3. rész

A következő két napban a környéket fedeztük fel és két dolgot is megállapítottunk. Először is Los Angeles egyszerűen lenyűgöző, olyan kellemes sétálni az utcáin és nézelődni. Merőben más mint Wolverhampton ezt bizton állíthatom. Másodszor az emberek nem néznek furcsán, ha rövidnadrágban, converse magas szárú cipőben és dzsekiben sétálsz végig az utcán. Pár utcányira lévő kosárlabda pályán például a fiúk simán levették a pólóikat és félmeztelenül folytatták a játékot. Először annyira meglepődtünk, hogy Hannah félrenyelte a jeges kávéját. Utána már megszokott látvány volt és nem került egyikünk sem a fulladás szélére.

A harmadik reggelünk ugyanúgy indult kivéve azt, hogy mikor leértem a konyhába hangos sikongatás fogadott. Álmosan nyúltam a kávémért és kimentem a teraszra megnézni, mi a korai sikítás oka.

- Jó reggelt. Mi ez a nagy felfordulás? –ültem le az egyik kerti székre

- Képzeld a One Direction itt van Los Angelesben!! –fordította felém a laptopját Jane

- Mi? –kérdeztem és majdnem kiköptem a kávémat

- Louis most írta ki, hogy nemsokára kimennek a hotel elé és várják a rajongókat. –olvasta fel Hannah

- Nem! –szólalt meg a kómás Rebecca

- Tessék? –néztünk rá egyszerre

- Nem megyünk el a hotelhez megnézni őket! –mondta előre bebiztosítva magát

- Ugyan már ne kéressétek magatokat! Légyszi! –kezdett nyafogni a két lány

10 perces nyafogás és könyörgés után inkább beadtuk a derekunkat és elkezdtünk összekészülődni. Miután megreggeliztünk, elmosogattunk és rendet raktunk a szobánkba elkértük Sarah kocsiját. Hannahnak és nekem volt jogosítványom, de mivel ő épp nagyon izgult amiatt, hogy láthatja a fiúkat így én vezettem. Szerencsére előtte Sarah elmagyarázta, hogy merre kell menni és egy rögtönzött kis térképet is készített nekünk. Hála Rebecca előrelátásának nem One Direction ment most kivételesen a kocsiban, hanem az ami szerinte pont ide illett, a The Underdog Project - Summer Jam c. dal. Kezdett igazán jó hangulatom lenni ezzel a dallal és Los Angeles utcáin kocsikázva hirtelen minden bánatomat elfelejtettem. Kemény háromnegyed órás kocsikázás és három dugó után eljutottunk a keresett hotelhez. Rengetegen voltak már ott és Hannah meg Jane azonnal kiugrottak a kocsiból.

- Mi inkább itt várunk –kiáltottunk utánuk

Erre a válasz csak egy „jó” volt és már futottak is át az úttesten. Eközben a dal véget ért és a Mamma mia dalra váltott a lejátszó.

- Nee jesszus ezt te képes voltál felrakni? –röhögtem fel

- Miért? Ez az új változat a filmből és én imádom! –hangosította feljebb

- Remek most mindenki minket néz és hallgat! –húzódtam lejjebb

- Jó kis ABBA dal! Nem tehetek róla ezen nőttem fel, anyáék rajongtak értük –vágott vissza

- Jó jó igazából egész jó kis dal –ültem vissza

- Na ugye! –mondta és énekelni kezdte a refrént

Már rázkódtam a röhögéstől főleg, hogy felvette a napszemüvegét és a kezébe akadó első tárggyal – ami a telefonom volt – éneklést imitált.

- Elmehetnél színésznek! –nevettem

- Ha nem lennék lámpalázas ha mások előtt kell szerepelnem még meg is fontolnám. Na gyere menjünk keressük meg a két megszállottat –szállt ki a kocsiból

Bezártam a kocsit és elindultunk a hotel felé. Mikor odaértünk már kint voltak a fiúk és épp egy kis rögtönzött éneklést csináltak. Ha nem tévedtem épp a More than this c. dalt énekelték akusztikus formában.

- Azt el kell ismernem, hogy valóban piszok jó hangjuk van –súgta oda Rebecca

- Mi az megfogott a szép szemű? –húzogattam a szemöldököm

- Maradj már! Nem is –jött zavarba

- Ahha szóval tényleg megfogott Zayn! –kiáltottam fel a kelleténél kicsit hangosabban

Pár szem ránk szegeződött és még Zayn is felkapta a fejét. Rebecca a sapkáját igyekezett minél jobban a fejébe húzni én meg a cipőm állapotát szemléltem igen lelkesen. Majd megpukkadtam a röhögéstől, de éreztem hogy Rebecca megölt már a szemével.

