22. rész

Először el se akartam hinni, amit mond, csak döbbenten pislogtam rá.

- De ez óriási felelősség és én…én ilyet nem kérhetek tőled –motyogtam
- Ne butáskodj! Tudom, hogy mekkora felelősséggel jár, de ez tűnt a legjobb ötletnek. Megfelelek a követelményeknek, ráadásul egy házban élünk mind a hárman. –mosolygott
- Ez nagyszerű megoldás, te itt laksz Liam-el, Macey is itt lakik, nem kell elszakadnotok egymástól! –ujjongott Jane
- Én…köszönöm –mondtam és az ölébe bújtam

Nem tudtam mást mondani, igyekeztem visszanyelni a könnyeimet, hogy ne sírjam el magam itt mindenki előtt. Liam szorosan ölelt magához és mély mackós hangján elnevette magát.

- Szeretek –motyogtam a nyakához bújva
- Én is szeretlek –simogatta a derekamat
- Na, most, hogy ez is megoldódott, irány készülődni! Ma este bulizunk! –kiáltotta el magát Harry

Nevetve húzódtam el Liam-től, és mindenki elvonult készülődni. Amíg Liam elment lefürdeni én bementem Macey-hez, aki már a tévé előtt ült és nagyokat kacagott az egyik mesén. Leültem mellé az ágyra és átölelve őt befeküdtem mögé. Egy ideig csöndben néztük a mesét, azonban mikor vége lett Macey felém fordult.

- Sam, mi lesz velem? –kérdezte
- Hogy érted ezt? –néztem rá
- Tudom, hogy kell nekem egy gyám, és te nem lehetsz. Visszavisznek apáék? –motyogta a takarót gyűrögetve
- Jaj, kicsim, nem visznek vissza! Megígértem, hogy mindig vigyázni fogok rád és ez most sem kivétel. –öleltem magamhoz

Mit tehettek ezzel a szegény kicsivel, hogy ilyen erősen nem akar hazamenni. Kicsit távolabb húzódtam tőle és a szemébe néztem.

- Emiatt ne aggódj, már találtunk megoldást –mondtam
- Igen? –csillantak fel a szemei
- Bizony. Igaz én nem lehetek a gyámod, de van, aki igen és szeretné is elvállalni –simítottam egy tincset a füle mögé
- Ki? Ki az? –kíváncsiskodott
- Liam már intézkedett, hogy hivatalosan is ő legyen az –mondtam mosolyogva
- Liam? Ezt el se hiszem, megteszi? Komolyan? –pattant fel
- Igen, komolyan –nevettem

Macey erre kirohant a szobából én pedig meglepetten, de követtem. A szobánk felé rohant, én pedig imádkoztam, hogy Liam legyen felöltözve. Belépve a szobába láttam, hogy Macey már Liam karjában van, és egyre csak azt hajtogatja, hogy mennyire szereti őt. Mosolyogva álltam meg az ajtóban és néztem ezt az aranyos jelenetet.

- Nincs mit prücsök. Szívesen vigyázok ilyen édes kislányra –csikizte meg a pocakját
- Te vagy a legjobb –karolta át a nyakát és bújt hozzá
- Ezzel egyetértek –szólaltam meg mire mindketten rám néztek
- Gyere ide –nyújtotta felém a kezét Macey

Odasétáltam hozzájuk, és Macey az egyik kezével átkarolta a nyakamat közelebb húzva magukhoz.

- Ti vagytok az én szüleim mostantól –mondta és egy-egy puszit adott nekünk

Liam csak mosolygott, és Macey-t csikizte, azonban én kicsit zavarba jöttem. Hirtelen minden olyan tökéletes lett Liam-el, pedig erről csak álmodni mertem. Gondolatmentemből Liam zökkentett ki azzal, hogy egy apró csókot adott. Mikor elhúzódott játékosan belebokszoltam a vállába.

- Aucs ezt miért kaptam? –nézett rám nagy szemekkel
- Ne Macey előtt! –mondtam
- Nem vagyok már kicsi Sam, tudom, hogy a szerelmes párok néha megpuszilják egymást a szájukon –mondta nagy komolyan Macey
- Látod, nagyon okos kislány. És én nagyon szerelmes vagyok a te gyönyörű nagynénédbe –simított végig a derekamon
- Akkor semmi gond, nyugodtan megpuszilhatod a száját. –mondta Macey
- Oké oké elég legyen! –nevettem
- Srácok hogy álltok? –dugta be a fejét Harry
- Sehogy –vallottam be őszintén
- Igyekezzetek! –siettetett minket
- Macey figyelj, mi most elmennénk egy kicsit bulizni, nagy baj lenne, ha átvinnénk a szüleimhez? –rakta le Liam Macey-t és leguggolt elé
- Nem –rázta meg a fejét
- Biztos? –térdeltem le Liam mellé
- Persze! Ők Liam szülei, és ő nagyon kedves, aranyos. Biztos a szülei is ilyen kedvesek. Szóval szívesen megyek –mondta
- Istenem, mikor lettél ilyen kis mini felnőtt? –öleltem meg szorosan
- Nem tudom –nevetett a fülembe szuszogva

Liam megölelt mindkettőnket, majd összekészítettük Macey dolgait az ott alváshoz. Amíg én elmentem lefürdeni, Macey-t Liam és Zayn társaságában hagytam. Épp SpongeBob-ot néztek, amin nagyokat kacagtak. Úgy terveztük, hogy Macey-t majd akkor visszük át, ha már indulunk addig is velünk van, és nem érzi magát mellőzve.

Gyorsan megcsináltam a hajamat, felraktam némi sminket és belebújtam a ruháimba. Egy kék csipkés, fecske ujjú, comb középig érő ruhát választottam, hozzá sötétkék cipőt és egészen meg voltam elégedve a végeredménnyel. Kimentem a szobából és Rebecca is pont akkor lépett ki a szemközti szobából. Egymásba karolva mentünk le, ahol már mindenki ott volt. A fiúk nagyon elegánsra vették a formát, mindenkin fekete ing volt, amiben őrjítően néztek ki.

