6. rész

Sziasztok!

Először is jó olvasást az új részhez! Másodszor ne haragudjatok amiért fehérek a sorok a rész második felétől. Sajnos nem tudom mitől lett ilyen és nem is tudom kiszedni :/ Remélem azért így is élvezhető ez a rész. Még egyszer elnézést minden olvasómtól!

pusszi xx

A napok idegtépően teltek és még mindig nem volt semmi hír a versennyel kapcsolatban. Jane és Hannah már a mi idegeinkre mentek. Jobbnak láttuk ha figyelem elterelésként bejárjuk Los Angelest. Nappal a partot, az utcákat jártuk, este pedig elmentünk néha bulizgatni. Sok jó szórakozóhelyet találtunk, amelyek néha hemzsegtek a hírességektől. Ilyenkor nagy nehézségek árán jutott be akárki is a kiszemelt clubokba. A videó elkészítése utáni hétvégén épp az egyik belvárosi szórakozóhelyre indultunk, jó kis hely volt és most fogunk ott bulizni harmadszor. Ez egy night club volt és talán azon kevesek egyike amit elkerültek többé kevésbé a hírességek és a nyomulós emberek. Nos igen ezt is el kell mondani, hogy LA-ben a fiúk előszeretettel nyomulnak rá az emberre, ha akarod ha nem! Ezért is próbáltunk meg többnyire inkább együtt maradni a lányokkal, nem hagytunk senkit egyedül.

- De jó lesz megint kikapcsolódni –mondta Hannah

- Ha már Los Angelesben vagyunk élvezzük ki baby! –dörzsölte össze a tenyerét Jane

- Mond valamit –értett egyet Rebecca

Nem nagyon figyeltem rájuk ugyanis a figyelmemet az előttünk lévőkön végigsöprő izgatottság vonta magára és a club előtt álldogáló tizenévesek. El nem tudtam képzelni, hogy mit keresnek este 11 órakor ilyen fiatal lányok az utcán, ráadásul egy night club környékén!

- Sam! Sam figyelsz? –rázott meg Rebecca

- Mi? Bocsi nem figyeltem, azt nézem mi ez a nagy izgatottság –magyaráztam

- Lehet, hogy egy híresség van itt –tippelt Hannah

- Biztos. Abból a club előtt álldogáló lánycsapatból erre következtetek –mondtam

- Hú vajon ki lehet itt? Britney? Esetleg Justin Bieber? –találgatott Jane

Erre mindhárman felhúzott szemöldökkel néztünk vissza rá, mire abbahagyta. A sor lassan de haladt előrefele és fél órás álldogálás után – meg egy karszalag felhelyezése után – végre bent voltunk. Beérve láttuk, hogy rengetegen vannak – főleg fiúk – és ennek hatására valamiért kényelmetlenül éreztem magam a hozzám képest rövid szoknyámban. Felül egy fehér csipkés szegélyű felső volt rajtam, amire egy barna mellényt vettem, ami nagyon jól jött most, ugyanis önkéntelenül összébb húztam magamon.

- Mi az? –nézett rám Rebecca

- Nem tudom, eddig nem voltak itt ennyien. –pislogtam körbe

- Nyugi, csak bulizzunk –ölelt meg

- Rendben igazad van –bólintottam

A pult felé menet ketten szóltak utánunk és csak annak köszönhetően nem mentem oda egyikhez sem, hogy beolvassak nekik mert Rebecca mindig tovább lökött.

- Ha nem lökdöstél volna… –kezdtem

- Akkor már rég kiraktak volna minket a helyről –tolt elém egy narancslevet

- Megérdemelték volna azt amit kapnak –morgolódtam

- Ezt nem tagadom. De most szórakozni jöttünk, nem verekedni –mosolygott

- Hogy csinálod? Képes vagy minden helyzetben megőrizni a hidegvéred!

- Azért nem minden helyzetben –mondta

- Majd elfelejtettem. Zayn mindig eléri, hogy elveszítsd a fejed –néztem rá a poharam felett

- Mi? Nem is –mondta

- Ugyan előttem hiába tagadod –kacsintottam rá és a tömeget kezdtem pásztázni

Hannah és Jane is megérkezett végre és kikértünk szokásosan négy Martinit és koccintottunk az estére. Találtunk egy üres boxot ahova betelepedtünk és beszélgetni kezdtünk. A többiek rendeltek még koktélt, de én ezután már csak alkoholmentes italokat fogyasztottam. Nem szerettem az alkoholt annyira, hogy egész éjjel azt igyam. Ráadásul kellett valaki aki vigyáz a lányokra, bár szerencsére ezen az éjszakán jóval visszafogottabbak voltak és sikerült valamennyire józannak maradniuk. Hannah és Jane elrángatták Rebeccat nagy nehézségek árán táncolni én pedig felfedező útra indultam. Már harmadik alkalommal vagyunk itt de még nem néztem meg, hogy mit rejtenek hátul a kis szobák. Közelebb érve láttam, hogy mindegyik ajtó fölé ki van rakva egy kis tábla. Az első szoba a „dark room” nevet viselte és belesve az ajtón valóban teljes sötétség fogadott. Jobbnak láttam nem bemenni oda, ki tudja milyen alakok vannak odabent. A következő a „white room” volt, míg a harmadik a „black room”. Mondanom se kell, hogy az egyikben csak fehér berendezések és fény, a másikban pedig csak fekete berendezések és halvány fény volt. Ezek se voltak valami érdekesek így az utolsó szobához mentem ami valamiért a „crazy room” nevet viselte. Ez már izgalmasan hangzott, kifújtam a levegőt és bementem. Ami odabent fogadott az tényleg őrület volt, hangos zene szólt és villódzó fények voltak. A zene még jó is volt, de a fények nagyon zavaróak voltak, körülbelül az orromig nem láttam tőlük. Annyira elvesztettem minden érzékelésemet, hogy azt se tudtam merre van a kijárat, amire kínomban elnevettem magam. Ahogy az várható volt, pár perc múlva beleütköztem valakibe, aki önkéntelenül karolta át a derekamat.

- Bocsánat –mondtam és próbáltam kivenni az arcát

- Semmi gond. Ne haragudj, hogy neked mentem –mondta egy ismerős hang

Hunyorogva néztem fel rá és az egyik fény villanásában Liamet véltem felfedezni az ismeretlen ismerősben.

- Danielle? –kérdezte

Egy percig bent tartottam a levegőt majd lassan kifújtam.

- Nem, összekeversz valakivel –mondtam és kiszakítottam magam a karjaiból

Megfordulva a kijárat felé vettem az irányt, mikor valaki a karomnál fogva visszahúzott majd a mellkasához szorított. Jesszus mit nem értett azon, hogy nem a barátnője vagyok? Ugyanis felnézve ismét Liammel találtam szemben magamat. Végigsimított a karomon majd a kezét a derekamra csúsztatta ismét. Vajon most pofozzam fel és közöljem vele ordítva, hogy nem az vagyok akit keres vagy udvariasan mutogassam el? Végül utóbbinál maradtam.

- Liam hahó nem Danielle vagyok! –hadonásztam előtte hangosan kiabálva

- Tudom –kaptam a választ

- Akkor meg légy szíves engedj el –mondtam

- Sam –mondta

- Igen Sam vagyok szia! Elengednél? –néztem rá

De pechemre most sem engedett el hanem még közelebb húzott magához.

- Ne csináld. Barátnőd van –próbáltam kiszabadítani magam

- Tudom –mondta ismét

- Mi az te ittál? Vagy mi a fene van veled –mondtam egyre növekvő dühvel

- Nem. Te is tudod, hogy nem iszok alkoholt –mondta

- Jé! Képes vagy normális mondatokat összerakni! –vágtam rá gúnyosan

- Miattad van –jött ismét az igen értelmes válasz

- Hogy mi? –kérdeztem és éreztem hogy a helységben hirtelen meleg lesz

- Miattad nem vagyok normális –mondta

- Az abnormális viselkedésedet ne fogd rám! –mondtam és most már tényleg kirántottam magam az öleléséből és sietős léptekkel a kijárat felé indultam

Szerencsére pont akkor jöttek be és gyorsan ki tudtam futni. A mosdó felé vettem az irányt és mikor becsuktam magam mögött az ajtót úgy ziháltam mint aki mérföldeket futott. A mosdó feletti tükörben egy falfehér arc és egy rémült tekintet nézett vissza rám. Összerezzentem mikor becsapódott mögöttem az ajtó. Megfordulva Hannah aggódó tekintetével találtam szemben magam.

- Jól vagy? Már mindenhol kerestünk a lányokkal. –jött oda

- Nem. Nem vagyok jól –mondtam és lecsúsztam a fal tövébe

- Jesszusom mi a baj? –guggolt le mellém

- Az hogy szerencsétlen vagyok! –hajtottam a térdemre a fejemet

- Elmondod mi történt? Vagy hagyod hogy infarktust kapjak? –ült le mellém

- Találkoztam Liammel –mondtam

- Hol?

- Az egyik szobában a folyosó végén. Véletlenül bele botlottam –mondtam

- Miért érzem azt, hogy nem csak egy „szia-szia” jelenet játszódott le közöttetek? –nézett rám

- Jól érzed. Azt hitte először, hogy Danielle vagyok. Közöltem vele, hogy összekever valakivel és ki akartam jönni, de ő visszahúzott. –mondtam és hallottam ahogy Hannah lélegzete elakad

- Nem mondod? És aztán?

- Magához húzott én meg próbáltam elmagyarázni neki, hogy nem a barátnője vagyok.

- És?

- Mondta hogy tudja majd felismert, hogy ki vagyok és .. –itt elakadtam

- Igen?

- Gúnyosan megjegyeztem, hogy képes normális mondatok képzésére is, mire kinyögte hogy miattam van. Hogy miattam nem normális –fejeztem be

- Nem mondod! Erre te? –kerekedtek el a szemei

- Elrohantam. Mit tettem volna? –hajtottam a csempének a fejem

- Nem tudom. Talán jól tetted, hogy eljöttél. –mondta

- Talán? –nyitottam ki a szemem

- Talán. Nem érdekel egy kicsit sem, hogy mit tett volna ha maradsz? –érdeklődött

- Nem! És nem is fog! Barátnője van! –álltam fel

- Ne szedd le a fejemet. De ha már más lányok felé kacsingat az jelent valamit –kelt fel ő is

- Ehhez semmi közöm és nem is akarom, hogy legyen! Ő dolga! –igazítottam meg a szoknyámat

- Ahogy gondolod. Visszamegyünk? –mutatott az ajtóra

- Mehetünk –indultam meg utána

Csak remélni mertem, hogy ezek után már nem futok bele Liambe.

Visszatértünk a boxunkhoz ahol ott találtuk Janet aki valamin nagyon jól mulatott.

- Mi a nevetés témája? –kérdezte lehuppanva Hannah

- Rebecca –kaptuk a tömör választ

- Miért? –kérdeztem és tekintetemmel keresni kezdtem

- Azért mert összeakadt Zaynnel a tánctéren. –mondta

- Ennyi? –kérdezte Hannah

- Nem. Zayn azóta a nyomában van –kuncogott

- Ne már! Komoly? –esett le az állam

- Győződj meg róla a saját szemeddel. Menj a bárpulthoz. Ott láttam őket legutoljára. –magyarázta

- Meg is nézem. Valamiért úgy érzem, hogy Zayn már nem józan –indultam a keresésükre

A tömegen nem volt könnyű átverekedni magamat és a bárpulthoz érve egy kellemetlen párosba botlottam. Liam ült az egyik bárszéken, előtte Danielle állt és elmélyülten csókolóztak. Elfogott a vágy az iránt, hogy valamit hozzá vágjak mondjuk magát a bárpultot. De helyette dühösen fújtattam egyet és elindultam a másik irányba és csak hamar megláttam a keresett személyeket. Épp mikor odaértem melléjük Zayn odahajolt Rebeccahoz és szenvedélyesen megcsókolta. Erre én köpni-nyelni nem tudtam és úgy tűnt egy pillanatig hogy Rebecca sem. Aztán láttam ahogy készségesen átkarolja a nyakát és egymáshoz simultak. Csak pislogni tudtam és képtelen voltam eldönteni, hogy mit tegyek. Szakítsam őket félbe vagy hagyjam őket, mondván a barátnőm tudja mit csinál. Na ez az. Ha Zayn a közelébe kerül nem tudja mit csinál, hiába nem vallja be ezt nekünk. Azonban mielőtt bármit tehettem volna megjelent egy nagydarab férfi mellettem, aki jó 1 fejjel nagyobb volt nálam. Félve néztem fel a férfira, aki mellett törpének éreztem magam.

- A barátnőd? –mutatott a csókolózó párosra

- Öhm –ennyit bírtam kinyögni

- Nem akarlak bántani mielőtt ettől tartanál. A fiúk testőre vagyok. Paul –mutatkozott be

- Örvendek. És igen. A barátnőm –mondtam

- Jobb lesz ha elviszem most Zaynt. A többieket már összeszedtem és Liam is segít.

- Pedig ő igazán elveszhetne –morogtam

- Tessék? –nézett rám

- Semmi. Azért érzéssel csinálja –mondtam

- Nyugi megvárom míg szétválnak. Egyszer nekik is kell levegőt venni –mosolyodott el

- Ott a pont –bólintottam

Szerencsére hamar fellépett a levegőhiány és ajkaik elválltak. Ekkor Paul Zaynhez lépett és szépen kifele kezdte taszigálni az ellenkező fiút. Karon ragadtam Rebeccat és visszavonszoltam a többiekhez. Meglepetésemre az asztalnál ott találtam Louist. Mi van már, soha nem fogynak el? Ha nem az egyik akkor a másik.

- Na jó gyere Hannah vigyük ki a többiekhez –karoltam fel egyik oldalról Louist

- Miért én? –sandított Janera

- Azért mert te nem vagy oda érte –mondtam tömören

- Kössz –vágta be a durcát Jane

- Sértődhetsz, de ez az igazság. Nem? –néztem rá

- De.

- Menjünk –vittük kifelé Louist aki egyfolytában hátrafelé sandított

- Ha továbbra is hátrafele fogsz nézni esküszöm nekivezetlek a következő oszlopnak –mondta Hannah

- Nem is rossz ötlet –támogattam

- De nehéz, azt hittem könnyebb –húzta feljebb a karját

- Vékony de fiú. Ezt ne felejtsd el –mondtam kiérve a szórakozóhely elé

- Nézd ott vannak –mutatott az utca másik felére Hannah

- Paul már jön is –ültettük le Louist egy padra

- Pont most akartam menni megkeresni. Olyan ez mint egy óvoda! Egyikre nem figyelsz oda máris meglép –húzta fel Louist

- Vettem észre. –fintorodtam el

- Meglett? –jött oda Liam

- Igen, a lányok megtalálták –mondta Paul és a kocsihoz vitte a kevésbé józan Louist

- Köszi. Nehéz mindre odafigyelni –mosolygott hálásan Liam

- Aha na menjünk –fordultam sarkon és visszamentem

Hannah megeresztett egy mosolyt Liam felé és követett.

- Azért ennyire nyíltan nem kéne utálnod. Mit tett? –ért utol

- Semmit. Szerintem menjünk mi is haza. –javasoltam

- Szerintem is. Szedjük össze a többieket.

Nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk hazafele. Mivel mind a négyen ittunk és idefele is taxival jöttünk, így a haza utat is így tettük meg. Egyenlőre úgy döntöttem, hogy Rebeccat majd reggel faggatom ki arról, hogy mi történt Zaynnel, már ha emlékezni fog rá. Hannah és Jane is hamar kiütötte magát miután lezuhanyoztunk és kései vacsoráztunk a konyhában. Ellenben én még nem voltam álmos így laptoppal az ölemben betelepedtem az ágyamra. Megnéztem e-mailjeimet, felmentem Facebookra és Twitterre hátha hiányoztam valakinek. Andy leggyakrabban Twitteren talált meg engem ha valami nyűge baja volt. Nem tudom mi vitt rá arra, hogy megnézzem a fiúk profiljait. Azt tudtam, hogy friss kiírást nem láthatok tőlük mivel valószínűleg épp Paul józanítja őket vagy már esetleg alszanak. Liamére vonakodva mentem rá és mikor megláttam a legutolsó kiírását magasba szaladt a szemöldököm. Pár perccel ezelőtt írta ki és elég érdekes volt

Liam Payne ‏@Real_Liam_Payne

I want, i want i want but that's crazy…

Vajon mire érthette? Megráztam magamat és inkább lecsuktam a laptopot. Ha túl sokat agyalok Liamen és az értelmetlen dolgain még megzakkanok.

Másnap reggel ahogy várható volt Rebecca és Jane erős fejfájással ébredtek. Hannah valamivel jobb állapotban volt, de ő is elég szörnyen festett. Leérve a konyhába a kuncogó Saraht találtam a lányokkal.

- Nem szép dolog kinevetni azt aki szenved –mondta fejét fogva Rebecca

- Hát még akkor hogy fogsz szenvedni ha elmondom mit tettél az este – ültem fel vigyorogva a pultra

- Nee! Miért engedted, hogy hülyeséget tegyek? –temette az arcát a kezébe

- Álltam volna a te kis csinos szád és Zayn szája közé? –mondtam még szélesebb vigyorral a képemen

- Micsoda? –köpte ki a szájában lévő narancslevet

- Köszi –morogta Jane és elkezdte letörölni a pólóját

- Bocsi! Mit mondtál? Zayn és én.. –hebegett

- Igen te és Zayn cs-ó-k-ó-l-ó-z-t-a-t-o-k!! –tagoltam

- Jesszusom! –mondta és fejét az asztalba vágta

- Juj ennek nyoma marad és nem is segít –mondtam és egy törlőruhát tettem a feje alá

- Nem érdekel. Hogy lehettem ilyen hülye?

- Nem vagy hülye. Csak vonzódsz hozzá. –mondta Sarah

- Kizárt! Egy olyan nagyképű macsóért mint ő soha! –tiltakozott

- Részeg ember mindig igazat mond –kacsintott rá Sarah

- Akkor én kivétel vagyok! Egyedi eset! –dadogta

- Egyébként meg nem tudom mit pánikolsz. Zayn ugyanolyan részeg volt, mint te. Ha Paul vagy az a másik nem mondta el neki, akkor nem is tud róla –ittam bele a kávémba

- Az a másik? –nézett fel rám Jane

- Liam –magyarázta Hannah

- Mit tett, hogy még a nevét se mondod ki? –sandított rám Rebecca

- Semmit és hanyagoljuk a témát. Meg a srácot is –dörmögtem bele a poharamba

- Kifejtette Samnek, hogy megbolondítja –mondta ismét helyettem Hannah

- Befejeznéd? –néztem rá

- Miért? Ez az igazság! Nem én borultam ki utána –vigyorgott

- Nem borultam ki és nem is volt jelentősége! Utána ott enyelgett a barátnőjével a pultnál! –fakadtam ki

- Aha! Szóval ezért van ez a nagy utálat! –mondta Sarah

- Nem utálom! Nem is ismerem és nincs is közöm hozzá! –tettem le a poharamat majd felmentem felöltözni

- Ez érdekes. Vajon miért csinálta Liam? –kérdezte Jane

- Szerintem elég egyértelmű –mondta Sarah

- Igen? Halljuk az okfejtést! –fordultak felé a lányok

- Liam valószínűleg elkezdett érezni valamit Sam iránt. De ott a barátnője ami kicsit komplikálttá teszi a dolgokat. Meg aztán ahogy Sam visszautasította, talán így akarta kicsalogatni belőle az érzéseit. –magyarázta

- Az érzéseit? De hát az előbb mondta, hogy semmit nem érez –mondta Hannah

- Ha valóban így lenne, nem akadt volna ki ennyire Liam tettére –mondta a mosogató felé fordulva

- Van benne valami –értett egyet Jane

- Olyanok mint te meg Zayn! –veregette hátba Hannah Rebeccat

- Hagyjatok vele –mondta és felment ő is az emeletre

- Nem értem őket. Én tuti a kanapén ugrálnék ha Niall hasonlót tett volna velem –mondta Hannah

- Én nem nyilatkozok. Louisnak is barátnője van –mondta Jane és ezzel a beszélgetés le is zárult.

A nap további részében a lányok próbálták kiheverni a tegnap estét, Rebecca a fejét fogta a csók miatt Sarah pedig kuncogások közepette csinálta nekik a frissítő italokat.

- Saaaam!!! –hallottam a nevemet valahonnan kintről a kertből

- Ki halt meg? –rohantam ki

- Senki. Viszont láttad mit írt ki Liam? –kérdezte Hannah

- Nem, de nem is érdekel –álltam meg mellette

- Pedig szerintem határozottan rád célzott a kiírásában. –mondta Jane

- Egészségére. –ültem le

- Ennyire nem érdekel? –húzta fel a szemöldökét Rebecca

- Szólalt meg gödörből a lyuk! Mindenki tudja hogy vonzódsz Zaynhez mégis ezerrel tagadod! –öltöttem rá nyelvet

- Nem szóltam. –húzta be a nyakát

- Közbeszólnék! Harry most írta ki twitterre, hogy holnap jelentik be a nyertest. Online is közzéteszik, de a hotelnál is elmondják –olvasta Hannah

- Gondolom tudjátok ez mit jelent –nézett ránk Jane

- Hogy holnap megyünk a hotelhez?

- Pontosan! –vigyorgott rám Jane

- Lassan akár a hotel elé is költözhetünk! –mondta Rebecca

- Ha van itt valahol két sátor felőlem! –mondta Hannah

- Felejtős! –vágtuk rá egyszerre

Erre ő csak felnevetett és bement segíteni a vacsora elkészítésében.

Mondanom se kell a tegnap este eseményei után valahogy elbizonytalanodtam abban, hogy akarom-e azt, hogy mi győzzünk. Ezt persze nem osztottam meg a többiekkel, mert elég önző hozzáállás lett volna a részemről.

Délelőtt már a megszokott úton haladtunk végig a hotelhez ahol már jókora tömeg gyűlt össze. Kicsit fáradtak voltunk ugyanis az este hatalmas vihar volt – ami Sarah szerint nem megszokott LA-ben – és egyikünk se bírja jól az ilyen időjárást.

- Ha ma este is ilyen vihar lesz a pincébe költözök! –mondta Hannah

- Nem hiszem. Félsz a sötétben –néztem rá

- Rebecca is! –vágta rá

- De ő nem akar a pincébe költözni –nevettem el magam

- Akkor inkább a vihar –mondta Rebecca a túloldalról

- Na látod –mutattam rá

- Jó akkor ha félni fogok a te ágyadba kötök majd ki!

- Felőlem. Várni foglak –indultunk meg a hotel felé

Lassan beálltunk a tömegbe és kicsit előrefurakodva megálltunk a közepénél. Pár perc múlva megjelentek a testőrök, köztük Paul is aki miután észrevett minket Hannah-val barátságosan odaintett nekünk. Meglepve de viszonoztuk az üdvözlését és magunkon éreztünk több száz szempárt. Ajaj ezért minket a rajongók tuti ki fognak csinálni. Jesszusom! Remélem a fiúk nem fogják ugyanezt csinálni vagy akár már most törölhetem a twitter profilomat esetleg tehetem priváttá. Remek!

További várakozás után megjelentek a fiúk és én akaratlanul is elmosolyodtam. Sapka volt mindegyik fején, Louis és Niall még napszemüveget is felvett. Amilyen állapotban voltak tegnap este ezen nem is csodálkoztam. Liam, Harry és Zayn kicsit kómásan pislogott, de annál lelkesebben és mosolygósabban néztek a rajongókra. Aztán megtörtént az amitől előre féltem. Louis odaintegetett nekem és Hannahnak amitől az összes rajongó szerintem egyszerre kapott tenyérviszketést. Félszegen viszonoztuk az ő esetében is az üdvözlést és ami ezután következett az volt csak igazán hajmeresztő. Zayn rámosolygott Rebeccara, amitől szegény lánynak még a füle hegye is elvörösödött. Szerencsére ezt már nem látták meg a rajongók így életben maradtunk.

- Vagyis valaki elmondta neki, hogy tegnap egymás szájában voltatok –súgta oda Hannah

- Hallgass már! Még valaki meghallja! –mondta teljesen vörös arccal

- Elvörösödtél! Ezt az isten se mossa le rólad! –mondta Jane

- Rájöttem -mondta

- Várjatok most jelentik be a nyertest –mondta izgatottan Hannah

Paul kicsit elcsendesítette a rajongókat és Harry ismét egy megafonnal jött ki vissza. Nagyon szélesen mosolygott és a kezében egy papírt tartott.

- Szóval. Kiválasztottuk a nyertes csapatot, amelyiknek a neve itt van a kezemben lévő papíron. Hogy ne mondhassa senki, hogy csaltunk a csapatok neveit felírtuk egyenként egy-egy papírra és beleraktuk egy üvegbe. Amiből Paul a testőrünk húzta ki a nyertes cetlit –kezdett bele

- Ez így igaz –erősítette meg Paul

- Izgatottak vagytok? –vette át a szót Louis

Erre hangos sikításban tört ki mindenki.

- Remek! Akkor a nyertes neve.. –mondta Harry és széthajtotta a papírt

Hannah és Jane a kezemet szorították két oldalról és én csak reméltem, hogy nem a Love One Direction nevet fogja kimondani Harry. Azt írtuk a levélbe bele mint „csapatnév” és utána a neveinket egyenként.

- A nyertes csapat pedig nem más mint a Love One Direction!! –ordította bele a megafonba

Hannah és Jane kórusban sikítottak fel és mi Rebeccaval kétségbeesetten néztünk össze. Nyertünk!

- Azaz Hannah, Jane, Rebecca és Sam! –sorolta a nevünket egyenként Louis

- Akik ha jól látom itt vannak –mondta Paul oldalról

- Tökéletes! Akkor gyertek fel lányok! –mondta Harry

Hannah engem míg Jane Rebeccat kezdte a tömegen keresztül vonszolni. Nem néztem fel a fiúkra helyette a cipőmet és a lépcsőfokokat bámultam.

- Gratulálunk lányok! Ti nyertétek meg az egy hetes New Yorki utat velünk –mondta Harry és megölelte a hozzá legközelebb álló lányt, Hannaht.

- Köszönjük –mondtuk kórusban

Ezek után az összes fiú megölelt mindannyiunkat és én Liam ölelését vonakodva fogadtam. Mikor megölelt a fülembe súgott egy mondatott.

- New Yorkban egy hétig együtt leszünk, nem tudsz elkerülni –súgta és elhúzódott

Itt már tényleg kétségbeesetten nézhettem a lányokra, ugyanis Rebecca aggódva nézett rám. Hogy fogom kibírni azt az egy hetet New Yorkban?