- Ezért még megöllek! Vízbe fojtalak! –morogta

- Ahhoz nem kell megerőltetned magad, elég ha belöksz a vízbe! Nem tudok úszni –röhögtem

- Köszi a tippet! –mondta

- Most mit izélsz? Nem jött ide és rángatott fel a szobájába! –röhögtem el magam

- Fesd még az ördögöt a falra! –lökött meg minek következtében nekiestem Hannahnak

- Nem vagytok normálisak! –röhögött Jane

- Csak ő! –mutattam zabos barátnőmre

Ezután sikerült viszonylag normális emberek módjára viselkednünk és a lányokkal néztük ahogy a fiúk a lépcsőn állva integetnek a rajongóknak, beszélgetnek, nevetgélnek. Egy ízben Harry – Hannah odasúgta nekem a nevüket még az elején – majdnem leesett a lépcsőről, de szerencsére Niall elkapta. Én elhűlve azon csodálkoztam, hogy mennyire vékony lábaik vannak. Fél óra múlva már kezdtem épp elunni az álldogálást és hogy konkrétan úgy nézzük a fiúkat, mint a bazári majmokat. 1 óra múlva már kifejezetten untam magam és szólni akartam a lányoknak, hogy én sétálok egyet a környéken, mikor a fiúk bejelentették, hogy pár rajongó bemehet velük a hotelbe. Rémülten kaptuk fel a fejünket egyszerre Rebeccaval és éreztük a közelgő vesztünket. Jane és Hannah szinte egyszerre kezdett el ugrálni és kapálózni amit nem is bántam volna, ha nem kapnak el minket és húznak magukkal előre.

- De mi nem akarunk bemenni –súgtam oda neki

- Hát most akarni fogsz! –súgta hátra Hannah

- Istenem mit vétettem –mondtam

- Imádkozz, hogy mi már ne jussunk be –mondta mögöttem Rebecca

- Adom! –néztem rá

A fiúk a rajongókon járatták a tekintetüket és én magamban nagyon reméltem, hogy Louis nem szúr ki magának.

- Elkérhetem a sapkádat? –fordultam barátnőm felé

- Miért? –nézett rám értetlenül

- Mert ha Louis kiszúr, tuti a hotelben találod magad 10 perc múlva! –vázoltam neki a helyzetet

Rebecca szó nélkül a fejembe nyomta a sapkáját és jó mélyen az arcomba húzta. 5 perces sikongatás, tömörülés és sírás után a fiúk kiválasztották az első két sort, akik bemehetnek velük. Körbenézve riadtan állapítottuk meg Rebeccaval hogy a második sor kellős közepén állunk.

- Ne ne ne! –ráztam tiltakozva a fejemet és mikor a lépcső felé néztem, láttam hogy Louis vigyorogva néz rám. – Óóó a kis dög! –fortyogtam magamban

- Louis? –hallottam egy lemondó sóhajtást hátulról

- Igen. Andyt ezért még megölöm! Muszáj volt neki egy ilyen fiúval megismertetnie. –motyogtam miközben a testőrök a hotel felé tuszkoltak minket

- Most már mindegy. Legrosszabb esetben eltöltünk odabent egy két órát aztán kész. –mondta Rebecca

Átvágtunk a hotel halljában majd a fiúk után mentünk ki a hotel hátsó részlegébe, ahol csodálatos rész tárult a szemünk elé. Hatalmas medence, napágyak, bárpult, napernyők hada ameddig csak a szem ellát.

- Még a végén élvezhető is lesz –nézett körbe Rebecca

- Beszélj a saját nevedben. Nem szeretek napozni, úszni meg nem tudok. Szóval miről is beszélünk? -néztem rá

Amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy kitaláljam mit fogok csinálni itt ami élvezhető, addig Jane és Hannah a fiúkat nézték és azt vártam mikor olvadnak el. Eközben Rebecca betámadta a bárpultot és szerzett két koktélt.

- Nem aprózod el a dolgokat –vettem el tőle az egyik poharat

- Ha már lúd, legyen kövér! –koccintotta össze a poharunkat és belekortyolt a hideg italba

- Hmm ez egészen finom! –mondta elégedett fejjel

Kis idő múlva csatlakoztak hozzánk az fanatikus barátnőink és lelkes beszélgetésbe kezdtünk. A téma persze a fiúk voltak.

- Annyira aranyosak és közvetlenek –mondta Jane

- Közvetlenek ebben egyetértek –bólintottam

- Egyébként ennek mi értelme van? –kérdezte Rebecca

- Minek? –nézett rá Hannah

- Hogy behoztak ide minket. Oda lehet menni hozzájuk beszélgetni? Mert ahogy látom mindenki csak távolról csodálja őket –nézett körbe

- Nem tudom, de a testőrök miatt szerintem nem mer közelíteni senki. –húzta a száját Jane

- Akkor ennek így baromi sok értelme van –ráztam meg a fejemet

- Jól hallom, valaki elégedetlenkedik? –csendült fel egy ismerős hang a hátam mögött

Kicsit félve fordultam meg, tartottam tőle hogy az a személy áll mögöttem akit gondoltam. És valóban, Louis vigyorogva nézett rám és a szemében gonosz fény csillant.

- Ugyan dehogyis! Csak beszélgettünk a lányokkal –álltam fel

- Nekem pedig úgy tűnt, elégedetlen a hölgy –vigyorgott egyre szélesebben

- Nem tudom miről beszélsz –néztem rá ártatlanul

- Látom semmit nem változtál a legutóbbi találkozásunk óta –jött közelebb

Láttam Hannah és Jane meglepett arcát, Rebecca pedig gyorsan mellém állt és próbálta menteni a menthetőt.

- Biztos összekevered valaki mással –mondta és fejével a két lány felé bökött

- Kizárt, nehéz lenne még egy ilyen feleselős lányt találni – nevette el magát Louis nem véve a célzást

- Sok hasonló ember van –bizonygatta Rebecca

Azonban késő volt bármit is bizonyítani, ugyanis Louis hirtelen ötlettől vezérelve gonoszan a medencébe lökött. Ami nem is lett volna akkora gond, ha tudok úszni.

- Te nem vagy normális! Nem tud úszni!! –kiáltott fel Hannah rémülten

Erre az összes fiú elsápadt főleg Louis és Liam azonnal ugrott utánam.

