I'm yours - 28. rész

Nicole a hátam mögé húzódott, én pedig gyorsan Louis felé fordultam.

- Vidd fel Macey-t és Nicole-t az emeletre! –mondtam neki
- De Sam…-kezdte Nicole
- Menj fel. Ha csak nem akarsz az elborult elméjű bátyám áldozata lenni. –néztem rá

Nem szólt semmit, csak felvette az ölébe Macey-t és felment Louis mellett az emeletre.

- Ezt akartad? Szétszedni a családomat? Ezt? –ordította a tesóm az ajtóból
- Nem. Én nem csináltam semmit, ez egyedül a te hibád. –ráztam meg a fejem
- Ez nem igaz! Ha nem avatkozol bele, nem történt volna ez! –ordított továbbra is
- Persze, a lányodat továbbra is bezárva tarthatnád, a feleségedet meg semmibe vehetnéd és terrorizálhatnád. Szép családi idill mit ne mondjak –néztem rá

Úgy tűnt neki nem elég az, hogy ordibáljon velem, ugyanis dühtől hajtva megindult felém. Liam és Harry azonnal utána nyúltak, és még időben sikerült elkapniuk. Zayn és Niall pedig hátrafele rántottak engem, és két oldalról fogtak közre. Egy gyönyörű testvéri vitába csöppentek bele, ami úgy tűnik nem lesz szép kimenetelű.

- Egy képmutató ribanc vagy! Mindig neked kellett a középpontban lenned mi? –kiabálta a fiúk karjaiban vergődve
- Én? Én voltam a középpontba? Mi az neked megártott a levegő? Kit ajnározott mindig anya? Ki volt a család büszkesége? Kivel dicsekedtek folyton a rokonoknál? Veled cseszd meg, veled! Te voltál anyuci és apuci pici fia! Ha jól emlékszem engem hagytak otthon a családi látogatások során, és én voltam az, akit elküldtek a francba egy bentlakásos iskolába! –keltem ki magamból
- Meddig akarsz még ezzel jönni? Az volt a legjobb döntés, hogy akkor elküldtünk! Mi lett volna belőled? Csorgott a nyálad Liam után, úgy össze voltatok nőve, mint két idióta! Felcsináltattad volna magad vele, aztán lett volna egy elcseszett életed! Bár úgy tűnik hiába volt minden, végül is csak a ribanca lettél. –nevetett fel gúnyosan

Azt hiszem a tesóm a vita hevében elfelejtette, hogy Liam az egyik, aki lefogja a kezét. Mindenki lélegzetvisszafojtva várta, hogy mi fog történni, majd…

- Na, most lett elegem belőled! Tűnés innen! –mondta Liam és kirántva Harry kezéből a bátyámat az ajtó felé kezdte el lökdösni
- Ezzel még nincs vége, remélem, tudod húgocskám! –kiabált vissza
- De, nagyon is vége van! –lökte ki az ajtón Liam
- Nem tudod mindig megvédeni. Nem leszel mindig itt –állt nagyon közel Liam-hez
- Azt majd meglátjuk. Nem fogok megijedni egy félőrült nőtől, és a bolond fiától! Attól is hányingerem lesz, ha arra gondolok, hogy valaha te voltál a legjobb haverom! –állta a tekintetét Liam
- Vigyázz Payne! Jobban ismerlek, mint mások! –morogta
- Nyugodtan mondhatsz rólam akármit! Nem vagyok tökéletes ember, hibáztam én is. De soha…soha nem emeltem kezet nőre! Ekkora féreg csak te vagy. –mondta és bevágta az ajtót, de olyan erővel, hogy azt hittem kiesik tokostul

Mindannyian megszeppenve álltunk, és még én is remegtem a fiúk ölelésében. Nem láttuk még soha ilyen mérgesnek Liam-et, és ez azt hiszem mindenki meglepett. Harry odament hozzá, és a kezét a vállára téve próbálta megnyugtatni.

- Nyugalom Liam, nem éri meg –mondta Harry
- Tudom, csak ennyire még soha nem akasztottak ki –fújtatott a falnak dőlve
- Elhiszem. De most okosnak kell lennünk, és ahhoz higgadtság kell –magyarázta
- Igazad van. Adjatok egy percet –mondta és elmenve mellettünk kiment a levegőre
- Felmegyek a többiekhez –mondtam és kettesével szedve a lépcsőket felrohantam

Belépve a szobába ott találtam az ágyamon őket, és épp egy mesét néztek. Láthatóan próbáltak nyugodtak maradni Macey végett, de mindkettő arcán látható volt a nyugtalanság.

- Louis szerintem menj le Liam-hez –mondtam
- Megyek –bólintott és egy puszit adva a fejemre kiment
- Macey, ülj ide kicsim, gyere, bújj be a takaró alá. –mondtam neki és felraktam az ágy végébe
- Hova mentek? –nézett rám nagy szemekkel
- Csak beszélünk anyával az erkélyen. Ha valami van sikíts –pusziltam meg
- Rendben –mosolygott és a plüssét szorongatva nézte tovább a mesét
- Gyere –intettem Nicole-nak

Kilépve a friss levegőre kezdtem én is megnyugodni és már nem remegtem.

- Mi történt? –kérdezte
- A bátyám végleg megőrült. Nem fogok kertelni, szerintem, ha most hazamennél, képes lenne megverni –néztem rá
- Nem tudom, mit tegyek –ült le kétségbeesetten
- Én csak ugyanazt tudom mondani, mint amit korábban. –ültem le a másik székre
- És mi van, ha megkeres? Ha megtalál? –kérdezte
- Nem fog. Az egyetlen megoldás, hogy elköltözünk innen. Fogalmam sincs, hogy Liam mit akar, vagy mire gondol, de én nem maradok tovább itt. –néztem rá
- Hova tervezel menni? –kérdezte
- Londonba. Új életet akarok kezdeni, és ebbe a családom már nem akarom, hogy beletartozzon. Épp itt az ideje, hogy felnőjek és ne a régi dolgokon siránkozzak. Ők nem kérnek belőlem, legyen. De én nem akarok a közelükbe lenni. –mondtam
- És Macey? –kérdezte
- Ezt a lakást eladjuk, és igaz van Liam-nek, egy lakása Londonban, de veszünk egy nagyobbat ahol ő is elfér. –mondtam
- Értem –mondta
- Neked pedig veszünk egyet a közvetlen szomszédságban. Így közel leszel Macey-hez, és akár nálad is aludhat idővel. –magyaráztam
- Nem kérhetem ezt és nem is fogadhatom el! –motyogta
- Dehogynem! Macey érdekében tesszük, és ez a fontos. –álltam fel
- Köszönöm. Nem tudom, miként hálálhatnám meg –állt fel ő is
- Csak ne okozz csalódást. Ne játszd el a bizalmamat. Megbízok benned, és segíteni akarok. Ne kelljen csalódnom –fordultam felé
- Nem fogsz. És nem ígérgetek előre, hanem majd idővel bebizonyítom, tettekkel –mondta
- Rendben. Egyelőre ez is elég –bólintottam

Egy ideig némán álltunk az erkélyen, és a csöndet csak Macey kacagása törte meg, ami a szobából szűrődött ki.

- Sam? –kérdezte Nicole
- Hm?
- Jól vagy? –nézett rám
- Jól leszek. –mondtam

Mielőtt azonban újra kérdezhetett volna, Liam jelent meg az ajtóban.

- Magunkra hagynál kicsit? –kérdezte
- Persze, de ne idekint beszélgessetek. Még megfáztok –mondta Nicole befele terelve engem is
- Gyere –húzott maga után Liam

Kimentünk a szobából és átmentünk a mellette lévő vendégszobába. Leültem az ágyra, és Liam miután becsukta az ajtót mellém ült.

- Hogy vagy? –kérdezte kezét a kezemre rakva
- Jól –motyogtam
- Sam, kérlek –emelte fel a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni
- Jól leszek –néztem a szemébe
- Nem kell mindig erősnek lenned –simogatta az arcomat
- Nem, valóban nem. De most viszont kell. És döntésre jutottam –álltam fel
- És pedig? –nézett fel rám
- El akarok innen költözni. Új életet akarok kezdeni Londonban, minél távolabb a családomtól –álltam a tekintetét
- Úgy tűnik, mind a ketten ugyanarra gondoltunk –mondta
- Látom a fiúknak sikerült megnyugtatniuk –mondtam
- Igen –hajtotta le a fejét
- Még soha nem láttalak ilyen mérgesnek –csúszott ki a számon
- Fogalmazzunk úgy, hogy amíg távol voltál sok mindenről lemaradtál –mondta
- Hallgatlak –ültem le mellé
- Muszáj türtőztetnem magamat, nem keveredhetek verekedésbe, csak önvédelmi céllal –motyogta
- Ezt nem értem. Miért? –kérdeztem
- Azért, mert régebben bokszot tanultam, és elég jó vagyok. Másokkal ellentétben, tudom, hogy hol kell megütni a másikat úgy, hogy az sérülést okozzon. –mondta
- Ez okozta, hogy ennyire felpörögtél?
- Igen. Legszívesebben megvertem volna azt a barmot, de nem tehettem. Ez elég frusztráló érzés –nézett fel rám
- Örülök, hogy nem tetted. Nem csak azért, mert következménnyel járt volna, hanem azért is, mert nem éri meg. Igaza volt Harry-nek. –simogattam meg az arcát

Liam közelebb húzott magához és a nyakamhoz dörgölte az arcát. Átkaroltam és ujjaim a haját szántották, miközben a hátát simogattam.

- Szóval...költözünk? –húzódott el kis idő után
- Úgy tűnik. Kellene keresni majd egy lakást –tűnődtem el
- Bízd rám, megoldom –mosolyodott el
- Hajaj, jó döntés ez? –sandítottam rá
- Te most gúnyolódsz velem? –húzta fel a szemöldökét
- Én? Dehogy! De valljuk be, ha rajtad múlna, a nadrágodat a térdeden hordanád –bólogattam fontoskodva
- Nem elég, hogy gúnyolódik, de még kritizál is. Mond, hogy nem tetszett a látvány szépségem –hajolt közelebb

Gonosz mosolyra húzódott a szám, és az ölébe másztam. A lábaim két oldalról szorították a csípőjét. Kezeimet végigcsúsztattam a hátán, majd le a fenekére.

- Ellenkezőleg, nagyon is tetszik a látvány. De nem vagyok oda az ötletért, hogy más is lássa –haraptam bele az ajkamba
- Ne csináld ezt –nyögött fel
- Miért is? –döntöttem oldalra a fejemet
- Mert megőrjítesz vele –simított végig az ajkamon, amely piros volt attól, hogy ráharaptam
- Ezt nem tudtam eddig, de majd felhasználom ellened –nevettem fel
- Nem leszek semmi jónak az elrontója –simított végig a hajamon
- E felől nem volt semmi kétségem –döntöttem a homlokomat az övéhez
- Szeretlek –nézett a szemembe
- Én is szeretlek Liam –hunytam be a szememet

Ajkai az arcomat, majd az állam vonalát árasztották el apró csókokkal, miközben a kezei a pólóm alá csúsztak. Nem tudom, hogy más párok kapcsolatai milyenek, de mi imádtunk egymáshoz bújni, a másikhoz érni és csókolgatni egymást. Ajkai megtalálták az ajkamat, amelyek készséggel nyíltak el az ismerős becézés hatására.

- Mostantól minden más lesz –húzódott el
- Csak bizonyos dolgok. Elegem volt egy életre a drámából és a balhékból. Nyugodt, normális életet szeretnék. A többiekkel, Macey-vel és veled. A modellkedésre akarok koncentrálni, és arra, hogy boldogok legyünk. Hogy Macey-t rendesen felneveljük és segítsünk Nicole életének a rendbetételében –mondtam
- Így lesz. Lezárjuk ezt a szakaszt az életünkben végleg –csúsztatta a kezét a tarkómra

A következő napok tervezéssel teltek. Elmondtuk a többieknek, hogy mit terveztünk el, és mindenki támogatott minket ebben. A lányok miatt sem aggódtam, mivel mindenki a fiúkhoz költözik oda, már egy ideje tervezték az összeköltözést. Viszont ez mindenki számára iskolaváltást jelent. Kivéve nekem, mert én levelezőn fogom elvégezni az iskolát. Ahogy Eleanor is, aki elhatározta, hogy ezután a londoni lakásában fog élni. Így mi is belekezdtünk a lakáskeresésbe. Ami mondanom se kell, hogy nem egy könnyű munka. Nem akartuk elsietni, mert azzal nem lennénk előrébb, így nyugodtan válogattunk a lakások között. Egy héttel később sikerült is rábukkannunk egyre, ami nagyon jó volt. London egy csöndesebb részén volt, de közel mindenhez. Másnap délután mentünk megnézni, miután elhoztuk Macey-t az iskolából, hogy ő is meg tudja nézni. Belépve a lakásba épp olyan szépnek tűnt, mint amilyennek a fényképeken. Liam felkapta Macey-t és végigvágtáztak a lakáson. Én pedig ott maradtam ez eladóval, hogy kifaggassam pár lényeges dologról. Mivel tudta a férfi, hogy ki készül megvenni a lakást, teljes diszkriminációt kértünk tőle.

