Sziasztok! Húú azt hiszem sikerült nagyon elhanyagolnom ezt a blogomat amiért bocsánatkéréssel tartozom. De mos már igyekszem ide is ugyanúgy rendszeresen részt hozni, mint a másik blogomra :) Ahogy azon is kisebb alakítások voltak, úgy itt is lesznek, csak még egy kis türelmeteket kérem :)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást az új részhez és várom véleményeiteket :)
Puszi
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást az új részhez és várom véleményeiteket :)
Puszi
Betti xx
Vacsora alatt
végig Liam és Karen szavai jártak a fejemben. Minden olyan kusza lett hirtelen.
Nem tudtam, hogy mi lesz ennek a vége. Hogy Liam vajon szakít-e Danielle-l és
ha igen vajon ő hogy fogja fogadni. Vagy Liam. Vajon túl fogja tudni tenni
magát rajta? Hiszen mégis csak 3 éve már együtt voltak. Gondolataimból Brit
zökkentett ki, aki a lábamat választotta magának alvóhelyül. Elkezdte a kis
mancsával piszkálni a lábamat, mire felvettem az ölembe. Addig forgolódott és
fészkelődött, míg lefeküdt és békésen aludni kezdett.
-
Ne lepődj meg, ez jó szokása –nevetett Geoff
-
Mindig valaki ölében alszik? –néztem fel rájuk
-
Igen. Még eléggé kicsi és félni kezd, ha egyedül marad
–magyarázta Geoff
-
És ha te nem vagy itt kivel alszik? –sandítottam
Liam-re
-
A nővéreimmel. Ruth-ról ha akarnád, se tudnád
levakarni, annyira ragaszkodik hozzá –nevetett Liam
-
Értem, nem is tudtam, hogy még itthon laknak. Őket
tényleg ezer éve láttam már –mondtam
-
Jelenleg Londonban vannak, a hétvégére jönnek majd
vissza –mondta Karen
Az este további
felében sokat kérdezgettek a fősulis életről, illetve arról, hogy milyen
Manchaster-ben élni. Azután pedig Geoff érintett kényes témát, mikor
megkérdezte, hogy van-e barátom. Ezután pedig Liam-et faggatta Danielle-ről.
Itt már gyorsan felkaptam a tányéromat és kimentem a konyhába. Nem akartam a
beszélgetés ezen részénél jelen lenni. Elmosogattam a szennyes edényeket, míg
Brit a lábam mellett ült és engem lesett. Egy ízben megsimogattam a fejét, mire
vizes lett és megrázta a bundáját, majd visszament az ebédlőbe. Miért volt minden
ilyen nehéz és bonyolult. Nemsokára Liam jelent meg mellettem, aki a tányérokat
kezdte el törölni. Nem néztem fel rá, de éreztem, hogy engem néz.
-
Miért jöttél ki? –kérdezte
-
Úgy gondoltam jobb, ha ezt ti beszélitek meg –mondtam
-
Mintha ez nem tartozna rád. Bár semmi újat nem mondtam
egyiknek sem, mint kiderült. –mondta
-
Ha apud is olyan tájékozott volt, mint anyud akkor nem
csodálkozom –mondtam
-
Beszéld veled anya? –kérdezte
-
Igen, a fürdőben. Mondta, hogy mindig is tudta,
hogy…hogy engem szeretsz –motyogtam
-
A pillanat mikor mások jobban tudják, hogy mit érzel,
mint te magad –dőlt neki a konyhapultnak
-
Valószínűleg Anyudék jobban tudják, hogy mit érzünk,
mint mi magunk –tettem a szárítóra az utolsó tányért
-
Lehetséges. De támogatnak minket. –mondta
-
A szüleid mindig tüneményes emberek voltak –töröltem
meg a kezemet
-
Csak azt szeretnék, ha boldog lennék. És én veled
vagyok boldog –húzott a karjaiba
Lehunytam a
szememet és nagyot sóhajtva hajtottam a fejemet a vállára. Liam mindig is az
életem része volt kisebb nagyobb megszakításokkal. Mindig elszakadtunk
egymástól, de mindig vissza is tértünk egymáshoz. Olyan volt ez akár egy
körforgás, amely mindig összehozott minket.