Sokszor löktek már vízbe anélkül, hogy megbizonyosodtak volna az úszási képességemről, de most teljesen váratlanul ért. Biztos lenyeltem pár liter vizet hirtelenjében, amiből a tüdőmbe is juthatott valamennyi mert köhögni kezdtem. Elég fura látványt nyújthattam, ahogy kétségbeesetten kapálóztam a felszínen maradásért. Épp másodszor süllyedtem a víz alá, mikor két kéz fonódott a derekam köré és stabilan megtartva a víz felszínére vitt. A megmentőm nyakába kapaszkodtam miközben ő a medence széle felé úszott velem. Óvatosan leültetett a medence szélére és kimászott mellém. Kicsit kótyagosan és vizet köhögve tűnt csak fel, hogy mindenki a vízben volt: Niall, Harry, Louis, Rebecca, Hannah és Jane. Mindannyian csurom vizesek voltak és aggódva néztek rám a vízből. Oldalra pillantva láttam, hogy Zayn aggódva kérdezi tőlem, hogy minden rendben van-e és Liam volt az aki kimentett a vízből. Jelenleg csurom vizesen, átázott ruhában egy törülközőt próbált körém csavarni.

- Jól vagy? Szólalj már meg, kezded a frászt hozni rám! –mondta kétségbeesetten Zayn

Nem igazán tudtam válaszolni így felmutattam a hüvelykujjamat jelezve, hogy minden rendben.

- Egy igen biztatóbb lett volna, de ez is megteszi –mondta

- Köszönöm –fordultam Liam felé

- Semmiség. Tényleg minden rendben? –kérdezte és a tekintetében aggodalmat láttam

- Persze. Most már kapok levegőt. –mondtam felköhögve a maradék vizet

Amíg én felköhögtem a medence fél vizét addig a többiek is kikászálódtak a medencéből és a lányok rögtön odarohantak hozzám. Össze vissza ölelgettek és kiszorították belőlem szinte azt a kevés levegőt amit sikerült összekaparnom. Azonban őket félrelökve Louis jelent meg mellettem aki szorosan megölelt és sűrű bocsánatkérések közepette húzott magához.

- Ne haragudj, nem tudtam hogy nem tudsz úszni! –mondta

- Semmi gond Louis! Komolyan –toltam kicsit el magamtól

- Olyan hülye voltam nem is gondoltam bele abba, hogy esetleg nem tudsz úszni.. –hadarta de kezemet a szájára tettem

- Fejezd be légy szíves. Nem haltam meg és semmi egyéb komolyabb kár nem keletkezett bennem. Már máskor is fordult elő ilyen kezdem megszokni –mondtam és sikerült egy halvány mosolyt az arcomra erőltetnem

- Most olyan mintha fintorognál –mondta Zayn

- Muszáj letörnöd? Ez is haladás ahhoz képest, hogy most nyelt le jó pár liter vizet –nézett laposan Rebecca Zaynre

- Ezzel arra akartam utalni, hogy talán megnézhetné egy orvos –válaszolt Zayn

- Kezdhetted volna ezzel is. Nem igazán jött át a mondanivalód lényege –mondta Rebecca

- Abbahagynátok? –nézett hátra Niall

- Ő kezdte! –mutattak egyszerre egymásra

- Mint a gyerekek –röhögött fel Harry

- Rosszabbak –csóválta meg a fejét Niall

- Igaz, mint a rossz házasok –tette hozzá Harry

- Nem is! –válaszoltak megint egyszerre

- Látom szeretitek egymást –állt fel Niall

- Felejtős –ment át Hannah másik felére Rebecca

- De.. –kezdte Zayn majd megrázta a fejét

Mosolyogva ráztam meg a fejemet és megpróbáltam felállni, de két kéz megakadályozott ebben.

- Talán ezt még nem kéne –mondta Liam

- Jól vagyok! –bizonygattam

- Ezt majd elhiszem ha az orvos mondja –mondta és felvett az ölébe

- Komolyan nincs erre szükség! Tegyél le –néztem rá

- Majd fent –válaszolt és megindult velem a hotelba

Kétségbeesetten néztem a lányok felé akiknek nem tűnt fel elsőre, hogy eltűntem. Rebecca és Zayn egymást nézte és láthatóan volt köztük már most valami. Különben a barátnőm nem menekült volna el mellőle. Niall és Hannah valamint Jane és Louis egymást dörzsölte törülközővel. A szemem majdnem kiesett a helyéről, mikor Louis elkezdte Jane haját dörzsölni és közben áttérve a nyakára óvatosan szárítgatta. Jesszus de hiszen barátnője van! Szívesen visszamentem volna, hogy fejbe vágjam drága barátnőmet, de a fogva tartóm nem igazán engedett sehova.

- Egyébként még nem tudom a nevedet –mondta Liam a liftben állva

- Sam Samuels –motyogtam

- Samuels? –nézett rám megütközve

- Igen. Miért? –kérdeztem

- Semmi semmi. –rázta meg a fejét

- Most az orvosi szobába megyünk? –törtem meg a csendet

- Nem. A szobámba –válaszolta legnagyobb rémületemre

- Hogy mi? –kérdeztem rémülten

- Mi az?

- Nem akarok mármint… neked barátnőd van! Nem venné ki magát jól a dolog szerintem. –dadogtam

Liam erre elmosolyodott, majd kilépett velem a liftből.

