10. rész

Liam a könyökén támaszkodott a fejem mellett miközben a másik kezével a combomat simogatta. Még mindig bennem volt az, hogy helytelen, amit teszünk, de az, ahogy hozzám ért és a nevemet suttogta teljesen megőrjített. Kis idő után már nem ellenkeztem, helyette a pólója szélét kitapogatva lehúztam róla egyetlen mozdulattal. A haja kicsit kócos lett ennek következtében, amitől még édesebb és vonzóbb lett. Féloldalasan elmosolyodott majd a törülközőm szélét kezdte piszkálni. Nagyot nyeltem és éreztem, ahogy kipirul az arcom.

- Csábító a gondolat, hogy ezt eltávolítsam innen –nézett a szemembe

- Liam, ne. –ennyit tudtam mondani

- Bocsii –vigyorgott és meghúzta a törülköző sarkát, ami így kibomlott

Utána akartam nyúlni, de Liam felhúzott az ölében, és amíg csókolt lehámozta rólam végleg a törülközőt. A szívem a torkomban dobogott és megremegtem az érintésétől. Kezét végighúzta a hátamon és a hajamba túrt. Nehéz volt eldönteni mitől vagyok jobban zavarba. Attól hogy ott ültem az ölében egy száll semmiben vagy amiatt, hogy félmeztelenül láttam őt ami teljesen beindított.

- Nagyon hihetően tudsz hazudni. Már majdnem elhittem, amit a boltban mondtál –puszilta meg az orromat

- Jobb lett volna, ha elhiszed –mondtam

- Ha elhiszem, most nem lennénk itt –húzott magához szorosabban

- Ami nem helyes –hajtottam a vállára a fejemet

- Válaszolj valamire –mondta

- Mire? –emeltem fel a fejemet

- Akarod, hogy elmenjek és soha többet ne menjek a közeledbe? –kérdezte

Meredten néztem rá és nem tudtam mit válaszoljak. Ha most azt mondom, hogy menjen el akkor biztos, elmegy és többet nem jön a közelembe. Viszont ha az ellenkezőjét mondom, akkor... nehéz döntés.

- Én...én nem tudom –mondtam őszintén

- Miért? –kérdezte

- Mert egy dolog van, ami távol tart engem tőled. Danielle –mondtam

- Ha ezt nem vesszük számításba. Mit érzel irántam? –simított végig a hajamon

- Őszintén, vonzódom hozzád. Tetszik minden, ami Liam. A hajad, a mosolyod, a gyönyörű szemed, a hangod, ahogy énekelsz minden. -néztem félre

- Jesszusom ezt hallani ezektől, a csodálatos ajkaktól –húzta végig hüvelykujját az alsó ajkamon

- De ez még mindig nem helyes –néztem a szemébe

- Mindenre van megoldás. Azt tudom, hogy melletted akarok lenni, csak melletted –csókolta meg a vállamat

Lehunytam a szememet és próbáltam visszatartani a feltörő sóhajomat.

- Most sikerült elérned, itt vagy –mutattam rá

- Mindig itt akarok lenni. Ölelni téged, csókolni és tudni hogy csak az enyém vagy –mondta

- Liam kérlek .. –kezdtem de, ő belém fojtotta a szót azzal, hogy szenvedélyesen megcsókolt

Innentől kezdve nem hangzott el több szó közöttünk és megállás sem volt. Lekerült róla a nadrágja is és már mindketten fehérneműben voltunk, úgy öleltük illetve csókoltuk egymást. Kezeink összefonódtak, amiket a fejem felett a párnához szorított le. Konkrétan önkéntelenül csináltunk mindent gondolkodás vagy kifogások keresése nélkül. Az összes ruhánk végül az ágy mellett kötött ki és onnan voltak szemtanúi annak, hogy egymáséi lettünk. Mikor kicsit hangosabb sóhajtás tört fel belőlem Liam elhallgattatott a csókjaival. Tudtam, miért csinálja, nem lenne jó dolog, ha a többiek meghallanának minket. Akaratlanul is sikerült belekarmolnom a hátába, amit utólag meg is bántam, hiszen elég feltűnő nyomott hagyott a hátán.

