I'm yours - 28. rész

Nicole a hátam mögé húzódott, én pedig gyorsan Louis felé fordultam.

- Vidd fel Macey-t és Nicole-t az emeletre! –mondtam neki
- De Sam…-kezdte Nicole
- Menj fel. Ha csak nem akarsz az elborult elméjű bátyám áldozata lenni. –néztem rá

Nem szólt semmit, csak felvette az ölébe Macey-t és felment Louis mellett az emeletre.

- Ezt akartad? Szétszedni a családomat? Ezt? –ordította a tesóm az ajtóból
- Nem. Én nem csináltam semmit, ez egyedül a te hibád. –ráztam meg a fejem
- Ez nem igaz! Ha nem avatkozol bele, nem történt volna ez! –ordított továbbra is
- Persze, a lányodat továbbra is bezárva tarthatnád, a feleségedet meg semmibe vehetnéd és terrorizálhatnád. Szép családi idill mit ne mondjak –néztem rá

Úgy tűnt neki nem elég az, hogy ordibáljon velem, ugyanis dühtől hajtva megindult felém. Liam és Harry azonnal utána nyúltak, és még időben sikerült elkapniuk. Zayn és Niall pedig hátrafele rántottak engem, és két oldalról fogtak közre. Egy gyönyörű testvéri vitába csöppentek bele, ami úgy tűnik nem lesz szép kimenetelű.

- Egy képmutató ribanc vagy! Mindig neked kellett a középpontban lenned mi? –kiabálta a fiúk karjaiban vergődve
- Én? Én voltam a középpontba? Mi az neked megártott a levegő? Kit ajnározott mindig anya? Ki volt a család büszkesége? Kivel dicsekedtek folyton a rokonoknál? Veled cseszd meg, veled! Te voltál anyuci és apuci pici fia! Ha jól emlékszem engem hagytak otthon a családi látogatások során, és én voltam az, akit elküldtek a francba egy bentlakásos iskolába! –keltem ki magamból
- Meddig akarsz még ezzel jönni? Az volt a legjobb döntés, hogy akkor elküldtünk! Mi lett volna belőled? Csorgott a nyálad Liam után, úgy össze voltatok nőve, mint két idióta! Felcsináltattad volna magad vele, aztán lett volna egy elcseszett életed! Bár úgy tűnik hiába volt minden, végül is csak a ribanca lettél. –nevetett fel gúnyosan

Azt hiszem a tesóm a vita hevében elfelejtette, hogy Liam az egyik, aki lefogja a kezét. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi fog történni, majd…

- Na, most lett elegem belőled! Tűnés innen! –mondta Liam és kirántva Harry kezéből a bátyámat az ajtó felé kezdte el lökdösni
- Ezzel még nincs vége, remélem, tudod húgocskám! –kiabált vissza
- De, nagyon is vége van! –lökte ki az ajtón Liam
- Nem tudod mindig megvédeni. Nem leszel mindig itt –állt nagyon közel Liam-hez
- Azt majd meglátjuk. Nem fogok megijedni egy félőrült nőtől, és a bolond fiától! Attól is hányingerem lesz, ha arra gondolok, hogy valaha te voltál a legjobb haverom! –állta a tekintetét Liam
- Vigyázz Payne! Jobban ismerlek, mint mások! –morogta
- Nyugodtan mondhatsz rólam akármit! Nem vagyok tökéletes ember, hibáztam én is. De soha…soha nem emeltem kezet nőre! Ekkora féreg csak te vagy. –mondta és bevágta az ajtót, de olyan erővel, hogy azt hittem kiesik tokostul

Mindannyian megszeppenve álltunk, és még én is remegtem a fiúk ölelésében. Nem láttuk még soha ilyen mérgesnek Liam-et, és ez azt hiszem mindenki meglepett. Harry odament hozzá, és a kezét a vállára téve próbálta megnyugtatni.

- Nyugalom Liam, nem éri meg –mondta Harry
- Tudom, csak ennyire még soha nem akasztottak ki –fújtatott a falnak dőlve
- Elhiszem. De most okosnak kell lennünk, és ahhoz higgadtság kell –magyarázta
- Igazad van. Adjatok egy percet –mondta és elmenve mellettünk kiment a levegőre
- Felmegyek a többiekhez –mondtam és kettesével szedve a lépcsőket felrohantam

Belépve a szobába ott találtam az ágyamon őket, és épp egy mesét néztek. Láthatóan próbáltak nyugodtak maradni Macey végett, de mindkettő arcán látható volt a nyugtalanság.

- Louis szerintem menj le Liam-hez –mondtam
- Megyek –bólintott és egy puszit adva a fejemre kiment
- Macey, ülj ide kicsim, gyere, bújj be a takaró alá. –mondtam neki és felraktam az ágy végébe
- Hova mentek? –nézett rám nagy szemekkel
- Csak beszélünk anyával az erkélyen. Ha valami van sikíts –pusziltam meg
- Rendben –mosolygott és a plüssét szorongatva nézte tovább a mesét
- Gyere –intettem Nicole-nak

Kilépve a friss levegőre kezdtem én is megnyugodni és már nem remegtem.

