9. rész

Nem tudom mikor, és hogyan kerültem vissza a szobámba, de azt tudtam, hogy életem legnagyobb hibáját követtem el. Miért is engedtem, hogy Liam megcsókoljon! Egy idióta vagyok! Lecsúsztam az ajtó tövébe és a fejemet a karjaimra hajtottam. Belemarkoltam a hajamba és azt hajtogattam magamnak egyfolytában, hogy ezt nem tehetem. Semmi jogom ahhoz, hogy szétszakítsam Liam és Danielle tökéletes párosát. Ráadásul bele se merek gondolni, mit kapnék Andytől, a rajongóktól és a szüleimtől! Pláne tőlük! Már szinte hallottam, ahogy kioktatnak „nem így neveltünk, azt hittük jobb ember vagy!”. És ez még csak a finomabb változata annak, amit kapnék tőlük. Megráztam a fejemet és feltápászkodtam a földről. Nem! Akármennyire is mást akar a szívem, meg kell próbálnom távol tartani magamat tőle. Ezt kell tennem és ezt is, fogom tenni!

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtómon. Kómásan és álmosan csoszogtam el az ajtóig ahol Andyvel találtam szemben magamat.

- Jó reggelt –ölelt meg

- Neked is! –motyogtam

- Hajaj valaki még igen álmos –tolt be

- Jól látod –mondtam és visszadőltem az ágyra

- Nehogy megint elaludj nekem! –húzta szét a függönyöket

- Naaa –nyafogtam és magamra húztam a takarómat

- Ne nyafogj! Amiért tegnap elrohantál ma velem töltöd a napot! –vigyorgott

- Mire készülsz? –hunyorogtam rá

- Gondoltam csavaroghatnánk a városban, beülnénk valahova kajálni meg vennék pár új holmit –mondta

- Adj fél órát és összekaparom magam –keltem fel kelletlenül a meleg puha ágyamból

- Én megvárlak itt –kapcsolta be a laptopomat

A hideg víz ellenére is még mindig rettentő álmosnak éreztem magam. A hajam az éjszaka folyamán hihetetlenül összeborzolódott és szerintem a felét elvesztettem mire ki tudtam fésülni. Oldalra fésültem és összefontam, így kényelmesebb, na meg kevésbé kócolódik össze. Kevés sminket raktam fel és azon ritka esetek egyike volt mikor alapozót használtam a szemem alatt lévő karikák eltűntetésére. A liftben állva megígértettem Andyvel, hogy veszünk valahol nekem egy kávét, máskülönben bealszok útközben. A hotel előterében összefutottunk Niallel és Liammel. Épp reggelizni lehettek, ugyanis Niall a pólóját törölgette.

- Leetted magad? –kérdeztem

- Nem. Liam rám borította a narancslevét, szóval most ragadok. –húzta a száját

- Nézd a jobbik oldalát. Most még édesebb vagy –mondtam

- Oh mindig tudtam, hogy édesnek tartasz –mosolyodott el

- Ez így van –pusziltam meg

- Mindjárt elpirulok –nevetett fel édesen

- Lökött –böktem meg

- Na na csak semmi bökdösődés! –fenyegetett meg Niall nagy komolyan

- Nem értem miről beszélsz –vágtam értetlen képet

- Nem mi? –hajolt egészen közel

Sokáig nem bírtam hamar elnevettem magam és megöleltem a bolond kis szöszit.

- Jó elég legyen! Te ma az enyém vagy szóval menjünk –szakította meg az idilli pillanatot Andy

- Együtt töltitek a napot? –kérdezte Niall

- Igen. Kicsit csavargunk –mondta Andy

- Gond lenne, ha mennék veletek? –kérdezte váratlanul Liam

- Ez igazából családias lenne, de legyen. Végtére is részben te is a családhoz tartozol –bólintott Andy

- Nincs valami sürgős megbeszélés, próba, amiről hiányolnak? –kérdeztem kicsit kétségbeesetten

- Nincs –rázta meg a fejét

- Akkor érezzétek jól magatokat –kacsintott Niall majd felment

- Menjünk is, rengeteg helyre el akarok menni –mondta Andy

Ez az én formám! Mikor elhatározom, hogy kerülni fogom őt, egy egész napot tölthetek vele! Szuper! A nap folyamán próbáltam úgy helyezkedni, hogy Andy legyen közöttünk, de Liam ezt minduntalan makacsul kijátszotta. Az Empire State Building tetején mikor Andy elment szuvenírt venni – azaz az épület miniatűr változatát – ismét megtalált.

