21. rész

Sziasztok! Kicsit később, de meghoztam az új részt, ez most kicsit hosszabb lett. Sajnos nem tudom, hogy miért de a bemásolt rész elcsúszott kicsit, - legalábbis nekem most így mutatja - és a párbeszéd részek kicsúsztak. De nem húzom tovább a dolgokat, köszönöm mindenkinek aki olvassa a blogot, és köszönöm a türelmeteket! Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet :) 

puszi 

Betti xx

 

Este folyamán miután Macey nagy pancsolás közepette lefürdött, és Niall társaságában degeszre ette magát, Liam-el közösen fektettük le aludni. Két oldalról mellé feküdtünk, és Liam halkan énekelt neki, miközben én a haját simogattam.  Az ágytámlának dőlve néztem Liam-et, és hallgattam gyönyörű hangját. Nem tudtam vele betelni, képtelenség volt. Mikor észrevette, hogy figyelem Macey feje fölött összekulcsolta az ujjainkat, és úgy folytatta az altatódalt. Végül Macey egyenletes szuszogásából arra következtünk, hogy elaludt, így elmentünk mi is aludni. Szerencsére mindenkinek találtunk helyet a házban, ahol aludni tudott. Louis és Jane vállalta, hogy ők alszanak majd a kanapén, így ők ott rendezkedtek be. Ahogy Liam-et követtem a szobánk felé láttam, hogy a takaró alatt összebújva beszélgetnek halkan. Nagyon reméltem, hogy összejönnek végre, hiszen mindketten odavannak a másikért és Eleanor is áldását adta rájuk. Gondolatmentemből Liam zökkentett ki, aki hátulról átkarolt. 

-          Aranyosak együtt –mondtam a karját simogatva

-          Igen, remélem, összejönnek most már –mondta

-          Jó lenne, ennyi idő után –fordultam felé

-          Gyere, hosszú napunk volt –húzott maga után a szobába

Hamar lefürödtem, miután Liam lovagiasan maga elé engedett. Amíg fürdött, leszedtem a díszpárnákat az ágyról, és megnéztem a telefonomat, hátha hiányoztam valakinek. Két sms-em is érkezett, az egyik anyától a másik a bátyámtól. Nem meglepő módon a bátyám azzal fenyegetett, hogy ezzel még nincs vége. Anya pedig azzal, hogy ne lepődjek meg, ha mindent kitálal rólunk. Fáradtan és dühösen dobtam le a telefont a földre a párnák közé. Hátradőltem az ágyon és megdörzsöltem a szememet. Na most aztán tényleg felfordult az életem. Már vagy 10 perce a plafont bámulhattam, mikor Liam lépett be a szobába, egy szál melegítőnadrágban. 

-          Minden rendben? –tette a törülközőjét a fotel szélére

-          Nem mondhatnám –ültem fel

-          Történt valami, amíg fürdeni voltam? –kérdezte

-          Anya és a bátyám írt csak. –böktem a telefonom felé

-          Jaj kicsim –húzott az ölébe

-           

Fejemet a vállára hajtottam, miközben azon gondolkodtam, hogy miként fogom megoldani a suliba járást. 

-          Min gondolkodsz szépségem? –kérdezte Liam

-          Csak azon, hogy fogom megoldani a bejárást a suliba –mondtam

-          Macey miatt?

-          Igen, neki is suliba kell járnia –magyaráztam

-          Nem gond, majd apuék elviszik őt –mondta

-          Nem, nem akarom őket leterhelni ezzel –ellenkeztem

-          Dehogy terheled! Hidd el, örülni fognak annak, hogy újra kisgyerek lesz a házban–nevetett

-          Rendben, ha belemennek, akkor beíratom Macey-t a közeli iskolába –bólintottam

-          Ugye, hogy mindenre van megoldás –puszilta meg az orromat

-          Félig. Én még mindig koleszos lennék –sandítottam le rá

-          Hát sajnos, akkor ott kell hagynod a kollégiumot –kacsintott

-          Liam! Tudod, milyen messze van ide Manchaster? –néztem rá döbbenten

-          Igen tudom. De lenne szíved itt hagyni engem napokra? –nézett rám kiskutya szemekkel