- Na hogy tetszik nektek? –kérdeztem a kis csapattól
- Mi imádjuk! –vágták rá egyszerre
- Nos, akkor, megvan az új lakásunk? –kérdeztem
- Úgy tűnik, hogy meg! –nevetett Macey

Mivel mindenki egyetértett abban, hogy az a tökéletes lakás, így hamar sort kerítettünk a vételre. Semmit nem akartunk a véletlenre bízni, ezért ahogy megvolt minden szükséges papír már költöztünk is. A lányok már előtte lévő napokban elköltöztek, így mi maradtunk a lakásban hárman.

A költözés napján hála istennek minden rendben ment és hamar felpakoltak mindent.

- Hiányozni fog? –kérdezte Liam hátulról átkarolva
- Azt hiszem nem. Itt minden csak a múltra emlékeztet –dőltem a mellkasának
- Említettem egyébként, hogy anyáék is elköltöznek? –kérdezte
- Mi? Nem –fordultam felé
- Akkor most mondom. Londonba költöznek ők is. Pontosabban, pár háztömbnyire tőlünk –mosolygott
- Ez fantasztikus! Így láthatod őket sűrűn és ők is láthatják Macey-t –lelkesedtem fel
- Végre minden a helyére kerül –csókolt meg

I'm yours - 27. rész

A következő napokban finoman fogalmazva minden és mindenki rólunk cikkezett. Pontosabban Liam-ről, mert kitudódott valahogy, hogy ő lett Macey gyámja. Nekem volt egy erős gyanúm arra, hogy ki volt az aki „véletlenül” árulta el ezt az apróságot. Nagyot sóhajtottam miközben megnyitottam az egyik cikket, ami épp aznap látott napvilágot.

„Liam Payne apa lett!

Na persze nem szó szerint, hiszen fiatal lenne még hozzá, de mégis egy kislány pótapukája lett. Liam a jelenlegi barátnője, Sam Samuels unokahúgát fogadta örökbe, azaz lett a gyámja. Mint azt egy közeli ismerőstől megtudtuk, Sam nem tudta örökbe fogadni, ezért tette meg ezt a lépést Liam helyette. De ez vajon mennyire fog rossz fényt vetni a fiatal fiú karrierjére? Vajon mire fogja még rávenni őt, ami esetleg Liam kárára válhat. Na és persze mit szólnak majd a rajongók hozzá?

Mindenesetre úgy tűnik nagyon komoly a dolog a fiatalok között, így a rajongók már biztosak lehetnek abban, hogy Liam jó ideig foglalt marad. Ki tudja, talán örökre”

Nem olvastam tovább a cikket, mérgesen lecsaptam a laptop tetejét és elnyúltam az ágyon. Azt is sikerült kideríteniük, hogy melyik cégnél vagyok modell, így már csak azt vártam, hogy melyik percben mutatnak nekem ajtót. Hogy azt már ne is említsem, hogy minden cikkben úgy állítanak be, mint aki kihasználja Liam-et. Ennek következtében pedig mindenhol az jön velem szembe, hogy kérik vissza „Payzer-t”, mert Liam Danielle mellett sokkal normálisabb volt. Egyszóval én lettem a gonosz, aki elvette Liam-et, mindenkitől.

- Sam? –jött be a szobába Louis
- Szia –motyogtam még mindig az ágyon fekve
- Bryan keres téged, lent van a nappaliban –mondta leülve a székemre
- Nem meglepő, már vártam –ültem fel
- Tudod, mit akar? –nézett rám
- Szerinted? Mindenhol rólam cikkeznek, és nem pozitív értelemben. Ez rossz fényt vet a divatházra –álltam fel
- Ne legyél ennyire pesszimista –állt fel ő is
- Olvastad a mai cikkeket? –néztem rá
- Nem –rázta meg a fejét
- Na, látod, ezért vagy te optimista! –mentem ki a szobából

Nyomomban Louis-al lementem a földszintre, ahol Bryan már várt engem. A kanapé háttámlájának volt dőlve és Liam-el merült komoly beszélgetésbe. Mikor meghallotta a lábdobogást lefele a lépcsőn, felkapta a fejét és megeresztett egy barátságos mosolyt.

- Sam! –mondta és megölelt
- Szia, Bryan –mondtam
- Nos azért jöttem, mert egy komoly dologról lenne szó –mondta
- Ki akarsz rúgni igaz? –kérdeztem kertelés nélkül
- Kirúgni? –nézett rám értetlenül
- Igen, erről van, szó gondolom –fontam keresztbe a karjaimat
- Dehogy akarlak kirúgni! –borzolta össze a haját
- Nem? –döbbentem le
- Egy fenét! Az egyik legjobb modellem vagy, miért rúgnálak ki? Mert néhány újságíró sütnivaló bolond, a rajongók meg féltékenyek? Jegyezd meg, minél többen utálnak, az azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csinálsz. És már megbocsáss, remek modell vagy és Liam barátnője. A helyükben én is ezt tenném, de ne foglalkozz velük! –mondta
- Azt hiszem….köszönöm Bryan –mondtam
- Nincs mit kislány. De most akkor beszéljünk arról, amiért jöttem. Egy hónap múlva, egy nemzetközi divatbemutató lesz, amit a Burberry divatház rendez. Ehhez kértek tőlünk modelleket, mi pedig a legjobbakat küldjük el. –mondta
- Igen, és? –pislogtam rá döbbenten
- Igen és, te is azon modellek között, vagy aki ott lesz! –mondta kicsit gúnyosan
- Hogy? –szemeim elkerekedtek
- Igaz nem lesz egyszerű meggyőzni őket, hogy kezdő modellekkel dolgozzanak, de fantasztikus leszel, tudom. Amúgy meg, Eleanor is ott lesz, szóval nem leszel egyedül –mondta
- Burberry? Ez most komoly? Valaki csípjen meg! –mondtam és meg is bántam, ugyanis Louis örömmel teljesítette
- Most mi van? Ő kérte! –mondta mikor mindenki rosszallóan nézett rá
- De, gondolom még előtte ők is megnézik maguknak a küldött modelleket nem? –fordultam ismét Bryan felé
- Jól gondoltad. A feladat tehát a következő 2 hétben az lesz, hogy keményen készülj a meghallgatásra. Nem fognak nemet mondani, de szeretném, ha a legjobb formátokat hoznátok –magyarázta
- Ne aggódj, nem fogunk csalódást okozni! –öleltem meg
- Tudom kislány. Na nekem most mennem kell, két nap múlva kezdjük a munkát, addigra készülj fel lelkileg –fordult még vissza az ajtóból
- Lelkileg mire? –kérdezte
- Hogy annyira le leszel fáradva, hogy tuti nem lesz erőd már arra, hogy szeretkezz Liam-el. Ehhez pedig nagy lelki erő fog kelleni –kacsintott ránk nevetve, és még időben kerülte el a felé repülő párnát
- Bírom ezt a pasit, van humora –mondta Louis
- Van még párnám, a következő pontosan célba fog találni –néztem rá laposan
- Ahelyett, hogy itt keménykedsz, menjetek és élvezzétek ki a következő 2 napot –mondta mire tényleg hozzávágtam egy párnát
- Macey hol van? –kérdeztem
- Harry és Niall elvitték az egyik közeli cukrászdába. –mondta
- Akkor kicsit lepihenek, nem érzem jól magam –indultam el a lépcsőn
- Veled megyek –mondta Liam és kézen fogva felmentünk az emeletre

Felérve ledőltem az ágyra és egy párnát húztam a fejem alá. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy és Liam lassan simogatni kezdi a hátamat. Jólesően hümmögtem bele a párnába és éreztem, hogy kezdek elaludni lassan.

- Miért gondoltad azt, hogy Bryan kirúg téged? –kérdezte
- Szerintem te is olvastad a cikkeket, amit rólad, rólunk írnak –motyogtam lehunyt szemmel
- Igen, olvastam. Csak azt nem tudom, te miért veszed magadra. Annyi szennyet összeírnak –karolt át és bújt mellém
- Tudom, hogy nem kéne elolvasnom, foglalkoznom vele meg pláne nem. De bánt, hogy miattam mondanak rosszakat rólad. Nem változtál rossz irányba, csodálatos ember vagy még mindig –mondtam
- Kicsim az a fontos, hogy mi mit érzünk, és hogy a barátaink, akik fontosak azok tudják az igazságot. –dugta fejét az enyémhez
- De szívesebben látnának téged inkább Danielle mellett –böktem ki azt, ami a leginkább fájt

Hallottam, ahogy sóhajt egyet, majd felhúzott magához és az ölébe húzott. Fejemet a nyakához dugtam és igyekeztem nem elsírni magam, mint egy buta kislány.

- Az egy dolog, hogy ők mit akarnak. Danielle-vel nem tudták, hogy milyen a kapcsolatom, hogy már jó ideje nem voltunk boldogok. Melletted boldog vagyok, kiegyensúlyozott és el se tudnék képzelni nálad gyönyörűbb és csodálatosabb lányt, aki az ölemben ülhetne most. Nem tudják, mit érzek irántad, ez nem csak egy múló fellángolás, már régóta szeretlek. Igen, lehet, hogy közben voltak barátnőim, és most ez lehet, hülyén hangzik, de mindig téged szerettelek. –mondta mackós hangján belőlem pedig már tényleg előtörtek a könnyeim

- Mindig tudtad, hogy mit kell mondani ahhoz, hogy ne gondoljak hülyeségekre és eloszlasd a kételyeimet –nevettem fel sírós hangon
- Ne sírj kicsim –törölte le a könnyeimet
- Én is szeretlek Liam. Boldoggá akarlak tenni, olyan boldoggá, amit megérdemelsz –fogtam kezeim közé az arcát
- Azzá teszel azzal, hogy velem vagy. Boldoggá tesz a mosolyod, a szemed ragyogása, ahogy Macey-vel látlak, ahogy rám nézel, és a szerelmed. –simított végig a hajamon
- Mégse vagyok akkor annyira szörnyű eset –döntöttem oldalra a fejemet
- Mire gondolsz? –kérdezte
- A szüleimre. Pontosabban a családomra. Se a bátyám, se a szüleim nem szeretnek –babráltam a pólójával
- Ne hibáztasd magad ezért. Emlékszel régen mit mondtam? A családunkat nem válogathatjuk meg, de a barátainkat igen. Akkor is melletted voltam, most is itt vagyok, és örökre itt maradok –puszilta meg az orromat

Elmosolyodtam és karjaimat a nyaka köré fontam, ő pedig a csípőmet simogatta. Ajkai először a nyakamat érintették, majd haladt felfele lassan, és közben a bőrömbe hümmögött jólesően. Hátravetettem a fejemet és átadtam magam a kényeztetésének. Liam kicsit feljebb tolta a felsőmet és ujjbegyei óvatosan érintették a bőrömet a nadrágom felett. Ujjaim a haját szántották, és erős karjába kapaszkodtam elgyengülten. Ajkai már az arcomat halmozták el apró csókokkal, majd végül megtalálta az ajkamat, és nyelvével lassan végignyalt az alsó ajkamon, mire elnyíltak egymástól egy halk nyögés keretében. Liam szenvedélyes és szerelmes csókban forrasztotta össze az ajkainkat, nyelve pedig lassú táncot járt az enyémmel, miközben ledöntött az ágyra. Mellette mindig elvesztettem a fejemet és képtelen voltam megálljt parancsolni, hiába lengetett piros zászlót a józanész.

Azonban mielőtt tovább mehettünk volna kopogtattak az ajtón. Zihálva húzódtunk el egymástól, és amíg én megigazítottam a ruhámat, Liam kinyitotta az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre a bátyám felesége állt az ajtóban, Nicole.

- Öhm…Sam-el szeretnék beszélni –mondta

Liam hátrapillantott rám, én pedig bólintottam, hogy engedje be.

- Nicole. Meglep, hogy itt látlak. A testvérem küldött? –kérdeztem
- Nem. Nem tudja, hogy itt vagyok –mondta

Erre nem kicsit meglepődtem, egészen eddig azt hittem, hogy mindent úgy csinál ahogy a bátyám mondja neki. Már ha azt lehet mondásnak és nem parancsolásnak nevezni.

- Gondolom oka is van a látogatásodnak. –néztem rá
- Igen, szeretném látni Macey-t –nézett a szemembe
- Miért kéne megbíznunk benned? –kérdezte Liam
- Mert nem elvinni akarom a lányomat, csak látni egy kicsit. –mondta és leült az egyik közeli székre
- Liam, magunkra hagynál kicsit? –fordultam felé
- Én…rendben, odalent leszek –mondta és egy rövid csók után kiment

Miután becsukódott az ajtó, odahúztam Nicole elé egy másik széket és várakozóan pillantottam rá.

