want, I want and that’s not me

I want, I want, I want to be loved by you...”

Most én fogtam be az ő száját.

- Ne csináld –mondtam összeszorított szemekkel

Éreztem, ahogy belepuszil a kezembe, amitől én megborzongtam. Valószínűleg megérezhette, ugyanis meg fogta a kezemet és elkezdte végig puszilgatni. Sikerült megint elgyengülnöm és hagytam neki. Mikor ismét a karjai között találtam magam a belső kis hang próbált józan gondolkodásra bírni, de a jelenléte teljesen elvette az eszemet. Azonban mielőtt megint megcsókolhatott volna észbe, kaptam és kibújva az öleléséből távolabb álltam tőle.

- Mi a... –kezdte Liam, de ekkor megjött Andy és annyiban maradt a beszélgetésünk

A nap további felében beültünk egy kellemes étteremben kései ebédet fogyasztani és sikerült feltűnés nélkül véghez vinni mindezt.

- Most merre? –kérdeztem miután jóllakottan, kiléptünk a meleg levegőre

- Menjünk, vegyünk pár új holmit. A vendégem vagy –nézett rám

- Igazán nincs erre szükség! –mondtam

- Nincs ellenkezés! Nyomás –mondta

Megadtam magam, és nem ellenkeztem a továbbiakban. Andy rengeteg új ruhát vett, nem csak magának, hanem nekem is. A fiúk egyik boltban divatbemutatót rendeztek, amin én jókat nevettem. Egy ízben beöltöztek jó kisfiúknak, szemüveget is kerestek és nagyon okos fejet vágva, jöttek ki.

- Jesszusom letagadlak titeket! –dobtam hozzájuk egy plüss párnát a székről, amin ültem

- Milyen szemtelen! –vágott felháborodott képet Andy

- Kérlek, viselkedj kicsit érettebben –igazította meg a szemüvegét Liam

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! –nevettem tovább

- Na most te jössz, próbáld fel azt a ruhát, amit kiválasztottunk az előbb –mondta Andy

- Rendben –mondtam kelletlenül

Andy egy igen rövid és – hozzám mérten – kihívó ruhát szemelt ki. Egy fehér, egész hátat szabadon hagyó, nyakba akasztós csipkés szegélyű ruhát.

Bementem a próbafülkébe és levéve a ruháimat felpróbáltam a ruhát. Szörnyen állt rajtam.

- Készen vagy már? –hallottam Andy hangját

- Igen, de így nem megyek ki! –mondtam

- Miért? –kérdezte Liam

- Mert szörnyen áll –válaszoltam

- Majd azt mi eldöntjük! Told ki a formás hátsódat! –utasított Andy

- Gonosz tök vagy –álltam eléjük

- Azta mindenit –nézett rám Andy

- Wow –nyilatkozott Liam

- Mondtam hogy szörnyű –indultam volna vissza, de Liam visszafogott

- Gyönyörű vagy –nézett végig rajtam

Zavarba jöttem, és nem tudtam, hogy hova nézzek. Andy is kifejtette, hogy mennyire jól áll és ezt a ruhát mindenképp meg kell venni.

- Legyen, de ti öltözzetek már át, kérlek! Nem áll jól nektek ez a stílus –borzoltam össze Andy haját

- Meglesz –bólintott és visszament a próbafülkébe

Belépve a saját próbafülkémbe épp ki akartam oldani a ruha hátulján lévő masnit mikor valaki bejött mellém. Oldalra fordulva Liammel találtam szemben magamat, aki láthatóan addig jutott, hogy kioldotta a nyakkendőjét.

- Liam! Mit keresel itt? –szidtam le suttogva

- Nem nehéz kitalálni –lépett közelebb

- Komolyan érdekelne, hogy mit szívsz mostanában. –néztem rá

- Mi? –értetlenkedett

- Nem vagy ilyen. Már ha hihetek Jane és Hannah informáltságának. –mondtam

- Valóban már rég nem viselkedtem így. De megőrjítesz –mondta és kezei a derekamra simultak

- Igazán rafinált vagy. Itt nem tudok hova hátrálni előled –mondtam, és kitartóan nem néztem rá

- És itt nem zavar meg minket senki –mondta

- Andy?