- Gyönyörű a kilátás –mondta egész halkan és hátulról átkarolva hozzám bújt

- Igen. Az. –mondtam és nagyot nyeltem

- De nem annyira, mint te – simított végig a karomon

- Megyek, megnézem, hol marad már Andy –próbáltam kibújni az öleléséből

- Megint kerülsz. Valami rosszat tettem? –fordított maga felé

- Nem csak.. ez nem helyes –mondtam

- Mi? –cirógatta meg az arcomat

- Ez. Hogy te és én, közben meg ott van .. –kezdtem de ő a kezét a számra tette

- Csshh... –mondta

Türelmesen vártam, amíg elveszi a kezét, addig értelmetlen volt próbálkozni. Mikor végre elvette a kezét, nem hagyta, hogy befejezzem az előbb elkezdett mondatomat. Helyette halkan énekelni kezdett.

„I want, I want, I want but that’s crazy

I want, I want, I want and that’s not me

I want, I want, I want to be loved by you...”

Most én fogtam be az ő száját.

- Ne csináld –mondtam összeszorított szemekkel

Éreztem, ahogy belepuszil a kezembe, amitől én megborzongtam. Valószínűleg megérezhette, ugyanis meg fogta a kezemet és elkezdte végig puszilgatni. Sikerült megint elgyengülnöm és hagytam neki. Mikor ismét a karjai között találtam magam a belső kis hang próbált józan gondolkodásra bírni, de a jelenléte teljesen elvette az eszemet. Azonban mielőtt megint megcsókolhatott volna észbe, kaptam és kibújva az öleléséből távolabb álltam tőle.

- Mi a... –kezdte Liam, de ekkor megjött Andy és annyiban maradt a beszélgetésünk

A nap további felében beültünk egy kellemes étteremben kései ebédet fogyasztani és sikerült feltűnés nélkül véghez vinni mindezt.

- Most merre? –kérdeztem miután jóllakottan, kiléptünk a meleg levegőre

- Menjünk, vegyünk pár új holmit. A vendégem vagy –nézett rám

- Igazán nincs erre szükség! –mondtam

- Nincs ellenkezés! Nyomás –mondta

Megadtam magam, és nem ellenkeztem a továbbiakban. Andy rengeteg új ruhát vett, nem csak magának, hanem nekem is. A fiúk egyik boltban divatbemutatót rendeztek, amin én jókat nevettem. Egy ízben beöltöztek jó kisfiúknak, szemüveget is kerestek és nagyon okos fejet vágva, jöttek ki.

- Jesszusom letagadlak titeket! –dobtam hozzájuk egy plüss párnát a székről, amin ültem

- Milyen szemtelen! –vágott felháborodott képet Andy

- Kérlek, viselkedj kicsit érettebben –igazította meg a szemüvegét Liam

- Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű! –nevettem tovább

- Na most te jössz, próbáld fel azt a ruhát, amit kiválasztottunk az előbb –mondta Andy

- Rendben –mondtam kelletlenül

Andy egy igen rövid és – hozzám mérten – kihívó ruhát szemelt ki. Egy fehér, egész hátat szabadon hagyó, nyakba akasztós csipkés szegélyű ruhát.

Bementem a próbafülkébe és levéve a ruháimat felpróbáltam a ruhát. Szörnyen állt rajtam.

- Készen vagy már? –hallottam Andy hangját

- Igen, de így nem megyek ki! –mondtam

- Miért? –kérdezte Liam

- Mert szörnyen áll –válaszoltam

- Majd azt mi eldöntjük! Told ki a formás hátsódat! –utasított Andy

- Gonosz tök vagy –álltam eléjük

- Azta mindenit –nézett rám Andy

- Wow –nyilatkozott Liam

- Mondtam hogy szörnyű –indultam volna vissza, de Liam visszafogott

- Gyönyörű vagy –nézett végig rajtam

Zavarba jöttem, és nem tudtam, hogy hova nézzek. Andy is kifejtette, hogy mennyire jól áll és ezt a ruhát mindenképp meg kell venni.

