Odafele a kocsiban nem sok szó hangzott el közöttünk. Mivel nem akartam kukán ülni ezért elővettem az mp5 lejátszómat és Liam felé fordultam.
- Zavarna, ha betennék egy kis zenét? –kérdeztem
- Csak nyugodtan –bólintott
- Köszi –csatlakoztattam és rákerestem az aktuális kedvencemre
- BTR? –nézett rám mikor elindult a dal
- Igen. Egy ideje nagy kedvenceim –mondtam
- Értem –mondta
- Nem szereted őket? Mert akkor keresek mást –motyogtam
- Dehogyis! Szeretem a zenéjüket. Személyesen is nagyon jó fejek –mondta
- Ismered őket? –csillant fel a szemem
- Ismerem. Az amerikai turnéjukon, mi voltunk az előzenekar –magyarázta
- Komolyan? –tátottam el a számat
- Igen tátika –csukta be a számat
- Ha ha! Az szuper lehetett! –sóhajtottam
- Kérdezd meg Hannaht és Rebeccat. Ők több időt töltöttek a fiúkkal el. –mondta
- A kis mázlisták –mosolyodtam el
- Te is találkozhattál volna velük ha... –kezdte de én közbeszóltam
- Ne menjünk bele a felesleges „ha”-k sorozatába –mondtam
- Rendben. De a nyáron megyünk még Amerikába. Ha lesz kedved, akkor eljöhetsz velünk. Rémlik, hogy Hannah kiharcolta Niallnél, hogy vigye el még őt BTR fellépésére. –mondta
- Gondolom az ír manó nem tudott ellent mondani neki –dőltem hátra
- Természetesen nem. Jó látni, hogy Niall ennyire boldog –mosolyodott el ő is
- Aranyosak együtt –értettem egyet
- Jane és Louis között egyébként mi van? –kérdezte hirtelen
- Nem tudom. –vontam meg a vállamat
- Pedig ha jól láttam, mindketten veled beszélik meg. –húzta fel a szemöldökét
- Nem tagadom. De ők se tudják, mit akarnak. Jane még mindig le van ragadva Eleanor és Louis párosánál. Louis meg nem tudja, mit tegyen, mert Jane elutasítja. –mondtam
- Bonyolult eset –ráncolta a szemöldökét
- Nem is kicsit –hagytam rá
- És mit tanácsoltál nekik? –nézett rám
- Semmi különöset. Louisnak azt, hogy próbáljon meg Jane közelébe kerülni apró figyelmességekkel, és ne adja fel. Míg Jane kis fejével azt próbálom megértetni, hogy Louis szingli és nem miatta mentek szét Eleanorral –magyaráztam
- Remélem, összejön nekik. –mondta
- Én is. Jane már két éve oda van Louisért. Remélhetőleg most már nem menekül tovább előle –néztem ki az ablakon
- Mondták már, hogy fogadd meg a saját tanácsod néha? -lassított le
- Te vagy a második két napon belül –számoltam a kezemen
- És megtetted már? –érdeklődött
- Nagyjából –szűkítettem össze a szemeimet
- Az is haladás –ment be egy körforgalomba
- Mi az, hogy az is haladás? –néztem rá értetlenül
- Mert általában eléggé öntörvényű vagy –magyarázta
- Ezzel azt akarod mondani, hogy nehéz eset vagyok? –húztam fel a szemöldököm
- Részben!
- Miért is? –fordultam felé az ülésben
- Szerintem te is tudod, csak nem vallottad be még magadnak. Sam 2 éve próbálom neked megmagyarázni, hogy mi történt. De te úgy döntöttél, hogy megszűnök számodra létezni. Szóval? –állt meg a pirosnál
- Csak hogy te az óta is Daniellel vagy! Lehet, nem tartom veletek a kapcsolatot, és nem veszek tudomást az sms és telefonhívásokról, de az interneten láttam a képeiteket. –szögeztem a szememet a lámpára
- Próbáltam tovább élni az életemet. Visszatértem a megszokott kalitkába, de már nem volt ugyanaz. Mosolyogsz, de nem őszinte, megcsókolod, de nem érzed a mámort, megöleled, de közben másra gondolsz. Elég őrjítő így élni a mindennapokat. –mondta, és a tekintetében láttam, hogy őszinte
- „Mi lett volna, ha” – külön-külön csak puszta szavak. De együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. „Mi lett volna, ha” – vajon mi? Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit, akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő, Ha igaz szerelem volt akkor, miért ne lenne igaz most is. Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. Nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni.” –mormoltam halkan a kedvenc idézetemet
- Csupa olyan dolgot tanácsolsz és mondasz, ami mind az ellen van, ahogy te magad viselkedsz –mondta
- Tanácsot adni sokkal könnyebb másoknak, mint a saját életedet alakítani –mondtam
- Annyival nem. De látom nálad ez teljesen így van –mondta
- Ezek szerint –zártam le a témát
A továbbiakban nem nagyon szólaltunk meg többet egészen Andy házáig. Az emlegetett jó madár már lent volt a ház előtt. Mikor meglátott minket szélesen elmosolyodott. Liam leparkolt a ház előtt és Andy már nyitotta is ki az ajtót az én felemen.