- Andy mondta, hogy amíg készülődsz ő átmegy a szemközti boltba. Az a kedvenc boltja, egy ideig ellesz ott –puszilta meg a nyakamat

- Komolyan Liam. Elég –húzódtam a próbafülke faláig

- Miért? –kérdezte

- Mert...mert barátnőd van és mert nem akarom! –mondtam ki életem legnagyobb hazugságát

- Oh. Akkor ezt előbb is mondhattad volna. Nem zaklattalak volna és nem járatom le magam előtted –mondta és kiment

Megbántottam. Tudtam, hogy megbántottam őt de így lesz a legjobb. Most visszatalál Daniellehez és kiveri ezt az őrültséget a fejéből. Átcseréltem a ruháimat és kilépve láttam hogy Liam már eltűnt. Sóhajtottam egy nagyot, kifizettem a szép fehér álomruhát és kiléptem a boltból. Láttam, hogy a fiúk a szemközti boltban vannak, de nem akartam Liammel együtt lenni. Így írtam egy sms-t Andynek, hogy a közeli Starbucksban megvárom őket. Rendeltem egy frappuccino-t és elkortyolgattam lassan a finom italt. Andyék 1 óra múlva írtak, hogy végeztek. Összeszedtem a holmimat és csatlakoztam hozzájuk.

- Minden rendben? –ölelt meg Andy

- Persze. Most már nem akarsz hazamenni? –kérdeztem

- Nem érzed jól magad? –kérdezte

- Dehogy csak fáradt vagyok –hazudtam

- Jól van, akkor visszamegyünk. –bólintott

A visszaút folyamán nem nagyon figyeltem arra, hogy miről beszélgetnek a fiúk. Tudtam, hogy helyesen döntöttem mikor „ellöktem” magamtól Liamet, de mégis mardosott a bűntudat. Vágytam rá, az érintésére, a csókjaira, ahogy magához ölel és mégis... nem volt helyes ez az érzés. Így a legjobb mindenkinek. Legalábbis az agyam ezt hitette el a szívemmel. A hotelhez érve most is rengeteg rajongó állt ott és Liam – valamint nagy meglepetésemre még Andy is – odament a rajongóihoz aláírást osztogatni. Mivel nekem nem volt ott semmi keresni valóm gyorsan berohantam a hotelba. A liftben állva a fejemet a falnak döntöttem, sőt legszívesebben bele is vertem volna. Soha nem volt szerencsém a szerelemben, de ez már túlzott szívatás a sors részéről. Miért pont Liam? Annyi fiú van ezen a szerencsétlen bolygón, és én mégis érte vagyok oda. Kinyílt a liftajtó és Niallel találtam szemben magamat. Épp egy fánkot evett mikor megpillantott.

- Minden rendben? –kérdezte nagy aggódó szemekkel

- Azt leszámítva, hogy egy mutogatni való idióta vagyok persze –mentem el mellette

- Liam az ugye? Miatta vagy ennyire zaklatott mostanában –jött utánam

- Gondolom te vagy Liam legjobb barátja, és nem titkolja előtted a dolgait – néztem rá

- Valami olyasmi –bólintott

- Viszont akkor azt is látnod kell, hogy ez nem helyes. –álltam meg

- Nem tudom. Azt látom, hogy Liam teljesen oda van érted. Danielle és ő, nos igen.. a rajongóink elnevezték őket álompárnak. Meg vannak róla bizonyosodva, hogy ők a tökéletes pár, pedig nem. Dan aranyos lány, de én szerintem nem illenek össze. Néha elég érdekesen tud viselkedni Liammel aki elég érzékeny, és rosszul veszi. Elhiszem, hogy Dan csak „viccelődik” de tudnia kéne hogy milyen Liam. –magyarázta

- Ha most azzal jössz, hogy én jobban illek Liamhez akkor inkább, hagyjuk a dolgot –indultam tovább

- Láttad te magatokat twitcamon? Olvastad hogy miket írtak a rajongók? –állított meg

- Nem és nem. Miért? –kérdeztem

- Mert egyszerűen olyanok vagytok, mint a jing és a jang. Mintha egymás párjai lennétek, mint egy kirakós –mondta

- Hagyd abba –mondtam

- Miért félsz ennyire attól, hogy bevalld te is oda vagy érte? Úgy viselkedsz, mintha ez hatalmas bűn lenne, pedig nem! Senki nem ítél, el vagy vet meg ezért. –mondta