-          Ha nem nézek rád, akkor igen –tettem a kezemet a szemem elé

-          Másként is meg tudlak győzni –döntött hátra az ágyon

-          Jaj nekem –motyogtam miközben már a nyakamat csókolgatta

-          Hmm –mormogta mikor áttért a kulcscsontomra

Próbáltam ellenkezni, de a gyenge ellenkezésemet könnyedén félresöpörte, ahogy a kezeimet két oldalt az ágyhoz szegezte. Összekulcsolta az ujjainkat, miközben ajkai már a dekoltázsomnál jártak. Kirázott a hideg, és mocorogtam alatta. Gonosz módszereket használt ahhoz, hogy bizonyítsa igazát, ami előtt a gyenge akaratom hamar meghajlott. Meg akartam érinteni, de a kezeimet még mindig lefogta a fejem mellett. 

-          Gonosz vagy, ez nem fair játék –mondtam

-          Ó dehogyis nem! –húzódott fel hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt

-          Ha az lenne, hagynál engem is érvényesülni –pusziltam bele a nyakába

-          Türelem kicsim –mondta és elengedve az egyik kezemet, kezét becsúsztatta a pólóm alá

-          Liam! –morogtam türelmetlenül

-          Cssshh –tolta feljebb a pólómat és a hasamon felfelé haladva apró puszikat adott rá

Meg se próbáltam már kibújni alóla, teljesen elvesztem tettei nyomán. Szabad kezemmel a hajába túrtam, mire ismét fölém hajolt. Kisimított egy tincset az arcomból és egy puszit adott a homlokomra. Imádtam a játékos, incselkedő oldalát, de tudtam, hogy nem fog tovább menni. Legördült mellém és a mellkasára vont. Olyan jó érzés volt bűntudat nélkül hozzá bújni, megérinteni, simogatni és megcsókolni. 

-          Holnapra milyen terveid vannak? –kérdezte

-    Elkísérem Eleanor-t egy modell ügynökséghez és azt hiszem, most már elmegyek Andy-hez, hogy megcsináljuk azt a fotósorozatot –mondtam

-          Szívesen veled tartanék, de interjúnk lesz holnap –biggyesztette le a száját

-          Este úgyis boldogítani foglak –pusziltam meg a mellkasát

-          Az olyan sokára lesz –szorított magához erősebben

-          Hamar elmegy, meglátod, most gyere, aludjunk –húztam fel az ágyról

Másnap a fiúk kora reggel elindultak az interjúra, így mi lányok maradtunk otthon. Miután mindannyian összeszedtük magunkat, és megreggeliztünk elkezdtünk keresgélni iskola után Macey-nek. 

-          Azt ugye tudod, hogy kell Macey-nek egy gyám? –nézett rám Jane

-          Igen tudom. –bólintottam gondterhelten

-          És ezt hogy oldjuk meg? –kérdezte Rebecca

-          Nem tudom. Egyfolytában ezen gondolkodom, de nem jutok egyről a kettőre –túrtam a hajamba

-          Kéne valaki, aki nagykorú, saját lakása és munkája van –gondolkodott hangosan Hannah

-          Azt tedd hozzá, hogy minél hamarabb, vagy visszaviszi a bátyám –mondtam

-          Nincs valaki rokon vagy valaki, aki vállalná? –kérdezte Eleanor

-          Nincs. –ráztam meg a fejemet

-          Esetleg valamelyikünk szülője? –vetette fel Jane

-          Jó ötlet, de akkor velük kell élnie. A gyám házában –mondtam

-          Fene. Kezdem feladni –dőlt hátra Jane

-          Nem adhatjuk fel. Megígértem neki, hogy nem engedem oda vissza és segítek mindenáron –makacskodtam

