- Nem tudom –mondtam őszintén
- Természetes dolog ha kiborulsz vagy ha sírsz. Csak ne lökj el magadtól ilyenkor mindenkit. –mondta
- Mindenkit vagy téged? –néztem fel rá
Fogalmam sincs honnan jött ez és hogy miért mondtam ki, de már késő volt. Kimondtam.
- Mindenkit, akárkit, engem. –mondta
- Nos, nem kell aggódni sem neked, sem másnak. Megleszek –álltam kitartóan a tekintetét
- Tehát ha újra megölellek és óvatosan a karjaimba vonva ringatlak nem kezdesz el újra sírni? –kérdezte
- Liam! –mondtam összeszorított szemekkel
- Válaszolj –jött közelebb
- Nem. –hajtottam le a fejemet
- Kérlek –már egészen közel volt hozzám
- Nem lehet –ráztam meg a fejemet
- Sam. Hát nem tudod? Bármit lehet csak bátorság kell ahhoz, hogy akarni merd –éreztem ahogy az állát a fejemen pihenteti"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése