I'm yours - 27. rész

A következő napokban finoman fogalmazva minden és mindenki rólunk cikkezett. Pontosabban Liam-ről, mert kitudódott valahogy, hogy ő lett Macey gyámja. Nekem volt egy erős gyanúm arra, hogy ki volt az aki „véletlenül” árulta el ezt az apróságot. Nagyot sóhajtottam miközben megnyitottam az egyik cikket, ami épp aznap látott napvilágot.

„Liam Payne apa lett!

Na persze nem szó szerint, hiszen fiatal lenne még hozzá, de mégis egy kislány pótapukája lett. Liam a jelenlegi barátnője, Sam Samuels unokahúgát fogadta örökbe, azaz lett a gyámja. Mint azt egy közeli ismerőstől megtudtuk, Sam nem tudta örökbe fogadni, ezért tette meg ezt a lépést Liam helyette. De ez vajon mennyire fog rossz fényt vetni a fiatal fiú karrierjére? Vajon mire fogja még rávenni őt, ami esetleg Liam kárára válhat. Na és persze mit szólnak majd a rajongók hozzá?

Mindenesetre úgy tűnik nagyon komoly a dolog a fiatalok között, így a rajongók már biztosak lehetnek abban, hogy Liam jó ideig foglalt marad. Ki tudja, talán örökre”

Nem olvastam tovább a cikket, mérgesen lecsaptam a laptop tetejét és elnyúltam az ágyon. Azt is sikerült kideríteniük, hogy melyik cégnél vagyok modell, így már csak azt vártam, hogy melyik percben mutatnak nekem ajtót. Hogy azt már ne is említsem, hogy minden cikkben úgy állítanak be, mint aki kihasználja Liam-et. Ennek következtében pedig mindenhol az jön velem szembe, hogy kérik vissza „Payzer-t”, mert Liam Danielle mellett sokkal normálisabb volt. Egyszóval én lettem a gonosz, aki elvette Liam-et, mindenkitől.

- Sam? –jött be a szobába Louis
- Szia –motyogtam még mindig az ágyon fekve
- Bryan keres téged, lent van a nappaliban –mondta leülve a székemre
- Nem meglepő, már vártam –ültem fel
- Tudod, mit akar? –nézett rám
- Szerinted? Mindenhol rólam cikkeznek, és nem pozitív értelemben. Ez rossz fényt vet a divatházra –álltam fel
- Ne legyél ennyire pesszimista –állt fel ő is
- Olvastad a mai cikkeket? –néztem rá
- Nem –rázta meg a fejét
- Na, látod, ezért vagy te optimista! –mentem ki a szobából

Nyomomban Louis-al lementem a földszintre, ahol Bryan már várt engem. A kanapé háttámlájának volt dőlve és Liam-el merült komoly beszélgetésbe. Mikor meghallotta a lábdobogást lefele a lépcsőn, felkapta a fejét és megeresztett egy barátságos mosolyt.

- Sam! –mondta és megölelt
- Szia, Bryan –mondtam
- Nos azért jöttem, mert egy komoly dologról lenne szó –mondta
- Ki akarsz rúgni igaz? –kérdeztem kertelés nélkül
- Kirúgni? –nézett rám értetlenül
- Igen, erről van, szó gondolom –fontam keresztbe a karjaimat
- Dehogy akarlak kirúgni! –borzolta össze a haját
- Nem? –döbbentem le
- Egy fenét! Az egyik legjobb modellem vagy, miért rúgnálak ki? Mert néhány újságíró sütnivaló bolond, a rajongók meg féltékenyek? Jegyezd meg, minél többen utálnak, az azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálsz. És már megbocsáss, remek modell vagy és Liam barátnője. A helyükben én is ezt tenném, de ne foglalkozz velük! –mondta
- Azt hiszem….köszönöm Bryan –mondtam
- Nincs mit kislány. De most akkor beszéljünk arról, amiért jöttem. Egy hónap múlva, egy nemzetközi divatbemutató lesz, amit a Burberry divatház rendez. Ehhez kértek tőlünk modelleket, mi pedig a legjobbakat küldjük el. –mondta
- Igen, és? –pislogtam rá döbbenten
- Igen és, te is azon modellek között, vagy aki ott lesz! –mondta kicsit gúnyosan
- Hogy? –szemeim elkerekedtek
- Igaz nem lesz egyszerű meggyőzni őket, hogy kezdő modellekkel dolgozzanak, de fantasztikus leszel, tudom. Amúgy meg, Eleanor is ott lesz, szóval nem leszel egyedül –mondta
- Burberry? Ez most komoly? Valaki csípjen meg! –mondtam és meg is bántam, ugyanis Louis örömmel teljesítette
- Most mi van? Ő kérte! –mondta mikor mindenki rosszallóan nézett rá
- De, gondolom még előtte ők is megnézik maguknak a küldött modelleket nem? –fordultam ismét Bryan felé
- Jól gondoltad. A feladat tehát a következő 2 hétben az lesz, hogy keményen készülj a meghallgatásra. Nem fognak nemet mondani, de szeretném, ha a legjobb formátokat hoznátok –magyarázta
- Ne aggódj, nem fogunk csalódást okozni! –öleltem meg
- Tudom kislány. Na nekem most mennem kell, két nap múlva kezdjük a munkát, addigra készülj fel lelkileg –fordult még vissza az ajtóból
- Lelkileg mire? –kérdezte
- Hogy annyira le leszel fáradva, hogy tuti nem lesz erőd már arra, hogy szeretkezz Liam-el. Ehhez pedig nagy lelki erő fog kelleni –kacsintott ránk nevetve, és még időben kerülte el a felé repülő párnát
- Bírom ezt a pasit, van humora –mondta Louis
- Van még párnám, a következő pontosan célba fog találni –néztem rá laposan
- Ahelyett, hogy itt keménykedsz, menjetek és élvezzétek ki a következő 2 napot –mondta mire tényleg hozzávágtam egy párnát
- Macey hol van? –kérdeztem
- Harry és Niall elvitték az egyik közeli cukrászdába. –mondta
- Akkor kicsit lepihenek, nem érzem jól magam –indultam el a lépcsőn
- Veled megyek –mondta Liam és kézen fogva felmentünk az emeletre