- Legyen, de ti öltözzetek már át, kérlek! Nem áll jól nektek ez a stílus –borzoltam össze Andy haját

- Meglesz –bólintott és visszament a próbafülkébe

Belépve a saját próbafülkémbe épp ki akartam oldani a ruha hátulján lévő masnit mikor valaki bejött mellém. Oldalra fordulva Liammel találtam szemben magamat, aki láthatóan addig jutott, hogy kioldotta a nyakkendőjét.

- Liam! Mit keresel itt? –szidtam le suttogva

- Nem nehéz kitalálni –lépett közelebb

- Komolyan érdekelne, hogy mit szívsz mostanában. –néztem rá

- Mi? –értetlenkedett

- Nem vagy ilyen. Már ha hihetek Jane és Hannah informáltságának. –mondtam

- Valóban már rég nem viselkedtem így. De megőrjítesz –mondta és kezei a derekamra simultak

- Igazán rafinált vagy. Itt nem tudok hova hátrálni előled –mondtam, és kitartóan nem néztem rá

- És itt nem zavar meg minket senki –mondta

- Andy?

- Andy mondta, hogy amíg készülődsz ő átmegy a szemközti boltba. Az a kedvenc boltja, egy ideig ellesz ott –puszilta meg a nyakamat

- Komolyan Liam. Elég –húzódtam a próbafülke faláig

- Miért? –kérdezte

- Mert...mert barátnőd van és mert nem akarom! –mondtam ki életem legnagyobb hazugságát

- Oh. Akkor ezt előbb is mondhattad volna. Nem zaklattalak volna és nem járatom le magam előtted –mondta és kiment

Megbántottam. Tudtam, hogy megbántottam őt de így lesz a legjobb. Most visszatalál Daniellehez és kiveri ezt az őrültséget a fejéből. Átcseréltem a ruháimat és kilépve láttam hogy Liam már eltűnt. Sóhajtottam egy nagyot, kifizettem a szép fehér álomruhát és kiléptem a boltból. Láttam, hogy a fiúk a szemközti boltban vannak, de nem akartam Liammel együtt lenni. Így írtam egy sms-t Andynek, hogy a közeli Starbucksban megvárom őket. Rendeltem egy frappuccino-t és elkortyolgattam lassan a finom italt. Andyék 1 óra múlva írtak, hogy végeztek. Összeszedtem a holmimat és csatlakoztam hozzájuk.

- Minden rendben? –ölelt meg Andy

- Persze. Most már nem akarsz hazamenni? –kérdeztem

- Nem érzed jól magad? –kérdezte

- Dehogy csak fáradt vagyok –hazudtam

- Jól van, akkor visszamegyünk. –bólintott

A visszaút folyamán nem nagyon figyeltem arra, hogy miről beszélgetnek a fiúk. Tudtam, hogy helyesen döntöttem mikor „ellöktem” magamtól Liamet, de mégis mardosott a bűntudat. Vágytam rá, az érintésére, a csókjaira, ahogy magához ölel és mégis... nem volt helyes ez az érzés. Így a legjobb mindenkinek. Legalábbis az agyam ezt hitette el a szívemmel. A hotelhez érve most is rengeteg rajongó állt ott és Liam – valamint nagy meglepetésemre még Andy is – odament a rajongóihoz aláírást osztogatni. Mivel nekem nem volt ott semmi keresni valóm gyorsan berohantam a hotelba. A liftben állva a fejemet a falnak döntöttem, sőt legszívesebben bele is vertem volna. Soha nem volt szerencsém a szerelemben, de ez már túlzott szívatás a sors részéről. Miért pont Liam? Annyi fiú van ezen a szerencsétlen bolygón, és én mégis érte vagyok oda. Kinyílt a liftajtó és Niallel találtam szemben magamat. Épp egy fánkot evett mikor megpillantott.

- Minden rendben? –kérdezte nagy aggódó szemekkel

- Azt leszámítva, hogy egy mutogatni való idióta vagyok persze –mentem el mellette

- Liam az ugye? Miatta vagy ennyire zaklatott mostanában –jött utánam

- Gondolom te vagy Liam legjobb barátja, és nem titkolja előtted a dolgait – néztem rá

- Valami olyasmi –bólintott

- Viszont akkor azt is látnod kell, hogy ez nem helyes. –álltam meg

- Nem tudom. Azt látom, hogy Liam teljesen oda van érted. Danielle és ő, nos igen.. a rajongóink elnevezték őket álompárnak. Meg vannak róla bizonyosodva, hogy ők a tökéletes pár, pedig nem. Dan aranyos lány, de én szerintem nem illenek össze. Néha elég érdekesen tud viselkedni Liammel aki elég érzékeny, és rosszul veszi. Elhiszem, hogy Dan csak „viccelődik” de tudnia kéne hogy milyen Liam. –magyarázta

