24. rész

Sziasztok! Tudom kicsit késve, de meghoztam az új részt. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot, és szeretném megköszönni az előző részhez érkezett kommenteket :) Nagyon jó érzés látni a visszajelzést, hogy tetszik nektek! :) Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet, élvezzétek ki a hátralévő részét :) 

puszi 

Bettina xx

A következő napokban Macey iskoláját intéztem, amiben Karen is besegített nekem. Szerencsére Wolverhampton sok jó iskola volt, és mivel Macey jegyei jók voltak, így úgy döntöttünk, hogy egy gimnáziumba adjuk, ahol azonnal tovább léphet a gimnáziumba. Ezt találtuk a legjobb ötletnek, főleg hogy Macey elhatározta, hogy tovább szeretne tanulni főiskolán a gimnázium után. Karen is támogatta az ötletet, és a helyi gimnázium köztudottan nagyon jó volt. Így hát kora reggel elmentünk és laza 2 óra alatt megvoltunk a szükséges papírformával. Amíg mi a papírokat intéztük, Macey megírt egy szintfelmérőt, ami hatalmas megkönnyebbülésemre 90%-os lett, amivel már nagyobb esélye volt, hogy biztosan felvegyék. Megbeszéltük, hogy a következő héten fog kezdeni, mivel azon a héten a szükséges könyveket, füzeteket és egyéb dolgokat kellett beszereznünk. Öröm volt látni, ahogy Macey vidáman ugrándozott el a kocsiig, láthatóan most már sokkal kiegyensúlyozottabb volt.

- Jelentkeztek már a gyámhatóságtól? –kérdezte Karen az autó felé sétálva
- Igen. Reggel telefonáltak Liam-nek, hogy a héten kijönnek hozzánk. –mondtam
- Leellenőriznek titeket? –nézett rám
- Valami olyasmi. Meg akarnak bizonyosodni arról, hogy a gyámságra jelentkezett személy, tisztességes munkával rendelkezik, és az otthoni körülmények is megfelelnek a prücsöknek. –magyaráztam
- Nem kell aggódni. Minden rendben lesz, Liam a legalkalmasabb ember arra, hogy Macey gyámja legyen –nyugtatott
- Én tudom, és remélem, hogy erről ők is megbizonyosodnak. Ráadásul együtt élünk Liam-el, szóval erre se lehet egy szavuk se –motyogtam
- Tudod, nem gondoltam, hogy ezt mondom, de jót tett Liam-nek a szakítás –állt meg mellettem
- Hogy? –értetlenkedtem
- Ne érts félre, szerettem Danielle-t, de nem illett a fiamhoz. Nagyon eltávolodtak a végére és két különböző személyiség voltak. Liam mellette mindig megpróbált, hogy is fogalmazzak felnőni hozzá. Komoly volt és felelősségteljes. Melletted felszabadult, vidám, bolondozós és ez messziről lerí róla –fogta meg a kezemet
- Igyekszem olyan boldoggá tenni, amit megérdemel –néztem fel Karen-ra
- Tudom drágám, és köszönöm. Ideje volt, hogy ti ketten végre egymásra találjatok –ölelt meg
- Karen nagyi, megyünk akkor fagyizni? –állt meg mellettünk Macey izgatottan
- Persze kincsem, nagyon ügyes voltál, kijár az a nagy kehely fagyi –puszilta meg Karen
- Karen nagyi? –néztem rá mikor Macey elrohant a kocsihoz
- Amikor nálunk volt azon panaszkodott, hogy neki nincs egy nagymamája sem. Mert az igazi nem szereti. Gondoltam, akkor szólítson engem nyugodtan nagymamának. Persze ha téged nem zavar –mosolyodott el
- Dehogyis! Nekem mindig olyan voltál akár egy édesanya. Jobb embert nem is találhatnék, akit nagymamának szólíthatna –öleltem meg hálásan
- Akkor menjünk fagyizni – nevetett Karen

Nagyon jó érzés volt önfeledten nevetni, beszélgetni miközben a fagyizóban ültünk. A lányok a főiskolára mentek elkísérték Jane-t, aki elintézett néhány dolgot, illetve elhoz pár cuccot a kolesz szobánkból. Liam végül addig erősködött, míg rávett arra, hogy Wolverhamptonból járjunk be Manchesterbe. Bár nem sok lehetőséget adott a tiltakozásra, reggel mielőtt elindult a fiúkkal az interjúra, letámadott és hamar meggyőzött arról, hogy ne legyek szívtelen, azzal, hogy a koleszben maradok.