- De jó téged újra látni! –kapott ki az ülésről
- Én is örülök neked –mondtam és viszonoztam az ölelését
- 2 éve nem láttalak! Bujdosós kisasszony –rakott le
- Bocsi. Oka volt –mondtam tömören
- Mindegy is. Most itt vagy ez a lényeg! –vigyorgott és megölelte Liamet is
- Jó újra látni –viszonozta az ölelést Liam
- Téged is. És jó látni, hogy kibírtátok egy légtérben –mondta nevetve
- Azért annyira nem utáljuk egymást. –mondta Liam
- Gyertek be. Mazz már itt van –mondta Andy
- Hogy ki?
- Andy egyik haverja –magyarázta Liam maga elé engedve
- Aha értem –mentem be a házba
Olyan mintha ezer éve lett volna, hogy Wolverhamptonban jártam. Főleg Andyék házában. Hosszú és mozgalmas 2 év van, mögöttünk erre most kezdek rádöbbenni. Körbenézve, mosolyogva konstáltam, hogy minden ugyanolyan, mint annak idején.
- Itt semmi nem változott –mondtam ki hangosan is
- Tudod milyen anya. Itt mindig gyereknek érzem magam újra –mondta Andy
- Talán az lenne a legjobb újra lenni –álltam meg a kanapé mögött
- Talán. –mondta Andy
Betessékelt minket a könyvtárba ahol már minden elő volt készítve. Hatalmas fehér vásznat terítettek a könyvtár egyik falára, előtte egy fiú állt, és ahogy néztem minden fotós kellék megvolt. Néztem a pólót, ami a fiún volt és kicsit sem meglepődve – ismerve Andy kreativitását – láttam mennyire szuper. Liam mellettem állva figyelte a tevékenységeket, majd egy idő után engem kezdett nézni. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem veszi észre, de sokáig nem tudtam tettetni ezt. Felemeltem rá a tekintetemet és láttam, hogy mosolyog. Kérdőn néztem rá, de ő csak megrázta a fejét és odament Andyhez. Na így igazodjon ki az ember a fiúkon! Képtelenség! Sarkon fordultam és kimentem a konyhába inni való után kutatva. Találtam is hideg narancslevet, amely kifejezetten jól esett a száraz számnak. Úgy tűnik akármennyire is, akarom a múltamat, nem tagadhatom meg és le sem. Egyfolytában kísért és nem nagyon akar elengedni. Nagyot sóhajtva leraktam a poharat és visszamentem a fiúkhoz, akik épp akkor végeztek.
- Nagyszerű! Most te jössz –kapta fel a fejét Andy
- Rendben. –bólintottam
- Fent a szobámban megtalálod a ruhákat. Már kikészítettem neked őket előre –mondta
- Akkor mindjárt jövök –mentem fel a lépcsőn
Az ágyon ott sorakozott 3 féle szett, amelyeket nekem készítettek ki. Magamban Andyt alaposan leszidtam, amiért szoknyát rakott a második szetthez, mikor tudja mennyire, utálok szoknyában mutatkozni. Száj húzva felvettem az elsőt, amely egy ujjatlan póló volt, hozzá piros rövidnadrág. Ehhez gondoltam összefogom a hajam így gyorsan elővettem a táskámból a tartalék hajgumimat és a fejem tetején, összefogtam. Leérve láttam, hogy Liam is átöltözött már és a lélegzetem egy percre elakadt. Fehér hosszú nadrág volt rajta, hozzá az én pólóm fiús változata rövid ujjúban és a haját felzselézte. Ha arra mentek ki, hogy megöljenek jó úton jártak. Túl jó úton!