- Niall kérlek.. –kezdtem

- Sam! Nem azt mondom, hogy rohanj és vesd a karjaiba magadat. De gondolt át azt, amit mondok. Szerinted tényleg minden rendben Liam és Dan között, ha Liam irántad érdeklődik? Teljesen elvarázsoltad és ezt mindenki látja. Te döntesz: adsz esélyt az egésznek, vagy hagyod Liamet Danielle karjaiban. –szakított félbe, majd bement a szobájába

- Kösz Niall. Most még jobban összezavartál –motyogtam és bementem én is a szobámba

A következő napokban is sikerült elkerülnöm Liamet és úgy tűnt ő sem keres. Reméltem csak, hogy elhitte azt, amit a boltban mondtam neki. Az időm nagy részét a lányokkal töltöttem többnyire. Harryvel az edzőtermet látogattuk rendszeresen, Andy körbejárta velem szinte egész New Yorkot és Zaynnel pedig megosztottam ama apró kis titkomat, hogy cigarettázok. Ő lett az én kis titkos társam és többnyire az ő szobája erkélyén cigiztünk. Ilyenkor jókat beszélgettünk és sok mindent megtudtam róla. Volt, hogy éjszakába nyúlóan beszélgettünk és ez a félénk fiú egyre inkább megnyílt előttem. Mesélt a korábbi életéről, hogy az X-Factorba már korábban is jelentkezett, csak félt elmenni a meghallgatásra. Mesélt a fiúkkal kialakult barátságáról, a napokról, amit Harry házában töltöttek. Jókat nevettem a vicces történetein és megtudtam, hogy kopogtatás nélkül egy fiú szobájába ne menjek be. Főleg ne Liam és Harry szobájába, akik nem vesznek fel ruhát az alváshoz. Ezt nagyon jól megjegyeztem!

Az utolsó előtti napon úgy döntöttem, hogy megyek, futok egy kicsit. Mivel nem akartam hogy bárki is elkísérjen, fogalmazzunk úgy, kiszöktem a hotelből. A telefonomat otthon hagytam és hagytam Andynek egy cetlit, hogy futni mentem majd jövök. Az elmúlt napokban annyit járkáltunk Andyvel a Central Parkban, hogy már kívülről tudtam az oda vezető utat. 1 órás kimerítő és kellemes futás után visszaindultam. Az emeletre érve Andy keresztbe tett kézzel várt engem.

- Sam Samuels! –kezdte

- Szia Andy! Mielőtt leszednéd a fejem, védelmemre elmondanám, hogy hagytam üzenetet! –mutattam az asztalon lévő papírra

- Még egy ilyen kisasszony és nyomkövetőt szerelek rád! –ölelt meg

- Hajaj akkor figyelni fogok –mondtam

- Meglett? –jött ki Liam Niall szobájából

- Igen. Megkapta a lecseszést is már –mondta

- Legyél kicsit óvatosabb azért. –mondta

- Igyekezni fogok –mondtam a pillantását kerülve

- Na menj, zuhanyozz le, szagod van –fintorgott Andy

- 1 órát futottam, mit vársz? Hogy rózsa illatú legyek? –néztem rá

- Nyomás –bökött meg

Nevetve mentem be a szobámba és a ruháimat a szennyesre dobálva beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt a meleg víz alatt áztatni az izomláztól sajgó lábaimat. Mivel nem hoztam be ruhát csak fehérneműt, magam köré csavartam a törülközőmet és kimentem a szobába. Épp a szekrényemet túrtam fel valami egyszerű melegítő szett után kutatva, mikor kinyílt és becsukódott mögöttem a szoba ajtaja. Kíváncsian fordultam meg és mikor megláttam, hogy Liam áll az ajtóban a ruhák majdnem kiestek a kezemből. Éreztem, hogy elpirulok. Ott álltam előtte egy szál törülközőben.

- Valami baj van? –kérdeztem

- Semmi csak, látni szerettelek volna –mondta

- És kopogásról nem hallottál? –néztem rá

- Féltem, hogy akkor nem engednél be –nézett rám

- Jól érezted. Most pedig bocsáss meg, de megyek felöltözöm –indultam meg a fürdő felé mikor hallottam, hogy kattan a zár

- Miért zártad be? –fordultam meg

Most már tényleg úgy éreztem magamat, mint egy riadt vad, aki csapdába esett. Liam nem válaszolt csak egyre közelebb jött.

