25. rész

Sziasztok drágáim! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogot és a részekhez érkező kommenteket! Fantasztikusak vagytok, köszönöm mind azt a támogatást, amit tőletek kapok! Már több mint 42 feliratkozó van a blogra, ami egyszerűen elképesztő! Köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok! :) Imádlak titeket! xx

puszi 

Betti xx

Ha azt mondom, hogy az elkövetkező napok kemények voltak, úgy érzem még finoman is fogalmaztam. Reggelente elvittem Macey-t iskolába – már amikor nem volt otthon Liam, olyankor ő vitte -, majd mentem tovább az egyetemre, délutánonként pedig a modellügynökségnél voltam. Eleanor hasonlón ment keresztül, napközben egyetem utána meg az ügynökség. A napok nagyon gyorsan teltek, és a divatbemutató vészesen közeledett. Ráadásul a bemutató előtti héten utaztak el a fiúk New York-ba, mert felléptek a Today Show-ban, és még több kisebb showban. Nem tudták megmondani, hogy hazaérnek vagy sem a bemutatóra. Szerencsére Karen és Geoff nagyon sokat segített nekem Macey körül, és hazaérve Ruth is besegített. Bár ő többnyire Loki felügyeletét vállalta. Szegény kicsikémet nem volt szívem egyedül otthon hagyni, így Macey mindig vitte magával, ha ment át.

A bemutató előtti napokat késő estig bent töltöttük a próbákon, és mindenki egyre feszültebb volt.

- Ez nem volt rossz, csak próbálj meg mereven előre nézni és kicsit mosolyogni –irányította Bryan Eleanor-t.
- Rendben –sóhajtott majd újra kezdte
- Sam készülj, utána veled is átvesszük még egyszer –nézett rám

Csak fáradtan bólintottam és tovább kuporogtam a széken. A telefon rezegni kezdett és láttam, hogy Liam küldött egy sms-t. Egy kép volt magáról a hotel szobájában, amin egy Batman sapka van a fején. A szöveg mellé ez volt:

„A te szerelmes Batman-ed. Hiányzol kicsim. Szeretlek xx”

Válaszoltam neki majd leraktam a másik székre a telefonomat. Reggel Liam azt mondta, hogy nagy valószínűséggel, nem fognak hazaérni holnap utánig. Beiktattak nekik még két interjút és így csak aznap tudnak elindulni. A bemutató délután 4-kor lesz, esélytelen, hogy odaérjenek.

- Hahó, Sam! –lengette meg előttem a kezét Bryan
- Hm? Bocsi elbambultam –álltam fel
- Azt látom. Liam írt? –bökött fejével a telefonom felé
- Igen. De már megyek is –vettem le magamról a pulcsimat
- Hé, ne keseredj el. Lehet, mégis ideér –húzott vissza
- Nem hiszem, azt mondta csak aznap tudnak elindulni –néztem rá
- Soha nem lehet tudni –mosolygott rám majd felmentem a színpadra

Valószínűleg látható volt rajtam az, hogy magam alatt vagyok, mert mindenki sokkal finomabban viselkedett velem. Szerencsére ez nem hatott ki a teljesítményemre, és fél óra múlva már el is engedett minket Bryan. Az öltözőben fáradtan ültünk le a fotelekbe.

- Mennyi az idő ilyenkor? –kérdeztem
- Mindjárt mondom. – mondta Eleanor és elővette a telefonját – Hű a mindenit! Már fél 10 van! –kiáltott fel
- Mi? –pattantam fel
- Jól hallottad. Fel se tűnt, hogy így elhúzódott a mai nap –ásított egyet
- Nekem se. De legalább holnap már péntek és nincs egyetem –nyújtóztam
- Mi lenne, ha ma nálam aludnál? –kérdezte
- Nem tudom, és Macey? –aggodalmaskodtam
- Hívd fel Liam szüleit és kérd meg őket, hogy vigyázzanak rá –mondta
- Felhívom őket és meglátom –vettem elő a telefonomat