Hazaérve nem találtunk senkit otthon, így Macey kitalálta, hogy mi lenne, ha meglepnénk a többieket. Remek ötletnek találtam, így nekiálltunk egy nagy tortát megsütni. Eleinte nem tudtuk, hogy milyen ízűt készítsünk, majd a csokisnál maradtunk, mondván azt mindenki szereti. Macey nagyon ügyes kis kuktám volt, aki minden besegített nekem. Igaz a csoki krém kikeverésénél elszórakoztunk egy kicsit és mind a ketten csupa csokisok lettünk. Épp akkor végeztünk a tortával, és raktuk be a hűtőbe, mikor a fiúk megérkeztek. Szerencsére a konyhát már összetakarítottuk, de magunkról nem tűntettük el az árulkodó bizonyítékokat, és mikor megláttak a fiúk nagyot nevettek.

- Ti sütöttetek, vagy csokis krém csatát vívtatok? –nevetett Louis
- Nem kötözködsz, vagy nem kapsz a tortából! –néztem rá
- Ez Niall esetében hatásos fenyegetés lenne, de nem szólok semmit. Szeretném megkóstolni mit alkotott a mi két házi angyalkánk –kapta az ölébe Macey-t, majd hangos nevetés közepette elment vele a nappali felé
- Azért hagyd életben a kuktámat! –kiáltottam utána
- Ne aggódj, vigyáz rá –ölelt meg Liam
- Vigyázz, te is csokis leszel –húzódtam el
- Hm nem baj –mondta és egy ujját végighúzta az arcomon majd lenyalta az ujjáról a krémet
- Ez nagyon finom. Bár lehet azért, mert rólad finomabb leenni –kacsintott
- Fejezd be –löktem meg
- Miért, ez az igazság –mondta és egy lendülettel felültetett a pultra
- Liam! Macey és a többiek a nappaliban vannak! –mondtam rémülten
- Elvannak most egymással. Louis és Harry jól lefoglalják a kis prücsköt –állt be a lábaim közé
- Őrült vagy! –kuncogtam
- Pontosan, megőrülök érted –simogatta a combomat
- Veszélyes játékot játszol, bárki bejöhet –karoltam át a nyakát
- Amiben te is benne vagy, különben nem túrtál volna bele a hajamba –húzott közelebb magához a tarkómnál fogva
- Nem mondtam, hogy nem tetszik. De attól még veszélyes –haraptam bel az alsó ajkamba
- Ha direkt ingerelsz, nem is fogok tudni leállni –simított végig a hátamon
- Igyekezz, vagy semmit nem fogsz tudni, elkezdeni –mondtam
- Mindent a maga idejében –suttogta a fülembe

Ajkai először a nyakamat kényeztették, majd haladt felfelé az arcom felé, ahol – nem kisebb meglepetésemre – elkezdte lenyalni rólam a krémet. Zavaromba azt se tudtam, hogy mit csináljak, így Liam karjára raktam a kezemet.

- Le is tudom ám mosni –motyogtam
- Hm így sokkal jobb. Élvezetesebb –harapta meg az alsó ajkamat
- Sszz Liam! –löktem meg
- Bocsi, nem akartam fájdalmat okozni –hajolt újra közelebb és apró puszit adott az alsó ajkamra, ami megduzzadt kicsit a harapásától
- Még mindig fáj –néztem rá nagy szemekkel

Liam elmosolyodott, majd egy csókot adott engesztelésként, ami már jó volt kiengesztelésnek.

- Most már befejeztétek? Mert akkor kijöhettek –nevetett Harry az ajtóban állva
- Megyünk már –sóhajtott nagyot Liam majd leemelt a pultról
- Szerinted mennyit látott? –kérdeztem
- Nem tudom, tőle kitelik, hogy az egészet végigleste –nevetett Liam
- Csak a végét láttam, nem kell aggódni –nevetett Harry Niall mellett ülve
- Rosszalkodtatok? –nevetett Louis
- Louis! –csattantunk fel egyszerre Liam-el
- Ne aggódj! Macey odafönt van, Jane és Hannah fürdetik –mondta nevetve
- Olyan lökött vagy –vágtam hozzá egy párnát
- Most miért? Csak az igazat mondtam –kacsintott

Mielőtt válaszolhattam volna, megszólalt a telefonom, amiről azt se tudtam, hogy hol hagytam el. Kisebb kutatás után Zayn háta mögül előkerült és láttam, hogy a modellügynökségtől hívnak.

- Sam Samuels, tessék –vettem fel
- Ms. Samuels, Bryan Mills vagyok, a modellügynökségtől! Ne haragudjon, hogy ilyen késői órán zavarom, de sürgős ügyben keresem. –hadarta
- Nem zavar, miről lenne szó? –kérdeztem
- Először is engedje meg, hogy tegezzem, és ön is engem –javasolta
- Rendben, ahogy jó önnek –mondtam
- Szóval 1 hónap múlva lesz egy nagyon fontos divatbemutató, ahol neked és Eleanor-nak mindenképp már ott kell lennetek a kifutón. –mondta
- 1 hónap múlva? De hát én nem is tudok semmit –hebegtem
- Pontosan ezért hívom. Ha lehetséges holnap reggel gyertek be Eleanor-al, hogy minél hamarabb elkezdhessük az oktatásotokat. –magyarázta
- Értem. Hányra kellene ott lennünk? –kérdeztem
- 10 óra körül, ha az úgy megfelel. –ajánlotta
- Megfelel, akkor 10 óra. –bólintottam
- Találkozunk holnap. Jó éjszakát Sam! –köszönt el
- Jó éjszakát Mr….azaz Bryan –tettem le

Szembefordulva a többiek kíváncsi tekintetével találtam szembe magamat.

- Alig jöttél össze Liam-el, máris valami Bryan fazonnal csalod meg? Ráadásul az orra előtt dumálod le a randit? Na de Sam! –nevetett Louis
- Olyan hülye vagy –vágta fejbe Rebecca
- Köszi –nevettem
- Ki volt az? A modellügynökségtől? –kérdezte Zayn
- Igen, holnap be kell mennünk Eleanor-al, hogy elkezdjék az oktatásunkat –mondtam leülve Liam mellé
- Az komoly. Akkor most ti igazi modellek lesztek? –füttyentett Niall
- Úgy tűnik. Nem tudom –ráztam meg a fejemet
- Gratulálok kicsim! –csókolt meg Liam
- Aztán, majd ha híres leszel, remélem, szóba állsz majd velünk –mondta Harry
- Ti vagytok a világ legnagyobb hírességei, nem hiszem, hogy ilyesmitől tartanod kéne –nevettem
- Soha nem lehet tudni –sandított rám

A következő percben Macey rohant le pizsamában, és mezítláb az emeltről, és Liam ölébe vetette magát.

- Tiszta vagyok –jelentette be
- Látom jót fürödtél a lányokkal –pusziltam meg a fejét
- Igen, nagyon jó volt! –mosolygott
- Nem vagy álmos? –ölelte meg Liam
- Még nem. Egy kicsit még veletek szeretnék maradni –bújt Liam-hez
- Jól van, akkor nézzünk valamit –vetett fel Niall

Hosszas vita és tipródás után, a Harry Potter 3. részét választottuk, amit mindannyian szerettünk. A film végére Macey elaludt Liam ölében, én pedig egy párnának dőlve néztem nagy szemekkel a képernyőt. Jane és Hannah szintén elaludtak a fiúknak dőlve, és Harry félig lelógva a kanapéról szuszogott. Mikor megláttam majdnem elnevettem magam hangosan, soha nem értettem, hogy tud ilyen pózban elaludni.

