20. rész

Egy hatalmas pláza előtt parkoltunk le, majd elindultunk beszerezni minden kellő ruhát Macey-nek. Eleinte ragaszkodtam hozzá, hogy én fizessem a dolgokat, de miután a huszadik kérlelésem során, Liam elvette tőlem a táskámat esélyem sem volt. Kijelentette, hogy mindent ő fog fizetni és Macey azt választ, amit szeretne. Nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, hogy Liam nyakába zúdítottam így mindent, és még ő is fizeti a dolgokat. Csöndesen üldögéltem a próbafülke előtti kis széken, miközben néztem, ahogy Liam és Macey válogatnak a sorok között. Melegítők, pizsama, mamusz, otthoni viselet, utcai ruhák, cipők, táskák….jézusom gyakorlatilag felvásárolták az egész plázát! Liam láthatóan élvezte, a pótapuka szerepét, Macey meg egyenesen rajongott Liam-ért. Laza 4 órás vásárlás elteltével, hatalmas szatyrokkal felpakolva sétáltunk ki a kocsihoz. Ennyi boltban, ennyi mindent még én se vásároltam soha, pedig lány vagyok. Macey hazafele elaludt a hátsó ülésen, a hatalmas mackójának dőlve. Kezemet Liam kezére raktam és hálásan pislogtam fel rá. 

-         Köszönöm! –mondtam

-         Nincs mit szépségem. Leírhatatlanul szívmelengető volt látni, Macey boldog mosolyát –szorította meg a kezemet

-         Attól még hálás vagyok. –adtam egy puszit az arcára, mire ő édesen elmosolyodott

Az út hátralévő felében csönd telepedett a kocsira. Macey hátul aludt, én pedig kimerültem az elmúlt két napban. Ennyit még soha nem veszekedtem senkivel, főleg nem a családommal. Anya kitagadott, a bátyám ribancnak tart, és most először úgy érzem, hogy tényleg nincs családom. Nem tudom miért alakultak így a dolgok, minden barátomnak normális családja van, csak nekem nem. Talán nem is kéne itt lennem, nem is kéne egyáltalán lennem. Elmorzsoltam titokban egy könnycseppet, majd perceken belül feltűnt előttünk a jól ismert ház körvonalai. Liam beállt a felhajtóra, a másik két kocsi mellé. Eszembe jutott, hogy vajon anyáék a kocsimat is vissza fogják kérni? Valószínűleg az arcomra volt írva az, hogy min agyaltam, ugyanis Liam hozzám hajolt.

-         Ha gondolod, visszaadhatod a kocsit is a szüleidnek. Van másik –kacsintott

-         Tessék? –nézem rá döbbenten

-         Amíg Macey-vel a kényesebb női ruhákat vettétek, elmentem és vettem neked egyet –mondta

-      Mi? Liam ezt nem fogadhatom el én…-kezdtem, de mikor közelebb hajolva megcsókolt már nem tudtam mit is akartam mondani

-         Menjünk be –mosolygott rám majd kiszállt 

Megráztam a fejemet majd követtem őt. Liam kivette a hátsó ülésről Macey-t, majd az ölébe véve bevitte a házba. Épp a csomagtartóból kezdtem el kipakolni, mikor megjelent, Harry, Louis, Jane és Hannah. Segítettek mindent kivenni, és hatalmas pakkokkal mi is bementünk a házba. Nagyon fura volt újra ebbe a házba úgy belépni, hogy ez az otthonom. Sok rossz emlék kötött hozzá, most mégis más volt. Néztem, ahogy a fiúk bolondoznak, ahogy Rebecca konyhában főz, Niall segítségével, aki láthatóan nagyon élvezte. Láttam, ahogy Zayn az ablakban üldögél és telefonon beszélget. Lerúgtam a cipőmet és beljebb mentem. Az emelet felé vettem az irányt, hogy megnézzem Macey-t. Sorra benéztem a szobákba, míg végül a bátyám régi szobájában találtam meg őket. Macey az ágyon összegömbölyödve aludt, Liam pedig mellette ült és a haját simogatva, dúdolt neki halkan. Megálltam az ajtóban és csak néztem őket. Annyira édesek voltak, így együtt. Mikor Liam észrevett, elmosolyodott, és felém nyújtotta a kezét. Elindultam felé, kezébe csúsztattam az enyémet mire ő az ölébe húzott. Arcomat a nyakához fúrtam és így ültünk csöndben ki tudja mennyi ideig. Az elmúlt napok után, most először éreztem nyugalmat, hogy biztonságban vagyok. Liam karjaiban. Szegénynek két lányt is kellett most nyugtatnia gyakorlatilag. 

-         Szerintem most már kimehetünk. –simított végig a combomon

-         Rendben – bólintottam és halkan kiosontunk a szobából 

A folyosóra érve, Liam visszahúzott és a falnak döntött. Homlokát az enyémnek döntötte és kezei a derekamon voltak. 

-         Hogy vagy? –nézett rám

-         Igazából sehogy. Soha nem volt jó a viszonyom a szüleimmel, de most. Most tényleg úgy érzem nincs családom –mondtam ki azt, ami már a kocsiban a fejemben járt

-         Van családod, igaz mi nem tudjuk teljesen helyettesíteni a szüleid szeretetét, de anyáék, a fiúk és a lányok…és legfőképp én, nagyon szeretünk. –dörmögte mély mackós hangján

-         Tudom, és ezért nagyon hálás vagyok –simítottam végig az arcán

-         Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok. De ránk mindig számíthatsz. –húzott magához közelebb 

Sűrűn kellett pislognom, hogy elfojtsam a feltörni kívánkozó könnyeimet. Vajon mikor szokom már le arról, hogy folyton sírok. Nem lesznek ettől jobbak a dolgok, nem fognak a szüleim szeretni, nem lesz semmi olyan, mint régen. Semmi. És ezen a sírás sem változtat. Nem akarok gyenge lenni, vagy annak látszani. Most kell igazán erősnek lennem és a sarkamra állnom. Épp elégszer futottam el, vagy hagytam annyiban a dolgokat. Valahogy kibírom, hiszen felnőni is család nélkül nőttem fel. Sikerült végül visszatartanom a könnyeimet. Liam egy puha csókot adott, majd kézen fogva lementünk a többiekhez. Leérve az a látvány fogadott, hogy a fiúk kisebb párnacsatát folytatnak a kanapé előtt a földön. Nevetve álltunk meg a lépcső közepén, és néztük, ahogy Louis Harry fejéhez vág egy párnát, mire az szétfoszlott és minden csupa toll lett. Erre Zayn felordított, hogy ő tollangyalt akart csinálni, és levágódott a szétszórt tollakra, és elkezdett angyal formát csinálni. Niall egy ideig nézte barátja alkotását, majd lendületesen rá feküdt és elkezdte csikizni. Zayn hangos visításba kezdett, mire elengedtem Liam-et, és odarohanva elkezdtem leszedni Niall-t Zayn-ről. 

-         Naa mit csinálsz? –nyafogott Niall

-    Macey odafent alszik, nem akarom, hogy felkeljen Zayn visítozására. –mondtam a lábánál fogva rángatva

-         Liam te ezt hagyod? Segíts! –nézett fel a nevető fiúra

-         Bocsi, de ebből kimaradnék –ült le a fotelba

-         Majd én segítek! –kiáltott fel Louis és egy laza mozdulattal felkapott a vállára

-         Tegyél le lökött répa! –ütöttem meg finoman a hátát

-         Most fogsz elszédülni! –visította és elkezdett velem forogni

-         Louis!! Rosszul leszek! –motyogtam a rosszulléttől kerülgetve

Mikor Louis lassítani kezdett, két kéz fogott meg és rántott le a válláról. Felnézve örömmel láttam, hogy Liam az. A mellkasához bújtam, mert úgy éreztem, hogy az egész szoba forog velem

-         Elloptad! –fordult felé Louis

-         Nem akarom, hogy rosszul legyen. Ha ennyire akarsz tombolni, ott van Jane –kacsintott rá Liam

-         Mi? NEM! LIAM! –kiáltott fel és menekülni kezdett Louis elől 

Kisebb kergetőzés alakult ki közöttük, de Louis végül a konyhában elkapta. A karjában hozta vissza a menekülni próbáló lányt. Azonban neki megkímélt, ugyanis leült a fotelba, és az ölébe húzta a megszeppent lányt. 

-         Örömmel látom, hogy alakultok –mondta Zayn

-         Valami olyasmi –kulcsolta össze az ujjukat Louis

-         Ideje volt. 2 éve hallgatom az áradozását –adtam egy puszit Jane-nek

-         Gödörből a lyuk –sandított fel rám 

Nem feleltem, helyette sikeresen zavarba jöttem. De Liam feltalálta magát, ugyanis leülve a kanapéra, nem engedte, hogy mellé üljek, egyenesen az ölébe húzott. 

-         Miről maradtunk le fiatalok? –kérdezte Harry közöttünk jártatva a tekintetét

-         Semmiről –motyogtam

-         Aha persze! Azért cikkeztek arról, hogy együtt voltatok Liam szüleinél! –mondta Louis

Csak ez kellett még nekem. 

-         Szóval mi is van köztetek most? –kérdezte Hannah

-         Azt én is szeretném tudni! –szólalt meg egy hang a hátunk mögött

Mindenki egyszerre kapta oda a fejét, én pedig legszívesebben meghaltam volna. Danielle állt az ajtóban! Mögötte ott volt Eleanor, aki bocsánatkérően nézett ránk. Amilyen gyorsan csak tudtam, olyan gyorsan álltam fel Liam öléből. Harry magához húzott, ahogy Danielle elindult felénk. Liam is felállt, így ő is elénk került. 

-         Mégis mióta tart ez közöttetek? –intézte nekem a szavait

-         Danielle kérlek, ezt nekünk kell megbeszélnünk –mondta Liam

-         Te hallgass most! Már Los Angelesben is volt közötök egymáshoz? Akkor kezdődött? –mondta 

Nem bírtam megszólalni. Máskor olyan nagy hangom szokott lenni, de most ez sok volt. Nem tudtam még egy vitát elviselni. Ráadásul fogalmam se volt, hogy mit mondhatnék neki. Jogosan volt dühös. Minden joga megvolt hozzá. Elő akartam bújni Harry háta mögül, de ő visszahúzott. 

-         Gyere Danielle menjünk fel –mondta Liam

-         Nem! Előbb válaszoljon! –makacskodott

-         Kérlek! –nézett rá Liam 

Danielle kifújta a levegőt, és bólintott majd követte őt az emeletre. Nagyot sóhajtottam és Harry kezét elengedve az ajtóhoz mentem. 

-         Hova mész most? –kérdezte Zayn

-         Csak sétálok egyet. Ha Macey felkelne, légy szíves nyugtassátok meg –mondtam

-         Meglesz. –mondta Jane 

Felkaptam a cipőmet és máris kint voltam a csípős levegőn. Soha nem voltam jó a lelki erősségben, és ez most is igaz volt. Fejemben kavarogtak a gondolatok. Anya tegnapi megjelenése, a bátyám mai vádaskodásai, amit a fejemhez vágott és most Danielle. Tényleg kezdtem úgy érezni, hogy mindenki jogosan utál. Soha nem voltam olyan tökéletes gyerek, mint a bátyám. Nem voltam a család büszkesége, csak egy sírdogáló kislány, aki normális életet akart. Ráadásul még engedtem egy olyan fiú közeledésének, akinek párja volt. Lehet, ezt érdemlem. Nem tudom. Össze voltam zavarodva és csak mentem arra, amerre vitt a lábam.  Végül legnagyobb meglepetésemre a temető kapuja előtt találtam magam. Régen voltam már a nagyszüleim sírjánál, de ha bármi bántott, mindig kijöttem hozzájuk, hogy elmondjam nekik. Most is így tettem. Leültem a földre és csak beszéltem, kiöntöttem mindent, amit magamban tartottam eddig. Talán ők megértenek, talán ők nem ítélkeznek felettem. Fejemmel a sírnak dőlve merengtem magam elé bambulva, az arcomon pedig ezernyi könnycsepp gördült le. Hirtelen Eleanor alakja tűnt fel előttem. Leült mellém és várakozóan nézett rám. 

-         Te hogy kerülsz ide? –kérdeztem döbbenten

-         Téged kerestelek. Emlékeztem rá, hogy egyszer említetted, hogy régen mindig kijöttél a nagyszüleid sírjához. Gondoltam egy próbát megér –mosolyodott el

-         Régen voltam már itt kint. Olyan…megnyugtató –motyogtam

-         Igen ez igaz. Régen én is kijártam a nagymamám sírjához –mondta

-         Oh, ezt nem tudtam. Sajnálom, biztos nagyszerű asszony lehetett –néztem rá

-         Az volt valóban. De mindig próbálok arra gondolni, hogy már egy jobb helyen van. –mondta

-         Remélem az én nagyszüleim is –néztem fel az égre

-         Nem akarsz hazajönni? –kérdezte

-         Még nem. –ráztam meg a fejemet

-         Danielle már elment. Egy ideig beszélgettek Liam-el, aztán elment. Beszéltem vele, azt mondta, hogy már egy ideje ő is tudta, hogy ez nem működik közöttük. Kicsit megbántotta, hogy Liam titkolózott, de nem haragszik. –mondta

-         Örülök, hogy nem haragszik. Annak pedig még jobban, hogy nem bántottuk meg a kapcsolatunkkal –mondtam

-         Akkor ennek örömére gyere haza. Liam is már halálra aggódja magát, és Macey is hiányol. Louis és Harry nem bírja örökké a bohóckodást –nevette el magát

-         Rendben, menjünk –álltam fel a hideg földről

-         Ez a beszéd –ölelt meg 

Hazafele úton Eleanor arról kezdett mesélni, hogy egy modellügynökség megkereste és hogy mennyire izgatott, a két nap múlva lévő meghallgatás miatt. 

-         Ha gondolod, elkísérhetlek. –mondtam

-         Az szuper lenne! Legalább lenne egy ismerős arc –bólintott

-         Egyébként ti hogy vagytok Louis-al? –kérdeztem

-     Hát…beszéltünk. Sikerült most már végre mindent higgadtan tisztáznunk, és azt mondhatom, hogy barátok vagyunk. Szegény Jane úgy került, mint a tüzet, de vele is beszéltem. Mondtam nekik, hogy nem zavar, ha összejönnek. Tudom, hogy Jane olyan régóta szerelmes Louis-ba, és tisztelem benne, hogy meg se próbált Louis közelébe kerülni, mikor mi együtt voltunk. Neki semmi köze a szakításunkhoz, és efelől őt is megnyugtattam –magyarázta

-         El se hiszed, mennyire örülök, hogy mindkettővel sikerült tisztáznod a dolgokat. Szeretem őket is, de téged is nagyon szeretlek –néztem rá

-         Én is téged –mondta 

A házhoz közeledve, azonban egy kellemetlen dolog fogadott minket. Jó pár fotós állt a ház előtt, akik láthatóan arra vártak, hogy valami érdekeset lefotózhassanak.

-         Nincs hátsó bejárat? –fordult felém Eleanor

-         Van, de akkor vissza kell mennünk és megkerülni hátulról a házakat –mondtam

-         Akkor nyomás! Nem kell még egy újabb cikk –fogott kézen 

Visszasétáltunk jó pár háznyit, mire megtaláltuk a hátsó kis ösvényt. Szerencsére így sikerült észrevétlenül elérnünk a hátsó kertet, és így bejutni a házba. Zayn a hátsó tornácon cigizett, és mikor meglátott minket kérdőn nézett ránk. 

-         Hát ti? –kérdezte

-         A ház előtt egy csomó fotós van –magyarázta Eleanor lehuppanva mellé

-         Így hátulról jöttünk –mondtam leülve Zayn másik oldalára

-         Értem. De legalább sikerült őt hazahoznod –borzolta meg a hajamat

-         Nem bántod a kisebbet! –böktem meg az oldalát

-         A kisebb vissza is adta –nyomta el a csikket

-         Gyertek, menjünk be –állt fel Eleanor 

Belépve a házba ott találtuk a többieket a tv előtt, valami filmet néztek éppen. Ahogy láttam a 101 kiskutyát nézték, amit Niall hangosan kommentált, ugyanis épp akkor rabolták el a kiskutyákat. Macey Liam ölében ülve nézte, nagy szemekkel a filmet. Odalopóztam mögéjük, és lassan végigsimítottam Liam karján. Ijedten kapta hátra a fejét, de mikor meglátott, azonnal elmosolyodott. Lerakta Macey-t az öléből és felállva szorosan magához húzott. 

-         Annyira aggódtam érted –bújt a nyakamhoz

-         Csak sétáltam egyet. Jól vagyok –túrtam a hajába 

Liam távolabb húzódott, majd ajkait az enyémre tapasztotta, és nyelve könnyed bejutást nyert. Végre önfeledten és lelkiismeret furdalás nélkül csókolhattam őt. Lábujjhegyre állva viszonoztam a csókját, mire ő felkapott, én pedig belemosolyogtam a csókunkba. Talán most egy új életet kezdhetek, minden bujkálás nélkül vele.