- Mehetünk akkor? –dörzsölte össze a kezeit Louis
- Mehetünk –bólintottunk

Több kocsival mentünk, amiket Liam, Louis és Harry vezetett. Mi egyedül maradtunk Liam-el, mivel még beugrottunk a szüleihez is. Geoff nyitott ajtót és kedvesen behívott minket. Bemutattam Macey-t, nekik, és szinte rögtön megtalálták a közös hangot. Macey perceken belül már Geoff ölében volt.

- Tényleg nem baj akkor, hogy itt marad éjszakára? –kérdeztem
- Dehogy! Örömmel vigyázunk rá –mondta Karen
- Köszönöm –mondtam hálásan
- Nincs mit drágám, fiatalok vagytok, rátok fér egy kis kikapcsolódás –mondta Geoff
- Én is pont ezt mondtam –kulcsolta össze az ujjainkat Liam
- Jó rendben, nem szóltam –adtam meg magam
- Nagyon helyes –puszilt meg Liam
- Akkor holnap érte jövök, ahogy tudok –álltunk fel
- Nem kell sietni, itt jó helyen van és vigyázunk rá –ölelt meg Karen
- Így van, pihenjetek csak, aztán ha felébredtetek gyertek át. –mondta Geoff
- Rendben. –mondtam majd leguggoltam Macey elé – Tudom, hogy nem kell mondanom, mert okos vagy, de azért elmondom. Jó legyél és fogadj szót rendben prücsök?
- Persze, nem lesz rám panasz –ölelt meg
- Szeretlek kicsim –puszilgattam meg
- Én is Sam –viszonozta a puszikat
- Aludj jól nagylány –vette fel az ölébe Liam
- Te pedig vigyázz Sam-re! –ölelte meg
- Meglesz –tette le
- Jó éjszakát, sziasztok! –köszöntünk el
- Vigyázzatok magatokra és érezzétek jól magatokat! –integettek az ajtóból

Mikor lehajtottunk a feljáróról még láttam Macey-t ahogy az ablakból integet majd elindultunk.

- Ne aggódj, nem lesz baj –simította kezét a combomra Liam
- Igazad van –tettem a kezemet a kezére

Eddig annyira lefoglalt, hogy gondoskodjak Macey-ről, hogy csak most néztem meg jobban Liam öltözékét. Egy fekete mélyen kivágott felső volt rajta, hozzá fekete szűk nadrágot vett, fehér converse cipőt és egy bőrkabátot felülre. Nagyot nyeltem, nagyon dögösen nézett ki.

- Egyébként, hova megyünk? –kérdeztem
- Niall nem írt nevet, csak a címet. Ők már ott vannak –mondta

Nem kérdeztem mást, csak csöndben figyeltem az utat. A rádió halkan szólt, és Liam néha dúdolta a dallamot. Jó háromnegyed órás út után végre megérkeztünk a klubhoz, ami első ránézésre már teljesen tömve lehetett. Leparkoltunk, majd kézen fogva elindultunk befele. Amikor egyre többen bámulta meg minket és kezdtek el fotózni, kicsit közelebb húzódtam Liam-hez. Megérezte, hogy bújok hozzá, ugyanis elengedte a kezemet és a kezét a derekamra rakva húzott magához. Beletelt pár percbe, míg végre bejutottunk, ahol nem fotózott vagy bámult minket senki. Hamar megtaláltuk a többieket, akik már láthatóan jó hangulatban voltak. Még szerencse, hogy szinte mindenki tud vezetni, ugyanis Louis és Harry már nem voltak józanok, Hannah és Zayn pedig nem ivott, ahogy én sem – ha esetleg Liam se lenne vezetőképes állapotban.

- Végre megjöttetek! –kiáltott fel Harry
- Mert olyan régen találkoztunk –nevettem
- Igenis régen volt, kemény másfél órája! –fakadt ki
- Óóó Harry, hogy hiányoztál! Azt hittem már soha nem látlak! –mondtam és a nyakába vetetem magam

Erre mindenki nevetésben tört ki, majd meghozták a rendelt italokat. Szerencsére volt közötte alkoholmentes is, ami jól jött nekünk. Miután koccintottunk, végre volt lehetőségem körbenézni. A hely valóban tele volt, mindenhol ringatózó csípők, egymáshoz tapadt testek. A levegőben pedig füst, ital és erotika volt érezhető. Nem viccelek, ahogy egymáshoz simulva táncoltak néhányan, én jöttem zavarba. Persze a fiúk 10 percig bírták, hogy nyugton üljenek, majd felpattantak, hogy menjünk táncolni. A lányok örömmel tartottak velük, én azonban hezitáltam.

- Nem tudom, én inkább itt maradnék –mondtam
- Ne csináld kicsim, szeretnék táncolni veled –mondta Liam
- De én nem tudok, meg aztán….itt maradok Eleanor-al, ne legyen egyedül –próbálkoztam
- Oh miattam ne aggódj, menj csak –lökdösött Eleanor
- Áruló –mondtam és megfogtam Liam kezét

Visszafordulva láttam, hogy Eleanor elégedetten mosolyog. Liam bevezetett a tömegbe, majd mikor megláttam, hogy Jane és Louis szorosan egymáshoz simulva táncolnak, igen erotikusan kicsit megrémültem. Liam szája féloldalas mosolyra húzódott, majd közelebb vont magához. Szorosan simultunk össze, a kezemet pedig a mellkasán tartottam.

- Én ehhez béna vagyok –döntöttem a fejemet a vállának
- Dehogy vagy! –puszilta meg a fejemet
- Csak azért mondod, mert nem akarsz megbántani –emeltem fel a fejemet
- Még nem próbáltuk –kacsintott majd a hajamba túrva emelte fel a fejemet, hogy megcsókoljon
- Hmm, szóval nem csak cuki és édes tudsz lenni –simítottam végig a mellkasán
- Van, amit még nem tudsz rólam –csókolt meg majd megfordított

Hátam a mellkasához simult, miközben ő a csípőmre csúsztatta a kezét.

- Csak lazán, mozgasd a csípődet –mondta és elkezdett mögöttem mozogni
- Könnyű mondani –mondtam
- Nem nehéz, csak ne görcsölj –mondta és éreztem, ahogy ágyéka a fenekemhez simul
- Ha ilyeneket csinálsz tényleg nem fog menni –mondtam
- Teljesen ártatlan vagyok –puszilt bele a nyakamba

Kellett egy kis idő mire sikerült ráéreznem a ritmusra, és az is kiderült, hogy Liam őrült jó táncos. Nagyon jól mozgott, még engem is meglepett és az őrületbe kergetett. Épp a pulthoz mentem italért, mikor két lány mellettem igen feltűnően kezdett el méregetni engem. Nem foglalkoztam velük, de mikor az egyik elment mellettem és meglökött, azt már nem tudtam nem észrevenni. Vettem egy nagy levegőt és nem foglalkoztam vele. Azonban nem tágítottak.