- Mi történt? –kérdezte
- A bátyám végleg megőrült. Nem fogok kertelni, szerintem, ha most hazamennél, képes lenne megverni –néztem rá
- Nem tudom, mit tegyek –ült le kétségbeesetten
- Én csak ugyanazt tudom mondani, mint amit korábban. –ültem le a másik székre
- És mi van, ha megkeres? Ha megtalál? –kérdezte
- Nem fog. Az egyetlen megoldás, hogy elköltözünk innen. Fogalmam sincs, hogy Liam mit akar, vagy mire gondol, de én nem maradok tovább itt. –néztem rá
- Hova tervezel menni? –kérdezte
- Londonba. Új életet akarok kezdeni, és ebbe a családom már nem akarom, hogy beletartozzon. Épp itt az ideje, hogy felnőjek és ne a régi dolgokon siránkozzak. Ők nem kérnek belőlem, legyen. De én nem akarok a közelükbe lenni. –mondtam
- És Macey? –kérdezte
- Ezt a lakást eladjuk, és igaz van Liam-nek, egy lakása Londonban, de veszünk egy nagyobbat ahol ő is elfér. –mondtam
- Értem –mondta
- Neked pedig veszünk egyet a közvetlen szomszédságban. Így közel leszel Macey-hez, és akár nálad is aludhat idővel. –magyaráztam
- Nem kérhetem ezt és nem is fogadhatom el! –motyogta
- Dehogynem! Macey érdekében tesszük, és ez a fontos. –álltam fel
- Köszönöm. Nem tudom, miként hálálhatnám meg –állt fel ő is
- Csak ne okozz csalódást. Ne játszd el a bizalmamat. Megbízok benned, és segíteni akarok. Ne kelljen csalódnom –fordultam felé
- Nem fogsz. És nem ígérgetek előre, hanem majd idővel bebizonyítom, tettekkel –mondta
- Rendben. Egyelőre ez is elég –bólintottam

Egy ideig némán álltunk az erkélyen, és a csöndet csak Macey kacagása törte meg, ami a szobából szűrődött ki.

- Sam? –kérdezte Nicole
- Hm?
- Jól vagy? –nézett rám
- Jól leszek. –mondtam

Mielőtt azonban újra kérdezhetett volna, Liam jelent meg az ajtóban.

- Magunkra hagynál kicsit? –kérdezte
- Persze, de ne idekint beszélgessetek. Még megfáztok –mondta Nicole befele terelve engem is
- Gyere –húzott maga után Liam

Kimentünk a szobából és átmentünk a mellette lévő vendégszobába. Leültem az ágyra, és Liam miután becsukta az ajtót mellém ült.

- Hogy vagy? –kérdezte kezét a kezemre rakva
- Jól –motyogtam
- Sam, kérlek –emelte fel a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni
- Jól leszek –néztem a szemébe
- Nem kell mindig erősnek lenned –simogatta az arcomat
- Nem, valóban nem. De most viszont kell. És döntésre jutottam –álltam fel
- És pedig? –nézett fel rám
- El akarok innen költözni. Új életet akarok kezdeni Londonban, minél távolabb a családomtól –álltam a tekintetét
- Úgy tűnik, mind a ketten ugyanarra gondoltunk –mondta
- Látom a fiúknak sikerült megnyugtatniuk –mondtam
- Igen –hajtotta le a fejét
- Még soha nem láttalak ilyen mérgesnek –csúszott ki a számon
- Fogalmazzunk úgy, hogy amíg távol voltál sok mindenről lemaradtál –mondta
- Hallgatlak –ültem le mellé
- Muszáj türtőztetnem magamat, nem keveredhetek verekedésbe, csak önvédelmi céllal –motyogta
- Ezt nem értem. Miért? –kérdeztem
- Azért, mert régebben bokszot tanultam, és elég jó vagyok. Másokkal ellentétben, tudom, hogy hol kell megütni a másikat úgy, hogy az sérülést okozzon. –mondta
- Ez okozta, hogy ennyire felpörögtél?
- Igen. Legszívesebben megvertem volna azt a barmot, de nem tehettem. Ez elég frusztráló érzés –nézett fel rám
- Örülök, hogy nem tetted. Nem csak azért, mert következménnyel járt volna, hanem azért is, mert nem éri meg. Igaza volt Harry-nek. –simogattam meg az arcát

Liam közelebb húzott magához és a nyakamhoz dörgölte az arcát. Átkaroltam és ujjaim a haját szántották, miközben a hátát simogattam.