- Halljuk, mi az, ami bánt? Mert látom rajtad, hogy van valami. Aminek úgy érzem, köze van a tesóm és anya viselkedéséhez –mondtam
- Én nem akartam, hogy így alakuljon ez az egész. Győzködtem őt, hogy ne csinálja. Ne zárhatja el a lányunkat arany kalitkába. De egyszerűen nem hallgatott rám, az édesanyád telebeszélte a fejét. Hogy szükség van rá, vagy ugyanolyan lesz….szóval olyan lesz, mint –elharapta a mondatot és felnézett rám
- Olyan lesz mint én ugye? Ezt mondta –fejeztem be a mondatát
- Igen. Nem értettem vele egyet, tudtam, hogy milyen vagy. Akárhányszor találkoztunk te mindig kedvesen viszonyultál hozzám. Az édesanyád azonban irányítani akarja a bátyádat, én pedig olyan, mintha nem is léteznék. Nem hallgatnak meg, ha mondok, valamit leintenek –mondta és éreztem, hogy közel van egy kiboruláshoz
- Nem lep meg, hogy anya ilyen. Mindig ezt csinálta, és neki mindig a bátyám számított csak. Tudod miért lettem olyan amilyen? Hogy miért utálom őket? –kérdeztem
- Soha nem meséltek arról, hogy milyen volt mikor még egy család voltatok. Szóval nem tudom –rázta meg a fejét
- Kicsinek a szüleim folyton magamra hagytak, egyedül voltam a lakásban már 6 éves koromban. A bátyámat mindenhova vitték, versenyekre, rokonokhoz, hogy büszkélkedjenek vele. Engem meg, otthon hagytak. Nem érdekelte őket, hogy sírok, hogy félek, hogy egyedül érzem magam. Sokszor könyörögtem nekik, hogy ne hagyjanak magamra, de akkor mindig azt mondták, hogy már nagylány vagyok. Őszintén Nicole, ha Liam és a szülei nem lettek volna, nem tudom mi lett volna velem. Egy nap Liam meglátott az ablakban gubbasztva, sírtam és egyedül voltam. Elmondta a szüleinek és utána Karen meg Geoff rendszeresen átvittek magukhoz. Akkoriban nem tudtam, de szerintem a bátyámat bosszantotta, hogy voltak, akik engem jobban szerettek, mint őt –mondtam és az ölemben fekvő kezemre meredtem
- Sam, ezt….ezt nem tudtam. Annyit mondtak, hogy kezelhetetlen voltál kicsinek, és ezért jobbnak látták, ha bentlakásos iskolába küldenek –mondta Nicole együtt érzően
- Oda is csak azért küldtek el, mert rájöttek, hogy Liam-el többet kezdünk egymás iránt érezni. Ezért jobbnak látták, ha eltávolítanak minket egymás közeléből –mosolyodtam el fanyarul
- Szóval akkor, az ami köztetek van Liam-el, nem egy fellángolás. Régi szerelem –tette kezét óvatosan az enyémre, én pedig meglepő módon nem húztam el
- Igen, azt hiszem, mondhatjuk ezt. –néztem a szemébe
- Azt hiszem a lányom a lehető legjobb helyen van. –mondta váratlanul
- Hogy? –pislogtam rá döbbenten
- Liam és te olyan biztonságot és meleg otthont biztosítotok a számára, amit mindig is meg akartam neki adni. Ti szerető és békés légkört hoztatok létre a barátaitokkal és ez az, amire szüksége van. Mikor megérkeztem azt hitte a barátaid ellenségesek lesznek, de helyette kedvesek voltak és barátságosak. Istenem én meg még majdnem elhittem azt, amit mondtak rólatok! –állt fel váratlan hevességgel
- Nicole, bármikor eljöhetsz meglátogatni Macey-t. Sőt ha akarsz itt is aludhatsz vele –mondtam mellé lépve
- Ezt komolyan mondod? –fordult felém könnyes szemekkel
- Igen, de csak te! Nem tudom miért, de látom rajtad, hogy őszinte vagy, és szereted Macey-t. Lehet, hogy mi szeretjük az életünknél is jobban őt, de egy édesanya teljesen más. –mondtam
- Félek attól, hogy ha rájönnek, akkor bajba kerülök –mondta
- Válaszolj valamire őszintén. Szereted a bátyám? –kérdeztem
- Már nem tudom Sam. –mondta
- Akkor talán el kéne gondolkodnod azon, hogy új életet kezdj. Nélküle, a lányoddal. –mondtam
- Nem tudom, talán igazad van –mondta
- Figyelj, nekem most beindult a modell karrierem és sokat fogok utazni. Nem akarom Macey-t, folyton a lányokra hagyni. Most egy hónap múlva, a Burberry által rendezett divatbemutatóra utazok el Eleanor-al. Addig van időd gondolkodni, és ha úgy döntesz, hogy új életet kezdenél, akkor utazz el velem. Valahogy megoldom, kijárom a főnökömnél, hogy adjon valami munkát neked. –mondtam
- Ez nagy dolog Sam, nem kérhetek ilyet. Nem teheted kockára a munkádat! –kezdett ellenkezni
- Először próbáljuk meg! Ha akarod, akkor minden lehetséges, gondold át! –mondtam
- Rendben, és köszönöm Sam. Köszönöm, hogy adsz egy esélyt a bizonyításra, és hogy vigyázol a lányomra. –ölelt meg és én sután viszonoztam
- Nincs mit, imádom őt. –mondtam és hangokat hallottam lentről – De most gyere, szerintem megjöttek. Lepjük meg a kis manót

Láttam, hogy futólag letörli a könnyeit, majd lementünk a nappaliba a többiekhez, ahol Macey kitörő örömmel fogadta az édesanyját. A nyakába ugrott és szipogva szorongatták egymást. Liam mellkasának dőlve néztem végig a megható jelenetet és arra gondoltam, hogy mostanában mennyi embernek megnyílok. Már ő is tudja az igazságot a gyerekkoromról. Liam végigsimított a karomon, és én csak bújtam hozzá az ölelésében.

Később leültünk beszélgetni, a többiek pedig kezdtek egyre barátságosabban viselkedni a sógornőmmel szemben. Látták rajta ők is, hogy nem rossz szándékkal jött, és szereti Macey-t. A kellemes estét hangos dörömbölés zavarta meg, ami az ajtó felől jött.

- Maradj itt –rakott le az öléből Liam és Harry-vel az ajtóhoz mentek

Legnagyobb döbbenetemre a bátyám állt az ajtóban és dühösen, szinte vérben forgó szemekkel meredt a mögöttem álló Nicole-ra.

- Te meg mit keresel itt ezekkel? –kiabálta

26. rész

Miután gyorsan átöltöztünk Eleanor-al, csatlakoztunk a többiekhez, akik odakint vártak ránk. Nem tudtam, hogy merre megyünk, de akkor csak az érdekelt, hogy jól sikerült a bemutató, mindenki ott van, aki fontos és legfőképp Liam ott volt velem. Egy elegáns étterembe ültünk be és vacsoráztunk meg meghitten, kellemes hangulatban. Macey köztem és Liam között ült, az arcán pedig levakarhatatlan boldog mosoly volt folyamatosan. Nem bírtam ki, hogy ne hajoljak oda hozzá és adjak egy puszit puha pofijára. Erre felnézett rám azokkal a nagy igéző kék szemeivel és értetlenül ráncolt a homlokát.

- Ezt miért kaptam? –kérdezte
- Mert szeretlek prücsök. És olyan jó látni, hogy boldog vagy –öleltem meg
- Neked köszönhetem Sam, nagyon szeretlek! –bújt hozzám
- De édesek vagytok –mondta Louis
- Életem két leggyönyörűbb nője –mondta Liam

Mosolyogva pillantottam fel rá, és a kezemet nyújtottam felé, mire ő összefűzte az ujjainkat, majd egy puszit adott a kezemre. Vacsora után még kértünk ráadás desszertet, és mikor Macey már kezdett elaludni az ölemben, indulni készültünk. Harry felvette az ölébe Macey-t, aki motyogás közepette átkarolta a nyakát és úgy aludt tovább.

- Kis hercegnőm –simogattam meg a hátát
- A kis hercegnődet hazavisszük és ágyba dugjuk –mondta Harry és megpuszilta a fejét
- Menjünk is, nehogy megfázzon –indultam a kocsi felé, de Zayn visszahúzott
- A-a! Te nem jössz –mondta
- Miért nem? –néztem rá megütközve
- Mert Liam-el mész –karolt át Niall
- Hova? –néztem rá értetlenkedve
- De nehéz a felfogása. Megünnepeltük nagy boldog családias hangulatban a bemutatót, de most ti kettesben fogjátok folytatni –kacsintott rám

Hirtelen melegem lett és a szívem hevesen kezdett dobogni.

- Rendben, de vigyázzatok Macey-re –pusziltam meg a kezét
- Mint a szemem fényére! –biztosított Harry
- Aztán jók legyetek –ölelt meg nevetve Louis
- Istenem, ne legyél perverz! –böktem meg
- Én soha! De a kémia attól még működik közöttetek –puszilt meg
- Menjünk inkább –néztem Liam-re
- Sziasztok, holnap látjuk egymást –mondta Liam
- Vigyázzatok magatokra azért, főleg te rá! –mondta Hannah Liam-nek
- Meglesz, ne aggódj –indultunk meg a kocsi felé

Láttuk, ahogy a többiek elhajtanak, majd Liam is kiált a parkolóból.

- Hova megyünk? –kérdeztem
- Itt Londonban van egy lakásom, oda –mondta

Nem szóltam semmit, csak bólintottam és a gondolataimba merültem. Amióta összejöttünk voltunk már kettesben, de nem úgy hogy egész éjszaka csak mi ketten vagyunk. Nagyot nyeltem és akarva akaratlanul az, az este jutott eszembe, amikor Liam-el szeretkeztünk a hotelszobában. Megdörzsöltem erősen a szememet és próbáltam kiverni a fejemből azokat az emlékeket. Lehet, ő tényleg csak kettesben akar lenni velem, megünnepelni a bemutatót én meg már arról fantáziálok, hogy milyen lenne póló nélkül. Liam elmosolyodott és kezét az enyémre rakta, az érintése pedig kellemes hatással volt rám. Szerencsére egy fotós vagy rajongó nem volt Liam lakása környékén, így könnyedén tudott lehajtani a mélygarázsba. A liftben állva a tükörképemet néztem és mikor felfedeztem, hogy sikerült elkennem a sminkemet a kocsiban, elfintorodtam. Liam nevetése törte meg a gondolatmenetemet.

- Mire gondolsz? –lépett közelebb, így a lift fala és a teste közé szorultam
- Úgy nézek ki akár egy panda –néztem fel rá
- Nos, ez esetben, igen gyönyörű panda vagy –simított végig ujjával a szemem alatt
- Nem vicces, nem is értem mit látsz bennem –szaladt ki a számon
- Valóban nem? –kérdezte és én megráztam a fejemet

Liam a falon lévő panelhez lépett és megnyomta a stop gombot, mire én rémülten néztem rá. Visszafordult felém és teljesen hozzám simult. Nagyot nyeltem ismét, kellett nekem ebbe belemenni! Ujjával végigsimogatta az arcomat, a számat rajzolta körbe, majd lefelé haladt a nyakamon és le a dekoltázsomon.

- Nehéz elmondani, hogy mit is látok benned, mert mindent imádok, ami te vagy. A hajad, a gyönyörű szemed, az édes mosolyod, az apró termetedet, hogy durcáskodsz, mikor kinevetlek, mert lábujjhegyre kell állnod azért, hogy csókot lophass. Amikor te arról panaszkodsz, hogy nem vagy vékony én gyönyörűnek látlak, és gyönyörködöm benned. Imádom a dekoltázsod, a pocakod, amit mindig megpróbálsz takarni, pedig semmi okod rá. A csípődet és a derekadat, amit legszívesebben végigcsókolnék, és soha nem unnám meg. Hát nem érted, nem látod, hogy mennyire megőrülök érted? Tökéletes vagy számomra, és semmit nem változtatnék rajtad. –mondta én, pedig csak amikor véget ér akkor érzem, hogy remegek

- Liam –hangom halk és elhaló

Megfogta a kezemet és a mellkasára helyezi, kezét pedig az enyémre teszi. Érzem, hogy a szíve hevesen dobog és a mellkasa gyorsan süllyed és emelkedik.