-
Min gondolkodsz? –simított végig az oldalamon
-
Azon, hogy valahogy mindig újra összehoz minket a sors.
–karoltam át a nyakát
-
Igaz, mintha egymásnak lennétek szánva –szólalt meg
mögöttünk Geoff
Ijedten néztem
hátra és el akartam húzódni Liam-től, de ő nem engedett. Finoman bokán rúgtam,
mire ő lágyan megcsókolt. Geoff csak mosolyogva nézett minket.
-
Későre jár fiatalság, jobb ha elteszitek magatokat mára
–mondta majd kiment a konyhából
-
Én hol fogok aludni? –kérdeztem Liam-től felfelé a
lépcsőn
-
A szobámban –mondta nemes egyszerűséggel
-
De…ez nem lenne jó helyes –álltam meg a szobája
ajtajában
-
Miért? –fordult felém
-
Mert neked még mindig… -kezdtem, de kezét a számra
tapasztotta
-
Egyetlen helyen aludhatsz, a karjaimban. Sehol máshoz –puszilta
meg az orromat
-
Makacs vagy –sandítottam fel rá az ajtófélfának dőlve
- Mondták már. De most legalább bármikor megölelhetlek,
megcsókolhatlak vagy bármi mást. –kacsintott rám
-
Perverz vagy Payne! –vágtam hozzá az egyik díszpárnát
-
Dehogy, csak gyönyörű a szerelmem –jött közelebb
-
Még jó hogy van kire fogni –néztem fel rá
- Szerintem is szuper –mondta és a kezembe nyomott egy
nagy törülközőt, az egyik pólóját és egy boxert.
-
Köszönöm. –álltam lábujjhegyre és adtam neki egy puszit
Elmosolyodott,
majd lefeküdt az ágyra, ölébe húzva a laptopját. Belépve a fürdőbe leraktam a
ruhákat a szekrényre, és a tükör elé álltam. Felnézve, mintha nem magamat
láttam volna. Amióta ismét felbukkant Liam az életemben, nem sokat aludtam.
Folyton rá gondoltam, hogy a nagy elhatározásom ellenére, ismét ugyanabba a
hibába estem. Közel engedtem magamhoz és nem tudom, miként fogom túlélni, ha
megint csalódás lesz a vége. Elővettem a zsebemből egy hajgumit majd
összefogtam a hajamat a fejem tetején. Levetettem a ruháimat és beálltam a
zuhany alá. Jó érzés volt a meleg víz, ahogy végigfolyt a testemen, elmosta
minden gondomat. Amiből mostantól jócskán ki fog jutni. Főleg ha megjelennek a
képek. Liam-nek és nekem is lesz bőven magyarázkodni valónk. Abban is biztos
voltam, hogy a szüleim nem fogják jó szemmel nézni, hogy Liam és köztem bármi
is van. Már hallottam szinte, hogy mekkora szégyen, amit műveltem, hogy egy
párkapcsolatban lévő fiúval kezdtem. Hogy ezt fogják mondani, afelől nem volt
kétségem. Nagyot sóhajtottam, és inkább agyalás helyett lefürödtem gyorsan.
Törülközőben léptem ki a zuhany alól majd átdörzsöltem a hajamat. Belebújtam a
kapott boxerbe, és pólóba, aminek Liam illata volt. Lehunyt szemmel szagoltam
meg, és így még érezhetőbb volt. Épp összeszedtem a ruháimat, mikor csörögni
kezdett a telefonom. Kint hagytam a táskámban, így nem nagyon siettem.
Komótosan léptem be újra Liam szobájába, aki az ajtó nyílására felkapta a fejét
és odébb rakta a laptopját.