- Szóval te vagy Liam új csaja –mondta az egyik
- Nagyszerű meglátás –mondtam

Korábbi bulikból vett tapasztalat, hogy az ilyen lányok a balhét keresik. A múltkori cikk nyomán, és az után a hír után, hogy Liam és Danielle szakítottak, gondolom sokan összerakták a dolgokat. Elhatároztam, hogy normális maradok, de nem hagyom magam.

- Nézd, de beképzelt lett a kicsi lány –mondta barátnőjének
- Nem vagyok beképzelt. Csak nem értem mi a problémád. –fordultam felé
- Te vagy az én problémám! Végre eltűnt az a másik a képből, erre jössz te és lenyúlod –lökött meg
- Édesem, ha tündérmesében élsz, és azzal áltattad magad, hogy Liam egyszer a te ágyadban köt ki, akkor ideje felébredni –lépett mellém Hannah
- Téged nem kérdezett senki –mondta lenézően
- Ahogy a te hisztidre se kíváncsi senki! Saját probléma, hogy Liam nem néz az ilyen ribancokra! Menjünk – húzott maga után a tömegbe
- Köszi –motyogtam
- Nincs mit. De legközelebb ne állj le ilyenekkel. Még bajod esik –állt meg
- Nem igazán volt még tapasztalatom ilyen helyzetekben. –mondtam
- Csak próbáld meg kerülni őket. Utálkozók mindig lesznek, akik azért haragszanak rád, mert „elvetted tőlük” a fiúkat. De velük nem kell foglalkozni –mondta

Bólintottam, majd követtem őket a fiúkhoz. Liam nem volt közöttük, így megfordultam és a keresésére indultam. Alig mentem egy pár lépést, mikor megláttam őt, az előbbi lányok egyikével. Valamit nagyon hevesen magyarázott neki, miközben Liam a karjánál fogva tartotta magától távol. Kicsit közelebb mentem, kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből. Még vagy 5 percig vitatkoztak, mire a lány sarkon fordult és elviharzott. Liam állt ott egy ideig, majd megfordult és elindult vissza az asztalunk felé. Utána mentem és félúton sikerült elkapnom. Hátulról átkaroltam és a kezemet végigvezettem a mellkasán. Éreztem, ahogy megremeg, majd szembe fordult velem.

- Hm szia szépségem –mormogta mély hangján és a kezeit kétoldalt levezette a fenekemre
- Ahogy látom nagyon kelendő vagy –mondtam és felcsúsztattam a kezemet a nyakához
- Engem csak te érdekelsz, a tiéd vagyok –mondta és a nyakamat kezdte csókolgatni

Nagyot sóhajtottam, ahogy ajkai végül elérték az enyémet, és a nyelvét átcsúsztatva szenvedélyes csókban forrtunk össze. Beletúrtam a hajába mikor éreztem, ahogy kicsit belemarkol a fenekembe. Elégedetten hümmögött, és elhúzódott.

- El se hiszem, hogy végre együtt lehetünk –döntötte homlokát az enyémhez
- Nekem is fura, de jó végre hozzád bújni úgy, hogy nem kell titkolnunk – bújtam hozzá
- Megérte várni erre a pillanatra –csókolt meg lágyan

Összebújva táncoltunk tovább, majd Zayn jött oda, hogy megyünk, ugyanis otthon folytatódik a buli. Így összeszedtük magunkat, és elindultunk haza.

21. rész

Sziasztok! Kicsit később, de meghoztam az új részt, ez most kicsit hosszabb lett. Sajnos nem tudom, hogy miért de a bemásolt rész elcsúszott kicsit, - legalábbis nekem most így mutatja - és a párbeszéd részek kicsúsztak. De nem húzom tovább a dolgokat, köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogot, és köszönöm a türelmeteket! Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet :) 

puszi 

Betti xx

 

Este folyamán miután Macey nagy pancsolás közepette lefürdött, és Niall társaságában degeszre ette magát, Liam-el közösen fektettük le aludni. Két oldalról mellé feküdtünk, és Liam halkan énekelt neki, miközben én a haját simogattam.  Az ágytámlának dőlve néztem Liam-et, és hallgattam gyönyörű hangját. Nem tudtam vele betelni, képtelenség volt. Mikor észrevette, hogy figyelem Macey feje fölött összekulcsolta az ujjainkat, és úgy folytatta az altatódalt. Végül Macey egyenletes szuszogásából arra következtünk, hogy elaludt, így elmentünk mi is aludni. Szerencsére mindenkinek találtunk helyet a házban, ahol aludni tudott. Louis és Jane vállalta, hogy ők alszanak majd a kanapén, így ők ott rendezkedtek be. Ahogy Liam-et követtem a szobánk felé láttam, hogy a takaró alatt összebújva beszélgetnek halkan. Nagyon reméltem, hogy összejönnek végre, hiszen mindketten odavannak a másikért és Eleanor is áldását adta rájuk. Gondolatmentemből Liam zökkentett ki, aki hátulról átkarolt. 

-          Aranyosak együtt –mondtam a karját simogatva

-          Igen, remélem, összejönnek most már –mondta

-          Jó lenne, ennyi idő után –fordultam felé

-          Gyere, hosszú napunk volt –húzott maga után a szobába

Hamar lefürödtem, miután Liam lovagiasan maga elé engedett. Amíg fürdött, leszedtem a díszpárnákat az ágyról, és megnéztem a telefonomat, hátha hiányoztam valakinek. Két sms-em is érkezett, az egyik anyától a másik a bátyámtól. Nem meglepő módon a bátyám azzal fenyegetett, hogy ezzel még nincs vége. Anya pedig azzal, hogy ne lepődjek meg, ha mindent kitálal rólunk. Fáradtan és dühösen dobtam le a telefont a földre a párnák közé. Hátradőltem az ágyon és megdörzsöltem a szememet. Na most aztán tényleg felfordult az életem. Már vagy 10 perce a plafont bámulhattam, mikor Liam lépett be a szobába, egy szál melegítőnadrágban. 