- Wow jól nézel ki –pörgetett meg Andy
- Tudod, hogy nem szeretem a rövidnadrágot –mormogtam
- De jól áll! Higgy nekem! –kacsintott
Megráztam magam és leültem az egyik székbe, amíg Liamet fotózták. Még szerencse, hogy fiú volt a fotós, máskülönben elgondolkodtam volna azon, hogy miként bírja ezt. Liam írtó szexi volt, ahogy ott pózolt a kamera előtt. Egy ideig elbambulva figyeltem, azonban mikor Andy vigyorgó képével találtam szemben magam inkább elkezdtem a telefonomon böngészni. Fél óra elteltével szóltak, hogy én jövök, addig Liam elmegy átvenni a második szett ruhát. Beálltam a kamera elé és ennyi volt az összes tudásom. Liam könnyedén mozgott a kamerák előtt, de engem még soha nem fotóztak. Ezt valószínűleg Andy is észrevette, mert odajött ellátni pár tanáccsal. Hogy miként tartsam a kezemet, a lábamat hogyan rakjam és a fejemmel, merre forduljak. Miután megkaptam az alaptanácsokat, a fotós irányított. Időközben Liam is visszajött, és ahogy nézett rám az még jobban zavarba hozott. Tekintetét egyfolytában magamon éreztem. Egy kivágott V nyakú póló volt, rajta ami kiemelte a mellkasát, aminek hatására én egy nagyot nyeltem. Nem lett volna olyan nő, akit ne vonzott volna ez a látvány. Már majdnem megkérdeztem, hogy mennyi képet készítünk, még amikor intett a fotós, hogy végeztünk, mehetek átöltözni. A második szett ruhám egy rövid ujjú póló volt és egy fehér szoknya. Ehhez már magas sarkú cipőt kellett húznom, ami még kényelmetlenebbé tette az egészet számomra. Szerencsére ezekkel, a képekkel már hamarabb végeztünk így Liam már csak a végére ért vissza. Elsiettem és felvettem az utolsó szettet, ami egy ujjatlan póló volt, fehér hosszú cicanadrág és ismét magas sarkú. A hajamat felfogva hagytam így mentem vissza a földszintre. Leérve láttam, hogy nem fotózzák Liamet és rosszat sejtettem. Andy mosolyogva fordult felém és amilyen bűbájos volt a mosolya, tudtam rögtön, hogy akar valamit.
- Az utolsónál közösen lennétek a képeken –mondta
- Andy! –morogtam
- Kérlek! Nem fogsz belehalni pár képbe! –vetette be a kiskutya képeket
- Őszinte választ akarsz erre? Már a látványába belehalok! –húztam félre
- Igen ezt levágtam már. De nem a kamerák előtt fog letámadni. Kérleek! –könyörgött
- Rendben legyen. Ezért sokkal jössz! –álltam be Liam mellé
- Jól van fiatalok! Mivel ez egy fiataloknak készülő katalógus része lesz, mi lenne, ha kicsit közelebb mennétek egymáshoz? –irányított minket a fotós
Liam közelebb lépett hozzám, így már egymás előtt álltunk...túl közel!
- Így jó? –kérdezte Liam
- Ha kicsit közelebb húzódsz Sam és Liam átkarolja a derekad, akkor tökéletes lesz. –mondta
- Hogy? –kérdeztem, de addigra Liam a derekamra csúsztatta a kezét és közel húzott magához
- Sam tedd az egyik kezed Liam mellkasára a másikkal, pedig karolt át a nyakát! –utasított ismét
Mégis mibe kerülnek, hogy ilyen képeket készítünk? Egy Playboyba, vagy egy nyamvadt ruhakatalógusba? –fakadtam ki magamban
Nagyot sóhajtva megtettem, amit mondott és közel álltam most már ahhoz, hogy elgyengüljek és meghaljak. Liam mindkét keze a derekamon pihent és éreztem bódító illatát.
Nos Andy igazad van. Liam nem fog a kamerák előtt letámadni, de ez már rólam nem biztos, hogy elmondható!
Igyekeztem szó nélkül és minél tökéletesebben végrehajtani, amit a fotós mondott, hogy minél hamarabb végezhessünk. Liam sajnos nem könnyítette meg a dolgomat, ugyanis mikor neki háttal kellett állnom a kezével végigsimított a hátamon majd kezei a fenekemre csúsztak le. Ha ez nem lett volna elég utána hátulról szorosan hozzám simult és átkarolt. Ezért a fotóst és Andyt is megölöm, ez tuti! Egy ízben belecsókolt a nyakamba, amire a testem úgy reagált, hogy beleremegtem.
- Fejezd be! –mondtam mikor újra vele szemben voltam
- Mit? –búgta mély hangon
- Kihasználod a helyzetet –löktem meg finoman
- Inkább élvezem a helyzetet –mondta és vészesen közel hajolt
Erre megforgattam csak a szemeimet és álltam kitartóan a tekintetét. Majd hallottuk, ahogy a fotós felkiált.