- Ha most azzal jössz, hogy én jobban illek Liamhez akkor inkább, hagyjuk a dolgot –indultam tovább

- Láttad te magatokat twitcamon? Olvastad hogy miket írtak a rajongók? –állított meg

- Nem és nem. Miért? –kérdeztem

- Mert egyszerűen olyanok vagytok, mint a jing és a jang. Mintha egymás párjai lennétek, mint egy kirakós –mondta

- Hagyd abba –mondtam

- Miért félsz ennyire attól, hogy bevalld te is oda vagy érte? Úgy viselkedsz, mintha ez hatalmas bűn lenne, pedig nem! Senki nem ítél, el vagy vet meg ezért. –mondta

- Niall kérlek.. –kezdtem

- Sam! Nem azt mondom, hogy rohanj és vesd a karjaiba magadat. De gondolt át azt, amit mondok. Szerinted tényleg minden rendben Liam és Dan között, ha Liam irántad érdeklődik? Teljesen elvarázsoltad és ezt mindenki látja. Te döntesz: adsz esélyt az egésznek, vagy hagyod Liamet Danielle karjaiban. –szakított félbe, majd bement a szobájába

- Kösz Niall. Most még jobban összezavartál –motyogtam és bementem én is a szobámba

A következő napokban is sikerült elkerülnöm Liamet és úgy tűnt ő sem keres. Reméltem csak, hogy elhitte azt, amit a boltban mondtam neki. Az időm nagy részét a lányokkal töltöttem többnyire. Harryvel az edzőtermet látogattuk rendszeresen, Andy körbejárta velem szinte egész New Yorkot és Zaynnel pedig megosztottam ama apró kis titkomat, hogy cigarettázok. Ő lett az én kis titkos társam és többnyire az ő szobája erkélyén cigiztünk. Ilyenkor jókat beszélgettünk és sok mindent megtudtam róla. Volt, hogy éjszakába nyúlóan beszélgettünk és ez a félénk fiú egyre inkább megnyílt előttem. Mesélt a korábbi életéről, hogy az X-Factorba már korábban is jelentkezett, csak félt elmenni a meghallgatásra. Mesélt a fiúkkal kialakult barátságáról, a napokról, amit Harry házában töltöttek. Jókat nevettem a vicces történetein és megtudtam, hogy kopogtatás nélkül egy fiú szobájába ne menjek be. Főleg ne Liam és Harry szobájába, akik nem vesznek fel ruhát az alváshoz. Ezt nagyon jól megjegyeztem!

Az utolsó előtti napon úgy döntöttem, hogy megyek, futok egy kicsit. Mivel nem akartam hogy bárki is elkísérjen, fogalmazzunk úgy, kiszöktem a hotelből. A telefonomat otthon hagytam és hagytam Andynek egy cetlit, hogy futni mentem majd jövök. Az elmúlt napokban annyit járkáltunk Andyvel a Central Parkban, hogy már kívülről tudtam az oda vezető utat. 1 órás kimerítő és kellemes futás után visszaindultam. Az emeletre érve Andy keresztbe tett kézzel várt engem.

- Sam Samuels! –kezdte

- Szia Andy! Mielőtt leszednéd a fejem, védelmemre elmondanám, hogy hagytam üzenetet! –mutattam az asztalon lévő papírra

- Még egy ilyen kisasszony és nyomkövetőt szerelek rád! –ölelt meg

- Hajaj akkor figyelni fogok –mondtam

- Meglett? –jött ki Liam Niall szobájából

- Igen. Megkapta a lecseszést is már –mondta

- Legyél kicsit óvatosabb azért. –mondta

- Igyekezni fogok –mondtam a pillantását kerülve

- Na menj, zuhanyozz le, szagod van –fintorgott Andy

- 1 órát futottam, mit vársz? Hogy rózsa illatú legyek? –néztem rá

- Nyomás –bökött meg

Nevetve mentem be a szobámba és a ruháimat a szennyesre dobálva beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt a meleg víz alatt áztatni az izomláztól sajgó lábaimat. Mivel nem hoztam be ruhát csak fehérneműt, magam köré csavartam a törülközőmet és kimentem a szobába. Épp a szekrényemet túrtam fel valami egyszerű melegítő szett után kutatva, mikor kinyílt és becsukódott mögöttem a szoba ajtaja. Kíváncsian fordultam meg és mikor megláttam, hogy Liam áll az ajtóban a ruhák majdnem kiestek a kezemből. Éreztem, hogy elpirulok. Ott álltam előtte egy szál törülközőben.

