13. rész

Másnap kora reggel ébredtem fel és még mindig Liam karjaiban voltam. Megdörzsöltem a szememet, és óvatosan kimásztam mellőle. 8 órától előadásom volt és nem lenne okos ötlet megint közeledni hozzá. A konyhába érve ott találtam Janet aki, nagyon furán viselkedett. Legalábbis amikor kiértem épp megsózta a kávéját, cukrozás helyett.

- Jó reggelt –motyogta

- Jane, ugye tudod, hogy épp sót szórsz a kávédba? –néztem rá köszönés helyett

- A fenébe –mondta és kiöntötte a mosogatóba

- Mi történt, amiért ilyen zaklatott vagy? –kérdeztem

- Semmi semmi –mosta ki a poharát

- Sajnálom, hogy ezt pont nekem kell elmondanom, de még mindig pocsékul hazudsz –öntöttem magamnak kávét

- Nem hazudok. Miért hazudnék? Mit hallottál? –dőlt előre a pulton

- Hallgatlak –kortyoltam bele a forró italba

- Ahh jó rendben. De ne mond el senkinek! –ült le mellém

- Senkinek –emeltem fel a kezemet

- Az este Louis...szóval ő megcsókolt. Vagyis megcsókoltuk egymást, de csak véletlenül –hadarta

- Hogy lehet valakit véletlenül megcsókolni? –húztam fel a lábaimat

- Nem tudom. Puszit akartam neki adni, de ő megfordult és csók lett belőle –mondta

- Értem. De nincs akkora baj –szürcsöltem tovább

- Most viccelsz? –nézett rám

- Nem. Megcsókoltátok egymást. Na és? Két szingli ember vagytok és már jó ideje oda vagy érte –mutattam rá

- Én...én nem tudom –hajtotta a fejét a karjára

- Majd még agyalhatsz ezen a suliban. –mentem átöltözni

- És még az is! –sóhajtott fel színpadiasan

- Húzz bele! Fél óra múlva indulunk –szóltam még hátra

- Megyek! Megyek! –csoszogott utánam

Rekord sebességgel, 20 perc alatt elkészültünk és hagytunk egy cetlit a többieknek, hogy suliba mentünk majd jövünk. Épphogy beszálltunk a kocsiba, mikor megcsörrent a telefonom. Benyomtam és kihangosítottam.

- Mondjad –kapcsoltam be az övemet

- Szia nagylány! –szólalt meg a vonal másik végén Andy

- Szia Andy! Te még élsz? –mosolyodtam el

- Haha nagyon vicces! –durcázott be

- Jól van, na tudod, hogy szeretlek! –engeszteltem

- Nincs is más választásod! –nevetett fel

- Miért is hívtál? –érdeklődtem

- Jaj igen! Azt szeretném kérdezni, hogy holnap van-e valami programod? –kérdezte

- Nincs. Miért? –kezdtem gyanakodni, hogy kérni akar valamit

- Nem jönnél át Wolverhamptonba? –tért a lényegre

- Minek? –húztam fel a szemöldököm

- Mert Londonba nincs pofám elrángatni téged! –érvelt

- Miért kéne elrángatni? Bővebb leírást kérek!

- Nos mondanám azt, hogy „ahogy azt tudod” de kétlem, hogy figyelemmel követed a tevékenységiemet. Szóval piacra dobtam saját tervezésű pólókat. Fiú és lány változatban egyaránt. –magyarázta

- De hát ez szuper! –derültem fel

- Köszönöm, rózsát az öltözőbe! Na mondom a lényeget. Kéne pár fotó a promócióhoz. A haverom Maz már állt modellt a képekhez és rólam is készült pár kép. Arra gondoltam, egy-két kép erejéig hátha modellt állnál –mondta

- Nincs más közelebbi lány ismerősöd, akit erre rávehetsz? –kérdeztem

- Van persze, de én rád gondoltam először! Tökéletes lennél erre a feladatra –nyaggatott

- Akkor kérd meg azt, akire másodszor gondoltál! –mondtam mire Jane oldalba bökött