-          Minden rendben? –tette a törülközőjét a fotel szélére

-          Nem mondhatnám –ültem fel

-          Történt valami, amíg fürdeni voltam? –kérdezte

-          Anya és a bátyám írt csak. –böktem a telefonom felé

-          Jaj kicsim –húzott az ölébe

-           

Fejemet a vállára hajtottam, miközben azon gondolkodtam, hogy miként fogom megoldani a suliba járást. 

-          Min gondolkodsz szépségem? –kérdezte Liam

-          Csak azon, hogy fogom megoldani a bejárást a suliba –mondtam

-          Macey miatt?

-          Igen, neki is suliba kell járnia –magyaráztam

-          Nem gond, majd apuék elviszik őt –mondta

-          Nem, nem akarom őket leterhelni ezzel –ellenkeztem

-          Dehogy terheled! Hidd el, örülni fognak annak, hogy újra kisgyerek lesz a házban–nevetett

-          Rendben, ha belemennek, akkor beíratom Macey-t a közeli iskolába –bólintottam

-          Ugye, hogy mindenre van megoldás –puszilta meg az orromat

-          Félig. Én még mindig koleszos lennék –sandítottam le rá

-          Hát sajnos, akkor ott kell hagynod a kollégiumot –kacsintott

-          Liam! Tudod, milyen messze van ide Manchaster? –néztem rá döbbenten

-          Igen tudom. De lenne szíved itt hagyni engem napokra? –nézett rám kiskutya szemekkel

-          Ha nem nézek rád, akkor igen –tettem a kezemet a szemem elé

-          Másként is meg tudlak győzni –döntött hátra az ágyon

-          Jaj nekem –motyogtam miközben már a nyakamat csókolgatta

-          Hmm –mormogta mikor áttért a kulcscsontomra

Próbáltam ellenkezni, de a gyenge ellenkezésemet könnyedén félresöpörte, ahogy a kezeimet két oldalt az ágyhoz szegezte. Összekulcsolta az ujjainkat, miközben ajkai már a dekoltázsomnál jártak. Kirázott a hideg, és mocorogtam alatta. Gonosz módszereket használt ahhoz, hogy bizonyítsa igazát, ami előtt a gyenge akaratom hamar meghajlott. Meg akartam érinteni, de a kezeimet még mindig lefogta a fejem mellett. 

-          Gonosz vagy, ez nem fair játék –mondtam

-          Ó dehogyis nem! –húzódott fel hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt

-          Ha az lenne, hagynál engem is érvényesülni –pusziltam bele a nyakába

-          Türelem kicsim –mondta és elengedve az egyik kezemet, kezét becsúsztatta a pólóm alá

-          Liam! –morogtam türelmetlenül

-          Cssshh –tolta feljebb a pólómat és a hasamon felfelé haladva apró puszikat adott rá

Meg se próbáltam már kibújni alóla, teljesen elvesztem tettei nyomán. Szabad kezemmel a hajába túrtam, mire ismét fölém hajolt. Kisimított egy tincset az arcomból és egy puszit adott a homlokomra. Imádtam a játékos, incselkedő oldalát, de tudtam, hogy nem fog tovább menni. Legördült mellém és a mellkasára vont. Olyan jó érzés volt bűntudat nélkül hozzá bújni, megérinteni, simogatni és megcsókolni. 

-          Holnapra milyen terveid vannak? –kérdezte

-    Elkísérem Eleanor-t egy modell ügynökséghez és azt hiszem, most már elmegyek Andy-hez, hogy megcsináljuk azt a fotósorozatot –mondtam

-          Szívesen veled tartanék, de interjúnk lesz holnap –biggyesztette le a száját

-          Este úgyis boldogítani foglak –pusziltam meg a mellkasát

-          Az olyan sokára lesz –szorított magához erősebben

-          Hamar elmegy, meglátod, most gyere, aludjunk –húztam fel az ágyról

Másnap a fiúk kora reggel elindultak az interjúra, így mi lányok maradtunk otthon. Miután mindannyian összeszedtük magunkat, és megreggeliztünk elkezdtünk keresgélni iskola után Macey-nek. 

-          Azt ugye tudod, hogy kell Macey-nek egy gyám? –nézett rám Jane

-          Igen tudom. –bólintottam gondterhelten

-          És ezt hogy oldjuk meg? –kérdezte Rebecca

-          Nem tudom. Egyfolytában ezen gondolkodom, de nem jutok egyről a kettőre –túrtam a hajamba

-          Kéne valaki, aki nagykorú, saját lakása és munkája van –gondolkodott hangosan Hannah

-          Azt tedd hozzá, hogy minél hamarabb, vagy visszaviszi a bátyám –mondtam

-          Nincs valaki rokon vagy valaki, aki vállalná? –kérdezte Eleanor

-          Nincs. –ráztam meg a fejemet

-          Esetleg valamelyikünk szülője? –vetette fel Jane

-          Jó ötlet, de akkor velük kell élnie. A gyám házában –mondtam

-          Fene. Kezdem feladni –dőlt hátra Jane

-          Nem adhatjuk fel. Megígértem neki, hogy nem engedem oda vissza és segítek mindenáron –makacskodtam

-          De ezen a ponton megakadtunk –tárta szét a kezét Rebecca

-          Tudom –tehetetlen dühömben a kanapét püföltem

-          Nyugi, kitalálunk valamit! –ölelt meg Hannah

-          Remélem –motyogtam

-          Hú, már ennyi az idő? Nekem mennem kell! –pattant fel Eleanor

-          Hova mész? –nézett rá Rebecca

-          Meghallgatásra, egy modell ügynökséghez. Sam akkor jössz? –kérdezte

-          Persze, de baj lenne, ha vinném Macey-t? –álltam fel

-          Dehogy! Szólj, neki aztán menjünk –mosolygott rám

Gyorsan összeszedtük a cuccunkat és máris úton voltunk London felé. Macey nagyon élvezte az oda utat, folyton felkiáltott, ha valami érdekeset látott. Megígértük Eleanor-al, hogy a meghallgatás után kicsit csavargunk a városban. A megadott időpont előtt jóval ott voltunk, de nem volt baj, ahogy elnéztem, mivel Eleanor-t elrángatták, hogy kicsit kisminkeljék és megigazítják a haját. Ez alatt Macey és én leültünk az előtérben és vártuk, hogy elkészüljön. Nemsokára ismét kijött és megkönnyebbülésemre nem sminkelték túlzottan ki, csak épphogy ami nagyon jól állt neki.