Mikor kifulladva és zihálva feküdtünk egymás mellett rám tört a bűntudat, nem is kicsit. Magam köré tekertem a takarót és felültem.

- Mi a baj? –karolt át hátulról Liam

- Ez, amit tettünk. –motyogtam

- Megbántad? –simogatta a hátamat

- Tudsz róla, hogy erre kétértelműen lehet válaszolni ugye? –kérdeztem

- Miért? –kérdezte

- Egyrészt, mert most csaltad meg Daniellet. Másrészt, jesszusom hazudnék, ha azt mondanám megbántam. Életem legszebb élményét éltem most át veled –néztem a szemébe

- Hasonlót érzek én is –hajtotta le a fejét

- Most mi lesz? Mindenki megy a maga útján, és úgy teszünk mintha semmi nem történt volna? –piszkáltam a takaró szélét

- Ezt akarod? Elfelejteni amit az előbb átéltünk? –emelte fel a fejét

- Ha akarnám, se tudnám elfelejteni azt, hogy milyen volt veled –simogattam meg az arcát

- Tudod, lehet, hogy be kéne fejeznem a kapcsolatot Daniellel –mondta

- Ne hamarkodd el a döntést. –mondtam

- Ezen nincs mit elhamarkodni. Már régóta voltak kisebb problémáink, de soha nem tudtam rávenni magamat a szakításra. Dan aranyos, kedves édes lány, de .. –kezdte

- De?

- De vele nem érzem azt, amit veled –nézett a szemembe

- Próbáltad helyrehozni? A kapcsolatotokat? –dőltem neki az ágy támlájának

- Számtalanszor. Elmentünk a Bahamákra, azt hittem minden rendben van újra. Kézen fogva sétálgattunk a parton, esténként összebújtunk, de már nem ugyanaz volt, mint régen. –túrt bele a hajába

- Miért? Miért nem volt ugyanaz? –kérdeztem

- Már nem éreztem azt, amit régen. Régen képtelen lettem volna végigmenni az utcán úgy, hogy ne fogjam a kezét. Ne öleljem át, ne csókoljam meg és mondjam neki el egy nap ezerszer, hogy szeretem. –dőlt hátra ő is

- És gondolod megoldás az, hogy szakítasz vele, majd belekezdesz egy új kapcsolatba? Túl kell először lépned a dolgokon. –babráltam egy cérnaszállal

- Valahol a lelkem mélyén úgy érzem már túl léptem a dolgokon. Csak nincs szívem megbántani Daniellet, hogy fájdalmat okozzak neki. Mert tudom ő még szeret –sóhajtott

- Azt hiszem, ezzel már elkéstél. Valakinek fájdalmat fogsz okozni –fordítottam el a fejemet

- Miért? –nézett rám

- Mert ha szakítasz vele őt, bántod meg, ha vele maradsz... akkor engem –magyaráztam

Liam elkerekedett szemekkel nézett rám, majd pár másodpercnyi hezitálás után az ölébe húzott.

- Valóban nem akarom megbántani Daniellet, de azt nem bírnám ki, hogy téged elveszítselek –puszilta meg a fejemet

- Most akkor mihez kezdesz? Mit fogsz tenni? –néztem fel rá

- Igazad van. El kell végleg döntenem mit is akarok –mondta

- És?

A szívem valahol a torkomban dobogott. Nem tudtam pontosan, hogy melyik válasznak örülnék jobban. Annak, hogy Daniellel marad, mert úgy tisztességes, vagy annak hogy velem marad.