- Ne legyél ilyen nyafi! Menj csak el! Szerintem szuper lesz! –mondta

- Jó rendben elmegyek. De ha szörnyűek lesznek a képek, ne engem hibáztass! –figyelmeztettem

- Dehogy lesznek azok! Jól van, akkor olyan 2 körül ide tudsz érni? –kérdezte

- Persze. Megoldom –bólintottam

- Ja igen és Liamet is hozd légy szíves! –tette hozzá, mint egy mellékesen

Erre a mondatára hirtelen megrándult a kezem a kormányon és majdnem nekiütköztünk a padkának.

- Jesszusom! –kiáltott fel Jane mellettem

- Sam! Sam! Mi történt? –kérdezte idegesen Andy

Félre álltam a padka mellé és a fejemet a kormányra raktam.

- Meg vagyunk! Csak kicsit érzékenyen reagált az utolsó mondatodra! –mondta Jane

- Mi? Liam? Bocsi tudom, hogy nem vagytok jóba, de ő is bevállalt pár képet. Annyit kibírsz vele, amíg ideértek. Főleg hogy egy házban laktok jelenleg –mondta

- Mit meg nem teszek érted! –morogtam

- Imádlak! –kiáltotta

- Van is miért! –morogtam és kinyomtam

- Ne csináld már! Kibírod vele –mondta Jane

- Vagy nem. Na mindegy –parkoltam le a sulink elé

Az a rövid kis beszélgetés Andyvel az egész napomra rányomta a bélyegét. Ezt Eleanor is észrevette, miután szegény hiába beszélt hozzám.

- Ne haragudj, elgondolkodtam –zökkentem vissza a valóságba

- Azt látom. Mi a baj? Látom, hogy valami nyomaszt –mondta

- Semmiség –ráztam meg a fejemet

- Sam! Kérlek! Annak idején te tartottad bennem a lelket, te voltál a támaszom. Hadd segítsek! –nézett rám

Nagyot sóhajtottam, majd belekezdtem a mesélésbe. Elmondtam neki mindent egészen onnantól kezdve, ami Los Angelesben történt. Eleanor türelmesen és csöndben hallgatta, ahogy megállás nélkül csak ömlenek belőlem a szavak. Végig a szemébe néztem és egy pillanatig, nem láttam benne neheztelést vagy bármi mást. Egyedül megértést véltem felfedezni a tekintetében. Mikor végére értem, letette a poharát és rám nézett.

- Meg kell hagyni, nem semmi kis történet –mondta

- Tudom. Hibáztam, most már utólag rájöttem –hajtottam le a fejemet

- Azt nem mondanám. –mondta

- Tessék? –kaptam fel a fejemet

- Egy valamire válaszolj teljesen őszintén Sam! Szereted? –kérdezte

- Hogy?

- Szereted Liamet? Érzel valamit még iránta? –ismételte meg

- De hát barátnője van. Nem akarom megbántani Daniellet, nem érdemli meg! –hadartam

- Sam. Figyelj rám. 2 év eltelt az óta. Imádom Daniellet, de az utóbbi fél évben sokat panaszkodott, hogy egyre jobban kihűl a kapcsolatuk Liammel. Nem voltál a közelében, és mégis sikerült meghódítanod őt. Nem a te hibád. Nem szól minden kapcsolat örökre. Liam fiatal és te is! Ahogy Danielle is! Nem tudom, mi miért van, de ha menekülsz azzal semmit, nem oldasz meg! –fogta meg a kezemet

- Őszintén nem tudom. Átéltem milyen az ha elárulnak. Nem akarom, hogy Danielle is átélje. –szorítottam még mindig a kezét

- Tudom. De ami nem működik, azt nem kell erőltetni. Adj egy esélyt a dolgoknak. Vagy már nem érzel iránta semmit? –kérdezte

- Nem erről van szó. Még mindig ugyanolyan hatással van rám, mint két éve!