-
Csörgött a telefonod –mondta
-
Hallottam, mindjárt megnézem ki az –túrtam bele a
táskámba
-
Addig megyek lefürdök –mondta és egy gyors puszi után
eltűnt a fürdő ajtaja mögött
Nagy nehezen
sikerült előkotornom a telefonomat és láttam, hogy anya keresett. Végigdőltem
az ágyon és benyomtam a hívó gombot.
-
Szia, kicsim –vette fel a telefont
-
Szia, anya, mi újság? –kérdeztem
-
Csak hallani akartam a hangod és tudni, hogy minden
rendben –mondta
-
Persze, minden rendben van. –mondtam
-
A többieknek sikerült végül elférniük? Nincs semmire
szükségetek? –sorolta kérdéseit
-
Tökéletesen elférnek, és szerintem nem szenvednek
semmiben hiányt –motyogtam
A beszélgetés
ezután úgy folytatódott, hogy anyuék meséltek az utazásról, míg én néha
megeresztettem egy „aha-t” meg egy „szupert”. Nem nagyon érdekelt soha az
üzleti útjaik, hogy éppen kiről tudnak pénzt leakasztani, üzlet címszó alatt. A
vége felé azonban feltett egy fogós kérdést.
-
A kollégiumban vagy? Olyan nagy a csönd körülötted –kérdezte
-
Nem ott vagyok –mondtam
-
Hát akkor? Hol vagy kislányom? –kérdezte gyanakvóbban
-
Liam szüleinél –mondtam őszintén
-
Hogy hol? –hallottam a hangján, hogy nem tetszik neki
- Elhívott magához Andy, hogy segítsek neki, elkísért
Liam is, és eljöttünk meglátogatni a szüleit –magyaráztam
-
De ugye, nem alszotok egy szobában? –kérdezte
-
Nem, nem alszunk egy szobában. –hazudtam
-
Akkor te hol alszol? –faggatott tovább
-
Nicola régi szobájában –vágtam rá gondolkodás nélkül
-
Rendben, de nem tetszik, hogy szó nélkül elutaztál. Az
meg még kevésbé, hogy Liam-el kettesben –mondta
-
Anya! Liam régi jó ismerősöm! –kezdtem, de ő letorkolt
-
Aki gyerekkorod óta szerelmes beléd! Nem normális, hogy
egy nála fiatalabba szerelmes! –kiabálta türelmét vesztve
-
Nem vagyok kisgyerek! Liam meg nem rossz ember! –ültem fel
az ágyon
- De barátnője van! Hogy lehet jó pár számodra, ha már az
előző barátnőjét is megcsalta? Veled! –mondta
-
Visszaélsz azzal, hogy megbíztam benned! –álltam fel
dühösen
-
Miért? Ez az igazság! Nem akarom, hogy köztetek legyen
bármi is! Nem megbízható és…-hadarta
-
Anya, elég! –vágtam közbe
-
Nem nyitok ebből vitát! –mondta
- Ahogy én sem! Nem fogom hagyni, hogy rosszakat mondj
róla! Ez az én életem, az én döntésem! –mondtam és kinyomtam a telefont
Ezt nem hiszem
el, hogy mondhat ilyet arról a fiúról, aki többet törődött velem, mint ők
maguk? Ha nincs Liam akkor kicsiként otthon gubbasztottam volna egyedül,
miközben azon sírdogálok, hogy senki nem szeret. Nem ismeri Liam-et, nem tud
róla semmit! Vagyis…egy pillanat! Anya tudta, hogy Liam szerelmes belém! Tudta
és….és ezért küldött el bentlakásos suliba! Hát ezt nem hiszem el! Most már
mindent értettem! Anyu megtudta, hogy Liam belém szerelmes, és mikor látta,
hogy én is nyitok felé, eltávolított. Kényelmes megoldást választotta. Én
idióta! Hogy nem jöttem rá korábban. Tehetetlen dühömben belerúgtam az ágy
szélébe, amivel csak annyit értem el, hogy megfájdult a lábam. Hallottam, ahogy
Liam elzárja a vizet a fürdőben, és tudtam, hogy hamarosan visszajön a szobába.