- Valóban, barátnőm van. De miután nem ismerek a környéken egy kórházat sem és a hotelben nincs orvosi szoba valahol meg kell hogy vizsgáljon az orvos. –magyarázta

- Nem lehetne máshol? –próbálkoztam

- Őszintén megvallva nem. Illetve ha akarsz Harry, Louis, Niall vagy Zayn szobájába menni akkor szólj és oda is vihetlek –vette ki a zsebéből a kártyáját.

- Melyikük szingli? Oda vihetsz –mondtam

- Te tényleg nem adod fel –nevette el magát és kinyitotta az ajtót

Óvatosan lerakott az ágyára majd a telefon után nyúlt. A szoba nagyon kellemes volt ahogy körbenéztem. Nem volt túl nagy, egy kis előtere volt ahol Liam utazótáskái sorakoztak fel, egy kis asztalka amin egy hatalmas tálban gumicukor volt. Az ágy óriási volt akár négy ember is elférhetett volna rajta és szépen be volt ágyazva. Volt egy sejtésem, hogy a hotel takarító személyzetének a műve lehet. Az ágy mögött a falon végig tükör volt és két hangulatos lámpa szolgált világítás gyanánt. Liam az ablak előtt állt és valamit hevesen magyarázott majd mikor végzett mosolyogva fordult felém.

- Nemsokára itt az orvos. Azt mondta maradj nyugton és ha lehet ne mozogj. –ült le az ágy szélére

- Igazán nem kellett volna ebből ekkora ügyet csinálni –szégyelltem el magam kicsit

- És hagynád, hogy aggódjunk miattad. –mondta

- Te mindig ilyen meggyőző vagy? –néztem rá

- Általában. –bólintott

- És ilyen apáskodó is? –kérdeztem

- Igen. A fiúk ezért is hívnak Daddy Directionnek –magyarázta

- Daddy mi? –értetlenkezdtem

Liam aranyosan felnevetett és ez mosolyt csalt az arcomra. Nagyon aranyos volt.

- Te tényleg nem tudsz rólunk semmit –mondta

- Zavar? –kérdeztem rá

- Dehogyis! Ezek szerint nem vagy rajongó. –állapította meg

- Ne érts félre, tetszenek a daliatok és piszok jó hangotok van. –mondtam

- Köszönjük –bólintott mosolyogva

Mint az kiderült Liam nagyon kellemes társaság. Értelmesen el lehetett vele beszélgetni és a korához képest (én olyan 18-nak gondoltam) nagyon érett a gondolkodása. Épp a banda megalakulásáról mesélt mikor kopogtattak.

- Ez biztos az orvos –sietett az ajtóhoz

Abból ahogy megtorpant és valakit megölelt sejtettem, hogy nem az orvos jött meg. Felcsaphatnék jósnak, ugyanis jó volt a megérzésem. Egy hihetetlenül gyönyörű, göndör hajú lány állt meg a szoba közepén és értetlenül tekintett rám.

- Sam ő itt Danielle, a barátnőm. Danielle ő pedig itt Louis legújabb áldozata –mondta Liam

- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek –mondtam félszegen

- Szerbusz. Szóval Louis megint alkotott. Most mit csinált a jó madár? –ült le az ágy végébe

- Belelökött a medencébe. –válaszoltam Liam helyett, de mikor Danielle értetlen arcával találtam szemben magam gyorsan hozzátettem – Nem tudok úszni –hajtottam le a fejem

- Óó! Valóban ez Louis rossz szokása, nem feltételezheti mindenkiről, hogy tud úszni. –rázta meg a fejét

- Szerencsére Liam kimentett így nem lett semmi baj –mondtam

- A nap hőse. De menj öltözz át nehogy megfázz –mondta és egy apró csókot adott Liamnek

- Rendben, ha közben megjön az orvos majd nyisd ki –kiabálta ki a fürdőből

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a beálló csendben, pedig Danielle arcán nem láttam semmiféle nyomát neheztelésnek. Pont mikor fel akartam vetni valami témát kopogtattak és most már tényleg az orvos jött meg. Megkérte Daniellet és az akkor végző Liamet, hogy menjenek ki a vizsgálat ideje alatt. Alaposan megvizsgált, meghallgatta a tüdőmet, megnézte a szemeimet össze-vissza vizsgált mire megállapította, hogy kutya bajom. Felírt egy kanalas gyógyszert az esetleges fertőzések elkerülése végett, majd megemelve kalapját távozott a szobából, visszaengedve Liamet. Örömmel láttam, hogy a lányok is jönnek mögötte és fellélegeztem, hogy nem kell velük hármasban lennem.

- Mit mondott az orvos? –jött oda Jane

- Kutya bajom. Kaptam gyógyszert fertőzés ellen, de jól vagyok –mondtam és az ágy széléhez evickéltem

- Biztos? Nem hallgatsz el semmit? –hajolt egészen közel szúrósan nézve Niall

- Te nagyon bolond vagy! –nevettem fel

- Aki ilyen jóízűen tud nevetni, az biztos jól van –mosolygott Zayn

- Ez így igaz úgyhogy mi mennénk is –álltam fel

- Én vezetek –vette ki a zsebemből a kocsi kulcsokat Hannah

Felemeltem a kezeimet jelezve, hogy nem áll szándékomban vitatkozni. Megköszöntük a fiúknak a kedvességüket és egy-egy ölelés után elindult a lifthez. Pont megjött a lift, mikor Louis és Niall rohantak utánunk.