- Akkor? Miért akarsz másik fiúhoz menekülni? Mikor őt akarja a szíved! Hallgass rá! –mosolyodott el

- Veszélyes dolog rá hallgatni. Tapasztaltam –motyogtam

- Hajaj kislány, sokszor meg fognak még sebezni a szíved által hozott döntések! –mondta

- Ez igazán bíztató. –nevettem el magam és letöröltem egy könnycseppet

- Szóval mit teszel? –kérdezte

- Egyelőre barátként megpróbálhatjuk –mondtam

- Az is haladás! –kacsintott rám majd megölelt

Kicsit jobban éreztem magamat az Eleanorral folytatott beszélgetés után. Így mikor hazaértem már nem volt olyan szintű gyomorgörcsöm, mint előző nap. Belépve a kanapén találtam a fiúkat, míg Hannah és Jane a konyhában tevékenykedett.

- Sziasztok –vettem le a cipőmet

- Szia! Merre jártál? –nézett fel a filmből Niall

- Eleanorral találkoztam és könyvtárban voltam –mondtam könnyedén

- Eleanorral? –kérdezte döbbenten Louis

- Igen. Már egy ideje összejárunk, jó barátok vagyunk –mondtam a kabátomat felakasztva

- És hogy van? –jött oda

- Ne aggódj Louis. Jól van. Eleinte eléggé ki volt borulva mikor megismertem. De most már túl van rajtad. Szerintem barátok is lehettek akár. –mondtam

- Igen? Nem akarom, hogy haragban legyünk –dőlt a falnak

- Ahogy ő sem. Egy beszélgetésbe nem halnátok bele, és legalább tisztázni tudnátok a dolgokat –mondtam

- Rendben, akkor majd beszélek vele. De most ráérsz kicsit? –nézett körbe

- Persze –vettem fel újra a táskámat

- Gyere, menjünk be a könyvtárba –húzott a folyosón maga mögött

Mikor becsukta maga mögött az ajtót kérdőn, néztem rá.

- Miről lenne szó? –ültem le a kanapéra

- Szóval az a helyzet, hogy nos –tördelte a kezét

- Tetszik neked Jane –mondtam helyette

- Igen, de honnan tudod? –nézett fel rám

- Onnan, hogy elmesélte mi volt tegnap este. Ráadásul a barátnőm. Látom rajta, ha van valami –mosolyodtam el bíztatóan

- Azt akarod mondani, hogy ő is? Mármint én? –hadarta

- Pontosan azt! Ahogy ő neked, úgy te is neki –mondtam

- Nem értem. Akkor miért lök el mindig? –ült le mellém

- Mert buta. Nem jutott még el a kis tudatáig, hogy te már egyedülálló vagy és nem miatta mentetek szét Eleanorral. Jobb ötletem nekem sincs, mint hogy beszélj vele. Közeledj hozzá, és ne add fel a próbálkozást. –mondtam

- Csak azt se akarom, hogy a végére megutáljon –vakarta meg a tarkóját

- Figyelj. Oda van érted 2 éve! Csinálj közös programokat, menjetek el valamerre ahol kettesben lehettek. Légy kreatív nagyfiú! –mosolyodtam el

- Igazad van. Megpróbálom ezeket, az opciókat –derült fel az arca végre

- Aztán ügyes légy –álltam fel

- És mi lesz veled? –kérdezte váratlanul

- Mi lenne? –néztem rá értetlenül

- A vak is látja, hogy van valami köztetek Liammel!

- Akkor rosszul látjátok –vágtam rá

- Ugyan már Sam! Elmesélt mindent Liam, hogy mi történt. Ráadásul én a többiekkel ellentétben láttam hogy aludtatok az este. –sandított rám

- Én nem akartam. Vagyis neki ott van még mindig Danielle. –érveltem

- Van egy olyan sejtésem, hogy erről beszélgettetek Eleanorral. Továbbá az is sejtem, hogy valószínűleg ugyanazt mondhatta el, amit én mondanék. Danielle imádni való lány, de már nem működik közöttük régen ez az egész. Mindig tudtam, hogy Liamnek valaki más tetszik, de amíg el nem mondta, hogy te nem jöttem rá. Fogadd meg a saját tanácsodat, és ne legyél buta –ölelt meg

- Rossz mikor a saját tanácsodat használják fel ellened –böktem meg

- Ugye ugye! –nevetett fel majd kimentünk vissza a többiekhez

Leültem a fotelba és tudtam, hogy tovább nem húzhatom a dolgot.

- Öhm Liam ugye nincs semmi dolgot holnap délután? –kérdeztem

- Nincs. Miért? –nézett rám

- Mert Andy megkért, hogy segítsünk be neki –magyaráztam

- A pólók amiket tervezett? –tért a lényegre

- Igen. Pár kép kéne neki és megkért, hogy mindketten menjünk –bólintottam

- Hova kéne menni és mikorra?

- Wolverhamptonba és délután 2-re –mondtam

- Miért pont Wolverhamptonba? –lepődött meg

- Mert ahogy ő fogalmazott, nem volt pofája Londonig elrángatni minket.

- Jogos –nevetett fel

- Akkor ezt, megbeszéltük – álltam fel és kimentem a konyhába

- Szóval holnap kettecskén kocsikáztok. –húzogatta a szemöldökét Hannah

- Fejed be, vagy a fejedbe öntöm a mártást! –fenyegettem meg

- Na de kis harcias valaki! –lökött meg

- Te meg perverz! –vágtam hozzá a répát

- Ezt jó, hogy Louis nem látta! Támadás a répák ellen! –nevetett a pulton ülő Rebecca

- Vigyázz, mert téged is megtámadhatnak! –dobtam hozzá is

- Ne dobálózz a kajával! És ne lássa meg Niall, hogy kajával dobálózol –vigyorgott Hannah

- Na jó inkább főzzünk! –fordult a tűzhely felé Jane

Nem volt sok ellenvetés a részünkről, így visszatértünk a dolgainkhoz.

Az este folyamán Liammel nem sok szó esett közöttünk. Mindketten a laptopunkon ügyködtünk majd nyugovóra tértünk.

Reggel korán keltem megint, hála Harrynek és Louisnak akik nem tudják mi az osonás fogalma. Hatalmas ricsajjal jöttek le a lépcsőn és valósággal csodáltam, hogy Liam nem ébredt fel rájuk.

- Ti meg mi a jó istent csináltok? –mentem ki utánuk a konyhába

- Az titok! Amit nem kötünk az orrocskádra –mondta Harry

- Rendben, de Harry ha már könyvtárban alszol, keresd meg az egyik könyvben, hogy mit jelent az osonás fogalma. Mert szerintem nem vagytok tisztában vele –ásítottam

- Kac kac. Vicces kisasszony –mondta Harry és összeborzolta a fejemet

- Na! Van fogalmad róla milyen nehéz lesz kifésülni? –morogtam

- Van! Szerinted az én göndör hajamat milyen nehéz kifésülni, miután Louis letámad? –tette csípőre a kezeit

- Nem akarok részleteket tudni! –menekültem be a fürdőbe

Mivel péntek volt, így aznap nem volt iskola. Imádtam, hogy volt egy napunk, amit szabad napnak hagytak meg. A délelőttöt készülődéssel töltöttem, majd mikor Liam 11 óra körül szólt, hogy lassan el kéne indulnunk már csak a cipőmbe kellett belebújni és útra kész voltam. A lányok egész délelőtt azzal cukkoltak, hogy mi fog történni az úton, így kettesben Liammel. Eleinte bosszankodtam rajtuk, de a végén már nem is figyeltem oda rájuk. Sejtettem, hogy ők annak örülnének, ha valami romantikus kis sztorival állítanék haza.

- Mehetünk? –fordult felém Liam

- Persze, kész vagyok –mentem ki utána az ajtón

Fura érzés volt, hogy ismét kettesben vagyunk. De mindig szerettem utazni és elhatároztam, hogy élvezni fogom ezt a napot, akármit is hozzon.