Ledobtam a telefonomat az ágyra, és leosontam a konyhába. Nem akartam erről
Liam-el beszélni, nem akartam neki fájdalmat okozni, drága édesanyám szép
szavait elismételve. Öntöttem magamnak, egy pohár narancslevet és leültem az
egyik székre. A percek teltek és felocsúdtam bambulásomból, feltűnt, hogy Liam
nem jött még le, hogy megkeressen. Elmostam a poharamat és visszaindultam a
szobájába. Belépve láttam, hogy az ágyon ül és a telefonját nézi meredten.
Kérdőn léptem oda hozzá, és térdeltem le elé. Nem szólt semmit, csak odaadta a
telefonját.
Egy üzenet volt
megnyitva, amit anya küldött neki!
„Maradj távol a lányomtól, ezt már régen
elmondtam egyszer, most ismét! Nem vagy hozzá való! Most mondtam el utoljára!
Nem akarlak a közelébe látni! Carol”
Döbbenten
pislogtam a kijelzőre és hihetetlen harag fogott el. Legszívesebben felhívtam
volna anyut, hogy megmondjam neki a véleményem, de mikor Liam arcára néztem,
úgy döntöttem ezzel ráérek még később is.
-
Hé, ugye nem veszed komolyan, amit írt? –kérdeztem
-
Én….nem tudom –temette kezébe az arcát
-
Ne csináld ezt! Liam figyelj rám, kérlek! –simítottam végig
a haján mire felemelte a fejét
- Te is tudod, hogy nincs igaza. Ráadásul nem szólhat
bele az életembe. Melletted akarok lenni, és melletted is leszek, még ha ez
neki nem is tetszik –mondtam
-
De akkor megharagszanak rád –nézett rám
-
Nem érdekel! Egy valamit tudok, és az az amit irántad
érzek –simogattam meg az arcát
Láttam rajta,
hogy ellenkezni akar, hogy mondana még valamit, de felálltam és felhúztam őt is
magammal.
-
Gyere feküdjön le aludni –dobáltam le a párnákat
Kérdőn nézett
rám, de követte a példámat. Bebújtam a jó meleg ágyba, és odébb húzódtam, hogy
befeküdhessen mellém. Halvány mosoly jelent meg az arcán, mikor szorosan hozzá
bújtam a takaró alatt. Fejemet a mellkasán pihentettem, lábaink egymásba
fonódtak, és a kezemmel a derekát karoltam át. Olyanok voltunk akár egy kirakós
tökéletes egymásba illő darabkái.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit mond anyum vagy akárki
más. –mondtam miközben az ujjammal a mellkasán rajzoltam apró köröket
-
Sokan fognak minket még támadni, úgy érzem –sóhajtott egyet
-
Ha nem akarod ezt az egészet, még visszakozhatsz. Senki
nem tud rólunk, csak a szüleid –mondtam
- Soha! Nem érdekel hányan fognak elítélni, veled akarok
lenni! Szeretlek és most nem foglak elengedni! –mondta én pedig egyetlen szót
fogtam fel az egészből
-
Én is szeretlek –emeltem fel a fejemet
Liam először
meredten nézett rám, majd elmosolyodott és egy lágy csókot adott. Ajkai
érintése az enyémen a világ legédesebb dolga volt. Mikor elhúzódott
lebiggyesztett szájjal néztem rá.
-
Jó éjszakát kicsim –puszilta meg nevetve a homlokomat
mire én is elmosolyodtam
-
Jó éjszakát neked is –bújtam szorosabban hozzá
juhuuuu uj resz :DDDD nagyon jo lett *---* hamar kovit :))))
VálaszTörlés