- Valamit ott hagytunk? –kérdezte Hannah

- Elfelejtettétek megadni a számotokat –mondta Niall

- Oh –pirult el Hannah

Gyorsan bepötyögtük a telefonjaikba a számunkat majd miután megígérték, hogy hívni fognak minket beszálltunk a liftbe.

A hotelből sikerült észrevétlenül és balhémentesen kijutnunk. Hazafele mindenki csöndben ült és ha jól sejtettem az elmúlt órák történésein gondolkoztak. Megérkezve a lányok úgy csináltak, mintha minimum eltört volna valamim, ugyanis Jane oldalról átkarolva segített bemenni a házba. Szegény Sarah mikor elmeséltük neki, hogy mi történt nagyon megijedt. Forró fürdőre majd fekvésre ítélt engem, amit szó nélkül tűrtem, mert kicsit fázni kezdtem már a vizes ruháimban. Gondolataimba merülve folyton Liam arca volt előttem, ahogy aranyosan és felhőtlenül nevetett az ágyon ülve. Gyorsan megráztam magamat és elhatároztam, hogy többet nem gondolok rá. Úgysem látom már újra. De ami a legfontosabb, barátnője van.

2. rész

Az este azzal telt el, hogy minden holminkat ellenőriztük újra, nehogy valami otthon maradjon. Szerencsére minden be volt csomagolva, szóval eltehettük magunkat a másnapi utazásra. Los Angeles nem lesz egy rövid repülőút és én ezt az egy dolgot utáltam mindig benne. Nem szeretek repülni és hiába voltam már sokszor repülőn, mindig gyomorgörcsöm van felszállás előtt. Marad tehát a jól bevált módszer ami eddig mindig segített, zene a fülre és akkor elterelődik a figyelmem.

Másnap reggel hatalmas fejetlenség volt a lakásban mikor felkeltem. A szobában körbenézve hamar rájöttem, hogy én ébredtem fel elsőnek a lányok közül így gyorsan felöltöztem és lementem hátha tudok valamiben segíteni. Na és persze megnézni, hogy anyáék véletlenül nem-e jöttek át előbb. Mindkettő dologban negatív választ kaptam, már a kocsiba vitték ki a bőröndjeinket és a szüleim se kerestek. Ez van. Majd a reptérre befutnak. Épp fel akartam menni, hogy felkeltsem a többieket mikor csöngettek. Fáradtan csoszogtam az ajtóhoz és mikor kinyitottam Andy állt velem szemben, fülig érő mosollyal az arcán.

- Jó reggelt! –motyogtam

- Látom még álmos vagy –ölelt meg

- Kicsit. Minek köszönhető a korai látogatásod? –csuktam be az ajtót

- Gondoltam ha már anyudék nem jönnek el előbb, legalább egy rokon dugja ide a képét boldogítani téged! –ült le a fotelbe

- Ez igazán kedves gondolat. –dörzsöltem a szememet

- Most olyan vagy mint Harry –nevetett fel

- Mi? –néztem rá

- Semmi. Hogy álltok a csomagolással? –nézett körbe

- A lányok még alszanak, a bőröndök odakint a kocsiban egyszóval útra készen állunk –mondtam

- Mikor megy a gép?

- Ha jól tudom fél 12-kor –néztem az órára

- Akkor ideje lenne felkelteni a lányokat nem gondolod? 9 óra van és mire elkészülnek –mondta

- Ezzel azt akarod mondani, hogy a lányok tovább készülődnek? –néztem rá gyanakvóan

- Ugyan dehogy! Ismerek valakit aki fiú létére képes órákig készülődni! Csak nem akarom hogy késésbe legyetek! –állt fel

- Kimagyaráztad! –mentem fel az emeletre

Andy csak elnevette magát és kiment a konyhába egy kis nasi után szimatolva.

- Éhenkórász! –kiáltottam utána

Erre csak legyintett egyet és felvéve bűbájos mosolyát letámadta Hannah anyuját.

Az emeletre érve örömmel láttam, hogy már ébredeznek a lányok. Nem szerettem volna én lenni a mumus aki galádul felébreszti őket a legszebb One Directionos álmukból. Fél óra múlva már mindenki lent toporzékolt a nappaliban, miközben Andy a fotelben ülve kényelmesen majszolta a sütijét.

- El fogsz hízni! –ült le mellé Rebecca

- Én? Soha! Ne bánts épp eszek! –harapott bele egy újabb szelet sütibe

- Javíthatatlan vagy –vettem el egy szeletet a tányérjáról

- Hé!! Szerezz magadnak! –kiáltott fel sértődötten

- Belehalsz! –vigyorogtam rá és direkt előtte beleharaptam az elcsent sütibe

- Igen! –puffogott

- Ne veszekedjetek! Odakint van még egy egész tálcával! –simított végig Andy haján Jane anyukája

- Megnyugodtál? Nincs süti krízis! –mentem ki a konyhába

- De lehetett volna! –kiáltott utánam

- Lökött süti mániás –motyogtam magam elé

- Hallottam! –mondta

- Megnyugodtam, hogy a te hallásod is jó. –pakoltam pár szelet kekszes sütit az utazó dobozomba

A szülők úgy látták jobbnak, ha előbb kimegyünk a reptérre mondván mi várjunk inkább. Így 10 órakor Hannah könnyes búcsút vett a két imádott kutyusától és elindultunk a reptérre. Megérkezve a várótermet pásztáztam hátha meglátom anyuékat, de semmi. Annyira belemélyültem a nézelődésbe, hogy figyelmetlenségemben nekimentem valakinek. Visszanyerve az egyensúlyomat sűrű bocsánatkérések közepette igyekeztem összeszedni az elejtett táskákat.