Felérve ledőltem az ágyra és egy párnát húztam a fejem alá. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy és Liam lassan simogatni kezdi a hátamat. Jólesően hümmögtem bele a párnába és éreztem, hogy kezdek elaludni lassan.

- Miért gondoltad azt, hogy Bryan kirúg téged? –kérdezte
- Szerintem te is olvastad a cikkeket, amit rólad, rólunk írnak –motyogtam lehunyt szemmel
- Igen, olvastam. Csak azt nem tudom, te miért veszed magadra. Annyi szennyet összeírnak –karolt át és bújt mellém
- Tudom, hogy nem kéne elolvasnom, foglalkoznom vele meg pláne nem. De bánt, hogy miattam mondanak rosszakat rólad. Nem változtál rossz irányba, csodálatos ember vagy még mindig –mondtam
- Kicsim az a fontos, hogy mi mit érzünk, és hogy a barátaink, akik fontosak azok tudják az igazságot. –dugta fejét az enyémhez
- De szívesebben látnának téged inkább Danielle mellett –böktem ki azt, ami a leginkább fájt

Hallottam, ahogy sóhajt egyet, majd felhúzott magához és az ölébe húzott. Fejemet a nyakához dugtam és igyekeztem nem elsírni magam, mint egy buta kislány.

- Az egy dolog, hogy ők mit akarnak. Danielle-vel nem tudták, hogy milyen a kapcsolatom, hogy már jó ideje nem voltunk boldogok. Melletted boldog vagyok, kiegyensúlyozott és el se tudnék képzelni nálad gyönyörűbb és csodálatosabb lányt, aki az ölemben ülhetne most. Nem tudják, mit érzek irántad, ez nem csak egy múló fellángolás, már régóta szeretlek. Igen, lehet, hogy közben voltak barátnőim, és most ez lehet, hülyén hangzik, de mindig téged szerettelek. –mondta mackós hangján belőlem pedig már tényleg előtörtek a könnyeim

- Mindig tudtad, hogy mit kell mondani ahhoz, hogy ne gondoljak hülyeségekre és eloszlasd a kételyeimet –nevettem fel sírós hangon
- Ne sírj kicsim –törölte le a könnyeimet
- Én is szeretlek Liam. Boldoggá akarlak tenni, olyan boldoggá, amit megérdemelsz –fogtam kezeim közé az arcát
- Azzá teszel azzal, hogy velem vagy. Boldoggá tesz a mosolyod, a szemed ragyogása, ahogy Macey-vel látlak, ahogy rám nézel, és a szerelmed. –simított végig a hajamon
- Mégse vagyok akkor annyira szörnyű eset –döntöttem oldalra a fejemet
- Mire gondolsz? –kérdezte
- A szüleimre. Pontosabban a családomra. Se a bátyám, se a szüleim nem szeretnek –babráltam a pólójával
- Ne hibáztasd magad ezért. Emlékszel régen mit mondtam? A családunkat nem válogathatjuk meg, de a barátainkat igen. Akkor is melletted voltam, most is itt vagyok, és örökre itt maradok –puszilta meg az orromat

Elmosolyodtam és karjaimat a nyaka köré fontam, ő pedig a csípőmet simogatta. Ajkai először a nyakamat érintették, majd haladt felfele lassan, és közben a bőrömbe hümmögött jólesően. Hátravetettem a fejemet és átadtam magam a kényeztetésének. Liam kicsit feljebb tolta a felsőmet és ujjbegyei óvatosan érintették a bőrömet a nadrágom felett. Ujjaim a haját szántották, és erős karjába kapaszkodtam elgyengülten. Ajkai már az arcomat halmozták el apró csókokkal, majd végül megtalálta az ajkamat, és nyelvével lassan végignyalt az alsó ajkamon, mire elnyíltak egymástól egy halk nyögés keretében. Liam szenvedélyes és szerelmes csókban forrasztotta össze az ajkainkat, nyelve pedig lassú táncot járt az enyémmel, miközben ledöntött az ágyra. Mellette mindig elvesztettem a fejemet és képtelen voltam megálljt parancsolni, hiába lengetett piros zászlót a józanész.

Azonban mielőtt tovább mehettünk volna kopogtattak az ajtón. Zihálva húzódtunk el egymástól, és amíg én megigazítottam a ruhámat, Liam kinyitotta az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre a bátyám felesége állt az ajtóban, Nicole.

- Öhm…Sam-el szeretnék beszélni –mondta

Liam hátrapillantott rám, én pedig bólintottam, hogy engedje be.

- Nicole. Meglep, hogy itt látlak. A testvérem küldött? –kérdeztem
- Nem. Nem tudja, hogy itt vagyok –mondta

Erre nem kicsit meglepődtem, egészen eddig azt hittem, hogy mindent úgy csinál ahogy a bátyám mondja neki. Már ha azt lehet mondásnak és nem parancsolásnak nevezni.

- Gondolom oka is van a látogatásodnak. –néztem rá
- Igen, szeretném látni Macey-t –nézett a szemembe
- Miért kéne megbíznunk benned? –kérdezte Liam
- Mert nem elvinni akarom a lányomat, csak látni egy kicsit. –mondta és leült az egyik közeli székre
- Liam, magunkra hagynál kicsit? –fordultam felé
- Én…rendben, odalent leszek –mondta és egy rövid csók után kiment

Miután becsukódott az ajtó, odahúztam Nicole elé egy másik széket és várakozóan pillantottam rá.

- Halljuk, mi az, ami bánt? Mert látom rajtad, hogy van valami. Aminek úgy érzem, köze van a tesóm és anya viselkedéséhez –mondtam
- Én nem akartam, hogy így alakuljon ez az egész. Győzködtem őt, hogy ne csinálja. Ne zárhatja el a lányunkat arany kalitkába. De egyszerűen nem hallgatott rám, az édesanyád telebeszélte a fejét. Hogy szükség van rá, vagy ugyanolyan lesz….szóval olyan lesz, mint –elharapta a mondatot és felnézett rám
- Olyan lesz mint én ugye? Ezt mondta –fejeztem be a mondatát
- Igen. Nem értettem vele egyet, tudtam, hogy milyen vagy. Akárhányszor találkoztunk te mindig kedvesen viszonyultál hozzám. Az édesanyád azonban irányítani akarja a bátyádat, én pedig olyan, mintha nem is léteznék. Nem hallgatnak meg, ha mondok, valamit leintenek –mondta és éreztem, hogy közel van egy kiboruláshoz
- Nem lep meg, hogy anya ilyen. Mindig ezt csinálta, és neki mindig a bátyám számított csak. Tudod miért lettem olyan amilyen? Hogy miért utálom őket? –kérdeztem
- Soha nem meséltek arról, hogy milyen volt mikor még egy család voltatok. Szóval nem tudom –rázta meg a fejét
- Kicsinek a szüleim folyton magamra hagytak, egyedül voltam a lakásban már 6 éves koromban. A bátyámat mindenhova vitték, versenyekre, rokonokhoz, hogy büszkélkedjenek vele. Engem meg, otthon hagytak. Nem érdekelte őket, hogy sírok, hogy félek, hogy egyedül érzem magam. Sokszor könyörögtem nekik, hogy ne hagyjanak magamra, de akkor mindig azt mondták, hogy már nagylány vagyok. Őszintén Nicole, ha Liam és a szülei nem lettek volna, nem tudom mi lett volna velem. Egy nap Liam meglátott az ablakban gubbasztva, sírtam és egyedül voltam. Elmondta a szüleinek és utána Karen meg Geoff rendszeresen átvittek magukhoz. Akkoriban nem tudtam, de szerintem a bátyámat bosszantotta, hogy voltak, akik engem jobban szerettek, mint őt –mondtam és az ölemben fekvő kezemre meredtem
- Sam, ezt….ezt nem tudtam. Annyit mondtak, hogy kezelhetetlen voltál kicsinek, és ezért jobbnak látták, ha bentlakásos iskolába küldenek –mondta Nicole együtt érzően
- Oda is csak azért küldtek el, mert rájöttek, hogy Liam-el többet kezdünk egymás iránt érezni. Ezért jobbnak látták, ha eltávolítanak minket egymás közeléből –mosolyodtam el fanyarul
- Szóval akkor, az ami köztetek van Liam-el, nem egy fellángolás. Régi szerelem –tette kezét óvatosan az enyémre, én pedig meglepő módon nem húztam el
- Igen, azt hiszem, mondhatjuk ezt. –néztem a szemébe
- Azt hiszem a lányom a lehető legjobb helyen van. –mondta váratlanul
- Hogy? –pislogtam rá döbbenten
- Liam és te olyan biztonságot és meleg otthont biztosítotok a számára, amit mindig is meg akartam neki adni. Ti szerető és békés légkört hoztatok létre a barátaitokkal és ez az, amire szüksége van. Mikor megérkeztem azt hitte a barátaid ellenségesek lesznek, de helyette kedvesek voltak és barátságosak. Istenem én meg még majdnem elhittem azt, amit mondtak rólatok! –állt fel váratlan hevességgel
- Nicole, bármikor eljöhetsz meglátogatni Macey-t. Sőt ha akarsz itt is aludhatsz vele –mondtam mellé lépve
- Ezt komolyan mondod? –fordult felém könnyes szemekkel
- Igen, de csak te! Nem tudom miért, de látom rajtad, hogy őszinte vagy, és szereted Macey-t. Lehet, hogy mi szeretjük az életünknél is jobban őt, de egy édesanya teljesen más. –mondtam
- Félek attól, hogy ha rájönnek, akkor bajba kerülök –mondta
- Válaszolj valamire őszintén. Szereted a bátyám? –kérdeztem
- Már nem tudom Sam. –mondta
- Akkor talán el kéne gondolkodnod azon, hogy új életet kezdj. Nélküle, a lányoddal. –mondtam
- Nem tudom, talán igazad van –mondta
- Figyelj, nekem most beindult a modell karrierem és sokat fogok utazni. Nem akarom Macey-t, folyton a lányokra hagyni. Most egy hónap múlva, a Burberry által rendezett divatbemutatóra utazok el Eleanor-al. Addig van időd gondolkodni, és ha úgy döntesz, hogy új életet kezdenél, akkor utazz el velem. Valahogy megoldom, kijárom a főnökömnél, hogy adjon valami munkát neked. –mondtam
- Ez nagy dolog Sam, nem kérhetek ilyet. Nem teheted kockára a munkádat! –kezdett ellenkezni
- Először próbáljuk meg! Ha akarod, akkor minden lehetséges, gondold át! –mondtam
- Rendben, és köszönöm Sam. Köszönöm, hogy adsz egy esélyt a bizonyításra, és hogy vigyázol a lányomra. –ölelt meg és én sután viszonoztam
- Nincs mit, imádom őt. –mondtam és hangokat hallottam lentről – De most gyere, szerintem megjöttek. Lepjük meg a kis manót

Láttam, hogy futólag letörli a könnyeit, majd lementünk a nappaliba a többiekhez, ahol Macey kitörő örömmel fogadta az édesanyját. A nyakába ugrott és szipogva szorongatták egymást. Liam mellkasának dőlve néztem végig a megható jelenetet és arra gondoltam, hogy mostanában mennyi embernek megnyílok. Már ő is tudja az igazságot a gyerekkoromról. Liam végigsimított a karomon, és én csak bújtam hozzá az ölelésében.

Később leültünk beszélgetni, a többiek pedig kezdtek egyre barátságosabban viselkedni a sógornőmmel szemben. Látták rajta ők is, hogy nem rossz szándékkal jött, és szereti Macey-t. A kellemes estét hangos dörömbölés zavarta meg, ami az ajtó felől jött.

- Maradj itt –rakott le az öléből Liam és Harry-vel az ajtóhoz mentek

Legnagyobb döbbenetemre a bátyám állt az ajtóban és dühösen, szinte vérben forgó szemekkel meredt a mögöttem álló Nicole-ra.

- Te meg mit keresel itt ezekkel? –kiabálta