- Szóval...költözünk? –húzódott el kis idő után
- Úgy tűnik. Kellene keresni majd egy lakást –tűnődtem el
- Bízd rám, megoldom –mosolyodott el
- Hajaj, jó döntés ez? –sandítottam rá
- Te most gúnyolódsz velem? –húzta fel a szemöldökét
- Én? Dehogy! De valljuk be, ha rajtad múlna, a nadrágodat a térdeden hordanád –bólogattam fontoskodva
- Nem elég, hogy gúnyolódik, de még kritizál is. Mond, hogy nem tetszett a látvány szépségem –hajolt közelebb

Gonosz mosolyra húzódott a szám, és az ölébe másztam. A lábaim két oldalról szorították a csípőjét. Kezeimet végigcsúsztattam a hátán, majd le a fenekére.

- Ellenkezőleg, nagyon is tetszik a látvány. De nem vagyok oda az ötletért, hogy más is lássa –haraptam bele az ajkamba
- Ne csináld ezt –nyögött fel
- Miért is? –döntöttem oldalra a fejemet
- Mert megőrjítesz vele –simított végig az ajkamon, amely piros volt attól, hogy ráharaptam
- Ezt nem tudtam eddig, de majd felhasználom ellened –nevettem fel
- Nem leszek semmi jónak az elrontója –simított végig a hajamon
- E felől nem volt semmi kétségem –döntöttem a homlokomat az övéhez
- Szeretlek –nézett a szemembe
- Én is szeretlek Liam –hunytam be a szememet

Ajkai az arcomat, majd az állam vonalát árasztották el apró csókokkal, miközben a kezei a pólóm alá csúsztak. Nem tudom, hogy más párok kapcsolatai milyenek, de mi imádtunk egymáshoz bújni, a másikhoz érni és csókolgatni egymást. Ajkai megtalálták az ajkamat, amelyek készséggel nyíltak el az ismerős becézés hatására.

- Mostantól minden más lesz –húzódott el
- Csak bizonyos dolgok. Elegem volt egy életre a drámából és a balhékból. Nyugodt, normális életet szeretnék. A többiekkel, Macey-vel és veled. A modellkedésre akarok koncentrálni, és arra, hogy boldogok legyünk. Hogy Macey-t rendesen felneveljük és segítsünk Nicole életének a rendbetételében –mondtam
- Így lesz. Lezárjuk ezt a szakaszt az életünkben végleg –csúsztatta a kezét a tarkómra

A következő napok tervezéssel teltek. Elmondtuk a többieknek, hogy mit terveztünk el, és mindenki támogatott minket ebben. A lányok miatt sem aggódtam, mivel mindenki a fiúkhoz költözik oda, már egy ideje tervezték az összeköltözést. Viszont ez mindenki számára iskolaváltást jelent. Kivéve nekem, mert én levelezőn fogom elvégezni az iskolát. Ahogy Eleanor is, aki elhatározta, hogy ezután a londoni lakásában fog élni. Így mi is belekezdtünk a lakáskeresésbe. Ami mondanom se kell, hogy nem egy könnyű munka. Nem akartuk elsietni, mert azzal nem lennénk előrébb, így nyugodtan válogattunk a lakások között. Egy héttel később sikerült is rábukkannunk egyre, ami nagyon jó volt. London egy csöndesebb részén volt, de közel mindenhez. Másnap délután mentünk megnézni, miután elhoztuk Macey-t az iskolából, hogy ő is meg tudja nézni. Belépve a lakásba épp olyan szépnek tűnt, mint amilyennek a fényképeken. Liam felkapta Macey-t és végigvágtáztak a lakáson. Én pedig ott maradtam ez eladóval, hogy kifaggassam pár lényeges dologról. Mivel tudta a férfi, hogy ki készül megvenni a lakást, teljes diszkriminációt kértünk tőle.

- Na hogy tetszik nektek? –kérdeztem a kis csapattól
- Mi imádjuk! –vágták rá egyszerre
- Nos, akkor, megvan az új lakásunk? –kérdeztem
- Úgy tűnik, hogy meg! –nevetett Macey

Mivel mindenki egyetértett abban, hogy az a tökéletes lakás, így hamar sort kerítettünk a vételre. Semmit nem akartunk a véletlenre bízni, ezért ahogy megvolt minden szükséges papír már költöztünk is. A lányok már előtte lévő napokban elköltöztek, így mi maradtunk a lakásban hárman.

A költözés napján hála istennek minden rendben ment és hamar felpakoltak mindent.

- Hiányozni fog? –kérdezte Liam hátulról átkarolva
- Azt hiszem nem. Itt minden csak a múltra emlékeztet –dőltem a mellkasának
- Említettem egyébként, hogy anyáék is elköltöznek? –kérdezte
- Mi? Nem –fordultam felé
- Akkor most mondom. Londonba költöznek ők is. Pontosabban, pár háztömbnyire tőlünk –mosolygott
- Ez fantasztikus! Így láthatod őket sűrűn és ők is láthatják Macey-t –lelkesedtem fel
- Végre minden a helyére kerül –csókolt meg