- Ez nagyon jó kép lett! –mondta, és mi oda kaptuk a fejünket
- Mi? –mentem oda hozzá
A drága srácnak sikerült akkor lefotóznia minket, mikor Liam közel hajolt hozzám. Így a képen úgy tűnik, mintha...
- Ez olyan, mintha meg akarna csókolni! –fakadtam ki
- Tökéletesen elkapott pillanat! –mondta
- Andy! –fordultam hátra
- Egyetértek. Szuper kép! –vigyorgott
- Pukkadj meg! Végeztünk? –kérdeztem
- Igen. Meg vagyunk, átöltözhetsz –mondta ki a gondolatomat
- Remek! –mentem ki
Kiérve nekidőltem a falnak és próbáltam megnyugodni. Nehéz dolog ennyi ideig visszatartani azt, amit igazán érez az ember. Liam hihetetlen hatással volt rám és most minden felszakadt újra, ami New Yorkban történt. Az jó, hogy a biciklizést soha nem felejti el az ember, de a „szerelem tudás” igazán elfelejtődhetne 2 év távlatában. Nagyot sóhajtottam, hogy megnyugtassam hevesen dobogó szívemet, de csak nem akart megnyugodni. Még éreztem Liam érintését a testemen, az illatát az orromban és a közelségét. Nem lesz ez így jó! Arcomat a kezembe temettem és lehunyt szemmel gondoltam valami nyugtatóra. Ami igen nehéz volt úgy, hogy rá pár másodpercre két kéz simult a derekamra. Leemelve a kezeimet nem meglepve konstáltam, hogy Liam az.
- Mi az? –néztem rá
- Én egyszerűen nem bírom ezt. –mondta
- Mit? –kérdeztem
- Ezt az egészet. Itt vagy a közelemben és nem érinthetlek meg, csókolhatlak, meg vagy vonhatlak a karjaimba, hogy érezzem a közelséged –lépett hátra és az arcán bánat tükröződött
- Eddig is jól megvoltunk külön-külön. Menni fog ezután is –nyögtem ki a szavakat
- Ez eddig se ment! Se, jól se rosszul! Tudom elrontottam, és hibáztam, tudom, de még mindig egyedül csak veled szeretnék lenni –túrt a hajába
A lélegzetem ismét megakadt és nem tudtam, mit mondjak, vagy tegyek. Liam közben nekidőlt a szemközti falnak és lerogyott a fal tövébe. A fenébe is az „erős maradok” elhatározással. Nem bírtam tovább nézni, ahogy szenved, és önmagát marcangolja. Lassan nyúltam felé és óvatosan végigsimítottam a haján, mire felkapta a fejét. Arca meggyötört volt, fáradt és bánatos. A szívem szakadt meg érte, egyszerűen képtelen voltam rá ott és akkor haragudni. Letöröltem a szeme sarkában lévő kósza könnycseppet és letérdeltem mellé a földre. A gyomrom apróra zsugorodott és pillangók röpködtek benne, míg a szívem ismét hevesebben kezdett dobogni. Egy ideig néztem őt, be nem telve a látvánnyal majd lágyan magamhoz öleltem őt. Átkarolta a derekamat és úgy szorított magához. A feje a mellkasomon pihent, én pedig a hátát és a haját simogattam óvatosan.
- Hiányoztál. Nem is tudod mennyire –mondta kis idő múlva
- Hidd el, tudom, mit éreztél –álltam fel elengedve őt
Liam követte a példámat és mellém jött.
- Egyfolytában azon agyaltam, hogy mi lett volna, ha ott nem viselkedem gyáva módon. Akkor az elmúlt két év a világ legcsodálatosabb két éve lett volna veled. –mondta
- Tudod mit? Felejtsük el a múltat –mondtam
- De...-kezdte de, közbevágtam
- Azon már úgyse tudunk változtatni. Meglátjuk, mit hoz a jelen –fordultam szembe vele
- Biztos ezt akarod? –nézett rám
- Igen. Nem akarok a múlton rágódni és azt se, hogy te amiatt emészd magad. Ami megtörtént azt megtörtént. Amúgy is, nem csaltál, meg hiszen nem is voltunk együtt. Szóval semmi okom sebzett hercegnőt játszanom. –rántottam meg a vállamat
- És az én hercegnőm lennél? –lépett közelebb
- Meglátjuk. Kezdjük, előröl és kiderül –mondtam
- Nekem ennyi is elég –ölelt magához
Magamat is megleptem azzal, amit az előbb mondtam, de már belefáradtam abba, hogy a múlton rágódjak. 2 év eltelt azóta és tudni kell továbblépni. Mi történhet legrosszabb esetben? Maximum ismét nekifutok annak a bizonyos falnak, és pofára esek. De megéri Liamért. Nem?