- Holnap, ha megérkezik Danielle beszélek vele –mondta ki végül

- Vagyis akkor .. –hebegtem

- Igen. Veled akarok lenni –mondta és a hajamba túrva magához húzott

Először nem viszonoztam a csókot annyira le voltam döbbenve, de mikor maga alá gyűrt átkaroltam a nyakát. Gyötört a bűntudat, hogy miattam mennek szét, de a gondolat, hogy ez a fantasztikus fiú, akivel nem tudok betelni, velem van. Hihetetlen volt!

Másnap reggel arra ébredtem, hogy a szemembe süt a nap. Morogva fordultam a másik oldalamra, ahol Liammel találtam szemben magam. Tehát nem álom volt, tényleg megtörtén ez az éjszaka. A haja kicsit összekócolódott, a takaró lecsúszott róla így az egész felső testét végigmérhettem. Valószínűleg megérezhette, hogy figyelem őt mert lassan mocorogni kezdett, majd hunyorogva kinyitott a szemét.

- Jó reggelt –motyogta mély hangon

- Neked is –mondtam

- Csodálatos érzés melletted ébredni –bújt a nyakamhoz

- Ebben egyetértek –simogattam a karját

Elhúzódott tőlem kicsit épp annyira, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Olyan gyönyörű vagy –nézett rám és a vállamat kezdte puszilgatni

- Te pedig hízelgős –nevettem fel

- Ezt udvarlásnak nevezik. Amit a szívem választottja megérdemel –hangsúlyozta

- Nos az én szívem választottja az udvarlásért ezt kapja –mondtam és lágyan rá fordulva apró csókot, adtam a szájára

- Csak ennyit? –döntötte oldalra a fejét

- Nem elég? –húztam fel a szemöldököm

- Nem igazán –ült fel és ajkai azonnal megtalálták az enyémet

Mielőtt azonban belemélyedhettünk volna a csókba valaki kopogott majd be is nyitott. Liam gyorsan felhúzta rám a takarót így takarva engem és saját magát. Hátra pillantva Niallt láttam az ajtóban álldogálni.

- Nem akarok zavarni, de Liam megjött Danielle! –mondta

- Máris? –döbbent le Liam

- Igen. Keresett is már téged. –bólintott a szöszi

- Mit mondtál? –kérdezte

- Azt, hogy futni mentél. Szóval, amíg lement a többiekhez áthoztam a futó cuccodat. Talán nem lenne rossz, ha tényleg futnál pár kört, mielőtt találkozol vele –javasolta Niall majd kiment

- Menned kell –szálltam ki az öléből magam köré csavarva a takarót

- Várj –ért utol a fürdőszoba ajtajában

- Tessék –fordultam felé

- Tudnom kell valamit –döntött a falnak

- Mi lenne az? –néztem fel rá

- Ha most szakítok vele, mi lesz velünk? –kérdezte

- Mármint?

- Akarsz engem? Akarod ezt az egészet velem? Ezt a kapcsolatot? –túrt a hajába

Elbizonytalanodtam kicsit, majd közelebb bújtam hozzá. Beletúrtam göndör fürtjeibe és a füléhez hajoltam.

- Igen Liam, akarlak –suttogtam

Erre felkapott és megpörgetett nevetve.

- Ennyi nekem elég –csókolt meg majd miután átöltözött kisurrant a szobából

Annyira édes tud lenni, hogy szinte belefájdult a szívem. Nem tudtam még mindig elhinni, hogy ez a csodálatos fiú a szerelmem lehet. Annyira irreálisnak tűnt a gondolat, soha nem volt szerencsém az életben. Most miért kapnám meg ezt a boldogságot? Nagyot sóhajtottam majd bementem a fürdőszobába zuhanyozni. Miután végeztem, felöltöztem és gondoltam csatlakozok a többiekhez a reggelinél. Azonban a folyosóra kilépve Andyvel találtam szemben magamat. Nagyon komoly arcot vágott, ami semmi jót nem sejtetett.