-          Wow gyönyörű vagy –mondtam

-          Nem tudom, úgy érzem mintha belefejeltem volna egy festékes palettába –húzta el a száját

-          Dehogy! Meseszép vagy, akár egy hercegnő –mondta nagy komolyan Macey

-          Húha, nos ha te is így gondolod, akkor elhiszem –borzolta össze játékosan Macey haját 

Egy pár percet kellett ezután várnunk, és már jöttek is az illetékesek. 2 férfi és egy nő lépett be az ajtón, akikhez az asszisztens azonnal odarohant, hogy közölje mi rájuk várunk. Felénk fordultak, majd odajöttek hozzánk. Bemutatkoztak és kezet fogtak velünk, még Macey-vel is. Ezen nem kicsit meglepődtem, de nagyon kedvesnek találtam, hogy ilyen közvetlenek. Így már nem féltettem Eleanor-t, ettől az egésztől. Egy laza beszélgetés után, egy kezdeti fotósorozatot csináltak Eleanor-al, hogy megnézzék mennyire fotogén, és hogy mozog a kamera előtt. Meg kell mondanom, hogy nagyon profin csinálta az egészet. Macey tátott szájjal nézte és én jót mosolyogtam édes pofiján, ahogy nézte az eseményeket. 2 óra hosszadalmas munka után, Eleanor fáradtan lépett ki a reflektorfények kereszttűzéből és nézte meg az elkészült fotókat. Macey lelkesen odarohant, és együtt nézték meg a fotókat. Én épp a telefonomba merültem bele, mikor valaki felhúzott a fotelből. Döbbenten pislogtam, mikor az egyik férfi aki eddig Eleanor fotóit nézte, engem járt körbe mustráló tekintettel. 

-         Öhm segíthetek? –kérdeztem

-        Nagyszerű alakod van, gyönyörű arcod, természetes vonásaid és elbűvölő mosolyod. –mondta talán inkább magának, mint nekem

-          Tessék? –döbbenetemben ennyit tudtam kinyögni

-          Tökéletes modell alkatod van. –nézett végre rám

-          Nekem? –pislogtam nagyokat

-          Neked! –fogta meg a kezemet és pörgetett meg

-          De nekem nincs…és Eleanor –hebegtem

-          Több modellre van szükségünk. Ti ketten fergeteges párost alkotnátok, a divat házunkat képviselve –mondta és odahívta Eleanor-t is

-          Én nem is jelentkeztem, azt se tudom, hogy kell mozogni a kamera előtt vagy bárhol máshol –mondtam

-          Az megtanulható! Jó barátnők vagytok, Eleanor majd megtanít –söpörte félre az érvemet

-          Szuper lenne, ha együtt dolgozhatnánk! Megtanítalak mindenre! –lelkesedett Eleanor

-          Remek! Akkor rólad is készítünk pár portfóliót és jövő héten elkezdjük! –mondta és ott hagyott minket

-          Te ezt el tudod hinni? –néztem döbbenten Eleanor-ra

-          El bizony! Ez olyan jó, szuper lesz együtt dolgozni! –ölelt meg boldogan mosolyogva

Eleanor lelkesedése átragadt Macey-re, aki vidáman ugrált körbe, hogy én is modell leszek. Bevallom, megijedtem. Soha nem csináltam ilyet, és féltem, hogy elrontom. Elvittek, sminkelni és kicsit begöndörítették a hajamat. Kilépve az ajtón már tudtam, hogy miről beszélt Eleanor. A fotós beállított oda, ahol korábban Eleanor állt, és pár tanáccsal látott el. Hova nézzek, hogy álljak, hova rakjam a kezemet és a lábamat, majd visszament a kamera mögé. Rettenetesen izgultam, azonban a fotós instrukciói annyira lekötötték a figyelmemet, hogy egy idő után megfeledkeztem róla. Amikor végeztünk félve mentem oda a géphez, hogy megnézzem a fotókat. Biztos voltam benne, hogy szörnyűek lettek. De végül be kellett ismernem, hogy elég jók lettek. Persze Eleanor és Macey másként látta, és oda meg vissza voltak a fotók láttán. A férfi – akiről később megtudtam, hogy Marcel a neve – elkérte az adatainkat, majd közölte velünk, hogy a jövő héten telefonálni fog a munkával kapcsolatosan. 

Kilépve az épületből megkönnyebbültem, ez a sok minden, amit a nyakamba zúdítottak kicsit sok volt. Szerencsére Macey emlékeztetett minket a korábbi ígéretünkre, így London körbe járása elfeledtette velem időlegesen a dolgokat. Rettentően élveztük a sétát, sok helyre beültünk, vásároltunk dolgokat és végül felültünk a London Eye-ra. Először ki se mertem nyitni a szememet, mert iszonyú tériszony tört rám. Végül a teteje felé egészen megszoktam és élveztem is a látványt. 

Hazafele Harry küldött egy sms-t, hogy meglepetésük van számomra, szóval siessünk haza. Ráadásul el akartak menni, bulizni is. Annyi gond volt mostanában, talán tényleg ránk fért egy kis kikapcsolódás.

-          Te is eljössz? –fordultam Eleanor felé

-          Lehet, végül is jó lenne egy kicsit szórakozni –mondta

-          És Louis…szóval érted –kezdtem

-          Ne aggódj, az már tényleg a múlté –nevetett

-          Csak nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad. –néztem rá bocsánatkérően

-          Emiatt nem kell aggódnod. Örülök, ha jól alakulnak a dolgok közte és Jane között. Komolyan –mondta

-          Rendben, akkor már csak Macey-ről kell gondoskodni –néztem hátra az alvó prücsökre

-          Talán Liam szülei örömmel vigyáznának rá –vetette fel az ötletet

-          Tényleg, ez remek ötlet! –mondtam

Miután utolsó fékezéssel megálltunk a felhajtón, rögtön kinyílt az ajtó és Niall lépett ki rajta. 

-          És a kis manó? Elaludt? –kérdezte

-          Igen, szóval be kéne vinni úgy, hogy ne ébredjen fel –nyitottam ki az ajtót

-          Hagyd, majd én beviszem –emelte ki óvatosan Macey-t

-          Köszönöm –adtam neki egy puszit

 Követtük Niall-t a házba, ő felvitte Macey-t a szobájába, mi pedig a nappaliba mentünk a többiekhez. 

-          Áá megjöttek az elveszett báránykáink –mondta Zayn

-          Nem vesztünk el, csak mozgalmas napunk volt –mondta Eleanor lehuppanva Harry mellé

-          Mi történt? –kérdezte Liam ahogy leültem mellé

-          Majd elmondjuk. De mi lenne az a meglepetés, amit Louis említett? –néztem körbe

-          Az igazából Liam meglepetése –mondta vigyorogva Harry

-          Igen? –néztem fel a mellettem ülő fiúra

Nos, igen. Szóval…mindannyian tudjuk, hogy Macey-nek gyámra van szüksége. –kezdte

-          Igen, már gondolkodtam rajta, de nem tudom, hogy fogom megoldani –húztam el a számat

-          Ami azt illeti, már nem kell rajta gondolkodnod –mondta Liam

-          Miért? –húzódtam hátrébb döbbenten

-          Lehet, mérges leszel rám, de elintéztem néhány dolgot és beadtam a kérvényt, hogy…hogy én legyek Macey hivatalos gyámja –bökte ki nagy sokára

20. rész

Egy hatalmas pláza előtt parkoltunk le, majd elindultunk beszerezni minden kellő ruhát Macey-nek. Eleinte ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessem a dolgokat, de miután a huszadik kérlelésem során, Liam elvette tőlem a táskámat esélyem sem volt. Kijelentette, hogy mindent ő fog fizetni és Macey azt választ, amit szeretne. Nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, hogy Liam nyakába zúdítottam így mindent, és még ő is fizeti a dolgokat. Csöndesen üldögéltem a próbafülke előtti kis széken, miközben néztem, ahogy Liam és Macey válogatnak a sorok között. Melegítők, pizsama, mamusz, otthoni viselet, utcai ruhák, cipők, táskák….jézusom gyakorlatilag felvásárolták az egész plázát! Liam láthatóan élvezte, a pótapuka szerepét, Macey meg egyenesen rajongott Liam-ért. Laza 4 órás vásárlás elteltével, hatalmas szatyrokkal felpakolva sétáltunk ki a kocsihoz. Ennyi boltban, ennyi mindent még én se vásároltam soha, pedig lány vagyok. Macey hazafele elaludt a hátsó ülésen, a hatalmas mackójának dőlve. Kezemet Liam kezére raktam és hálásan pislogtam fel rá. 

-         Köszönöm! –mondtam

-         Nincs mit szépségem. Leírhatatlanul szívmelengető volt látni, Macey boldog mosolyát –szorította meg a kezemet

-         Attól még hálás vagyok. –adtam egy puszit az arcára, mire ő édesen elmosolyodott

Az út hátralévő felében csönd telepedett a kocsira. Macey hátul aludt, én pedig kimerültem az elmúlt két napban. Ennyit még soha nem veszekedtem senkivel, főleg nem a családommal. Anya kitagadott, a bátyám ribancnak tart, és most először úgy érzem, hogy tényleg nincs családom. Nem tudom miért alakultak így a dolgok, minden barátomnak normális családja van, csak nekem nem. Talán nem is kéne itt lennem, nem is kéne egyáltalán lennem. Elmorzsoltam titokban egy könnycseppet, majd perceken belül feltűnt előttünk a jól ismert ház körvonalai. Liam beállt a felhajtóra, a másik két kocsi mellé. Eszembe jutott, hogy vajon anyáék a kocsimat is vissza fogják kérni? Valószínűleg az arcomra volt írva az, hogy min agyaltam, ugyanis Liam hozzám hajolt.

-         Ha gondolod, visszaadhatod a kocsit is a szüleidnek. Van másik –kacsintott

-         Tessék? –nézem rá döbbenten

-         Amíg Macey-vel a kényesebb női ruhákat vettétek, elmentem és vettem neked egyet –mondta

-      Mi? Liam ezt nem fogadhatom el én…-kezdtem, de mikor közelebb hajolva megcsókolt már nem tudtam mit is akartam mondani

-         Menjünk be –mosolygott rám majd kiszállt 

Megráztam a fejemet majd követtem őt. Liam kivette a hátsó ülésről Macey-t, majd az ölébe véve bevitte a házba. Épp a csomagtartóból kezdtem el kipakolni, mikor megjelent, Harry, Louis, Jane és Hannah. Segítettek mindent kivenni, és hatalmas pakkokkal mi is bementünk a házba. Nagyon fura volt újra ebbe a házba úgy belépni, hogy ez az otthonom. Sok rossz emlék kötött hozzá, most mégis más volt. Néztem, ahogy a fiúk bolondoznak, ahogy Rebecca konyhában főz, Niall segítségével, aki láthatóan nagyon élvezte. Láttam, ahogy Zayn az ablakban üldögél és telefonon beszélget. Lerúgtam a cipőmet és beljebb mentem. Az emelet felé vettem az irányt, hogy megnézzem Macey-t. Sorra benéztem a szobákba, míg végül a bátyám régi szobájában találtam meg őket. Macey az ágyon összegömbölyödve aludt, Liam pedig mellette ült és a haját simogatva, dúdolt neki halkan. Megálltam az ajtóban és csak néztem őket. Annyira édesek voltak, így együtt. Mikor Liam észrevett, elmosolyodott, és felém nyújtotta a kezét. Elindultam felé, kezébe csúsztattam az enyémet mire ő az ölébe húzott. Arcomat a nyakához fúrtam és így ültünk csöndben ki tudja mennyi ideig. Az elmúlt napok után, most először éreztem nyugalmat, hogy biztonságban vagyok. Liam karjaiban. Szegénynek két lányt is kellett most nyugtatnia gyakorlatilag. 

-         Szerintem most már kimehetünk. –simított végig a combomon

-         Rendben – bólintottam és halkan kiosontunk a szobából 

A folyosóra érve, Liam visszahúzott és a falnak döntött. Homlokát az enyémnek döntötte és kezei a derekamon voltak. 

