11. rész

Az élet néha nehéz és igazságtalan, de senki nem mondta, hogy könnyű lesz!

Azt mondják minden okkal történik az életben legyen az jó vagy rossz. Nos én elmondhatom, hogy csak rossz jutott osztályrészül, de már megszokott dolog az életemben. Azóta, hogy akkor 2 éve a sors a One Direction útjába sodort minket minden megváltozott. De persze ezt csak a saját nevemben mondhatom el. Azon a balszerencsés nyáron olyan fordulatot vett az életem, amit legmerészebb álmaimban se gondoltam volna. Megismertük a fiúkat, elutazhattunk New Yorkba, először kóstoltam bele abba, hogy milyen a szerelem és azt is megtapasztaltam, hogy milyen, ha becsapják az embert. De ami a legfájóbb volt, hogy elváltunk a lányokkal. Pontosabban Rebecca és Hannah maradt Wolverhamptonban, míg Jane és én elköltöztünk Manchesterbe. Én sajnos nem önszántamból jöttem el, hanem a szüleim kényszerítettek erre rá. Jane rá egy bő fél évre költözött Manchesterbe. A magyarázat igen egyszerű volt, Hannah és Rebecca összejöttek a fiúkkal, személy szerint Zaynnel és Niallel. Ami magával vonzotta azt az igen egyszerű tényt, hogy Harry, Liam és Louis is gyakori vendég volt náluk. Jane pedig – igaz hogy nem mondta ki soha nyíltan – fülig bele volt zúgva Louisba. A bökkenő csak az volt, hogy Louisnak barátnője van, Eleanor. Vagyis csak volt, legalábbis úgy hallottam, hogy fél éve szétmentek. Hogy min azt nem tudom, annyira nem figyeltem a dolgokat körülöttük. Próbáltam rávenni Janet, hogy keresse meg Louist vagy egyáltalán, vegye fel vele a kapcsolatot, de minden hiába. Elhatározta, hogy elfelejti Louist és úgy tűnt komolyan, gondolja. Akárhányszor magyaráztam neki, hogy ez butaság mindig azzal jött:

- Miért? Te is el akarod felejteni Liamet! Hát én is ezt teszem!

Persze azt már nem vette figyelembe, hogy míg Louis egyetlen bűne az volt, hogy barátnője van, addig Liam csúnyán becsapott engem. Egy idő után feladtam az egészet és hagytam, hadd menjen a saját makacs feje után.

Ami még említésre méltó, hogy életem legkínosabb pillanat volt az, mikor összefutottam Eleanorral a főiskola folyosóján. Szegény lány nagyon kivolt, ugyanis a szakításuk után pár nappal találkoztunk. Próbáltam vigasztalni és meghívtam egy forró csokira. Eleanorból csak úgy ömlöttek a szavak és mindent elmondott, még azt is amit nem kérdeztem. Elmondta, hogy azért szakítottak Louissal mert már teljesen elhidegültek egymástól. Ő is hibásnak érzi magát, de nagyon fájt neki hogy szétmentek. Továbbá azt az információt is az orromra kötötte, hogy Liam és Danielle már csak megszokásból vannak együtt és idő kérdése, mikor válnak szét ők is. Ennél a pontnál gyorsan megnyugtattam Eleanort, hogy ez engem nem érdekel, jelenleg az a fontos, hogy ő megnyugodjon. Utána megbeszéltük, hogy néha azért még összeülünk, amihez tartottuk is magunkat. Eleanor aranyos lány és örültem, hogy kezdi magát túltenni Louison. Ellenben Jannel, de ezt a témát már nem is erőltettem. Nem is lett volna szép dolog, ha azt vesszük hogy ő sem erőltette a Liam témát. Így megegyeztünk némán abban, hogy nem hozzuk fel egyik témát sem.

- Hé Sam! Sam várj meg! –kiabálta egy hang a nevemet

Esős és borongós nap volt és én épp az egyetemre igyekeztem. Jane még aludt mikor eljöttem, de mivel neki később kezdődött az előadása gondoltam nem keltem fel hadd aludjon.