- Érzed? Tudom, hogy érzed, milyen hevesen dobog a szívem és ezt te váltod ki belőlem. Képtelen vagyok, nem arra gondolni, hogy addig öleljek és csókoljalak, ameddig ki nem fulladunk. –mondta kezemet még mindig a mellkasán tartva

Egyszerűen nem tudok szóhoz jutni, kiszáradt a szám és fulladozok miközben kapkodva veszem a levegőt. Ilyen mély szerelmi vallomást még soha nem mondtak nekem, és bár tudtam eddig is, hogy Liam szeret, amit most mondott. Lehunytam a szemem és átkarolva a derekát hozzábújtam. Liam arcát a nyakamhoz dörgölte, kezei a derekamon pihentek és egyik ujjával apró köröket rajzolt. Égetett, bizsergett a bőröm ahol hozzám ért, pedig a ruhám az érintése és a bőröm között volt. Halványan érzékelem, hogy a lift tovább indul, Liam pedig szorosan ölel magához, miközben halkan dúdol. A lift egy zökkenéssel megérkezik a 20. emeletre, mi pedig kiszállunk az üres folyosóra. Késő volt már, nem csoda, hogy senki nem járt a folyosókon. Még soha nem jártam Liam lakásán, így mikor beléptem az ajtón szó szerint eltátottam a számat. Egy hatalmas légterű nappaliban találtam magamat, ahonnan lépcső vezetett az emeletre, a fala pedig végig üveg volt, így rá lehetett látni a londoni éjszakára. Lerúgtam a cipőimet, és mezítláb a hideg kövön az ablakhoz mentem. Liam halvány fényt kapcsolt, amitől vöröses derengésbe borult a lakás. Elhúztam a függönyt és a kilátás lélegzetelállító volt. Tériszonyos vagyok, de így egészen kibírható volt és ebből a magasságból látni az éjszaka leple alatt lévő London-t, elképesztő volt. Liam mögém lépett, kezei a hasamra csúsztak, szorosan simult hozzám, fejét pedig a vállamon pihentette. Megremegtem és elvesztem a karjaiban, simultam, bújtam hozzá, ő pedig lágyan belepuszilt a nyakamba. Kuncogni kezdtem, majd hirtelen Liam szembe fordított magával. Kezével végigsimított a karomon, majd a hajamba túrt és úgy hozott magához közelebb. Ajkai vészesen közel voltak már az enyémhez, meleg lehelete az arcomat csiklandozta.

- Szeretlek Sam –lehelte alig hallhatóan
- Én is szeretlek Liam –simítottam végig a hátán

Halkan felsóhajtottam mikor először ajkai csak lágyan becézték az enyémet, majd előbb lágyan, majd szenvedélyesebben kapott a szám után. Nyelvével végigsimított az alsó ajkamon, mire elváltak egymástól és nyelve azonnal az enyémet simogatta, kényeztette. Annyira jó érzés volt a csókja, simogató érintése és halk mormogása a csókunkba. Elkezdett hátrálni, majd a kanapéhoz érve elválltunk egymástól.

- Menjünk, fürödjünk le –mondta
- Rendben, már nagyon vágyom egy forró fürdőre –követtem

Felérve nem lepődtem meg, hogy a fürdő is ugyanolyan szép min a lakás többi része. Liam a mosdó melletti kis szekrényre ültetett, miközben ügyesen eltávolította, a hajamban lévő csatokat, amikkel sebtében feltűztem a hajam. Ujjaival végigfésülte a hajamat, tudtam, hogy szereti piszkálni a hajamat. Ezután elkezdte kigombolni lassan az ingemet, majd valahova a földre dobta, amit a nadrágom követett. Végül fehérneműben ültem előtte, ő pedig még mindig fel volt öltözve. Felálltam és elé sétálva, lehúztam róla a mellényt, ami alatt nem pólót viselt, ahogy azt sejtettem, hanem trikót. Behunytam a szemem és igyekezetem a légzésemet normálisra visszaállítani. Láttam, hogy elmosolyodik, majd homlokát a homlokomhoz dönti.

- Mi az kicsim? –kérdezte
- Nem tudom mikor lettél ilyen kidolgozottan izmos, de kínzás ez a trikó rajtad –motyogtam
- Hm, akkor talán meg kéne szabadulnom tőle –kacsintott és egy laza mozdulattal lehúzta magáról
- Nem segített, sőt! –néztem rá

Elnevette magát, és a hangjába beleborzongtam. Lehúzta magáról a nadrágot is, és ismét visszaültetett a szekrényre. Apró nedves csókokat hagyott végig a nyakamon és a vállamon, a melltartóm pántját kétoldalt lecsúsztatta a vállamon, majd hátranyúlt, hogy kikapcsolja. Hamar megszabadult tőle és a többi ruhán végezte. Hamarosan megszabadultunk minden ruhától és a meleg víz alatt álltunk.

- Mennyit álmodoztam arról, hogy újra együtt vagyunk, és a karjaimban tartalak! –mondta
- Én is sokat gondoltam rád, nagyon hiányoztál –mondtam ki azt, amit még soha senkinek

Liam válaszul csak megcsókolt és elkezdett lemosdatni. Fürdés végeztével lementünk a konyhába egy kis bűnözés céljával. Azonban az egyik hevesebb csókcsatánk következtében, hamar ismét a hálóban voltunk, az ágyon feküdve. Rajtam csak a pólója volt, amitől hamar megszabadított, én pedig őt a melegítőnadrágjától.

- Olyan gyönyörű vagy, egyszerűen nem találok szavakat –csókolt meg
- Liam –nyöszörögtem
- Türelem szépségem, nem akarom elsietni. Ki akarom élvezni minden egyes pillanatát. Lassan, lágyan és szerelmesen akarok szeretkezni veled. Másnap pedig a karjaidban ébredni, és tudni, hogy te az én szerelmem vagy –dorombolta

Nem mondtam semmi mást, csak megemeltem a csípőmet, ami váratlanul érte, ugyanis felnyögött, mély öblös hangon. Végre újra magamban éreztem őt, és ez valami csodálatos érzés volt. Csípője lassú mozgásba kezdett, miközben egyik kezével a takarót markolta, a másikkal pedig az oldalamat simogatta. Minden egyes csókjában és érintésében a szerelem, a vágyakozás és a gyengédség tükröződött. Ennyi év elteltével a testem még mindig ugyanúgy reagált az érintésére, ami már őrjítő volt. Egyszerre értük el az örömmámort, mire Liam a számra tapasztotta az övét így a csókunkba nyögtünk bele mindketten.

- Ez elképesztő volt, szeretlek –lihegte mellettem feküdve
- Pont, mint elsőre, csodálatos –feküdtem a mellkasára
- Te vagy a legjobb, ami valaha velem történt Sam –puszilta meg a homlokomat
- És a fiúk? Meg az X-Factor? –sandítottam fel rá
- Az is, de te teszed teljessé az életemet –húzta feljebb a takarót magunkon

Nem tudtam mit mondani, helyette megcsókoltam, ezzel kifejezve az iránta érzett szerelmemet. Egy ideig még beszélgettünk, majd a hajnal közeledtével elnyomott minket az álom.

Másnap nem kapkodtuk el a hazaindulást, ugyanis a többiek telefonáltak, hogy Macey nagyon jól van és vigyáznak rá. Miután beszéltem vele és megbizonyosodtam róla hogy minden rendben, Liam-el délig ejtőztünk, majd elkezdtünk készülődni. Szerencsére senki nem tudta, hogy hol vagyunk így a hotel előtt kifele menet se volt senki. Beugrottunk még egy közeli étterembe reggelizni, - vagyis már ebédelni -, majd elindultunk haza. Fejemet az ablaknak döntve néztem bambán a tájat, és azon gondolkoztam mennyire boldog vagyok.

- Minden rendben? –kérdezte Liam pár perc után
- Igen, minden a legnagyobb rendben. Ennél boldogabb nem is lehetnék –tettem a kezemet a combjára
- Sam
- Ne aggódj, nem fogok sehova extra helyre nyúlkálni –álltam a tekintetét
- Már attól teljesen elveszítem a fejemet, ha így nézel rám –állt meg a pirosnál
- Miért, hogy nézek rád? –hajoltam közelebb
- Angyalka pofival, mint aki teljesen ártatlan, közben meg egy szenvedélyes kis csábító vagy –adott egy apró csókot
- Volt kitől tanulni, meg aztán ilyen pasi mellett ne is csodálkozz –vágtam vissza
- Mint mindig most is van válaszod –nevetett
- Pontosan –mondtam és ezután hazáig nem sok szó hangzott el, ugyanis én sikeresen bealudtam

Hazaérve először elmentünk Loki-ért Liam szüleinek a házába, majd végre hazaértünk. Liam Loki-t a kezében vitte és úgy mentünk be a házba. Mindenkit a nappaliban találtunk a kanapén, ahogy elnéztem valami vígjátékot nézhettek. Mikor meghallották az ajtó csukódását egy emberként pattantak fel. Macey felém futott, és megölelt, de mikor észrevette Liam kezében Loki-t rögtön elvette tőle és elrohant vele, hogy játszanak. Louis jött oda hozzánk elsőnek, igen komoly ábrázattal.

- Jött egy leveled….a gyámhivataltól –mondta
- Hol van? –kérdezte Liam
- A szobádban az ágyon. Nem nyúltunk hozzá –mondta

Liam erre se szó se beszéd felrohant az emeletre. Követni akartam, de féltem attól, hogy mi állhat a levélben. Jaj, istenem remélem alkalmasnak találták, és belementek abba, hogy ő legyen Macey gyámja. Pár perc után megjelent a lépcső tetején, és mikor szélesen elmosolyodott tudtam, hogy mi áll a levélben.

- Elfogadták a kérvényemet! Én vagyok mostantól Macey gyámja, tehát hivatalosan is nálunk maradhat –rohant le és felkapva megpörgetett
- Ez nagyszerű, úristen el se hiszem –mondtam
- Pedig elhiheted! –rakott le és megcsókolt

Macey egy ideig ült, majd mikor feldolgozta, hogy mit mondott Liam odarohant hozzá és hosszas ölelgetésben részesítette. A többiek is odajöttek gratulálni, és ahogy elnéztem Liam-et meg Macey-t arra gondoltam, hogy ennél boldogabb nem is lehetnék. Összejött a modell munka, a fősuli jól megy, mindenki boldog újra, együtt van a banda, és együtt vagyunk Liam-el.

25. rész

Sziasztok drágáim! Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvassa a blogot és a részekhez érkező kommenteket! Fantasztikusak vagytok, köszönöm mind azt a támogatást, amit tőletek kapok! Már több mint 42 feliratkozó van a blogra, ami egyszerűen elképesztő! Köszönöm, hogy itt vagytok és olvassátok! :) Imádlak titeket! xx

puszi 

Betti xx

Ha azt mondom, hogy az elkövetkező napok kemények voltak, úgy érzem még finoman is fogalmaztam. Reggelente elvittem Macey-t iskolába – már amikor nem volt otthon Liam, olyankor ő vitte -, majd mentem tovább az egyetemre, délutánonként pedig a modellügynökségnél voltam. Eleanor hasonlón ment keresztül, napközben egyetem utána meg az ügynökség. A napok nagyon gyorsan teltek, és a divatbemutató vészesen közeledett. Ráadásul a bemutató előtti héten utaztak el a fiúk New York-ba, mert felléptek a Today Show-ban, és még több kisebb showban. Nem tudták megmondani, hogy hazaérnek vagy sem a bemutatóra. Szerencsére Karen és Geoff nagyon sokat segített nekem Macey körül, és hazaérve Ruth is besegített. Bár ő többnyire Loki felügyeletét vállalta. Szegény kicsikémet nem volt szívem egyedül otthon hagyni, így Macey mindig vitte magával, ha ment át.

A bemutató előtti napokat késő estig bent töltöttük a próbákon, és mindenki egyre feszültebb volt.

- Ez nem volt rossz, csak próbálj meg mereven előre nézni és kicsit mosolyogni –irányította Bryan Eleanor-t.
- Rendben –sóhajtott majd újra kezdte
- Sam készülj, utána veled is átvesszük még egyszer –nézett rám

Csak fáradtan bólintottam és tovább kuporogtam a széken. A telefon rezegni kezdett és láttam, hogy Liam küldött egy sms-t. Egy kép volt magáról a hotel szobájában, amin egy Batman sapka van a fején. A szöveg mellé ez volt:

„A te szerelmes Batman-ed. Hiányzol kicsim. Szeretlek xx”

Válaszoltam neki majd leraktam a másik székre a telefonomat. Reggel Liam azt mondta, hogy nagy valószínűséggel, nem fognak hazaérni holnap utánig. Beiktattak nekik még két interjút és így csak aznap tudnak elindulni. A bemutató délután 4-kor lesz, esélytelen, hogy odaérjenek.

- Hahó, Sam! –lengette meg előttem a kezét Bryan
- Hm? Bocsi elbambultam –álltam fel
- Azt látom. Liam írt? –bökött fejével a telefonom felé
- Igen. De már megyek is –vettem le magamról a pulcsimat
- Hé, ne keseredj el. Lehet, mégis ideér –húzott vissza
- Nem hiszem, azt mondta csak aznap tudnak elindulni –néztem rá
- Soha nem lehet tudni –mosolygott rám majd felmentem a színpadra

Valószínűleg látható volt rajtam az, hogy magam alatt vagyok, mert mindenki sokkal finomabban viselkedett velem. Szerencsére ez nem hatott ki a teljesítményemre, és fél óra múlva már el is engedett minket Bryan. Az öltözőben fáradtan ültünk le a fotelekbe.