Szerencsére Karen és Geoff örömmel belementek abba, hogy vigyáznak a prücsökre ma éjszaka. Emellett egyetértettek Eleanor-al, hogy ilyen későn ne üljek kocsiba. Még valami bajom lenne. Így hát miután beszéltem Macey-vel és megígértem neki, hogy a holnap délelőttöt együtt töltjük, elindultunk Eleanor lakására. Útközben betértünk egy kínaiba és vettünk vacsorát magunknak. Sajnos a közelgő bemutató miatt oda kellett figyelnünk arra, hogy mit eszünk, így többnyire tésztát és csirkét vettünk. Még soha nem jártam Eleanor lakásán, de elsőre is lenyűgözött. Ízlésesen berendezett kis lakás volt, ahol ő élt egyedül.

- Nagyon szép a lakásod –forgolódtam a nappali közepén
- Köszi. Eredetileg Louis-al közösen rendeztük be –mondta
- El, hiányzik Louis néha? –sandítottam rá
- Eleinte nagyon hiányzott. De most már inkább, mint barát. Ezért is örülök annak, hogy tudtuk ezt az egészet rendezni. Hiányzott az őrültködése –nevetett
- Szerinted Danielle gondol még Liam-re? –ültem le a kanapéra magam alá húzva a lábaimat
- Őszinte választ kérsz? –ült le velem szembe
- Igen –bólintottam és az egyik zöldséges tészta után nyúltam
- Nemrégen beszéltem vele. És a válasz a kérdésedre, igen –mondta
- Gondoltam. Elvégre is, 3 évig voltak együtt. Az hosszú idő –piszkáltam a tésztát
- Ugye nem agyalsz semmi hülyeségen? –nézett rám
- Mármint? –kérdeztem
- Nem is tudom, visszakozol, mondván hátha még közöttük újra rendbe jöhet minden –hadonászott a villájával
- Nem, nem agyalok semmi ilyenen –ráztam meg a fejemet
- Remélem is! Liam nem bírná ki szerintem, hogy elhagyd –mondta komoly tekintettel
- Ne feledd egyszer ő már megtette –mondtam
- Sam! Ne csináld ezt! Liam veled van, téged szeret. Lehet akkor gyáva volt, de most teljesen megváltozott! Szeret téged és láthattad, hogy nyíltan vállalja a kapcsolatotokat! –mondta és végül hozzám vágott egy párnát
- Ilyen barátnő mellett esélyem nem lenne arra, hogy hülyeséget tegyek –dobtam vissza a párnát
- Nem is! –szegezte rám szigorú tekintettel a villáját

Sokkal jobban éreztem magam ezután, a beszélgetés után. Eleanor mindig tudta, hogy mivel öntsön belém lelket, vagy mivel dobjon fel. Az este további felében rendeltünk még pizzát, igen megsértve ezzel a szigorú étrendünket, és horror filmeket néztünk. Mind a ketten féltünk, de azért becsülettel végignéztük. Utána persze nem mertünk elaludni, így mind a ketten Eleanor ágyában kötöttünk ki, összebújva a takaró alatt. Pechünkre aznap este viharos idő volt, és kínunkban már azon nevettünk, hogy az egész olyan, akár egy rossz horror filmben. Nevetésünk azon nyomban alább hagyott, ahogy kopogást hallottunk a nappali felől.

- Ki lehet az ilyenkor? –néztem rá az órára, fél 12 volt
- Nem tudom, de most már bánom, hogy megnéztük azt a filmet –vette fel a köntösét
- Akkor talán ne nyissuk ki. Ha valami baltás gyilkos, akkor nem kéne szíves fogadtatásban részesíteni –bújtam bele a papucsomba
- Te is aztán tudod, hogy nyugtasd meg az embert! –nézett rám El
- Bocsi –mentem utána

Az ajtóhoz érve Eleanor kinézett a kukucskálón és mikor vissza lehuppant a sarkára elmosolyodott.

- Csak Andy az –nyitotta ki az ajtót
- Sziasztok, lányok! Már azt hittem soha nem nyittok ajtót –rázta meg magát
- Te mit keresel itt ilyenkor? –kérdezte Eleanor
- A fiúk küldtek, hogy nézzek rátok –mondta
- Mi vagyunk mi? Kisgyerekek? –tettem csípőre a kezemet
- Nem, nem vagytok azok. De gondoltam örülnétek a társaságnak –vette a vállára a táskáját
- Esetleg –mondtuk egyszerre
- Látom már aludtatok –mutatott ránk
- Inkább csak próbáltunk –ültünk le a kanapéra
- Miért csak próbáltatok? –húzta fel a szemöldökét
- Horror film –mondtam tömören
- Ó jaj! Akkor jó hogy jöttem –nevetett
- Miért? –nézett rá El
- Mert Sam nagyon nem bírja az ilyen filmeket –ölelt magához
- Az régen volt. Már jobban bírom –néztem rá
- Hát persze. Na, én akkor elmennék lefürdeni, ha nem, bánjátok –állt fel
- Folyosó végén jobbra –mondta El
- Köszi –ment el
- Azért tényleg jó hogy jött –vallotta be El
- Egyetértek –bólogattam
- Hallottam ám! –kiáltott ki Andy
- Örülök, hogy jó a füled –kiabálta Eleanor utána
- Vajon, hogy tudták meg a fiúk, hogy itt vagyunk? –kérdeztem
- Gondolom a többiek elmondták –vont vállat El
- De, Liam engem nem is hívott az este –szontyolodtam el
- Lehet csak a szüleivel beszélt, ne kenődj el. Karen minden este felhívja, tudod –ölelt meg
- Igen, tudom. Én is írtam neki az este, de még nem válaszolt –dőltem hátra
- Ott most nappal van, tudod, mennyi dolguk van. Biztos fog írni –dőlt le mellém

Nem sokkal később Andy jött ki tisztán és melegítőnadrágban, majd hatalmas kajálásba kezdett, a rendelt pizzából. Az álmosságunk teljesen elmúlt, ahogy a nappaliban ülve beszélgettünk. Lehetett már fél 2 mire ágyba kerültünk. Andy Eleanor szobájával szemben lévő szobában feküdt le aludni, így elég közel volt hozzánk, ha bármi lenne. Ami nála azt jelenti, hogy fellázadnak Eleanor plüss állatai és halálra szeretgetnek minket. Cserébe a humoros elképzelésért egy párnát kapott a képébe. Amit utána vissza kellett harcolnunk tőle, mert azok voltak az alvó párnáink.

A péntek olyan gyorsan illant el, hogy azt se tudtam mivel töltöttem azt a napot. Délelőtt még Macey-vel voltunk vidámparkban, hatalmasat játszottunk a parkban, délután pedig már ismét a próbán találtam magamat. Liam a nap folyamán négyszer is telefonált, és én minden egyes alkalommal tartottam magam. Nem akartam, hogy a legkisebb lelkiismeret furdalása is legyen, amiért nem lesz ott másnap. Öröm volt hallani, hogy mennyire boldogan meséli, milyen jól érezték magukat az interjún. Este skypen beszélgettünk és láttam rajta, hogy nagyon fáradt, de ennek ellenére olyan édesen mosolygott, hogy képes lettem volna a laptopot ölelgetni. Végül a többiek parancsoltak ágyba 9 óra körül, mondván másnap hosszú napom lesz. Macey ragaszkodott ahhoz, hogy velem aludjon. Így végül vele és Lokival aludtam el.

Reggel korán keltünk és azonnal készülődni kezdtünk. Eleinte nem tudtam, hogy mi legyen Macey-vel, de végül úgy döntöttünk, hogy ő is eljön. A lányokkal lesz végig, akik vigyáznak majd rá. Ráadásul, mint kiderült, Karen és Geoff is eljön a bemutatóra. Így Loki-ra végül Ruth vigyázott, aki sajnos nem tudott jönni, mert nagyon csúnyán beteg volt. Miután sikerült mindent bepakolni, és 3x ellenőriztem nem-e marad valami otthon, elindultunk. Nem a bemutató helyére mentünk rögtön, hanem Eleanor lakására. Ott készülődött mindenki, és vártunk a kezdésig. Délelőtt 10 órára érkeztünk meg, és kisebb felfordulás lett percek alatt. Persze nem a mi részünkről, nekünk a sminket és a hajat a bemutató helyszínén készítik el. Azonban a többieknek segítettünk elkészülni, és így hamar sok-sok csinos és gyönyörű leányzó, illetve elegáns Geoff állt útra készen.

Macey izgatottsága az út során átragadt mindenkire és mire megérkeztünk az egész társaság teljesen be volt zsongva a bemutató végett. Mi nem szálltunk ki, így még a kocsiban elköszöntünk a többiektől. Macey Karen és Geoff kezét fogva ment be, és tudtam, hogy nagyon élvezi ezt az egész felhajtást. Ja, igen mert hogy volt vörös szőnyeges bevonulás, rengeteg fotós vakujától vezérelve. Hogy utána magyarázhatjuk meg, ki is Macey abban biztos voltam, de nem aggódtam. A kocsi megállt a hátsó bejáratnál, és mi besiettünk mielőtt bárki is megláthatott volna. Betereltek minket a sminkszobába, ahol a smink elkészítése előtt a hajunkat csinálták meg. Eleanor-nak a haját egy gyönyörű laza kontyba tűzték fel, és hatalmas lokni tincsek lógtak ki belőle. Az én hajamat az egyik oldalán több soros fonattal tűzték el oldalra, míg a másik felét kiegyenesítették és lazán omlott a vállamra. Nagyon tetszett mindkettőnknek, amit a hajunkkal csináltak, illetve a sminkünk is nagyon jó lett. Visszafogott, de mégis kiemeli azt, ami szép az arcunkon. Ahogy készen voltunk belebújtattak az első ruhába minket, amivel kifutóra lépünk. Ez elég bonyolult és hosszadalmas művelet volt, de végül sikerült. Mindeközben Bryan folyamatos tanácsokkal látott el minket, hogy mire figyeljünk. Mikor kijöttem felöltözve a paraván mögül Eleanor ragaszkodott hozzá, hogy lefotózzon, mondván annyira nagyon jól nézek ki. Igazából egy fekete, comb középig érő bőrszerű anyagból készült ruha volt rajtam. Amikor elkészült a kép megmutatta nekem, és elég jó volt. Bár mindent csinálok rajta, csak nem a kamerába nézek.

- Jól van lányok mindenki ide! –hívott magához minket Bryan – Nemsokára elkezdődik a divatbemutató és azt szeretném mondani, hogy mindenkire nagyon büszke vagyok! Akármi is történik a bemutatón. Soka dolgoztatok, keményen gyakoroltatok és megérdemlitek azt a tapsvihart, ami odakint vár rátok. Annyit kérek, hogy érezzétek jól magatokat, és ha lehet, senki ne adjon ingyen ölelést a kifutónak! –nevette el a végét

Hatalmas ölelést hoztunk létre, majd mindenki felsorakozott a kifutó mellett. Nekem a gyomrom aprónyira összezsugorodott és a szívem a torkomban dobogott. Eleanor is így érezhette magát, mert megfogta a kezemet és végig szorongattuk egymásét. A jó hír viszont az volt, hogy egyszerre fogunk felmenni, tehát legalább ez biztató volt számunkra. Amikor jöttek lefele az előttünk lévő lányok, Bryan intett, hogy álljunk fel a lépcsőre kétoldalt, majd jelzett, hogy mikor mehetünk. Hát a próbák és az élesben lévő bemutató között óriási különbség volt. Hatalmas tömeg volt a kifutó két oldalán, és ahogy kiléptünk minden szem ránk szegeződött. Szerencsére széles volt a kifutó így könnyedén elfértünk egymás mellett. Pontosan igyekeztünk követni mindent, amit Bryan elmondott nekünk. Visszafele menet azonban majdnem megbotlottam, ugyanis a tekintetem megakadt egy ismerős arcon. Szerencsére senki nem vette észre az apró malőrt, így magabiztosan tudtam visszamenni a háttérbe. Nem volt időm arra, hogy beszéljek Eleanor-al, rögtön rángattak hátra, hogy ruhát cseréljünk. A követező egy fekete nadrág volt, hozzá fehér felsővel és bőrkabáttal. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy alig bírtam követni. Amikor ismét mi következtünk a tekintettemmel próbáltam a közönséget pásztázni, hátha ismét meglátom azt az ismerős arcot. És meg is találtam. Harry, Zayn, Louis, Niall és Liam ott ültek a többiek mellett a kifutó jobb oldalán. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, ahogy láttam Liam rám kacsint, és azt tátogja „gyönyörű vagy”

A bemutató további felében a jó kedvem ragályos volt, mindenkire átragadt. Mikor Bryan kérdezte mi ez a hirtelen jó kedv, mondtam neki, hogy el tudtak jönni a fiúk.

- Na, ugye, mondtam én, hogy itt lesz –ölelt meg
- Igen igazad volt –mosolyogtam
- Liam-nek ezentúl kötelező lesz jönnie, ha így kivirulsz tőle, akkor itt a helye –nevetett Bryan

Alig vártam, hogy véget érjen az egész és odamehessek hozzá. Azonban az utolsó kör még hátra volt. Ekkor mindannyian együtt mentünk fel és vonultunk végiga kifutón. Rajtam egy gyönyörű fehér ruha volt, aminek nagyon selymes és lágy anyaga volt. Mikor megtettük a két kört, Bryan jött be közöttünk és a közönség hatalmas tapssal fogadta. Nekem sikerült pont ott állnom, ahol a többiek voltak és szinte magamon éreztem Liam tekintetét. Nem nézhettem oda, de tudtam, hogy ő néz. Bryan mondott egy rövid beszédet, bemutatta a divatház új modelljeit, majd lemehettünk végre, véget ért a bemutató.

Leérve Bryan megköszönte nekünk a munkánkat, elmondta, hogy nagyszerűek voltunk és ez volt az eddigi legsikeresebb bemutató.

- Menjünk, öltözzünk át, mert kezdek elzsibbadni ebben a magas sarkúban –mondta Eleanor
- Támogatom –mondtam és az öltöző felé mentünk

Azonban alig értünk ki a folyosóra mikor megláttuk, hogy mindenki ott van. Szégyenlősen mosolyodtunk el, ahogy megtapsoltak minket, hangos kiabálás és füttyögés közepette. Macey odarohant hozzám, én pedig nem törődve a ruhával felkaptam az ölembe.

- Olyan csodaszépek voltatok! –bújt a nyakamhoz
- Köszönöm kicsim –öleltem magamhoz
- Azt hiszem az este legnagyobb bókját kaptuk –puszilta meg Eleanor

Leraktam Macey-t és fogadtuk a többiek gratulációját, én pedig Liam-et kerestem a tekintetemmel. Épp Harry öleléséből bontakoztam ki, mikor valaki egy hatalmas csokor vörös rózsát nyújtott elém. A lélegzetem is elakadt, ahogy átvettem és megfordultam. Liam állt előttem, és finoman fogalmazva is nagyon dögös volt. Fekete farmer volt rajta, fehér póló, rajta szürke mellény és kabát.

- Gyönyörű voltál, ahogy ott fent voltál a kifutón –húzott magához
- Köszönöm –motyogtam
- Ne haragudj, hogy elkéstem –nézett rám nagy szemekkel
- Dehogy haragszom, olyan jó hogy itt vagy –borultam a nyakába elejtve a csokrot

Liam felkapott és megpörgetett, majd lerakott és lágyan megcsókolt. Behunytam a szemem és mélyen belélegeztem bódító illatát. Kezemmel a hajába túrtam, mire ő elmélyítette a csókunkat. A fellegekben jártam és hihetetlenül örültem annak, hogy mégis ott volt velem életem egyik legfontosabb napján.

- Gyertek fiatalok, ezt meg kell ünnepelni! –kiáltotta el magát Louis
- Átöltözünk és mehetünk –mondtuk Eleanor-al
- Rendben, kint megvárunk titeket –mondta Karen
- Sietünk –mondtam

Felvettem a csokrot a földről, és követtem Eleanor-t az öltözőbe. Azt hiszem a kezdeti ódzkodás ellenére nagyon is élveztem ezt az egészet.

___________________

Sam további ruhái a bemutató alatt