- Valami baj van? –kérdeztem

- Semmi csak, látni szerettelek volna –mondta

- És kopogásról nem hallottál? –néztem rá

- Féltem, hogy akkor nem engednél be –nézett rám

- Jól érezted. Most pedig bocsáss meg, de megyek felöltözöm –indultam meg a fürdő felé mikor hallottam, hogy kattan a zár

- Miért zártad be? –fordultam meg

Most már tényleg úgy éreztem magamat, mint egy riadt vad, aki csapdába esett. Liam nem válaszolt csak egyre közelebb jött.

- Liam. Menj ki légy szíves –mondtam

- Miért? –állt meg tőlem nem messze

- Mert nem akarok veled egy szobában lenni azért –mondtam és most következett életem második legnagyobb hazugsága

- Nem hiszem –rázta meg a fejét

- Sajnálom, de rosszul hiszed –álltam a tekintetét

- Ezt kétlem –lépett közelebb

- Tudod mit, higgy, amit akarsz! –fordultam meg azonban ő elkapta a karomat

- Azt hiszem, hogy más az, amit mondasz és más az, amit valójában akarsz –ölelt magához

- Ez nem igaz. Ne ringasd magad ebbe, mert csalódni fogsz –mondtam

- Valóban? Akkor azt mondd, miért reszketsz? –kérdezte

- Ennek semmi értelme. –néztem oldalra

- Látod, most is menekülsz –mondta

Erre már igazán nem tudtam mit mondani. Egyszerűen belefáradtam ebbe az egészbe. Nem tudom, mit mondhatnék még azért, hogy elhiggye, nem akarok tőle semmit. Így a hallgatást választottam.

- Elengednél? –kérdeztem kis idő múlva

- Nekem jó így –jött a tömör válasz

- Mégis mit akarsz? Nem mondhatom azt, amit szeretnél, mert nem akarom –mondtam

- Nem hiszem el. –mosolygott

- Liam kérlek! Csak menj el és hagyj! –fakadtam ki

- Veled szeretnék lenni –ölelt még szorosabban

- Na jó feladom! Rettentő makacs vagy! –néztem rá

- Jól látod. Nem adom fel –mondta

- És most? Így maradunk egész éjjel? –kérdeztem

- Nem .. –mondta és egy puszit adott a szám sarkára

- Inkább csak álldogáljunk –jöttem zavarba

- Szeretnélek szeretni –simogatta meg az arcomat

- Csináld csöndben és távolról –mondtam a pólóját fixírozva

- A-a! Így annyival jobb –mondta és ajkai az enyémet, kezdték kényeztetni

Ugyanúgy ahogy legelőször most se voltam képes ellenkezni. Minden erőm elszállt mikor ismét a csókját éreztem. Hátrálni kezdett velem az ágyig és már majdnem elértük mikor leállítottam.

- Ezt nem kéne. Nem helyes és meg fogod bánni –fontam keresztbe a karjaimat magam előtt

- Lehet már sok mindent megbántam az életemben, de ezt soha. –húzott vissza magához

- Ne! Gyakorlatilag most akarod megcsalni velem Daniellet –próbáltam józan maradni

- Próbáltál már meg ellenállni annak, amit a szíved diktált? –kérdezte

- Nem olyan nehéz –piszkáltam a pólóján lévő csillagot

- Nekem nem megy. –rázta meg a fejét

- Mert nem is akarod –mondtam nemes egyszerűséggel

- Valóban nem. Téged akarlak. Érezni a közelségedet, az érintésedet, a csókjaidat, és azt hogy ugyanúgy érzel, ahogy én –mondta

Összeszorítottam a szemeimet, ugyanazokat mondta el amit én gondoltam korábban magamban. Ezzel sikerült áttörnie a „falamat”.

- Én is ezt akarom! Mindennél jobban, de .. –kezdtem de ő félbeszakított

- Ha mindketten ezt akarjuk, akkor nincs semmiféle de. Csak te meg én és ez a csodálatos érzés –mondta és ledöntött az ágyra