- Mennyi az idő ilyenkor? –kérdeztem
- Mindjárt mondom. – mondta Eleanor és elővette a telefonját – Hű a mindenit! Már fél 10 van! –kiáltott fel
- Mi? –pattantam fel
- Jól hallottad. Fel se tűnt, hogy így elhúzódott a mai nap –ásított egyet
- Nekem se. De legalább holnap már péntek és nincs egyetem –nyújtóztam
- Mi lenne, ha ma nálam aludnál? –kérdezte
- Nem tudom, és Macey? –aggodalmaskodtam
- Hívd fel Liam szüleit és kérd meg őket, hogy vigyázzanak rá –mondta
- Felhívom őket és meglátom –vettem elő a telefonomat

Szerencsére Karen és Geoff örömmel belementek abba, hogy vigyáznak a prücsökre ma éjszaka. Emellett egyetértettek Eleanor-al, hogy ilyen későn ne üljek kocsiba. Még valami bajom lenne. Így hát miután beszéltem Macey-vel és megígértem neki, hogy a holnap délelőttöt együtt töltjük, elindultunk Eleanor lakására. Útközben betértünk egy kínaiba és vettünk vacsorát magunknak. Sajnos a közelgő bemutató miatt oda kellett figyelnünk arra, hogy mit eszünk, így többnyire tésztát és csirkét vettünk. Még soha nem jártam Eleanor lakásán, de elsőre is lenyűgözött. Ízlésesen berendezett kis lakás volt, ahol ő élt egyedül.

- Nagyon szép a lakásod –forgolódtam a nappali közepén
- Köszi. Eredetileg Louis-al közösen rendeztük be –mondta
- El, hiányzik Louis néha? –sandítottam rá
- Eleinte nagyon hiányzott. De most már inkább, mint barát. Ezért is örülök annak, hogy tudtuk ezt az egészet rendezni. Hiányzott az őrültködése –nevetett
- Szerinted Danielle gondol még Liam-re? –ültem le a kanapéra magam alá húzva a lábaimat
- Őszinte választ kérsz? –ült le velem szembe
- Igen –bólintottam és az egyik zöldséges tészta után nyúltam
- Nemrégen beszéltem vele. És a válasz a kérdésedre, igen –mondta
- Gondoltam. Elvégre is, 3 évig voltak együtt. Az hosszú idő –piszkáltam a tésztát
- Ugye nem agyalsz semmi hülyeségen? –nézett rám
- Mármint? –kérdeztem
- Nem is tudom, visszakozol, mondván hátha még közöttük újra rendbe jöhet minden –hadonászott a villájával
- Nem, nem agyalok semmi ilyenen –ráztam meg a fejemet
- Remélem is! Liam nem bírná ki szerintem, hogy elhagyd –mondta komoly tekintettel
- Ne feledd egyszer ő már megtette –mondtam
- Sam! Ne csináld ezt! Liam veled van, téged szeret. Lehet akkor gyáva volt, de most teljesen megváltozott! Szeret téged és láthattad, hogy nyíltan vállalja a kapcsolatotokat! –mondta és végül hozzám vágott egy párnát
- Ilyen barátnő mellett esélyem nem lenne arra, hogy hülyeséget tegyek –dobtam vissza a párnát
- Nem is! –szegezte rám szigorú tekintettel a villáját

Sokkal jobban éreztem magam ezután, a beszélgetés után. Eleanor mindig tudta, hogy mivel öntsön belém lelket, vagy mivel dobjon fel. Az este további felében rendeltünk még pizzát, igen megsértve ezzel a szigorú étrendünket, és horror filmeket néztünk. Mind a ketten féltünk, de azért becsülettel végignéztük. Utána persze nem mertünk elaludni, így mind a ketten Eleanor ágyában kötöttünk ki, összebújva a takaró alatt. Pechünkre aznap este viharos idő volt, és kínunkban már azon nevettünk, hogy az egész olyan, akár egy rossz horror filmben. Nevetésünk azon nyomban alább hagyott, ahogy kopogást hallottunk a nappali felől.

- Ki lehet az ilyenkor? –néztem rá az órára, fél 12 volt
- Nem tudom, de most már bánom, hogy megnéztük azt a filmet –vette fel a köntösét
- Akkor talán ne nyissuk ki. Ha valami baltás gyilkos, akkor nem kéne szíves fogadtatásban részesíteni –bújtam bele a papucsomba
- Te is aztán tudod, hogy nyugtasd meg az embert! –nézett rám El
- Bocsi –mentem utána

Az ajtóhoz érve Eleanor kinézett a kukucskálón és mikor vissza lehuppant a sarkára elmosolyodott.

- Csak Andy az –nyitotta ki az ajtót
- Sziasztok, lányok! Már azt hittem soha nem nyittok ajtót –rázta meg magát
- Te mit keresel itt ilyenkor? –kérdezte Eleanor
- A fiúk küldtek, hogy nézzek rátok –mondta
- Mi vagyunk mi? Kisgyerekek? –tettem csípőre a kezemet
- Nem, nem vagytok azok. De gondoltam örülnétek a társaságnak –vette a vállára a táskáját
- Esetleg –mondtuk egyszerre
- Látom már aludtatok –mutatott ránk
- Inkább csak próbáltunk –ültünk le a kanapéra
- Miért csak próbáltatok? –húzta fel a szemöldökét
- Horror film –mondtam tömören
- Ó jaj! Akkor jó hogy jöttem –nevetett
- Miért? –nézett rá El
- Mert Sam nagyon nem bírja az ilyen filmeket –ölelt magához
- Az régen volt. Már jobban bírom –néztem rá
- Hát persze. Na, én akkor elmennék lefürdeni, ha nem, bánjátok –állt fel
- Folyosó végén jobbra –mondta El
- Köszi –ment el
- Azért tényleg jó hogy jött –vallotta be El
- Egyetértek –bólogattam
- Hallottam ám! –kiáltott ki Andy
- Örülök, hogy jó a füled –kiabálta Eleanor utána
- Vajon, hogy tudták meg a fiúk, hogy itt vagyunk? –kérdeztem
- Gondolom a többiek elmondták –vont vállat El
- De, Liam engem nem is hívott az este –szontyolodtam el
- Lehet csak a szüleivel beszélt, ne kenődj el. Karen minden este felhívja, tudod –ölelt meg
- Igen, tudom. Én is írtam neki az este, de még nem válaszolt –dőltem hátra
- Ott most nappal van, tudod, mennyi dolguk van. Biztos fog írni –dőlt le mellém

Nem sokkal később Andy jött ki tisztán és melegítőnadrágban, majd hatalmas kajálásba kezdett, a rendelt pizzából. Az álmosságunk teljesen elmúlt, ahogy a nappaliban ülve beszélgettünk. Lehetett már fél 2 mire ágyba kerültünk. Andy Eleanor szobájával szemben lévő szobában feküdt le aludni, így elég közel volt hozzánk, ha bármi lenne. Ami nála azt jelenti, hogy fellázadnak Eleanor plüss állatai és halálra szeretgetnek minket. Cserébe a humoros elképzelésért egy párnát kapott a képébe. Amit utána vissza kellett harcolnunk tőle, mert azok voltak az alvó párnáink.

A péntek olyan gyorsan illant el, hogy azt se tudtam mivel töltöttem azt a napot. Délelőtt még Macey-vel voltunk vidámparkban, hatalmasat játszottunk a parkban, délután pedig már ismét a próbán találtam magamat. Liam a nap folyamán négyszer is telefonált, és én minden egyes alkalommal tartottam magam. Nem akartam, hogy a legkisebb lelkiismeret furdalása is legyen, amiért nem lesz ott másnap. Öröm volt hallani, hogy mennyire boldogan meséli, milyen jól érezték magukat az interjún. Este skypen beszélgettünk és láttam rajta, hogy nagyon fáradt, de ennek ellenére olyan édesen mosolygott, hogy képes lettem volna a laptopot ölelgetni. Végül a többiek parancsoltak ágyba 9 óra körül, mondván másnap hosszú napom lesz. Macey ragaszkodott ahhoz, hogy velem aludjon. Így végül vele és Lokival aludtam el.

Reggel korán keltünk és azonnal készülődni kezdtünk. Eleinte nem tudtam, hogy mi legyen Macey-vel, de végül úgy döntöttünk, hogy ő is eljön. A lányokkal lesz végig, akik vigyáznak majd rá. Ráadásul, mint kiderült, Karen és Geoff is eljön a bemutatóra. Így Loki-ra végül Ruth vigyázott, aki sajnos nem tudott jönni, mert nagyon csúnyán beteg volt. Miután sikerült mindent bepakolni, és 3x ellenőriztem nem-e marad valami otthon, elindultunk. Nem a bemutató helyére mentünk rögtön, hanem Eleanor lakására. Ott készülődött mindenki, és vártunk a kezdésig. Délelőtt 10 órára érkeztünk meg, és kisebb felfordulás lett percek alatt. Persze nem a mi részünkről, nekünk a sminket és a hajat a bemutató helyszínén készítik el. Azonban a többieknek segítettünk elkészülni, és így hamar sok-sok csinos és gyönyörű leányzó, illetve elegáns Geoff állt útra készen.

Macey izgatottsága az út során átragadt mindenkire és mire megérkeztünk az egész társaság teljesen be volt zsongva a bemutató végett. Mi nem szálltunk ki, így még a kocsiban elköszöntünk a többiektől. Macey Karen és Geoff kezét fogva ment be, és tudtam, hogy nagyon élvezi ezt az egész felhajtást. Ja, igen mert hogy volt vörös szőnyeges bevonulás, rengeteg fotós vakujától vezérelve. Hogy utána magyarázhatjuk meg, ki is Macey abban biztos voltam, de nem aggódtam. A kocsi megállt a hátsó bejáratnál, és mi besiettünk mielőtt bárki is megláthatott volna. Betereltek minket a sminkszobába, ahol a smink elkészítése előtt a hajunkat csinálták meg. Eleanor-nak a haját egy gyönyörű laza kontyba tűzték fel, és hatalmas lokni tincsek lógtak ki belőle. Az én hajamat az egyik oldalán több soros fonattal tűzték el oldalra, míg a másik felét kiegyenesítették és lazán omlott a vállamra. Nagyon tetszett mindkettőnknek, amit a hajunkkal csináltak, illetve a sminkünk is nagyon jó lett. Visszafogott, de mégis kiemeli azt, ami szép az arcunkon. Ahogy készen voltunk belebújtattak az első ruhába minket, amivel kifutóra lépünk. Ez elég bonyolult és hosszadalmas művelet volt, de végül sikerült. Mindeközben Bryan folyamatos tanácsokkal látott el minket, hogy mire figyeljünk. Mikor kijöttem felöltözve a paraván mögül Eleanor ragaszkodott hozzá, hogy lefotózzon, mondván annyira nagyon jól nézek ki. Igazából egy fekete, comb középig érő bőrszerű anyagból készült ruha volt rajtam. Amikor elkészült a kép megmutatta nekem, és elég jó volt. Bár mindent csinálok rajta, csak nem a kamerába nézek.

- Jól van lányok mindenki ide! –hívott magához minket Bryan – Nemsokára elkezdődik a divatbemutató és azt szeretném mondani, hogy mindenkire nagyon büszke vagyok! Akármi is történik a bemutatón. Soka dolgoztatok, keményen gyakoroltatok és megérdemlitek azt a tapsvihart, ami odakint vár rátok. Annyit kérek, hogy érezzétek jól magatokat, és ha lehet, senki ne adjon ingyen ölelést a kifutónak! –nevette el a végét

Hatalmas ölelést hoztunk létre, majd mindenki felsorakozott a kifutó mellett. Nekem a gyomrom aprónyira összezsugorodott és a szívem a torkomban dobogott. Eleanor is így érezhette magát, mert megfogta a kezemet és végig szorongattuk egymásét. A jó hír viszont az volt, hogy egyszerre fogunk felmenni, tehát legalább ez biztató volt számunkra. Amikor jöttek lefele az előttünk lévő lányok, Bryan intett, hogy álljunk fel a lépcsőre kétoldalt, majd jelzett, hogy mikor mehetünk. Hát a próbák és az élesben lévő bemutató között óriási különbség volt. Hatalmas tömeg volt a kifutó két oldalán, és ahogy kiléptünk minden szem ránk szegeződött. Szerencsére széles volt a kifutó így könnyedén elfértünk egymás mellett. Pontosan igyekeztünk követni mindent, amit Bryan elmondott nekünk. Visszafele menet azonban majdnem megbotlottam, ugyanis a tekintetem megakadt egy ismerős arcon. Szerencsére senki nem vette észre az apró malőrt, így magabiztosan tudtam visszamenni a háttérbe. Nem volt időm arra, hogy beszéljek Eleanor-al, rögtön rángattak hátra, hogy ruhát cseréljünk. A követező egy fekete nadrág volt, hozzá fehér felsővel és bőrkabáttal. Olyan gyorsan történtek a dolgok, hogy alig bírtam követni. Amikor ismét mi következtünk a tekintettemmel próbáltam a közönséget pásztázni, hátha ismét meglátom azt az ismerős arcot. És meg is találtam. Harry, Zayn, Louis, Niall és Liam ott ültek a többiek mellett a kifutó jobb oldalán. A szívem rögtön hevesebben kezdett verni, ahogy láttam Liam rám kacsint, és azt tátogja „gyönyörű vagy”

A bemutató további felében a jó kedvem ragályos volt, mindenkire átragadt. Mikor Bryan kérdezte mi ez a hirtelen jó kedv, mondtam neki, hogy el tudtak jönni a fiúk.