-         Hogy vagy? –nézett rám

-         Igazából sehogy. Soha nem volt jó a viszonyom a szüleimmel, de most. Most tényleg úgy érzem nincs családom –mondtam ki azt, ami már a kocsiban a fejemben járt

-         Van családod, igaz mi nem tudjuk teljesen helyettesíteni a szüleid szeretetét, de anyáék, a fiúk és a lányok…és legfőképp én, nagyon szeretünk. –dörmögte mély mackós hangján

-         Tudom, és ezért nagyon hálás vagyok –simítottam végig az arcán

-         Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. De ránk mindig számíthatsz. –húzott magához közelebb 

Sűrűn kellett pislognom, hogy elfojtsam a feltörni kívánkozó könnyeimet. Vajon mikor szokom már le arról, hogy folyton sírok. Nem lesznek ettől jobbak a dolgok, nem fognak a szüleim szeretni, nem lesz semmi olyan, mint régen. Semmi. És ezen a sírás sem változtat. Nem akarok gyenge lenni, vagy annak látszani. Most kell igazán erősnek lennem és a sarkamra állnom. Épp elégszer futottam el, vagy hagytam annyiban a dolgokat. Valahogy kibírom, hiszen felnőni is család nélkül nőttem fel. Sikerült végül visszatartanom a könnyeimet. Liam egy puha csókot adott, majd kézen fogva lementünk a többiekhez. Leérve az a látvány fogadott, hogy a fiúk kisebb párnacsatát folytatnak a kanapé előtt a földön. Nevetve álltunk meg a lépcső közepén, és néztük, ahogy Louis Harry fejéhez vág egy párnát, mire az szétfoszlott és minden csupa toll lett. Erre Zayn felordított, hogy ő tollangyalt akart csinálni, és levágódott a szétszórt tollakra, és elkezdett angyal formát csinálni. Niall egy ideig nézte barátja alkotását, majd lendületesen rá feküdt és elkezdte csikizni. Zayn hangos visításba kezdett, mire elengedtem Liam-et, és odarohanva elkezdtem leszedni Niall-t Zayn-ről. 

-         Naa mit csinálsz? –nyafogott Niall

-    Macey odafent alszik, nem akarom, hogy felkeljen Zayn visítozására. –mondtam a lábánál fogva rángatva

-         Liam te ezt hagyod? Segíts! –nézett fel a nevető fiúra

-         Bocsi, de ebből kimaradnék –ült le a fotelba

-         Majd én segítek! –kiáltott fel Louis és egy laza mozdulattal felkapott a vállára

-         Tegyél le lökött répa! –ütöttem meg finoman a hátát

-         Most fogsz elszédülni! –visította és elkezdett velem forogni

-         Louis!! Rosszul leszek! –motyogtam a rosszulléttől kerülgetve

Mikor Louis lassítani kezdett, két kéz fogott meg és rántott le a válláról. Felnézve örömmel láttam, hogy Liam az. A mellkasához bújtam, mert úgy éreztem, hogy az egész szoba forog velem

-         Elloptad! –fordult felé Louis

-         Nem akarom, hogy rosszul legyen. Ha ennyire akarsz tombolni, ott van Jane –kacsintott rá Liam

-         Mi? NEM! LIAM! –kiáltott fel és menekülni kezdett Louis elől 

Kisebb kergetőzés alakult ki közöttük, de Louis végül a konyhában elkapta. A karjában hozta vissza a menekülni próbáló lányt. Azonban neki megkímélt, ugyanis leült a fotelba, és az ölébe húzta a megszeppent lányt. 

-         Örömmel látom, hogy alakultok –mondta Zayn

-         Valami olyasmi –kulcsolta össze az ujjukat Louis

-         Ideje volt. 2 éve hallgatom az áradozását –adtam egy puszit Jane-nek

-         Gödörből a lyuk –sandított fel rám 

Nem feleltem, helyette sikeresen zavarba jöttem. De Liam feltalálta magát, ugyanis leülve a kanapéra, nem engedte, hogy mellé üljek, egyenesen az ölébe húzott. 

-         Miről maradtunk le fiatalok? –kérdezte Harry közöttünk jártatva a tekintetét

-         Semmiről –motyogtam

-         Aha persze! Azért cikkeztek arról, hogy együtt voltatok Liam szüleinél! –mondta Louis

Csak ez kellett még nekem. 

-         Szóval mi is van köztetek most? –kérdezte Hannah

-         Azt én is szeretném tudni! –szólalt meg egy hang a hátunk mögött

Mindenki egyszerre kapta oda a fejét, én pedig legszívesebben meghaltam volna. Danielle állt az ajtóban! Mögötte ott volt Eleanor, aki bocsánatkérően nézett ránk. Amilyen gyorsan csak tudtam, olyan gyorsan álltam fel Liam öléből. Harry magához húzott, ahogy Danielle elindult felénk. Liam is felállt, így ő is elénk került. 

-         Mégis mióta tart ez közöttetek? –intézte nekem a szavait

-         Danielle kérlek, ezt nekünk kell megbeszélnünk –mondta Liam

-         Te hallgass most! Már Los Angelesben is volt közötök egymáshoz? Akkor kezdődött? –mondta 

Nem bírtam megszólalni. Máskor olyan nagy hangom szokott lenni, de most ez sok volt. Nem tudtam még egy vitát elviselni. Ráadásul fogalmam se volt, hogy mit mondhatnék neki. Jogosan volt dühös. Minden joga megvolt hozzá. Elő akartam bújni Harry háta mögül, de ő visszahúzott. 

-         Gyere Danielle menjünk fel –mondta Liam

-         Nem! Előbb válaszoljon! –makacskodott

-         Kérlek! –nézett rá Liam 

Danielle kifújta a levegőt, és bólintott majd követte őt az emeletre. Nagyot sóhajtottam és Harry kezét elengedve az ajtóhoz mentem. 