- Jane. Hát te? –fordultam meg

- Nem tudtam aludni. Ez a folyamatos dörgés és villámlás megőrjít –ölelt meg

- Miért érzem úgy, hogy nem csak ez keltett ki az ágyból? –néztem rá

- Valóban nem. Hannah hívott. Megint –nézett rám sokat mondóan

- Már megint ide akarnak utazni a fiúkkal együtt? –sóhajtottam lemondóan

- Igen. Amivel nem lenne gond, ha csak Zaynt és Niallt hoznák. –bólogatott

- Mit nem lehet ezen érteni? Tegyék túl magukat rajta! –bosszankodtam

- Látod, nem értik meg –húzta el a száját

- Bánom utólag, hogy elmondtam nekik mi történt akkor –csuktam össze az esernyőmet

- Megértelek. Eltelt azóta 2 év, igazán túl tehetnék magukat a dolgokon –rázta meg a kabátját

- Köszönöm! Na és mit mondtál neki? –kérdeztem miközben az előtéren, vágtunk keresztül

- Határozott nemet. De ismered őket. Addig könyörögtek, míg elérték a céljukat. –mondta bűnbánóan

- Nem számít. Ha ennyire jönni akarnak, jöjjenek. Anyáék 4 hétre elutaztak, otthon el tudjuk őket szállásolni. –mondtam

- Már ha nem akarnak hotelbe menni –forgatta meg a szemeit

- A fiúk talán. De Hannah és Rebecca kizárt. –mondtam

- Az is igaz. Akkor felhívom őket és megmondom mi a helyzet –vette elő a telefonját

- Rendben –hagytam rá

Igazából teljesen hidegen hagyott a fiúk érkezése. Andyvel is nagyon ritkán találkoztunk, néha futottunk csak össze mikor én Londonba mentem vagy ő jött Manchesterbe. Épp az egyik röplapot olvastam, mikor Jane fordult felém. Kérdőn néztem rá mire ő csak türelemre intett. Mikor letette még mindig zavartan, néztem rá.

- Mi az? –kérdeztem

- Vázolom a helyzetet. Próbáltam rávenni őket, hogy nem-e lehetne, hogy csak Niall és Zayn jön. Mondanom se kell kudarcot vallottam. Szóval mind az öt fiú jön. Ja és elfogadták az elszállásolás ötletét, szóval 7 emberrel bővül a lakásotok lakóinak száma. –hadarta

- Tőlem –rántottam meg a vállamat és az előadó terem felé indultunk

A nap nagy részében nem került szóba ez a téma és úgy tűnt egyikünk se akarja újra szóba hozni. Mivel mindketten az egyetem kollégiumában laktunk, nagyon ritkán jártunk haza. Nos igen, Jane otthona is a mi lakásunk lett, mivel a szülei Londonban maradtak. Így befogadtuk és lett egy saját önálló szobája nálunk.

- Haza kéne menni és rendbe szedni a lakást. Anyáék már 2 hete elmentek és a takarítónő csak hetente egyszer jár –mondtam délután az ágyamon feküdve

- Felőlem mehetünk –állt fel Jane

- Útközben vegyünk pár dolgot a takarításhoz –vettem magamhoz a slusszkulcsot

Időközben letettem a jogosítványt és szenvedélyem lett a vezetés. Apáék vettek nekem egy Range Rowert – amit anyai szeretettel óvok – így nem volt probléma a közlekedés. Persze ők azt hitték, hogy ezzel helyettesíthetik a szeretetüket, de már belefáradtam az örök vitázásba, így meghagytam őket ebben a hitben. Leparkoltam a ház előtt és miután kivettük a csomagtartóból a súrolószereket és egyéb tisztító szereket bementünk a házba.

Odabent elég áporodott levegő fogadott minket így gyorsan kinyitottunk minden ablakot, hogy némi huzatot keltsünk. Sok dolgunk nem volt, mivel a takarítónő Sarah minden hét elején jár – és most van szerda – így csak áttöröltük a poros berendezéseket, eszközöket, letakarítottuk a tűzhelyet, mosogatót, asztalt. Fent az emeleten áthúztuk az ágyneműket és tiszta törülközőket vettünk elő. 2 órás munkálkodás után a ház készen állt, a vendégek számára.

- Most hogy kész a takarítás, kéne valamit vásárolni. –nyitotta ki a hűtőt

- Mondasz valamit. Gondolom enni/főzni szeretnének majd az ittlét alatt. –álltam fel

- Ezt úgy mondtad, mintha te nem akarnál itt lenni –nézett rám

- Nem is. Nekünk ott a kollégium. Bízok a lányokban, hogy nem adják el a házat, míg itt lesznek –nyitottam ki az ajtót

- Előre mondom, nem fog nekik tetszeni ez –dőlt az ajtófélfának

- Hé! Arról nem volt szó, hogy költözzünk is haza! –kacsintottam rá

- Mindig megtalálod a kibúvókat! –szállt be a kocsiba

- Igyekszem –kapcsoltam be az övemet

A bevásárlás során először Niallre gondoltunk, aki feltételezhetően még mindig jó étvággyal rendelkezik. Annyi mindent összevásároltunk, hogy akár egy hadsereg is elvegetálhatott volna belőle két hónapig.