- Ugyan semmi gond! –mondta egy kedves hang

- Nagyon sajnálom, csak elbambultam –mondtam és felnézve egy kedvesen mosolygó, barna hajú fiatalos hölggyel találtam szembe magamat.

- Tényleg semmi baj, balesetek előfordulnak. –mondta kedvesen

Kicsit elszégyelltem magam így csak mosolyogtam bambán.

- Te hova utazol, ha nem vagyok túl indiszkrét? –kérdezte miután minden táskáját visszaadtam neki

- Los Angelesbe a barátnőimmel. Nemsokára indul a repülőnk. –mondtam

- Akkor miért nem mész gyorsan vissza hozzájuk? –nézett rám

- Mert…mert a szüleimet kerestem. Azt ígérték itt lesznek –néztem megint körbe gyorsan

- Oh. Biztosan el fognak jönni. –bíztatott

- Valószínűleg a gép indulása előtt pár perccel befutnak –bólintottam

- Sebaj! Tegnap gondolom elbúcsúztatok már. –próbált felvidítani

- Nem. Dolgoztak –ráztam meg a fejemet

- Ha nem bánod én megölelnélek. Mintegy vigasztalásként –mondta

- Én oh köszönöm! –fogadtam el az ajánlatát

Nagyon kellemes volt ahogy megölelt és lágyan simogatta a hátamat. Megnyugtatott valahogy. Mikor elengedett már valamivel jobban éreztem magamat.

- Ne haragudj, még be se mutatkoztam! Jay vagyok –nyújtott felém kezet

- Én pedig Sam. Sam Samuels –fogtam vele kezet

- Szép neved van. Sam. –mosolygott

- Köszönöm. –mondtam már másodszor az elmúlt öt percben

- Nem is tartalak fel tovább, megyek megkeresem a fiamat meg a barátait. Lehet közben már a te szüleid is megérkeztek. –mondta

- Igen lehetséges. Még egyszer sajnálom, hogy önnek mentem és köszönöm –hadartam

- Nincs mit és légy szíves tegezz!

- Rendben. Akkor viszlát!

- Remélem találkozunk még. –mondta Jay és elindult az ellenkező irányba

Milyen elbűvölő asszony, hölgy. Nem is tudtam, hogy melyik lehet a kettő közül. Elindulva a többiekhez vissza, megpillantottam anyát és apát amint Hannah szüleivel beszélgetnek. Annyira megörültem, hogy megfeledkezve minden másról siettem oda hozzájuk. Szorosan megöleltem őket és már nem is haragudtam rájuk. Azonban sajnos az a fél óra hamar eltelt és el kellett búcsúznom tőlük. A búcsúzás kicsit érzelgősebbre sikeredett, mint ahogy terveztük, végül pedig már a szüleink zavartak fel minket a gépre, mert képesek lettünk volna lekésni.

Felszállva a gépre már nem keseregtünk, hanem bezsongtunk az előttünk álló út miatt. Egy teljes hónapig élvezhetjük Los Angeles minden csodáját. Megkerestük a helyeinket amelyek a gép hátsó részébe szóltak. Jane és Hannah középen foglalt helyet, míg Rebecca és én az ablak mellett kaptunk helyet. Épp pakoltam ki a telefonomat meg a sütit tartalmazó dobozomat, mikor Rebecca rángatni kezdte a dzsekim ujját.

- Mi az? –néztem rá

- Nem engedhetjük meg, hogy Jane és Hannah előre menjenek! –mondta kicsit ijedten

- Elárulnád miről van szó? A frászt hozod rám! –néztem rá rémülten

- Az ott!! –mondta és áthúzva az ő térfelére előre mutatott

Először nem értettem, hogy mire gondol aztán megláttam Jayt és mellette pár fiút amint épp lepakolják a cuccaikat. Már fordultam volna értetlenül Rebecca felé mikor a fiúk közül kettőt felismertem. Ők álltak tegnap a nappalim kellős közepén.

- Na igen ez felvet némi problémát – ültem vissza a helyemre

- Felvet némi problémát? –nézett rám felhúzott szemöldökkel

- Jól van na! Most azért nem kell kétségbeesni! –nyugtattam

- Ha felfedezik a fiúkat, ezek ketten szétszedik őket! –festette az ördögöt a falra

- Legközelebb gyere rögtön azzal, hogy meg is erőszakolják őket! –forgattam a szemeimet

- Legyen nagyokos! Szerinted mit tegyünk? –fordult felém

- Semmit! Ha meglátják rajtad, hogy nyugtalan vagy tuti felkelted a figyelmüket. Előre ok nélkül úgyse fognak menni, a mosdó meg elől és hátul egyaránt van szerencsére. Probléma? –néztem rá

- Oké igen igazad van –fújta ki a levegőt

- Relax! –mondtam

Hamarosan megkezdtük a felszállást és nekem nem az volt a legnagyobb problémám, hogy kikkel utazunk egy repülőn vagy kikkel nem. A gyomrom liftezni kezdett és elég erős hányinger fogott el. Próbáltam Los Angelesre gondolni és az előttünk álló fantasztikus egy hónapra. Ezáltal sikerült kicsit megnyugodnom.

- A karfát nem visszük el szuvenírnek! –súgta oda Rebecca

- Nagyon vicces! –löktem meg a kuncogó Rebeccat

Eközben Hannah és Jane azon tanakodtak, hogy vajon milyen lesz a One Direction első videója és hol fogják forgatni. Jane kitartott Anglia mellett, míg Hannah azon az állásponton volt, hogy valahol Amerikában fogják forgatni. Ezen vitáztak negyed óráig, majd kiegyeztek abban, hogy akárhol forgatják biztos nagyon szuper lesz.

- Na most komolyan, ne mondjátok hogy nem néznek ki jól! –dugott az orrunk alá Hannah egy újságot

- Ne kezd megint! –tolta el az újságot Rebecca

- Ha elmondod, hogy szerinted melyik a leghelyesebb békén hagyunk! –mondta Jane

- Ígéred? –nézett rá

- Becsszó! –bólintott

Rebecca elvette tőle az újságot és a cikket valamint a képet kezdte tanulmányozni. Ahogy elnéztem ez egy újabb kép lehetett róluk, mert Louis és Niall ugyanúgy nézett ki a képen, mint a valóságban. De ezt nem kötöttem a lányok orrára. 10 perces sűrű hmm után, Rebecca a szélső fiúra mutatott rá.

- Zayn?! –nézett rá Hannah

- Igen. Valami van abban a srácban. De ez nehéz döntés, mert mindegyik aranyos a maga módján –mondta

- Ezt se hittem volna, hogy valaha hallani fogom tőled! –piszkálta Jane

- Maradj már! –vágta hozzá a sapkáját

- Te jössz! –néztek rám

- Mit meg nem teszek értetek! –mondtam és én is áttanulmányoztam a cikket.

Valamivel hosszabb ideig bíbelődtem a döntéshozatallal, mint Rebecca mert nem tudtam dönteni két fiú között. Egyiknek gyönyörű szép kék szeme volt, csábos mosolya. Míg a másiknak mogyoróbarna szemei, barna göndör fürtjei és rettentő édes mosolya. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Volt benne valami ami megfogott.

- Nekem a farmer inges fiú –adtam vissza az újságot

- Liam? –döbbent meg Jane

- Igen miért? –néztem rá

- Semmi. Csak azt hittem, hogy Niall vagy Harry lesz a nyertes! –nevetett Jane

- Egyébként is ez butaság! Az ember mind az öt fiúnak örülne! –dőltem hátra

- Az igaz, csak kár hogy kettőnek barátnője van –biggyesztette le az ajkát Hannah

- Melyiknek van? –érdeklődött Rebecca

- Liamnek és Louisnak –mondta mire Jane szomorúan felsóhajtott

- Várj kitalálom! Nekes Louis a kedvenced –néztem rá

- Igen. Hannah kiszemeltje Niall legalább szabad! –mondta

- Megesik –mondtam

- Ez az én formám! De legalább boldog –mondta

- Ez is egy szemszög! –mondta Rebecca

Ezután a lányok némaságba burkolóztak, azaz pontosabban zenébe. Aminek örültem, mert így nem hallották Louis folyamatos visítozását, ugyanis a mellette ülő göndör sráccal folyamatosan piszkálták egymást. Szívesen odamentem volna és a fejüket egy-egy párnába nyomtam volna, de a legkevésbé fűlött ahhoz a fogam, hogy Louis rájöjjön a gépen vagyok. Így fejembe húztam a sapkámat és filmet néztem a telefonomon. Ahogy elnéztem a fiúk két óráig bírták a kergeséget, ugyanis elnyomta őket az álom, amit a többi utas egy felszabadult sóhajtással jutalmazott. Az út további része nyugodtabban, de legfőképpen csöndesen telt.

Órák múlva kitörő örömmel fogadtuk mindannyian, hogy fél óra múlva leszállunk a reptéren. Már nem tudtam mit kezdeni magammal és sehogy nem volt kényelmes ülni. Végignéztem az összes feltett filmet és le is merítettem az mp5 lejátszómat. Rebecca azon ügyködött, hogy összeszedje az eldobált – állítása szerint véletlenül – mogyorós zacskókat. Felállva szerintem egy kg só szóródott le róla, amit később a légi utaskísérő biztos nagyon fog díjazni. Földet érve, gyorsan kitereltem őt a helyünkről, nehogy megtudják ki szemetelte így össze a padlót. Már a váróteremben megcsapott minket a forró levegő és úgy éreztem, megsülök akár egy hálaadási csirke ha nem veszem le a dzsekimet. Hannah és Rebecca már napszemüvegben pózoltak és álmélkodva néztek körbe. Jane társult hozzájuk majd betámadták a közeli büfét. Én nem voltam éhes, így rám bízták, hogy keressem meg a csomagjainkat. Nagyon hálás feladat volt, több kg-os bőröndöket emelgetni a szalagról, de nem volt mit tenni. Mint a jó gyerek álltam és vártam, hogy megjelenjenek a bőröndjeink. Ehelyett váratlanul valaki a vállamra támaszkodott. Oldalra pillantva Louis vigyorgó képével találtam szemben magamat.