-          De ezen a ponton megakadtunk –tárta szét a kezét Rebecca

-          Tudom –tehetetlen dühömben a kanapét püföltem

-          Nyugi, kitalálunk valamit! –ölelt meg Hannah

-          Remélem –motyogtam

-          Hú, már ennyi az idő? Nekem mennem kell! –pattant fel Eleanor

-          Hova mész? –nézett rá Rebecca

-          Meghallgatásra, egy modell ügynökséghez. Sam akkor jössz? –kérdezte

-          Persze, de baj lenne, ha vinném Macey-t? –álltam fel

-          Dehogy! Szólj, neki aztán menjünk –mosolygott rám

Gyorsan összeszedtük a cuccunkat és máris úton voltunk London felé. Macey nagyon élvezte az oda utat, folyton felkiáltott, ha valami érdekeset látott. Megígértük Eleanor-al, hogy a meghallgatás után kicsit csavargunk a városban. A megadott időpont előtt jóval ott voltunk, de nem volt baj, ahogy elnéztem, mivel Eleanor-t elrángatták, hogy kicsit kisminkeljék és megigazítják a haját. Ez alatt Macey és én leültünk az előtérben és vártuk, hogy elkészüljön. Nemsokára ismét kijött és megkönnyebbülésemre nem sminkelték túlzottan ki, csak épphogy ami nagyon jól állt neki.

-          Wow gyönyörű vagy –mondtam

-          Nem tudom, úgy érzem mintha belefejeltem volna egy festékes palettába –húzta el a száját

-          Dehogy! Meseszép vagy, akár egy hercegnő –mondta nagy komolyan Macey

-          Húha, nos ha te is így gondolod, akkor elhiszem –borzolta össze játékosan Macey haját 

Egy pár percet kellett ezután várnunk, és már jöttek is az illetékesek. 2 férfi és egy nő lépett be az ajtón, akikhez az asszisztens azonnal odarohant, hogy közölje mi rájuk várunk. Felénk fordultak, majd odajöttek hozzánk. Bemutatkoztak és kezet fogtak velünk, még Macey-vel is. Ezen nem kicsit meglepődtem, de nagyon kedvesnek találtam, hogy ilyen közvetlenek. Így már nem féltettem Eleanor-t, ettől az egésztől. Egy laza beszélgetés után, egy kezdeti fotósorozatot csináltak Eleanor-al, hogy megnézzék mennyire fotogén, és hogy mozog a kamera előtt. Meg kell mondanom, hogy nagyon profin csinálta az egészet. Macey tátott szájjal nézte és én jót mosolyogtam édes pofiján, ahogy nézte az eseményeket. 2 óra hosszadalmas munka után, Eleanor fáradtan lépett ki a reflektorfények kereszttűzéből és nézte meg az elkészült fotókat. Macey lelkesen odarohant, és együtt nézték meg a fotókat. Én épp a telefonomba merültem bele, mikor valaki felhúzott a fotelből. Döbbenten pislogtam, mikor az egyik férfi aki eddig Eleanor fotóit nézte, engem járt körbe mustráló tekintettel. 

-         Öhm segíthetek? –kérdeztem

-        Nagyszerű alakod van, gyönyörű arcod, természetes vonásaid és elbűvölő mosolyod. –mondta talán inkább magának, mint nekem

-          Tessék? –döbbenetemben ennyit tudtam kinyögni

-          Tökéletes modell alkatod van. –nézett végre rám

-          Nekem? –pislogtam nagyokat

-          Neked! –fogta meg a kezemet és pörgetett meg

-          De nekem nincs…és Eleanor –hebegtem

-          Több modellre van szükségünk. Ti ketten fergeteges párost alkotnátok, a divat házunkat képviselve –mondta és odahívta Eleanor-t is

-          Én nem is jelentkeztem, azt se tudom, hogy kell mozogni a kamera előtt vagy bárhol máshol –mondtam

-          Az megtanulható! Jó barátnők vagytok, Eleanor majd megtanít –söpörte félre az érvemet

-          Szuper lenne, ha együtt dolgozhatnánk! Megtanítalak mindenre! –lelkesedett Eleanor

-          Remek! Akkor rólad is készítünk pár portfóliót és jövő héten elkezdjük! –mondta és ott hagyott minket

-          Te ezt el tudod hinni? –néztem döbbenten Eleanor-ra

-          El bizony! Ez olyan jó, szuper lesz együtt dolgozni! –ölelt meg boldogan mosolyogva

Eleanor lelkesedése átragadt Macey-re, aki vidáman ugrált körbe, hogy én is modell leszek. Bevallom, megijedtem. Soha nem csináltam ilyet, és féltem, hogy elrontom. Elvittek, sminkelni és kicsit begöndörítették a hajamat. Kilépve az ajtón már tudtam, hogy miről beszélt Eleanor. A fotós beállított oda, ahol korábban Eleanor állt, és pár tanáccsal látott el. Hova nézzek, hogy álljak, hova rakjam a kezemet és a lábamat, majd visszament a kamera mögé. Rettenetesen izgultam, azonban a fotós instrukciói annyira lekötötték a figyelmemet, hogy egy idő után megfeledkeztem róla. Amikor végeztünk félve mentem oda a géphez, hogy megnézzem a fotókat. Biztos voltam benne, hogy szörnyűek lettek. De végül be kellett ismernem, hogy elég jók lettek. Persze Eleanor és Macey másként látta, és oda meg vissza voltak a fotók láttán. A férfi – akiről később megtudtam, hogy Marcel a neve – elkérte az adatainkat, majd közölte velünk, hogy a jövő héten telefonálni fog a munkával kapcsolatosan. 

Kilépve az épületből megkönnyebbültem, ez a sok minden, amit a nyakamba zúdítottak kicsit sok volt. Szerencsére Macey emlékeztetett minket a korábbi ígéretünkre, így London körbe járása elfeledtette velem időlegesen a dolgokat. Rettentően élveztük a sétát, sok helyre beültünk, vásároltunk dolgokat és végül felültünk a London Eye-ra. Először ki se mertem nyitni a szememet, mert iszonyú tériszony tört rám. Végül a teteje felé egészen megszoktam és élveztem is a látványt. 

Hazafele Harry küldött egy sms-t, hogy meglepetésük van számomra, szóval siessünk haza. Ráadásul el akartak menni, bulizni is. Annyi gond volt mostanában, talán tényleg ránk fért egy kis kikapcsolódás.

-          Te is eljössz? –fordultam Eleanor felé

-          Lehet, végül is jó lenne egy kicsit szórakozni –mondta

-          És Louis…szóval érted –kezdtem

-          Ne aggódj, az már tényleg a múlté –nevetett

-          Csak nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad. –néztem rá bocsánatkérően

-          Emiatt nem kell aggódnod. Örülök, ha jól alakulnak a dolgok közte és Jane között. Komolyan –mondta

-          Rendben, akkor már csak Macey-ről kell gondoskodni –néztem hátra az alvó prücsökre

-          Talán Liam szülei örömmel vigyáznának rá –vetette fel az ötletet

-          Tényleg, ez remek ötlet! –mondtam

Miután utolsó fékezéssel megálltunk a felhajtón, rögtön kinyílt az ajtó és Niall lépett ki rajta. 

-          És a kis manó? Elaludt? –kérdezte

-          Igen, szóval be kéne vinni úgy, hogy ne ébredjen fel –nyitottam ki az ajtót

-          Hagyd, majd én beviszem –emelte ki óvatosan Macey-t

-          Köszönöm –adtam neki egy puszit

 Követtük Niall-t a házba, ő felvitte Macey-t a szobájába, mi pedig a nappaliba mentünk a többiekhez. 

-          Áá megjöttek az elveszett báránykáink –mondta Zayn

-          Nem vesztünk el, csak mozgalmas napunk volt –mondta Eleanor lehuppanva Harry mellé

-          Mi történt? –kérdezte Liam ahogy leültem mellé

-          Majd elmondjuk. De mi lenne az a meglepetés, amit Louis említett? –néztem körbe

-          Az igazából Liam meglepetése –mondta vigyorogva Harry

-          Igen? –néztem fel a mellettem ülő fiúra

Nos, igen. Szóval…mindannyian tudjuk, hogy Macey-nek gyámra van szüksége. –kezdte

-          Igen, már gondolkodtam rajta, de nem tudom, hogy fogom megoldani –húztam el a számat

-          Ami azt illeti, már nem kell rajta gondolkodnod –mondta Liam

-          Miért? –húzódtam hátrébb döbbenten

-          Lehet, mérges leszel rám, de elintéztem néhány dolgot és beadtam a kérvényt, hogy…hogy én legyek Macey hivatalos gyámja –bökte ki nagy sokára