A többiek csak hétvégére ígérték magukat, így miután rendbe raktuk a lakást visszatértünk az egyetemre. Felhívtam anyáékat megmondani nekik, hogy mi a helyzet. Nem nagyon akadtak fent rajta, azt mondták, érezzük jól magunkat. De hát nem is vártam a részükről nagyobb aggódást vagy ellentmondást.

Bár nem mondtam ki hangosan, belülről emésztett valami azóta, hogy Jane közölte jön a banda. Azóta, hogy hazajöttem 2 éve New Yorkból nem láttam Őt. Mai napig tisztán emlékszem arra a napra. Mikor Andy közölte velem, hogy a szüleim elköltöznek. Majd mikor azt hittem rosszabb nem jöhet, Liam elárult. Hitegetett engem, lefeküdtem vele és Ő mégis Daniellel maradt. Talán ha akkor mellém áll, támogat akkor dacoltam, volna a szüleimmel. De így Ő maga adta meg a végső löketet az elhatározásomhoz. Utána kerültem Őt, nem érdekelt a magyarázta sem az, hogy a közelében maradjak. Még másnap összecsomagoltam és hazautaztam Wolverhamptonba. A lányok nagyon letörtek voltak miattuk mai napi, furdal a lelkiismeret. De szerencsére a nagy bánatukban összemelegedtek a fiúkkal, tehát volt legalább némi előnye is. Liam utána még egy ideig hívogatott, de 2 hónap után abbahagyta. Nem voltam rá egyszerűen kíváncsi, fájt az árulása és az, amit tett. Amennyire tudtam próbáltam kerülni és szerencsére ez könnyen ment. De most mégis némi gyomorgörcsöm van, ha arra gondolok újra látni, fogom. Vegyes érzések fogtak el a gondolatára és elhatároztam, hogy minimálisra próbálom szorítani a vele való kommunikációt.

A repülőjük – ahogy Hannah megírta – pontban szombat délután 4 órakor ért földet. Jane-al közösen vártuk őket a reptéren és ahogy láttam nem csak én izgultam. Jane már szinte fal fehér volt.

- Nehogy rosszul legyél nekem! –legyeztem kicsit

- Jól vagyok –mondta

- Látom! Gyere ülj le –húztam magam után

- De tényleg jól vagyok –ellenkezett azonban leült végre

- Figyelj! Tudom jól, hogy még mindig mit érzel Louis iránt. –kezdtem

- Amiért szidom is magam rendesen –hajtotta le a fejét

- Azonban ő már egyedülálló. Szingli! Nem csinált semmi rosszat, szóval ha úgy adódik nehogy elszalaszd a boldogságot! –fenyegettem meg

- És te? –nézett rám

- Jól tudod, hogy Liam más eset. –mondtam színtelen hangon

- Igen. Ne haragudj –ölelt meg

Megható kis jelenetünket egy hang zavarta meg.

- Így kell várni a régi barátokat? –állt meg előttünk csípőre tett kézzel Rebecca

Jane és én egyszerre kiáltottunk fel és vetettük magunkat a nyakába. Megjelent Hannah is akit szintén bevettünk a csoportos ölelésbe. Miután kibontakoztunk, nevettünk, sírtunk annak örömére, hogy újra látjuk egymást. Mielőtt bármit is mondhattunk volna megjelent a képben Niall, Zayn és Harry akik kikérték maguknak a nekik járó ölelés és puszi sorozatot. Még mindig rettentő édesek voltak és láthatóan nagyon szerelmesek – Harryt kivéve.

Viszont jól tudtuk, hogy kik vannak még jelen. Hannah aggódva pislogott hátra, mire Louis előlépett és megölelt óvatosan.

- Jó újra látni nagylány –ölelt meg

- Téged is –viszonoztam az ölelését és egy puszit adtam bársonyos arcára

Jane csak állt mellettem földbegyökerezett lábakkal és láthatóan nem tudta mit tegyen vagy mondjon. Szerencsére Louis tudta, odalépett hozzá és szorosan a karjaiba vonta. Jane pár másodpercnyi habozás után viszonozta az ölelését és egy kósza könnycseppet véltem felfedezni. Sajnos „önfeledt” mosolygásom nem tartott sokáig ugyanis megpillantottam a lányok mögött Őt. Ha lehet még tökéletesebb volt, még édesebb, még vonzóbb és tekintetével csak egy embert nézett kitartóan. Engem.