- Jézusom! –ijedtem meg

- Nem! Csak Louis! –kacsintott

- Lökött! –álltam odébb aminek következtében látványosan eldőlt

- Véletlenül csak nem egy gépen utaztunk? –érdeklődött

- Dehogy! Miből gondolod? –néztem rá

- Abból, hogy te is itt állsz és várod a csomagokat –mutatott körbe

- Ugyan én csak szeretem nézni, ahogy a bőröndök körbe-körbe mennek ezen a szalagon! –magyaráztam

- Neked köztünk lenne a helyed! Ilyen bolondos leányzót örömmel fogadnánk a köreinkben! –vette le a táskáját a szalagról

- Ne bántódj meg, de élni akarok még – emeltem le én is Hannah bőröndjét a szalagról

- Olyan szörnyűnek tartod, hogy velünk lógj? –nézett rám

- Én a rajongóitokra céloztam. Nem hiányzik egy darab utálkozó írás, levél, üzenet, sms vagy papír fecni az életemből. –szedtem le a következő bőröndöt

- Valamit valamiért. –mondta és nagy szemekkel nézett rám

- Nem adod be, hogy emiatt most elkenődsz! Ezer meg egy barátod van biztosan –néztem rá

- Az igaz, de ilyen lány mint te még nincs a barátaim listáján –mondta

- Majd lesz de nem én, törődj bele –veregettem meg a vállát

- Na majd meglátjuk –húzta ki magát és visszament a többiekhez

Ha ő is olyan, mint Andy akkor idő előtt teleportálom egy rajongó házába. Még élénken emlékszem arra mikor nyaralni voltunk és anyuék úgy gondolták „jó dolog” ha Andyt is magunkkal visszük. Aki persze minden hülyeségbe bele akart rángatni annak ellenére, hogy tudta vízfóbiám van és tériszonyos vagyok. Hullámvasút, jetski, siklóernyőzés csupa olyan dolog, ami nekem nem feküdt. Két napig zargatott és nem hagyott nyugtot csak azért, hogy felrángasson magával a hullámvasútra. Mondanom se kell, végül meguntam és úgy döntöttem felmegyek vele – végülis valamiben meg kell halni – és mikor lejöttünk órákig rosszul voltam, képtelen voltam felállni mert úgy éreztem a talaj mozog alattam.

Gondolatmenetemből a lányok zökkentettek ki, akik jóllakottan tértek vissza.

- Minden megvan? Remek akkor mehetünk –indult meg Jane

- Mit akart Louis? –maradt le mellém Rebecca

- Barátkozni. –mondtam tömören

- Erre te? –kérdezte

- Szépen közöltem vele, hogy még élni akarok. –tettem fel a napszemüvegemet

- Mire ő? –kérdezte izgatottan

- Most ez fogod csinálni amíg ki nem faggatsz? –álltam meg

- Persze. Szóval?

- Közölte velem, hogy nem fog beletörődni könnyedén az elutasításomba. Ennyi –indultam meg

- Remélem tudod, hogy a Tomlinson srác nem az a fajta aki feladja –sandított rám

- Én meg azt remélem, hogy magadtól is tudod azt, azért mert elolvasol valamit valakiről még nem ismered. –mondtam

- Látom kötözködős kedvedben vagy! Várd meg amíg lemegyünk a strandra, visszakapod! –lökött oldalba

Nem igyekeztem a tudtára adni, hogy én nem megyek le a strandra főleg nem a vízbe, mert nem tudok úszni. Meghagytam ebben a hitben és követtem a kijárathoz.

Elég hamar sikerült szereznünk egy-egy taxit és elindultunk Rebecca nagynénjének a házához. Útközben az ablakon nézegettünk kifele és nem győztük kapkodni a fejünket. Káprázatos volt Los Angeles és egyszerűen lenyűgözött minket. Fél óra múlva már egy nagy ház előtt álltunk, ami egy nyugodtan környéken volt, relatíve közel a tengerparthoz. Kipakoltuk a cuccainkat és miközben kifizettük a taxikat befutott Rebecca nagynénje, aki felhívta előre a figyelmünket arra, hogy ha magázni merjük tengerbe dob minket.

- Örülök, hogy megismerhetlek titeket! –fordult felénk Sarah

- Köszönjük, hogy megszállhatunk itt. Nagyon nagyon hálásak vagyunk! –mondta Hannah

- Ugyan! – legyintett – Nekem öröm, hogy megtelik élettel a ház! De gyertek menjünk beljebb, ott kényelmesebben beszélhetünk –invitált be minket

Sarah nagyon kedves, kicsit tyúkanyó típus volt. Megmutatta a szobáinkat, körbevezetett a házban és elmagyarázta, hogy mit merre találunk. A belvárost, fontosabb üzletközpontokat, hogy merre van esélyünk egy-két hírességet megpillantani és persze a legjobb tengerparti helyeket sem hagyta ki.

- Mivel elég nagy ez a város és nem éri meg tömegközlekedéssel bajlódni, jobban jártok ha a kocsival mentek majd –mondta

- De akkor te mivel mész? –kérdezte Jane

- Kis drágám én nagyon ritkán mozdulok ki, a sarki boltnál messzebbre. Nem kell aggódni –nyugtatott minket

- Én.. erre… nem tudom mit mondjak! –akadt el Rebecca szava

- Köszönjük! Hogy hálálhatjuk meg a jóságát? –találta meg a szavakat Jane

- Azzal, hogy a lehető legjobban érzitek magatokat nálam! –ölelt meg minket

- Arra nem lesz panasz! Gyertek menjünk fedezzük fel a hátsó kertet! –mondta Jane

- Remek ötlet! Totálisan ki vagyok, nem akarok mást csak pihenni! –mondtam

- Akkor nyomás! –indultak meg a szobák felé

A nap további részét édes semmittevéssel töltöttük a medence partján, ahova Sarah is csatlakozott hozzánk, aki nagyon kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult.