3. rész

A következő két napban a környéket fedeztük fel és két dolgot is megállapítottunk. Először is Los Angeles egyszerűen lenyűgöző, olyan kellemes sétálni az utcáin és nézelődni. Merőben más mint Wolverhampton ezt bizton állíthatom. Másodszor az emberek nem néznek furcsán, ha rövidnadrágban, converse magas szárú cipőben és dzsekiben sétálsz végig az utcán. Pár utcányira lévő kosárlabda pályán például a fiúk simán levették a pólóikat és félmeztelenül folytatták a játékot. Először annyira meglepődtünk, hogy Hannah félrenyelte a jeges kávéját. Utána már megszokott látvány volt és nem került egyikünk sem a fulladás szélére.

A harmadik reggelünk ugyanúgy indult kivéve azt, hogy mikor leértem a konyhába hangos sikongatás fogadott. Álmosan nyúltam a kávémért és kimentem a teraszra megnézni, mi a korai sikítás oka.

- Jó reggelt. Mi ez a nagy felfordulás? –ültem le az egyik kerti székre

- Képzeld a One Direction itt van Los Angelesben!! –fordította felém a laptopját Jane

- Mi? –kérdeztem és majdnem kiköptem a kávémat

- Louis most írta ki, hogy nemsokára kimennek a hotel elé és várják a rajongókat. –olvasta fel Hannah

- Nem! –szólalt meg a kómás Rebecca

- Tessék? –néztünk rá egyszerre

- Nem megyünk el a hotelhez megnézni őket! –mondta előre bebiztosítva magát

- Ugyan már ne kéressétek magatokat! Légyszi! –kezdett nyafogni a két lány

10 perces nyafogás és könyörgés után inkább beadtuk a derekunkat és elkezdtünk összekészülődni. Miután megreggeliztünk, elmosogattunk és rendet raktunk a szobánkba elkértük Sarah kocsiját. Hannahnak és nekem volt jogosítványom, de mivel ő épp nagyon izgult amiatt, hogy láthatja a fiúkat így én vezettem. Szerencsére előtte Sarah elmagyarázta, hogy merre kell menni és egy rögtönzött kis térképet is készített nekünk. Hála Rebecca előrelátásának nem One Direction ment most kivételesen a kocsiban, hanem az ami szerinte pont ide illett, a The Underdog Project - Summer Jam c. dal. Kezdett igazán jó hangulatom lenni ezzel a dallal és Los Angeles utcáin kocsikázva hirtelen minden bánatomat elfelejtettem. Kemény háromnegyed órás kocsikázás és három dugó után eljutottunk a keresett hotelhez. Rengetegen voltak már ott és Hannah meg Jane azonnal kiugrottak a kocsiból.

- Mi inkább itt várunk –kiáltottunk utánuk

Erre a válasz csak egy „jó” volt és már futottak is át az úttesten. Eközben a dal véget ért és a Mamma mia dalra váltott a lejátszó.

- Nee jesszus ezt te képes voltál felrakni? –röhögtem fel

- Miért? Ez az új változat a filmből és én imádom! –hangosította feljebb

- Remek most mindenki minket néz és hallgat! –húzódtam lejjebb

- Jó kis ABBA dal! Nem tehetek róla ezen nőttem fel, anyáék rajongtak értük –vágott vissza

- Jó jó igazából egész jó kis dal –ültem vissza

- Na ugye! –mondta és énekelni kezdte a refrént

Már rázkódtam a röhögéstől főleg, hogy felvette a napszemüvegét és a kezébe akadó első tárggyal – ami a telefonom volt – éneklést imitált.

- Elmehetnél színésznek! –nevettem

- Ha nem lennék lámpalázas ha mások előtt kell szerepelnem még meg is fontolnám. Na gyere menjünk keressük meg a két megszállottat –szállt ki a kocsiból

Bezártam a kocsit és elindultunk a hotel felé. Mikor odaértünk már kint voltak a fiúk és épp egy kis rögtönzött éneklést csináltak. Ha nem tévedtem épp a More than this c. dalt énekelték akusztikus formában.

- Azt el kell ismernem, hogy valóban piszok jó hangjuk van –súgta oda Rebecca

- Mi az megfogott a szép szemű? –húzogattam a szemöldököm

- Maradj már! Nem is –jött zavarba

- Ahha szóval tényleg megfogott Zayn! –kiáltottam fel a kelleténél kicsit hangosabban

Pár szem ránk szegeződött és még Zayn is felkapta a fejét. Rebecca a sapkáját igyekezett minél jobban a fejébe húzni én meg a cipőm állapotát szemléltem igen lelkesen. Majd megpukkadtam a röhögéstől, de éreztem hogy Rebecca megölt már a szemével.

- Ezért még megöllek! Vízbe fojtalak! –morogta

- Ahhoz nem kell megerőltetned magad, elég ha belöksz a vízbe! Nem tudok úszni –röhögtem

- Köszi a tippet! –mondta

- Most mit izélsz? Nem jött ide és rángatott fel a szobájába! –röhögtem el magam

- Fesd még az ördögöt a falra! –lökött meg minek következtében nekiestem Hannahnak

- Nem vagytok normálisak! –röhögött Jane

- Csak ő! –mutattam zabos barátnőmre

Ezután sikerült viszonylag normális emberek módjára viselkednünk és a lányokkal néztük ahogy a fiúk a lépcsőn állva integetnek a rajongóknak, beszélgetnek, nevetgélnek. Egy ízben Harry – Hannah odasúgta nekem a nevüket még az elején – majdnem leesett a lépcsőről, de szerencsére Niall elkapta. Én elhűlve azon csodálkoztam, hogy mennyire vékony lábaik vannak. Fél óra múlva már kezdtem épp elunni az álldogálást és hogy konkrétan úgy nézzük a fiúkat, mint a bazári majmokat. 1 óra múlva már kifejezetten untam magam és szólni akartam a lányoknak, hogy én sétálok egyet a környéken, mikor a fiúk bejelentették, hogy pár rajongó bemehet velük a hotelbe. Rémülten kaptuk fel a fejünket egyszerre Rebeccaval és éreztük a közelgő vesztünket. Jane és Hannah szinte egyszerre kezdett el ugrálni és kapálózni amit nem is bántam volna, ha nem kapnak el minket és húznak magukkal előre.

- De mi nem akarunk bemenni –súgtam oda neki

- Hát most akarni fogsz! –súgta hátra Hannah

- Istenem mit vétettem –mondtam

- Imádkozz, hogy mi már ne jussunk be –mondta mögöttem Rebecca

- Adom! –néztem rá

A fiúk a rajongókon járatták a tekintetüket és én magamban nagyon reméltem, hogy Louis nem szúr ki magának.

- Elkérhetem a sapkádat? –fordultam barátnőm felé

- Miért? –nézett rám értetlenül

- Mert ha Louis kiszúr, tuti a hotelben találod magad 10 perc múlva! –vázoltam neki a helyzetet

Rebecca szó nélkül a fejembe nyomta a sapkáját és jó mélyen az arcomba húzta. 5 perces sikongatás, tömörülés és sírás után a fiúk kiválasztották az első két sort, akik bemehetnek velük. Körbenézve riadtan állapítottuk meg Rebeccaval hogy a második sor kellős közepén állunk.

- Ne ne ne! –ráztam tiltakozva a fejemet és mikor a lépcső felé néztem, láttam hogy Louis vigyorogva néz rám. – Óóó a kis dög! –fortyogtam magamban

- Louis? –hallottam egy lemondó sóhajtást hátulról

- Igen. Andyt ezért még megölöm! Muszáj volt neki egy ilyen fiúval megismertetnie. –motyogtam miközben a testőrök a hotel felé tuszkoltak minket

- Most már mindegy. Legrosszabb esetben eltöltünk odabent egy két órát aztán kész. –mondta Rebecca

Átvágtunk a hotel halljában majd a fiúk után mentünk ki a hotel hátsó részlegébe, ahol csodálatos rész tárult a szemünk elé. Hatalmas medence, napágyak, bárpult, napernyők hada ameddig csak a szem ellát.

- Még a végén élvezhető is lesz –nézett körbe Rebecca

- Beszélj a saját nevedben. Nem szeretek napozni, úszni meg nem tudok. Szóval miről is beszélünk? -néztem rá

Amíg én azzal voltam elfoglalva, hogy kitaláljam mit fogok csinálni itt ami élvezhető, addig Jane és Hannah a fiúkat nézték és azt vártam mikor olvadnak el. Eközben Rebecca betámadta a bárpultot és szerzett két koktélt.

- Nem aprózod el a dolgokat –vettem el tőle az egyik poharat

- Ha már lúd, legyen kövér! –koccintotta össze a poharunkat és belekortyolt a hideg italba

- Hmm ez egészen finom! –mondta elégedett fejjel

Kis idő múlva csatlakoztak hozzánk az fanatikus barátnőink és lelkes beszélgetésbe kezdtünk. A téma persze a fiúk voltak.

- Annyira aranyosak és közvetlenek –mondta Jane

- Közvetlenek ebben egyetértek –bólintottam

- Egyébként ennek mi értelme van? –kérdezte Rebecca

- Minek? –nézett rá Hannah

- Hogy behoztak ide minket. Oda lehet menni hozzájuk beszélgetni? Mert ahogy látom mindenki csak távolról csodálja őket –nézett körbe

- Nem tudom, de a testőrök miatt szerintem nem mer közelíteni senki. –húzta a száját Jane

- Akkor ennek így baromi sok értelme van –ráztam meg a fejemet

- Jól hallom, valaki elégedetlenkedik? –csendült fel egy ismerős hang a hátam mögött

Kicsit félve fordultam meg, tartottam tőle hogy az a személy áll mögöttem akit gondoltam. És valóban, Louis vigyorogva nézett rám és a szemében gonosz fény csillant.

- Ugyan dehogyis! Csak beszélgettünk a lányokkal –álltam fel

- Nekem pedig úgy tűnt, elégedetlen a hölgy –vigyorgott egyre szélesebben

- Nem tudom miről beszélsz –néztem rá ártatlanul

- Látom semmit nem változtál a legutóbbi találkozásunk óta –jött közelebb

Láttam Hannah és Jane meglepett arcát, Rebecca pedig gyorsan mellém állt és próbálta menteni a menthetőt.

- Biztos összekevered valaki mással –mondta és fejével a két lány felé bökött

- Kizárt, nehéz lenne még egy ilyen feleselős lányt találni – nevette el magát Louis nem véve a célzást

- Sok hasonló ember van –bizonygatta Rebecca

Azonban késő volt bármit is bizonyítani, ugyanis Louis hirtelen ötlettől vezérelve gonoszan a medencébe lökött. Ami nem is lett volna akkora gond, ha tudok úszni.

- Te nem vagy normális! Nem tud úszni!! –kiáltott fel Hannah rémülten

Erre az összes fiú elsápadt főleg Louis és Liam azonnal ugrott utánam.

Sokszor löktek már vízbe anélkül, hogy megbizonyosodtak volna az úszási képességemről, de most teljesen váratlanul ért. Biztos lenyeltem pár liter vizet hirtelenjében, amiből a tüdőmbe is juthatott valamennyi mert köhögni kezdtem. Elég fura látványt nyújthattam, ahogy kétségbeesetten kapálóztam a felszínen maradásért. Épp másodszor süllyedtem a víz alá, mikor két kéz fonódott a derekam köré és stabilan megtartva a víz felszínére vitt. A megmentőm nyakába kapaszkodtam miközben ő a medence széle felé úszott velem. Óvatosan leültetett a medence szélére és kimászott mellém. Kicsit kótyagosan és vizet köhögve tűnt csak fel, hogy mindenki a vízben volt: Niall, Harry, Louis, Rebecca, Hannah és Jane. Mindannyian csurom vizesek voltak és aggódva néztek rám a vízből. Oldalra pillantva láttam, hogy Zayn aggódva kérdezi tőlem, hogy minden rendben van-e és Liam volt az aki kimentett a vízből. Jelenleg csurom vizesen, átázott ruhában egy törülközőt próbált körém csavarni.

- Jól vagy? Szólalj már meg, kezded a frászt hozni rám! –mondta kétségbeesetten Zayn

Nem igazán tudtam válaszolni így felmutattam a hüvelykujjamat jelezve, hogy minden rendben.

- Egy igen biztatóbb lett volna, de ez is megteszi –mondta

- Köszönöm –fordultam Liam felé

- Semmiség. Tényleg minden rendben? –kérdezte és a tekintetében aggodalmat láttam

- Persze. Most már kapok levegőt. –mondtam felköhögve a maradék vizet

Amíg én felköhögtem a medence fél vizét addig a többiek is kikászálódtak a medencéből és a lányok rögtön odarohantak hozzám. Össze vissza ölelgettek és kiszorították belőlem szinte azt a kevés levegőt amit sikerült összekaparnom. Azonban őket félrelökve Louis jelent meg mellettem aki szorosan megölelt és sűrű bocsánatkérések közepette húzott magához.

- Ne haragudj, nem tudtam hogy nem tudsz úszni! –mondta

- Semmi gond Louis! Komolyan –toltam kicsit el magamtól

- Olyan hülye voltam nem is gondoltam bele abba, hogy esetleg nem tudsz úszni.. –hadarta de kezemet a szájára tettem

- Fejezd be légy szíves. Nem haltam meg és semmi egyéb komolyabb kár nem keletkezett bennem. Már máskor is fordult elő ilyen kezdem megszokni –mondtam és sikerült egy halvány mosolyt az arcomra erőltetnem

- Most olyan mintha fintorognál –mondta Zayn

- Muszáj letörnöd? Ez is haladás ahhoz képest, hogy most nyelt le jó pár liter vizet –nézett laposan Rebecca Zaynre

- Ezzel arra akartam utalni, hogy talán megnézhetné egy orvos –válaszolt Zayn

- Kezdhetted volna ezzel is. Nem igazán jött át a mondanivalód lényege –mondta Rebecca

- Abbahagynátok? –nézett hátra Niall

- Ő kezdte! –mutattak egyszerre egymásra

- Mint a gyerekek –röhögött fel Harry

- Rosszabbak –csóválta meg a fejét Niall

- Igaz, mint a rossz házasok –tette hozzá Harry

- Nem is! –válaszoltak megint egyszerre

- Látom szeretitek egymást –állt fel Niall

- Felejtős –ment át Hannah másik felére Rebecca

- De.. –kezdte Zayn majd megrázta a fejét

Mosolyogva ráztam meg a fejemet és megpróbáltam felállni, de két kéz megakadályozott ebben.

- Talán ezt még nem kéne –mondta Liam

- Jól vagyok! –bizonygattam

- Ezt majd elhiszem ha az orvos mondja –mondta és felvett az ölébe

- Komolyan nincs erre szükség! Tegyél le –néztem rá

- Majd fent –válaszolt és megindult velem a hotelba

Kétségbeesetten néztem a lányok felé akiknek nem tűnt fel elsőre, hogy eltűntem. Rebecca és Zayn egymást nézte és láthatóan volt köztük már most valami. Különben a barátnőm nem menekült volna el mellőle. Niall és Hannah valamint Jane és Louis egymást dörzsölte törülközővel. A szemem majdnem kiesett a helyéről, mikor Louis elkezdte Jane haját dörzsölni és közben áttérve a nyakára óvatosan szárítgatta. Jesszus de hiszen barátnője van! Szívesen visszamentem volna, hogy fejbe vágjam drága barátnőmet, de a fogva tartóm nem igazán engedett sehova.

- Egyébként még nem tudom a nevedet –mondta Liam a liftben állva

- Sam Samuels –motyogtam

- Samuels? –nézett rám megütközve

- Igen. Miért? –kérdeztem

- Semmi semmi. –rázta meg a fejét

- Most az orvosi szobába megyünk? –törtem meg a csendet

- Nem. A szobámba –válaszolta legnagyobb rémületemre

- Hogy mi? –kérdeztem rémülten

- Mi az?

- Nem akarok mármint… neked barátnőd van! Nem venné ki magát jól a dolog szerintem. –dadogtam

Liam erre elmosolyodott, majd kilépett velem a liftből.

- Valóban, barátnőm van. De miután nem ismerek a környéken egy kórházat sem és a hotelben nincs orvosi szoba valahol meg kell hogy vizsgáljon az orvos. –magyarázta

- Nem lehetne máshol? –próbálkoztam

- Őszintén megvallva nem. Illetve ha akarsz Harry, Louis, Niall vagy Zayn szobájába menni akkor szólj és oda is vihetlek –vette ki a zsebéből a kártyáját.

- Melyikük szingli? Oda vihetsz –mondtam

- Te tényleg nem adod fel –nevette el magát és kinyitotta az ajtót

Óvatosan lerakott az ágyára majd a telefon után nyúlt. A szoba nagyon kellemes volt ahogy körbenéztem. Nem volt túl nagy, egy kis előtere volt ahol Liam utazótáskái sorakoztak fel, egy kis asztalka amin egy hatalmas tálban gumicukor volt. Az ágy óriási volt akár négy ember is elférhetett volna rajta és szépen be volt ágyazva. Volt egy sejtésem, hogy a hotel takarító személyzetének a műve lehet. Az ágy mögött a falon végig tükör volt és két hangulatos lámpa szolgált világítás gyanánt. Liam az ablak előtt állt és valamit hevesen magyarázott majd mikor végzett mosolyogva fordult felém.

- Nemsokára itt az orvos. Azt mondta maradj nyugton és ha lehet ne mozogj. –ült le az ágy szélére

- Igazán nem kellett volna ebből ekkora ügyet csinálni –szégyelltem el magam kicsit

- És hagynád, hogy aggódjunk miattad. –mondta

- Te mindig ilyen meggyőző vagy? –néztem rá

- Általában. –bólintott

- És ilyen apáskodó is? –kérdeztem

- Igen. A fiúk ezért is hívnak Daddy Directionnek –magyarázta

- Daddy mi? –értetlenkezdtem

Liam aranyosan felnevetett és ez mosolyt csalt az arcomra. Nagyon aranyos volt.

- Te tényleg nem tudsz rólunk semmit –mondta

- Zavar? –kérdeztem rá

- Dehogyis! Ezek szerint nem vagy rajongó. –állapította meg

- Ne érts félre, tetszenek a daliatok és piszok jó hangotok van. –mondtam

- Köszönjük –bólintott mosolyogva

Mint az kiderült Liam nagyon kellemes társaság. Értelmesen el lehetett vele beszélgetni és a korához képest (én olyan 18-nak gondoltam) nagyon érett a gondolkodása. Épp a banda megalakulásáról mesélt mikor kopogtattak.

- Ez biztos az orvos –sietett az ajtóhoz

Abból ahogy megtorpant és valakit megölelt sejtettem, hogy nem az orvos jött meg. Felcsaphatnék jósnak, ugyanis jó volt a megérzésem. Egy hihetetlenül gyönyörű, göndör hajú lány állt meg a szoba közepén és értetlenül tekintett rám.

- Sam ő itt Danielle, a barátnőm. Danielle ő pedig itt Louis legújabb áldozata –mondta Liam

- Szia. Örülök, hogy megismerhetlek –mondtam félszegen

- Szerbusz. Szóval Louis megint alkotott. Most mit csinált a jó madár? –ült le az ágy végébe

- Belelökött a medencébe. –válaszoltam Liam helyett, de mikor Danielle értetlen arcával találtam szemben magam gyorsan hozzátettem – Nem tudok úszni –hajtottam le a fejem

- Óó! Valóban ez Louis rossz szokása, nem feltételezheti mindenkiről, hogy tud úszni. –rázta meg a fejét

- Szerencsére Liam kimentett így nem lett semmi baj –mondtam

- A nap hőse. De menj öltözz át nehogy megfázz –mondta és egy apró csókot adott Liamnek

- Rendben, ha közben megjön az orvos majd nyisd ki –kiabálta ki a fürdőből

Kicsit kényelmetlenül éreztem magam a beálló csendben, pedig Danielle arcán nem láttam semmiféle nyomát neheztelésnek. Pont mikor fel akartam vetni valami témát kopogtattak és most már tényleg az orvos jött meg. Megkérte Daniellet és az akkor végző Liamet, hogy menjenek ki a vizsgálat ideje alatt. Alaposan megvizsgált, meghallgatta a tüdőmet, megnézte a szemeimet össze-vissza vizsgált mire megállapította, hogy kutya bajom. Felírt egy kanalas gyógyszert az esetleges fertőzések elkerülése végett, majd megemelve kalapját távozott a szobából, visszaengedve Liamet. Örömmel láttam, hogy a lányok is jönnek mögötte és fellélegeztem, hogy nem kell velük hármasban lennem.

- Mit mondott az orvos? –jött oda Jane

- Kutya bajom. Kaptam gyógyszert fertőzés ellen, de jól vagyok –mondtam és az ágy széléhez evickéltem

- Biztos? Nem hallgatsz el semmit? –hajolt egészen közel szúrósan nézve Niall

- Te nagyon bolond vagy! –nevettem fel

- Aki ilyen jóízűen tud nevetni, az biztos jól van –mosolygott Zayn

- Ez így igaz úgyhogy mi mennénk is –álltam fel

- Én vezetek –vette ki a zsebemből a kocsi kulcsokat Hannah

Felemeltem a kezeimet jelezve, hogy nem áll szándékomban vitatkozni. Megköszöntük a fiúknak a kedvességüket és egy-egy ölelés után elindult a lifthez. Pont megjött a lift, mikor Louis és Niall rohantak utánunk.

- Valamit ott hagytunk? –kérdezte Hannah

- Elfelejtettétek megadni a számotokat –mondta Niall

- Oh –pirult el Hannah

Gyorsan bepötyögtük a telefonjaikba a számunkat majd miután megígérték, hogy hívni fognak minket beszálltunk a liftbe.

A hotelből sikerült észrevétlenül és balhémentesen kijutnunk. Hazafele mindenki csöndben ült és ha jól sejtettem az elmúlt órák történésein gondolkoztak. Megérkezve a lányok úgy csináltak, mintha minimum eltört volna valamim, ugyanis Jane oldalról átkarolva segített bemenni a házba. Szegény Sarah mikor elmeséltük neki, hogy mi történt nagyon megijedt. Forró fürdőre majd fekvésre ítélt engem, amit szó nélkül tűrtem, mert kicsit fázni kezdtem már a vizes ruháimban. Gondolataimba merülve folyton Liam arca volt előttem, ahogy aranyosan és felhőtlenül nevetett az ágyon ülve. Gyorsan megráztam magamat és elhatároztam, hogy többet nem gondolok rá. Úgysem látom már újra. De ami a legfontosabb, barátnője van.