- Gyere, vigyük fel a kis hercegnőt –állt fel Liam
- Rendben, fiatalok takarodó –nyújtóztam egyet miután felálltam
- Megyünk mi is, úgyis már a fele banda elaludt –emelték fel a lányokat és mindenki elindult a szobája felé
- Loki! Gyerek kiskutyám –hívtam a kis csöppséget, aki nagy farkcsóválás közepette követett minket

Megszokott volt, hogy Loki vagy Macey vagy a mi szobánkban alszik. Kicsi volt és még eléggé félős. Liam lefektette Macey-t az ágyba, majd miután betakarta Loki-hoz fordult.

- Nos, ma este hol alszol? –simogatta meg a fejét

Loki megnyaldosta a kezét és felugrott az ágyra, majd az ágy végében összegömbölyödött.

- Ez azt hiszem válasz a kérdésedre –öleltem meg
- Igen, szerintem is. Gyere, menjünk –lopóztunk ki a szobából

Átosontunk a szobánkba, és nagy nyüglődés közepette elmentünk lefürdeni. Liam kisebb győzködés után ismét rávett arra, hogy fürödjünk együtt. Eleinte nem akartam, de végül mégis a zuhany alatt kötöttünk ki. Jó érzés volt fél óra múlva bedőlni a puha ágyba, és élvezni Liam ölelését.

- Izgulsz a holnapi nap miatt? –simogatta a hátamat
- Kicsit. Amiatt jobban aggódok, hogy mit fog mondani a gyámhivatal –néztem fel rá
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Ígérem –csókolt meg
- Remélem, olyan jó lenne, ha minden simán menne –sóhajtottam
- Úgy lesz kicsim, biztos vagyok benne –ölelt szorosabban magához

Másnap a fiúk megint korán elmentek, most a stúdióba mentek, hogy az új album előkészületein dolgozzanak. Szerencsére a lányok aznap otthon maradtak, így Macey-t rájuk tudtam bízni. Eleanor átjött hozzánk, és úgy indultunk el. Az oda út szerencsére zökkenőmentes volt, azt beszéltük, hogy mennyire izgulunk és kíváncsiak vagyunk. Kicsit korábban érkeztünk, mint 10 óra, így egy 20 percet kellett várnunk arra, hogy megérkezzenek az oktatóink.

Meg kell hagyni, hogy nagyon kemény volt az egész. Először arra tanítottak meg minket, hogy milyen legyen a testtartásunk. Én egyszerűen csak úgy neveztem el, hogy a karót nyelt tartás. Persze csak akkor mondtam, mikor Eleanor hallotta. Utána megtanítottak minket a tökéletes járásra, ami a kifutón elengedhetetlen. Mind a ketten lapos talpú Converse cipőben voltunk, amit hamar lecseréltettek velünk magas sarkú cipőkre. Na, nem sima kis sarkúak voltak, legalább 10-15 cm volt azoknak a kínzó eszközöknek a sarka. Féltem tőle, hogy hasra esek, és előre levágódom a kifutóról, de szerencsére nem így lett. Kemény 6 órás gyakorlás után, végre tökéletes volt a tartásunk és a járásunk is, amiért hatalmas dicséret orkánt kaptunk. Szerencsére megkegyelmeztek nekünk, és azt mondták, hogy másnap folytatjuk, így végre elszabadultunk.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem sajog a lábam –mondtam a kocsiban ülve ismét
- Ne is mond, teljesen elgémberedett mindenem –masszírozta a nyakát Eleanor
- Végül is nem panaszkodhatunk, mi választottuk –nevettem
- De azt nem gondoltam, hogy ilyen kemény dolog lesz –kapcsolta be az övét
- Viszont nem adjuk fel, igenis megmutatjuk, hogy jók leszünk –néztem rá
- Pontosan! A kezdeti szenvedés egy idő után biztos el fog múlni –mondta optimistán
- Legalábbis reméljük –mondtam és mindketten elnevettük magunkat

Tényleg nagyon reméltem azt, hogy ez a modell munka összejöhet, és végre elérhetek valamit az életben. Valamit, amit tényleg akarok, és amire büszke lehetek. De nem utolsó sorban valamit, amivel bizonyíthatok a családomnak, hogy több vagyok, mint amire tartanak. És ez erőt adott nekem a folytatáshoz.