-         Hova mész most? –kérdezte Zayn

-         Csak sétálok egyet. Ha Macey felkelne, légy szíves nyugtassátok meg –mondtam

-         Meglesz. –mondta Jane 

Felkaptam a cipőmet és máris kint voltam a csípős levegőn. Soha nem voltam jó a lelki erősségben, és ez most is igaz volt. Fejemben kavarogtak a gondolatok. Anya tegnapi megjelenése, a bátyám mai vádaskodásai, amit a fejemhez vágott és most Danielle. Tényleg kezdtem úgy érezni, hogy mindenki jogosan utál. Soha nem voltam olyan tökéletes gyerek, mint a bátyám. Nem voltam a család büszkesége, csak egy sírdogáló kislány, aki normális életet akart. Ráadásul még engedtem egy olyan fiú közeledésének, akinek párja volt. Lehet, ezt érdemlem. Nem tudom. Össze voltam zavarodva és csak mentem arra, amerre vitt a lábam.  Végül legnagyobb meglepetésemre a temető kapuja előtt találtam magam. Régen voltam már a nagyszüleim sírjánál, de ha bármi bántott, mindig kijöttem hozzájuk, hogy elmondjam nekik. Most is így tettem. Leültem a földre és csak beszéltem, kiöntöttem mindent, amit magamban tartottam eddig. Talán ők megértenek, talán ők nem ítélkeznek felettem. Fejemmel a sírnak dőlve merengtem magam elé bambulva, az arcomon pedig ezernyi könnycsepp gördült le. Hirtelen Eleanor alakja tűnt fel előttem. Leült mellém és várakozóan nézett rám. 

-         Te hogy kerülsz ide? –kérdeztem döbbenten

-         Téged kerestelek. Emlékeztem rá, hogy egyszer említetted, hogy régen mindig kijöttél a nagyszüleid sírjához. Gondoltam egy próbát megér –mosolyodott el

-         Régen voltam már itt kint. Olyan…megnyugtató –motyogtam

-         Igen ez igaz. Régen én is kijártam a nagymamám sírjához –mondta

-         Oh, ezt nem tudtam. Sajnálom, biztos nagyszerű asszony lehetett –néztem rá

-         Az volt valóban. De mindig próbálok arra gondolni, hogy már egy jobb helyen van. –mondta

-         Remélem az én nagyszüleim is –néztem fel az égre

-         Nem akarsz hazajönni? –kérdezte

-         Még nem. –ráztam meg a fejemet

-         Danielle már elment. Egy ideig beszélgettek Liam-el, aztán elment. Beszéltem vele, azt mondta, hogy már egy ideje ő is tudta, hogy ez nem működik közöttük. Kicsit megbántotta, hogy Liam titkolózott, de nem haragszik. –mondta

-         Örülök, hogy nem haragszik. Annak pedig még jobban, hogy nem bántottuk meg a kapcsolatunkkal –mondtam

-         Akkor ennek örömére gyere haza. Liam is már halálra aggódja magát, és Macey is hiányol. Louis és Harry nem bírja örökké a bohóckodást –nevette el magát

-         Rendben, menjünk –álltam fel a hideg földről

-         Ez a beszéd –ölelt meg 

Hazafele úton Eleanor arról kezdett mesélni, hogy egy modellügynökség megkereste és hogy mennyire izgatott, a két nap múlva lévő meghallgatás miatt. 

-         Ha gondolod, elkísérhetlek. –mondtam

-         Az szuper lenne! Legalább lenne egy ismerős arc –bólintott

-         Egyébként ti hogy vagytok Louis-al? –kérdeztem

-     Hát…beszéltünk. Sikerült most már végre mindent higgadtan tisztáznunk, és azt mondhatom, hogy barátok vagyunk. Szegény Jane úgy került, mint a tüzet, de vele is beszéltem. Mondtam nekik, hogy nem zavar, ha összejönnek. Tudom, hogy Jane olyan régóta szerelmes Louis-ba, és tisztelem benne, hogy meg se próbált Louis közelébe kerülni, mikor mi együtt voltunk. Neki semmi köze a szakításunkhoz, és efelől őt is megnyugtattam –magyarázta

-         El se hiszed, mennyire örülök, hogy mindkettővel sikerült tisztáznod a dolgokat. Szeretem őket is, de téged is nagyon szeretlek –néztem rá

-         Én is téged –mondta 

A házhoz közeledve, azonban egy kellemetlen dolog fogadott minket. Jó pár fotós állt a ház előtt, akik láthatóan arra vártak, hogy valami érdekeset lefotózhassanak.

-         Nincs hátsó bejárat? –fordult felém Eleanor

-         Van, de akkor vissza kell mennünk és megkerülni hátulról a házakat –mondtam

-         Akkor nyomás! Nem kell még egy újabb cikk –fogott kézen 

Visszasétáltunk jó pár háznyit, mire megtaláltuk a hátsó kis ösvényt. Szerencsére így sikerült észrevétlenül elérnünk a hátsó kertet, és így bejutni a házba. Zayn a hátsó tornácon cigizett, és mikor meglátott minket kérdőn nézett ránk. 

-         Hát ti? –kérdezte

-         A ház előtt egy csomó fotós van –magyarázta Eleanor lehuppanva mellé

-         Így hátulról jöttünk –mondtam leülve Zayn másik oldalára

-         Értem. De legalább sikerült őt hazahoznod –borzolta meg a hajamat

-         Nem bántod a kisebbet! –böktem meg az oldalát

-         A kisebb vissza is adta –nyomta el a csikket

-         Gyertek, menjünk be –állt fel Eleanor 

Belépve a házba ott találtuk a többieket a tv előtt, valami filmet néztek éppen. Ahogy láttam a 101 kiskutyát nézték, amit Niall hangosan kommentált, ugyanis épp akkor rabolták el a kiskutyákat. Macey Liam ölében ülve nézte, nagy szemekkel a filmet. Odalopóztam mögéjük, és lassan végigsimítottam Liam karján. Ijedten kapta hátra a fejét, de mikor meglátott, azonnal elmosolyodott. Lerakta Macey-t az öléből és felállva szorosan magához húzott. 

-         Annyira aggódtam érted –bújt a nyakamhoz

-         Csak sétáltam egyet. Jól vagyok –túrtam a hajába 

Liam távolabb húzódott, majd ajkait az enyémre tapasztotta, és nyelve könnyed bejutást nyert. Végre önfeledten és lelkiismeret furdalás nélkül csókolhattam őt. Lábujjhegyre állva viszonoztam a csókját, mire ő felkapott, én pedig belemosolyogtam a csókunkba. Talán most egy új életet kezdhetek, minden bujkálás nélkül vele.