- Szia –mondta komor arccal

- Szia Andy. Mi a baj? –kérdeztem rögtön

- Baj nincs, csak a szüleid haza akarnak vinni téged –mondta

- Mi? –fehéredtem el

- Úgy tűnik, nos úgy tűnik, hogy el fogtok költözni –bökte ki

- Tessék? –döbbentem meg

Egész életemet Wolverhamptonban éltem, oda kötött minden és mindenki. A barátaim, a nagyszüleim, miért kell tönkretenni mindezt? Nekidőltem a falnak és éreztem, hogy könnyek folynak végig az arcomon.

- És ... és hova akarnak költözni? –kérdeztem két hüppögés között

- Manchesterbe. Édesapád ott kapott munkát. Két hét múlva költöztök –mondta vigasztalóan én, pedig lecsúsztam a fal tövébe

- Ezt nem hiszem el –túrtam bele a hajamba és erősen megmarkoltam

- Ne fogd fel ennyire tragikusan. Nem a világ vége Manchester. –mondta

- Ha ezt most vigasztalásnak szántad, jelzem nem jött össze –álltam fel

- Ugyan Sam! Eleanor is oda jár iskolába, vele tudnál találkozni néha –mondta

- Andy! Befejeznéd? Nem akarom! Nem akarok találkozni Eleanorral! Nem akarok Manchesterbe költözni! Nem akarok új iskolát választani és elválni a barátaimtól! Nem érted? Nem akarom, hogy felforgassák az életemet!! –keltem ki magamból

- Sam kérlek, ne csináld –fogta meg a kezemet, de én elrántottam

- Én ne csináljam? Én? Te könnyen vagy! A te szüleid normális, aranyos, kedves emberek! Neked megvan a magad kényelmes kis gondtalan élete! De képzeld ez nem mindenkinek adatott meg! –most már szinte kiabáltam

- Megértem, hogy mérges vagy, de légy szíves ne rajtam vezesd le –mondta halkan

- Akkor te meg ne védd a szüleimet! Ne akard beállítani ezt az egészet úgy, mint életem legnagyobb utazását! Mert rohadtul nem az! –vágtam a fejéhez

- Miért így jobb? Jobb, ha csak a rossz oldalát látod a dolgoknak? –szegezte nekem a kérdést

- Nem érted? Ennek nincs jó vagy rossz oldala! Az egész úgy el van cseszve ahogy van! –fordultam felé

- Csak segíteni próbálok –mondta

- Ezen nem tudsz. Tönkreteszik az életemet és én csak némán, nézhetem ezt végig a díszpáholyból –kezdtem újra sírni

- Na ne sírj cshhh –ölelt meg

Úgy éreztem, hogy az életem romokban hever. Azt a kevéske boldogságot is elvették tőlem, ami megadatott egyáltalán az életemben. A barátaimat! Azonban ha azt hittem, hogy a helyzet ennél rosszabb már nem is lehet, nagyot tévedtem! De még mekkorát!

Körülbelül negyed órája ülhettünk a földön, mikor kinyílt a lift ajtaja és egy nevetgélő hang ütötte meg a fülemet. Felkaptam a fejemet és úgy éreztem, mintha legalább gyomorszájon rúgtak volna. Danielle és Liam lépett ki a liftből kézen fogva! Megdörzsöltem a szemeimet és próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy csak a könnyeimen keresztül láttam rosszul, de nem. Ez képtelenség! Hogy tehette ezt? Végig csak kihasznált volna? Nem az nem lehet! Ő nem ilyen! Felálltam és Liam tekintetét kutattam, aki gondosan kerülte az enyémet. Lehetséges ez? Az a fiú, akit először közel engedtem magamhoz, akinek először adtam oda magam így elárult volna? Kihasznált engem és visszatért ahhoz, akit igazán szeret? Ezek után végképp úgy éreztem, hogy semmit nem ér az életem. Mindenki elárult, aki fontos volt számomra, a szüleim és Liam is. A végső késszúrást akkor döfték a szívembe mikor Danielle magához, húzta Liamet és hosszan megcsókolta. Ahogy néztem őket megszületett bennem az elhatározás. Elmegyek Manchesterbe!