- Liam. Menj ki légy szíves –mondtam

- Miért? –állt meg tőlem nem messze

- Mert nem akarok veled egy szobában lenni azért –mondtam és most következett életem második legnagyobb hazugsága

- Nem hiszem –rázta meg a fejét

- Sajnálom, de rosszul hiszed –álltam a tekintetét

- Ezt kétlem –lépett közelebb

- Tudod mit, higgy, amit akarsz! –fordultam meg azonban ő elkapta a karomat

- Azt hiszem, hogy más az, amit mondasz és más az, amit valójában akarsz –ölelt magához

- Ez nem igaz. Ne ringasd magad ebbe, mert csalódni fogsz –mondtam

- Valóban? Akkor azt mondd, miért reszketsz? –kérdezte

- Ennek semmi értelme. –néztem oldalra

- Látod, most is menekülsz –mondta

Erre már igazán nem tudtam mit mondani. Egyszerűen belefáradtam ebbe az egészbe. Nem tudom, mit mondhatnék még azért, hogy elhiggye, nem akarok tőle semmit. Így a hallgatást választottam.

- Elengednél? –kérdeztem kis idő múlva

- Nekem jó így –jött a tömör válasz

- Mégis mit akarsz? Nem mondhatom azt, amit szeretnél, mert nem akarom –mondtam

- Nem hiszem el. –mosolygott

- Liam kérlek! Csak menj el és hagyj! –fakadtam ki

- Veled szeretnék lenni –ölelt még szorosabban

- Na jó feladom! Rettentő makacs vagy! –néztem rá

- Jól látod. Nem adom fel –mondta

- És most? Így maradunk egész éjjel? –kérdeztem

- Nem .. –mondta és egy puszit adott a szám sarkára

- Inkább csak álldogáljunk –jöttem zavarba

- Szeretnélek szeretni –simogatta meg az arcomat

- Csináld csöndben és távolról –mondtam a pólóját fixírozva

- A-a! Így annyival jobb –mondta és ajkai az enyémet, kezdték kényeztetni

Ugyanúgy ahogy legelőször most se voltam képes ellenkezni. Minden erőm elszállt mikor ismét a csókját éreztem. Hátrálni kezdett velem az ágyig és már majdnem elértük mikor leállítottam.

- Ezt nem kéne. Nem helyes és meg fogod bánni –fontam keresztbe a karjaimat magam előtt

- Lehet már sok mindent megbántam az életemben, de ezt soha. –húzott vissza magához

- Ne! Gyakorlatilag most akarod megcsalni velem Daniellet –próbáltam józan maradni

- Próbáltál már meg ellenállni annak, amit a szíved diktált? –kérdezte

- Nem olyan nehéz –piszkáltam a pólóján lévő csillagot

- Nekem nem megy. –rázta meg a fejét

- Mert nem is akarod –mondtam nemes egyszerűséggel

- Valóban nem. Téged akarlak. Érezni a közelségedet, az érintésedet, a csókjaidat, és azt hogy ugyanúgy érzel, ahogy én –mondta

Összeszorítottam a szemeimet, ugyanazokat mondta el amit én gondoltam korábban magamban. Ezzel sikerült áttörnie a „falamat”.

- Én is ezt akarom! Mindennél jobban, de .. –kezdtem de ő félbeszakított

- Ha mindketten ezt akarjuk, akkor nincs semmiféle de. Csak te meg én és ez a csodálatos érzés –mondta és ledöntött az ágyra

Rossz hír

Sziasztok!!

Egy rövid ám annál rosszabb hírrel jöttem most.

A laptopom sajnos úgy döntött múlt pénteken, hogy elromlik - nem kapcsol be - szóval most szervizben van. Mindkét történet összes része azon van rajta és sajnos az új félig megírt részek is.

Nem tudom mikor kapom vissza vagy egyáltalán meg tudják javítani vagy sem, de így nem tudom mikor lesz új rész :/ Tényleg sajnálom, elhihetitek én lennék a legboldogabb ha visszakapnám és tudnám hozni a részeket.

Másrészt innen a blogokról le tudom szedni az eddigi részeket és ha túl leszek szerdán a szigorlaton megpróbálom újra megírni az új részeket mindkét bloghoz.

Köszönöm előre is a türelmeteket és a megértéseteket valamint még egyszer sajnálom!

sok puszi minden imádott olvasómnak!

Betti