- Na, ugye, mondtam én, hogy itt lesz –ölelt meg
- Igen igazad volt –mosolyogtam
- Liam-nek ezentúl kötelező lesz jönnie, ha így kivirulsz tőle, akkor itt a helye –nevetett Bryan

Alig vártam, hogy véget érjen az egész és odamehessek hozzá. Azonban az utolsó kör még hátra volt. Ekkor mindannyian együtt mentünk fel és vonultunk végiga kifutón. Rajtam egy gyönyörű fehér ruha volt, aminek nagyon selymes és lágy anyaga volt. Mikor megtettük a két kört, Bryan jött be közöttünk és a közönség hatalmas tapssal fogadta. Nekem sikerült pont ott állnom, ahol a többiek voltak és szinte magamon éreztem Liam tekintetét. Nem nézhettem oda, de tudtam, hogy ő néz. Bryan mondott egy rövid beszédet, bemutatta a divatház új modelljeit, majd lemehettünk végre, véget ért a bemutató.

Leérve Bryan megköszönte nekünk a munkánkat, elmondta, hogy nagyszerűek voltunk és ez volt az eddigi legsikeresebb bemutató.

- Menjünk, öltözzünk át, mert kezdek elzsibbadni ebben a magas sarkúban –mondta Eleanor
- Támogatom –mondtam és az öltöző felé mentünk

Azonban alig értünk ki a folyosóra mikor megláttuk, hogy mindenki ott van. Szégyenlősen mosolyodtunk el, ahogy megtapsoltak minket, hangos kiabálás és füttyögés közepette. Macey odarohant hozzám, én pedig nem törődve a ruhával felkaptam az ölembe.

- Olyan csodaszépek voltatok! –bújt a nyakamhoz
- Köszönöm kicsim –öleltem magamhoz
- Azt hiszem az este legnagyobb bókját kaptuk –puszilta meg Eleanor

Leraktam Macey-t és fogadtuk a többiek gratulációját, én pedig Liam-et kerestem a tekintetemmel. Épp Harry öleléséből bontakoztam ki, mikor valaki egy hatalmas csokor vörös rózsát nyújtott elém. A lélegzetem is elakadt, ahogy átvettem és megfordultam. Liam állt előttem, és finoman fogalmazva is nagyon dögös volt. Fekete farmer volt rajta, fehér póló, rajta szürke mellény és kabát.

- Gyönyörű voltál, ahogy ott fent voltál a kifutón –húzott magához
- Köszönöm –motyogtam
- Ne haragudj, hogy elkéstem –nézett rám nagy szemekkel
- Dehogy haragszom, olyan jó hogy itt vagy –borultam a nyakába elejtve a csokrot

Liam felkapott és megpörgetett, majd lerakott és lágyan megcsókolt. Behunytam a szemem és mélyen belélegeztem bódító illatát. Kezemmel a hajába túrtam, mire ő elmélyítette a csókunkat. A fellegekben jártam és hihetetlenül örültem annak, hogy mégis ott volt velem életem egyik legfontosabb napján.

- Gyertek fiatalok, ezt meg kell ünnepelni! –kiáltotta el magát Louis
- Átöltözünk és mehetünk –mondtuk Eleanor-al
- Rendben, kint megvárunk titeket –mondta Karen
- Sietünk –mondtam

Felvettem a csokrot a földről, és követtem Eleanor-t az öltözőbe. Azt hiszem a kezdeti ódzkodás ellenére nagyon is élveztem ezt az egészet.

___________________

Sam további ruhái a bemutató alatt

24. rész

Sziasztok! Tudom kicsit késve, de meghoztam az új részt. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogot, és szeretném megköszönni az előző részhez érkezett kommenteket :) Nagyon jó érzés látni a visszajelzést, hogy tetszik nektek! :) Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet, élvezzétek ki a hátralévő részét :) 

puszi 

Bettina xx

A következő napokban Macey iskoláját intéztem, amiben Karen is besegített nekem. Szerencsére Wolverhampton sok jó iskola volt, és mivel Macey jegyei jók voltak, így úgy döntöttünk, hogy egy gimnáziumba adjuk, ahol azonnal tovább léphet a gimnáziumba. Ezt találtuk a legjobb ötletnek, főleg hogy Macey elhatározta, hogy tovább szeretne tanulni főiskolán a gimnázium után. Karen is támogatta az ötletet, és a helyi gimnázium köztudottan nagyon jó volt. Így hát kora reggel elmentünk és laza 2 óra alatt megvoltunk a szükséges papírformával. Amíg mi a papírokat intéztük, Macey megírt egy szintfelmérőt, ami hatalmas megkönnyebbülésemre 90%-os lett, amivel már nagyobb esélye volt, hogy biztosan felvegyék. Megbeszéltük, hogy a következő héten fog kezdeni, mivel azon a héten a szükséges könyveket, füzeteket és egyéb dolgokat kellett beszereznünk. Öröm volt látni, ahogy Macey vidáman ugrándozott el a kocsiig, láthatóan most már sokkal kiegyensúlyozottabb volt.

- Jelentkeztek már a gyámhatóságtól? –kérdezte Karen az autó felé sétálva
- Igen. Reggel telefonáltak Liam-nek, hogy a héten kijönnek hozzánk. –mondtam
- Leellenőriznek titeket? –nézett rám
- Valami olyasmi. Meg akarnak bizonyosodni arról, hogy a gyámságra jelentkezett személy, tisztességes munkával rendelkezik, és az otthoni körülmények is megfelelnek a prücsöknek. –magyaráztam
- Nem kell aggódni. Minden rendben lesz, Liam a legalkalmasabb ember arra, hogy Macey gyámja legyen –nyugtatott
- Én tudom, és remélem, hogy erről ők is megbizonyosodnak. Ráadásul együtt élünk Liam-el, szóval erre se lehet egy szavuk se –motyogtam
- Tudod, nem gondoltam, hogy ezt mondom, de jót tett Liam-nek a szakítás –állt meg mellettem
- Hogy? –értetlenkedtem
- Ne érts félre, szerettem Danielle-t, de nem illett a fiamhoz. Nagyon eltávolodtak a végére és két különböző személyiség voltak. Liam mellette mindig megpróbált, hogy is fogalmazzak felnőni hozzá. Komoly volt és felelősségteljes. Melletted felszabadult, vidám, bolondozós és ez messziről lerí róla –fogta meg a kezemet
- Igyekszem olyan boldoggá tenni, amit megérdemel –néztem fel Karen-ra
- Tudom drágám, és köszönöm. Ideje volt, hogy ti ketten végre egymásra találjatok –ölelt meg
- Karen nagyi, megyünk akkor fagyizni? –állt meg mellettünk Macey izgatottan
- Persze kincsem, nagyon ügyes voltál, kijár az a nagy kehely fagyi –puszilta meg Karen
- Karen nagyi? –néztem rá mikor Macey elrohant a kocsihoz
- Amikor nálunk volt azon panaszkodott, hogy neki nincs egy nagymamája sem. Mert az igazi nem szereti. Gondoltam, akkor szólítson engem nyugodtan nagymamának. Persze ha téged nem zavar –mosolyodott el
- Dehogyis! Nekem mindig olyan voltál akár egy édesanya. Jobb embert nem is találhatnék, akit nagymamának szólíthatna –öleltem meg hálásan
- Akkor menjünk fagyizni – nevetett Karen

Nagyon jó érzés volt önfeledten nevetni, beszélgetni miközben a fagyizóban ültünk. A lányok a főiskolára mentek elkísérték Jane-t, aki elintézett néhány dolgot, illetve elhoz pár cuccot a kolesz szobánkból. Liam végül addig erősködött, míg rávett arra, hogy Wolverhamptonból járjunk be Manchesterbe. Bár nem sok lehetőséget adott a tiltakozásra, reggel mielőtt elindult a fiúkkal az interjúra, letámadott és hamar meggyőzött arról, hogy ne legyek szívtelen, azzal, hogy a koleszben maradok.

Hazaérve nem találtunk senkit otthon, így Macey kitalálta, hogy mi lenne, ha meglepnénk a többieket. Remek ötletnek találtam, így nekiálltunk egy nagy tortát megsütni. Eleinte nem tudtuk, hogy milyen ízűt készítsünk, majd a csokisnál maradtunk, mondván azt mindenki szereti. Macey nagyon ügyes kis kuktám volt, aki minden besegített nekem. Igaz a csoki krém kikeverésénél elszórakoztunk egy kicsit és mind a ketten csupa csokisok lettünk. Épp akkor végeztünk a tortával, és raktuk be a hűtőbe, mikor a fiúk megérkeztek. Szerencsére a konyhát már összetakarítottuk, de magunkról nem tűntettük el az árulkodó bizonyítékokat, és mikor megláttak a fiúk nagyot nevettek.

- Ti sütöttetek, vagy csokis krém csatát vívtatok? –nevetett Louis
- Nem kötözködsz, vagy nem kapsz a tortából! –néztem rá
- Ez Niall esetében hatásos fenyegetés lenne, de nem szólok semmit. Szeretném megkóstolni mit alkotott a mi két házi angyalkánk –kapta az ölébe Macey-t, majd hangos nevetés közepette elment vele a nappali felé
- Azért hagyd életben a kuktámat! –kiáltottam utána
- Ne aggódj, vigyáz rá –ölelt meg Liam
- Vigyázz, te is csokis leszel –húzódtam el
- Hm nem baj –mondta és egy ujját végighúzta az arcomon majd lenyalta az ujjáról a krémet
- Ez nagyon finom. Bár lehet azért, mert rólad finomabb leenni –kacsintott
- Fejezd be –löktem meg
- Miért, ez az igazság –mondta és egy lendülettel felültetett a pultra
- Liam! Macey és a többiek a nappaliban vannak! –mondtam rémülten
- Elvannak most egymással. Louis és Harry jól lefoglalják a kis prücsköt –állt be a lábaim közé
- Őrült vagy! –kuncogtam
- Pontosan, megőrülök érted –simogatta a combomat
- Veszélyes játékot játszol, bárki bejöhet –karoltam át a nyakát
- Amiben te is benne vagy, különben nem túrtál volna bele a hajamba –húzott közelebb magához a tarkómnál fogva
- Nem mondtam, hogy nem tetszik. De attól még veszélyes –haraptam bel az alsó ajkamba
- Ha direkt ingerelsz, nem is fogok tudni leállni –simított végig a hátamon
- Igyekezz, vagy semmit nem fogsz tudni, elkezdeni –mondtam
- Mindent a maga idejében –suttogta a fülembe

Ajkai először a nyakamat kényeztették, majd haladt felfelé az arcom felé, ahol – nem kisebb meglepetésemre – elkezdte lenyalni rólam a krémet. Zavaromba azt se tudtam, hogy mit csináljak, így Liam karjára raktam a kezemet.

- Le is tudom ám mosni –motyogtam
- Hm így sokkal jobb. Élvezetesebb –harapta meg az alsó ajkamat
- Sszz Liam! –löktem meg
- Bocsi, nem akartam fájdalmat okozni –hajolt újra közelebb és apró puszit adott az alsó ajkamra, ami megduzzadt kicsit a harapásától
- Még mindig fáj –néztem rá nagy szemekkel

Liam elmosolyodott, majd egy csókot adott engesztelésként, ami már jó volt kiengesztelésnek.

- Most már befejeztétek? Mert akkor kijöhettek –nevetett Harry az ajtóban állva
- Megyünk már –sóhajtott nagyot Liam majd leemelt a pultról
- Szerinted mennyit látott? –kérdeztem
- Nem tudom, tőle kitelik, hogy az egészet végigleste –nevetett Liam
- Csak a végét láttam, nem kell aggódni –nevetett Harry Niall mellett ülve
- Rosszalkodtatok? –nevetett Louis
- Louis! –csattantunk fel egyszerre Liam-el
- Ne aggódj! Macey odafönt van, Jane és Hannah fürdetik –mondta nevetve
- Olyan lökött vagy –vágtam hozzá egy párnát
- Most miért? Csak az igazat mondtam –kacsintott

Mielőtt válaszolhattam volna, megszólalt a telefonom, amiről azt se tudtam, hogy hol hagytam el. Kisebb kutatás után Zayn háta mögül előkerült és láttam, hogy a modellügynökségtől hívnak.

- Sam Samuels, tessék –vettem fel
- Ms. Samuels, Bryan Mills vagyok, a modellügynökségtől! Ne haragudjon, hogy ilyen késői órán zavarom, de sürgős ügyben keresem. –hadarta
- Nem zavar, miről lenne szó? –kérdeztem
- Először is engedje meg, hogy tegezzem, és ön is engem –javasolta
- Rendben, ahogy jó önnek –mondtam
- Szóval 1 hónap múlva lesz egy nagyon fontos divatbemutató, ahol neked és Eleanor-nak mindenképp már ott kell lennetek a kifutón. –mondta
- 1 hónap múlva? De hát én nem is tudok semmit –hebegtem
- Pontosan ezért hívom. Ha lehetséges holnap reggel gyertek be Eleanor-al, hogy minél hamarabb elkezdhessük az oktatásotokat. –magyarázta
- Értem. Hányra kellene ott lennünk? –kérdeztem
- 10 óra körül, ha az úgy megfelel. –ajánlotta
- Megfelel, akkor 10 óra. –bólintottam
- Találkozunk holnap. Jó éjszakát Sam! –köszönt el
- Jó éjszakát Mr….azaz Bryan –tettem le

Szembefordulva a többiek kíváncsi tekintetével találtam szembe magamat.

- Alig jöttél össze Liam-el, máris valami Bryan fazonnal csalod meg? Ráadásul az orra előtt dumálod le a randit? Na de Sam! –nevetett Louis
- Olyan hülye vagy –vágta fejbe Rebecca
- Köszi –nevettem
- Ki volt az? A modellügynökségtől? –kérdezte Zayn
- Igen, holnap be kell mennünk Eleanor-al, hogy elkezdjék az oktatásunkat –mondtam leülve Liam mellé
- Az komoly. Akkor most ti igazi modellek lesztek? –füttyentett Niall
- Úgy tűnik. Nem tudom –ráztam meg a fejemet
- Gratulálok kicsim! –csókolt meg Liam
- Aztán, majd ha híres leszel, remélem, szóba állsz majd velünk –mondta Harry
- Ti vagytok a világ legnagyobb hírességei, nem hiszem, hogy ilyesmitől tartanod kéne –nevettem
- Soha nem lehet tudni –sandított rám

A következő percben Macey rohant le pizsamában, és mezítláb az emeltről, és Liam ölébe vetette magát.

- Tiszta vagyok –jelentette be
- Látom jót fürödtél a lányokkal –pusziltam meg a fejét
- Igen, nagyon jó volt! –mosolygott
- Nem vagy álmos? –ölelte meg Liam
- Még nem. Egy kicsit még veletek szeretnék maradni –bújt Liam-hez
- Jól van, akkor nézzünk valamit –vetett fel Niall

Hosszas vita és tipródás után, a Harry Potter 3. részét választottuk, amit mindannyian szerettünk. A film végére Macey elaludt Liam ölében, én pedig egy párnának dőlve néztem nagy szemekkel a képernyőt. Jane és Hannah szintén elaludtak a fiúknak dőlve, és Harry félig lelógva a kanapéról szuszogott. Mikor megláttam majdnem elnevettem magam hangosan, soha nem értettem, hogy tud ilyen pózban elaludni.

- Gyere, vigyük fel a kis hercegnőt –állt fel Liam
- Rendben, fiatalok takarodó –nyújtóztam egyet miután felálltam
- Megyünk mi is, úgyis már a fele banda elaludt –emelték fel a lányokat és mindenki elindult a szobája felé
- Loki! Gyerek kiskutyám –hívtam a kis csöppséget, aki nagy farkcsóválás közepette követett minket

Megszokott volt, hogy Loki vagy Macey vagy a mi szobánkban alszik. Kicsi volt és még eléggé félős. Liam lefektette Macey-t az ágyba, majd miután betakarta Loki-hoz fordult.

- Nos, ma este hol alszol? –simogatta meg a fejét

Loki megnyaldosta a kezét és felugrott az ágyra, majd az ágy végében összegömbölyödött.

- Ez azt hiszem válasz a kérdésedre –öleltem meg
- Igen, szerintem is. Gyere, menjünk –lopóztunk ki a szobából

Átosontunk a szobánkba, és nagy nyüglődés közepette elmentünk lefürdeni. Liam kisebb győzködés után ismét rávett arra, hogy fürödjünk együtt. Eleinte nem akartam, de végül mégis a zuhany alatt kötöttünk ki. Jó érzés volt fél óra múlva bedőlni a puha ágyba, és élvezni Liam ölelését.

- Izgulsz a holnapi nap miatt? –simogatta a hátamat
- Kicsit. Amiatt jobban aggódok, hogy mit fog mondani a gyámhivatal –néztem fel rá
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Ígérem –csókolt meg
- Remélem, olyan jó lenne, ha minden simán menne –sóhajtottam
- Úgy lesz kicsim, biztos vagyok benne –ölelt szorosabban magához

Másnap a fiúk megint korán elmentek, most a stúdióba mentek, hogy az új album előkészületein dolgozzanak. Szerencsére a lányok aznap otthon maradtak, így Macey-t rájuk tudtam bízni. Eleanor átjött hozzánk, és úgy indultunk el. Az oda út szerencsére zökkenőmentes volt, azt beszéltük, hogy mennyire izgulunk és kíváncsiak vagyunk. Kicsit korábban érkeztünk, mint 10 óra, így egy 20 percet kellett várnunk arra, hogy megérkezzenek az oktatóink.

Meg kell hagyni, hogy nagyon kemény volt az egész. Először arra tanítottak meg minket, hogy milyen legyen a testtartásunk. Én egyszerűen csak úgy neveztem el, hogy a karót nyelt tartás. Persze csak akkor mondtam, mikor Eleanor hallotta. Utána megtanítottak minket a tökéletes járásra, ami a kifutón elengedhetetlen. Mind a ketten lapos talpú Converse cipőben voltunk, amit hamar lecseréltettek velünk magas sarkú cipőkre. Na, nem sima kis sarkúak voltak, legalább 10-15 cm volt azoknak a kínzó eszközöknek a sarka. Féltem tőle, hogy hasra esek, és előre levágódom a kifutóról, de szerencsére nem így lett. Kemény 6 órás gyakorlás után, végre tökéletes volt a tartásunk és a járásunk is, amiért hatalmas dicséret orkánt kaptunk. Szerencsére megkegyelmeztek nekünk, és azt mondták, hogy másnap folytatjuk, így végre elszabadultunk.

- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem sajog a lábam –mondtam a kocsiban ülve ismét
- Ne is mond, teljesen elgémberedett mindenem –masszírozta a nyakát Eleanor
- Végül is nem panaszkodhatunk, mi választottuk –nevettem
- De azt nem gondoltam, hogy ilyen kemény dolog lesz –kapcsolta be az övét
- Viszont nem adjuk fel, igenis megmutatjuk, hogy jók leszünk –néztem rá
- Pontosan! A kezdeti szenvedés egy idő után biztos el fog múlni –mondta optimistán
- Legalábbis reméljük –mondtam és mindketten elnevettük magunkat

Tényleg nagyon reméltem azt, hogy ez a modell munka összejöhet, és végre elérhetek valamit az életben. Valamit, amit tényleg akarok, és amire büszke lehetek. De nem utolsó sorban valamit, amivel bizonyíthatok a családomnak, hogy több vagyok, mint amire tartanak. És ez erőt adott nekem a folytatáshoz.

23. rész

Miután nagy nehezen sikerült kikeverednünk a szórakozóhelyről, elindultunk egy éjjel-nappali bolt felé, hogy bevásároljunk a bulihoz. Kicsit se volt feltűnő, hogy 5 fiú beszabadul a boltba, éjfélkor, és rohangálni kezdenek. A lányokkal követtük őket, és elkezdtük bepakolnia kosárba a szükséges dolgokat. Ha a fiúkon múlik, csak alkoholt vesznek, így mi raktunk üdítőket, energiaitalokat. Beletelt vagy fél órába, mire mindent megvettünk és a fiúk is előkerültek. Szerencsére hajnalban kihalt a bolt, így nem kellett a felismeréstől tartanunk. Amíg Liam és én fizettünk, a többiek a parkolóban azzal hülyültek, hogy beleültek a bevásárló kocsikba és egymást lökdösték. A pénztáros lány is észrevette és rosszallóan megrázta a fejét.

- Mindjárt elintézzük őket –mondta Liam
- Jaj, nem baj, csak olyanok, mint a gyerekek –nevette el végre magát
- Ez még a jobb pillanatuk –mondtam
- Sejtettem. Szeretem a zenéteket és sok videót láttam már. –mondta miközben visszaadta a visszajárót
- Esetleg szeretnél fotót? –kérdezte Liam
- Nem akarlak zavarni mikor a barátaiddal vagy –jött zavarba
- Ne butáskodj! –mondtam és már kértem is el a telefonját

Nagyon aranyos volt, láthatóan nagyon örült annak, hogy Liam ilyen közvetlen és aranyos volt vele. Sok képet készítettem róluk, majd kapott egy ölelést és két puszit, ami leírhatatlanul boldog mosolyt csalt az arcára. Ezután felvettük a maradék csomagokat és a többiek után mentünk. Bepakoltuk a holmikat, majd elindultunk hazafele. A többiek már a kocsiban elkezdték a tombolást, én pedig az üvegnek döntött fejjel bámultam a sötét tájat. Liam keze a lábamra csúszott és összekulcsolta az ujjainkat. Nem néztem rá, csak élveztem ujjai cirógatását a kezemen. Hallottam, hogy a fiúk meghívnak még pár embert a haveri körükből, tehát hatalmas embertömegre lehet majd számítani. Hazaérve kipakoltunk a lányokkal, míg a fiúk kicsit odébb tolták a bútorokat, hogy legyen helyünk. Bár Rebecca-nak és nekem nem sok kedvünk volt egy ilyen házibulihoz, azonban ezt nem kötöttük a többiek orrára. Mindenki más úgy be volt zsongva, hogy nem lett volna szívünk lelombozni őket ezzel. Előkészítettünk mindent, ami a bulihoz kellett és egy 20 perc után szállingózni kezdtek az emberek. Rebecca és én többnyire a konyhában maradtunk, hogy elkerüljük a nagy bemutatkozás részt. A fiúk nagyon jól érezték magukat, megérkezett Andy és Ed is, akik hoztak magukkal további embereket. Ed érkezésére én olyan izgatott lettem, mint még életemben soha. Imádtam Ed Sheeran-t, fantasztikus előadó volt! Jane ezt tudta rólam, és addig ügyeskedte a dolgokat, amíg össze nem kerültünk. Nagyon közvetlen és jó fej fiú volt, - bár mit vártam, hiszen ő Harry legjobb haverja -, kellemesen elbeszélgettem vele mindenféle dolgokról.

Nagy bánatunkra a fiúknak hamar feltűnt, hogy elbújtunk a konyhában, és kisvártatva felbukkantak az ajtóban.

- Hát ti mit csináltok itt? –álltak meg a pult másik felénél
- Beszélgetünk? –néztünk rájuk ártatlan szemekkel
- Vagy inkább bujkáltok. Mi a baj? –jöttek oda
- Nincs baj, csak kicsit félrevonultunk, ennyi –öleltem át Liam-et
- Biztos? –nézett rám gyanakvóan
- Öhm biztos –próbált megerősíteni Rebecca
- De azért a kedvünkért visszajöttök? –ölelte magához Zayn a barátnőmet
- Pe-persze –motyogta

Hamar a nappaliban találtuk magunkat, ahol minden szem ránk szegeződött szinte. Liam-hez bújtam és igyekeztem nyugodt maradni. Bemutatott jó pár haverjának, akik így elsőre egész jó fejnek tűntek. Mint kiderült jó pár régi lány ismerősei is eljöttek a fiúknak, akik elég kihívó ruhában táncoltak. Láttam, ahogy Jane lángoló tekintettel nézett egy pontba. Követtem a tekintetét, és amit láttam attól lefagytam, egy lány épp Louis-t próbálta meg elcsábítani. Mielőtt bármit is tehettem volna, Eleanor jött oda hozzám és húzott odébb.

- Valamit kéne tenni, vagy az a ribanc egész este lefoglalja Louis-t –mondta
- Na, várj, te most segíteni akarsz Jane-nek? –nevettem
- Igen! Őt kedvelem, de az csak egy…na, inkább nem mondok semmit –puffoggott
- Nem tudom, mi mit tudnánk tenni. Jane-nak kéne oda mennie –mondtam
- Akkor beszéljünk vele! –mondta és maga után húzott a tömegen keresztül
- Hali –huppantunk le mellé
- Sziasztok –erőltetett mosolyt az arcára
- Miért nem mész oda? –kérdezte Eleanor kertelés nélkül
- Minek? Láthatóan jól érzi magát –motyogta
- Egy fenét! –mondtam
- Hagyod, hogy egy ilyen csaj lenyúlja őt? –nézett rá Eleanor
- Mit tudnék tenni? A nyomába se érek! –mondta mire legszívesebben nyakon vágtam volna
- Ember, Louis érted van oda! Mutasd meg a csajnak, hogy mi a helyzet! –húztuk fel
- De, és ha nem fog menni? –kérdezte rémülten
- Nem olyan nehéz, főleg hogy Louis érted van oda –kacsintottam rá
- Jól van, egy próbát megér –mondta és elindult a tömegen keresztül
- Szerinted sikerülni fog neki? –kérdeztem
- Ha elszánt és nem hagyja magát, akkor igen –mondta Eleanor

Kicsit odébb mentünk, hogy láthassuk, miként alakulnak a dolgok. Louis arca szinte felragyogott, mikor meglátta Jane-t, és szikrát nem kapott, mikor hozzá simult majd szenvedélyesen megcsókolta. Eleanor-al összemosolyogtunk és láttuk, hogy a csaj felszegett fejjel elvonul. Leskelődésünkből, Liam zökkentett ki minket, aki bedugta a fejét közénk.

- Mit nézünk? –kérdezte
- Már semmit, végre összejöttek –mutattunk Louis és Jane páros felé
- Ideje volt. Már azt hittem soha nem jönnek össze –mosolyodott el
- Én is –mondtuk egyszerre
- Akkor most már elrabolhatom? –nézett Liam Eleanor-ra
- Persze. Csak nyugodtan –nevetett El
- Mi, de hova? –kérdeztem

Liam a hátsó kijárat felé vette az irányt, majd kimentünk a kicsit hűvös éjszakába. A hátsó teraszon volt kint egy hintaágy, amin most pokrócok és puha párnák sorakoztak egymáson. Kérdőn pillantottam Liam-re, aki csak megcsókolt és a hintaágyhoz vezetett. Elmosolyodtam mikor rájöttem, hogy mit is tervelt ki. Leült a hintaágyra, majd az ölébe húzott, a hátunk mögé párnákat pakolt, és magunkra terítette a vastag takarókat. Jól esően bújtam a mellkasához, ő pedig szorosan ölelt magához.

- Ez olyan édes –néztem fel rá
- Reméltem, hogy nem nézel hülyének, amiért egy buli kellős közepén találtam ki ezt –mondta
- Dehogy! Amúgy se volt kedvem bulizni –bújtam a nyakához
- Még nem mesélted, mi volt ma a modellügynökségnél –simogatta a hátamat
- Hát, úgy tűnik, hogy nem csak Eleanor lesz modell –mondtam
- Téged is szerződtetni akarnak? –kérdezte
- Úgy tűnik igen. A pasi kijelentette, hogy tökéletes lennék modellnek, és felvesz Eleanor mellé, mondván mi ketten tökéletes páros leszünk –mondtam
- Gratulálok kicsim! Ez fantasztikus –mosolygott majd megcsókolt
- Köszönöm. Bár nem tudom, hogy menni fog ez nekem egyáltalán vagy sem –bizonytalanodtam el
- Menni fog emiatt ne aggódj! –bíztatott
- Remélem. –hunytam le a szememet

Olyan jó érzés volt így kettesben ülni a csillagos ég alatt. Apával még régebben volt, hogy kifeküdtünk a kertbe és megtanította nekem az összes csillagképet, így az összeset felismerem. Liam-el megpróbáltuk megtalálni őket, és többé-kevésbé sikerült is megtalálni a többségét. Eltelt vagy 2 óra, mire elcsöndesedett odabent minden, és nem sokára Zayn, Rebecca, Louis és Jane jöttek ki hozzánk a teraszra.

- Vége a bulinak? –kérdezte Liam
- Aham. Harry és Eleanor elaludt, a többiek meg kiütötték magukat. Így véget vetettünk a bulinak –mondta Zayn
- Látom ti nagyon jól elvoltatok idekint –mondta Louis
- Csak egy kicsit kettesben szeretünk volna lenni –érvelt Liam
- Nem fagytatok meg? –húzta összébb magán Rebecca a kabátját
- Nem, mert takarók alatt vagyunk. De ott melletted a széken van még –mutattam mögé
- Oh, máris jobb –mondta miután Zayn magukra terítette a takarót
- Fázós banda –nevetett Jane
- Nem mindenkit fűt a friss szerelem –kacsintott rá Rebecca
- Azt akarod mondani, hogy 1 év múlva már nem fog fűteni? –nézett rá Jane
- Kiforgatod a szavaimat –vágott hozzá egy párnát
- Én? Dehogy! –nevetett és visszadobta a párnát
- Párnacsata! –kiáltotta el magát Liam és a többiekhez vágott egy-egy párnát

Időm nem volt ellenkezni vagy leállítani őket, máris egy hatalmas párnacsata alakult ki. Louis a lábamnál fogva húzott le Liam öléből, majd a földre tepert, rám ült és úgy kezdett el püfölni egy párnával. Szerencsére nálam is volt egy, így közelről tudtam védekezni és támadni. Láttam, hogy Zayn és Liam egymást püfölik, míg Jane és Rebecca mellettünk röhögtek.

- Ne csak ülj ott és röhögj, szedd le rólam a pasid –mondtam Jane-nak
- Megpróbálom, de nem ígérek semmit –mondta

Szegény lány annyit ért el, hogy Louis őt teperte le, és kezdte el csikizni. Erre Jane hangos visításba kezdett, Rebecca-val pedig a segítségére siettünk. Sajnos a fiúk közötti összetartás nagyobb volt, így ahogy ketten kezdtük el Louis-t csikizni, Liam és Zayn orvul ránk támadtak. A hangos visítozás, amit a teraszon leműködtünk, a többieket felébresztette és lecsalogatta.

- Mi a jó isten van itt? –állt meg az ajtóban egy kócos, kómás Harry illetve Eleanor
- Segítsetek –mondtuk egyszerre a lányokkal
- Inkább fejezzétek be ti is. –mondta Harry és leszedte rólam Liam-et
- A pillanat, amikor Harry a megfontoltabb, mint Liam! Ezt is megéltük! –kiabálta Louis
- Ne kiabálj már –vágott hozzá egy párnát Eleanor
- Nem játszunk, öljük meg az ex-et játékot –nézett rá Louis
- Akko fogd be és menj aludni visítozó vadrépa –mondta Eleanor és bement
- Hát, ha már így elzavartak minket, talán tényleg menni kéne aludni –állt fel Zayn
- Rendben, menjünk –kászálódtunk fel mindannyian

Bepakoltuk a párnákat és a takarókat a kanapéra, majd felmentünk a szobáinkba. Fáradtan dőltem el az ágyra, fejem alá húztam egy párnát és Liam-et néztem, aki egy gyors mozdulattal vált meg a felsőjétől. Beharaptam az alsó ajkamat, egyszerűen őrjítően nézett ki. Liam elkapta a pillantásomat és féloldalas mosoly jelent meg az arcán. Közelebb jött hozzám, majd felhúzott az ágyról és szorosan ölelt magához.

- Fürdesz velem? –kérdezte
- Te-tessék? –hebegtem
- Fürödj velem… kérlek –súgta a fülembe

Nagyot nyeltem és a szívem egyből hevesebben kezdett verni. Liam kezei az oldalamat, majd a csípőmet simogatták, végül megtalálta a ruhám cipzárját, és mikor látta, hogy nem ellenkezem lehúzta rólam a ruhát. Lassan lecsúszott a bokámhoz, én pedig kiléptem belőle, és ott álltam előtte fehérneműben. Éreztem, hogy elvörösödök és lehajtottam a fejemet, hogy titkoljam előtte. Liam egy puszit adott a fejemre, majd ismét magához ölelt. Kezeim izmos hátán pihentek, és égető érzést éreztem az iránt, hogy végig csókolgassam a mellkasát. Gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot, és követtem őt a fürdőbe. Lassan megszabadított az összes ruhámtól, majd mikor a sajátjai is az enyémen hevertek egy csinos kupacban, beállt a zuhany alá. Felém nyújtotta a kezét, majd némi habozás után elfogadtam és beléptem mellé a zuhanykabinba. Élveztem a helyzetet, de mégis rettentő zavarban voltam. Igaz Liam-el már egyszer lefeküdtem, de az teljesen más volt. Ott tudtam magam takarni, és a szobában is csak félhomály volt. De itt, nem esélyem se volt erre. Liam elvette a szivacsot mellőlem, ráöntött egy keveset a tusfürdőmből, és elkezdett átdörzsölni. Az arcom a miatt lángolt, hogy zavarban voltam, azonban a testem többi része, az érintésétől lobbant lángra. Miután végzett, lemosta rólam a tusfürdőt, és a kezei követték a víz nyomát a testemen. Mikor már teljesen habmentes voltam, felé fordultam és én következtem a mosdatásban. Azt hittem jobban zavarban leszek, de nagyon élveztem. Élveztem minden egyes tökéletes porcikáját átdörzsölni, majd lemosni vízzel. A fürdés közel egy órásra sikeredett, de minden percét imádtam.

Lefekvés után még egy kicsit beszélgettünk, majd hamarosan elnyomott mindkettőnket az álom.

Másnap fél egy körül keltem fel, és oldalra fordulva láttam, hogy Liam már nincs mellettem. Hunyorogva néztem körbe a szobába, majd elcsoszogtam a fürdő felé, hogy rendbe szedjem magam. Épp a fogamat mostam, mikor a telefonom csörögni kezdett. Hosszas keresgélés után előtúrtam a táskám aljáról és láttam, hogy Macey az. Gyorsan kiöblítettem a számat és felvettem.

- Szia, prücsök –szóltam bele
- Sam anyáék itt vannak! –mondta
- Ne is folytasd! Mindjárt ott vagyok! –mondtam és már rohantam is felöltözni

Magamra kaptam a ruháimat, felnyaláboltam a telefonomat és már rohantam is le a lépcsőn. Gondoltam, hogy egy hamar nem fogják feladni, de hogy ilyen kitartóak legyenek, nem számítottam rá. A többiek kérdezősködésére csak annyit mondtam, hogy sietnem kell. Felkaptam a kabátomat, belebújtam a cipőmbe és már rohantam is. Futva tettem meg az utat Liam szüleinek a házáig, és mikor megláttam Liam kocsiját, rögtön rossz érzésem támadt. Szerencsére tudtam, hogy az ajtó nyitva van, így kopogás nélkül rohantam be. A nappaliban ott találtam mindenkit, még anyát is. Egy emberként kapták felém a fejüket és láthatóan meglepődtek.

- Na, már csak te hiányoztál –morogta a tesóm
- Elmondaná, valaki mégis mi folyik itt? –kérdeztem
- Egyértelmű nem? Elviszem Macey-t –fordult felém a bátyám
- Csak szeretnéd elvinni, de a gyerek marad velem –mondtam
- Minek? Hogy esténként lepasszold idegeneknek, hogy együtt hancúrozhassatok? –kérdezte gúnyosan anya
- Nem idegeneknél volt és nem passzoltam le. –mondtam
- Nem érdekel, mit csinálsz, velem jön! –vette át újra a szót a bátyám
- Látom az idő múlásával a felfogó képességed igen meggyengült –néztem rá
- Mégis mit akarsz? Nem lehetsz a gyámja, nem engedik, hogy nálad maradjon –mondta lekezelően
- Nála nem, de nálam igen –mondta Liam
- Még csak az kéne, hogy az unokám nálad legyen! –mondta anya
- Már pedig így lesz. Beadta már a szükséges papírokat, hogy ő legyen Macey gyámja –öleltem át
- Nem fognak alkalmasnak találni rá! –nevetett anya
- Asszonyom, a világon bármit meg tudok adni Macey-nek, tisztességes munkám van, csodálatos barátnőm és több otthonom is, ahol tudom biztosítani azt a nyugalmat, amire a kislánynak szüksége van. Valóban ezt gondolja? –állta Liam anya tekintetét
- Csak egy felelőtlen kölyök vagy! –lépett közelebb
- Nagykorú vagyok, nincs akadálya a dolognak –válaszolta Liam
- Azt hiszem ennek itt és most lesz vége. Kérem, távozzanak! –mondta Geoff
- Nem megyek sehova az unokám nélkül! –makacskodott anya
- Ez az én házam, és most megkérem, hogy távozzanak! –emelte meg a hangját Geoff
- Ezzel még nincs vége testvérkém! –mondta a bátyám mielőtt távoztak

Nagyot sóhajtottam, miközben próbáltam megnyugodni.

- Macey hol van? –fordultam Karen felé
- Liam régi szobájában –mondta én pedig felrohantam az emeletre

Belépve a szobába, Macey-t az ágyon találtam és láthatóan meg volt rémülve.

- Gyere ide kicsim –öleltem magamhoz
- Elmentek? –kérdezte
- Igen el, és ne aggódj. Nem hagyom, hogy elvigyenek –mondtam

Liam lépett be a szobába, majd megállt az ágy végében. Macey felé nyújtotta a kezét, majd leült mellénk, és mindkettőnket szorosan megölelt. Macey-t az ölébe emelte, én pedig oldalról bújtam hozzájuk. Karen és Geoff az ajtóban álltak és mosolyogva nézték, ahogy összebújtunk az ágyon ülve. Szerencsére Macey hamar megnyugodott, így összeszedtük a cuccait, megköszöntük Liam szüleinek, hogy vigyáztak rá, majd elindultunk haza.

- Mit szólnál Macey, ha vennénk egy kutyust? –kérdezte Liam
- Úú az szuper lenne! –lelkesedett fel
- Jól meggondoltad? –néztem rá
- Persze! Akkor indulás megvenni az első kis kedvencünket –mondta és én csak mosolyogtam a gyermeki lelkesedésükön

Ráment a fél napunk, mire megvettük a tökéletes kutyust, aki mindkettejüknek tetszett, és akibe mindketten elsőre beleszerettek. Végül egy nagyon édes alaszkai Klee Kai kutyust választottak, amely hasonlított egy husky kutyusra, mégsem volt teljesen az. Nagy gomb szemei voltak, és békésen szuszogott Macey ölében. Hazaérve vidáman nyargaltak be mind a hárman a házba, én pedig mögöttük sétáltam. A többiek rögtön körberajongták a kis jövevényt, majd nevet kezdtek el neki keresni. Sok név felvetődött, de egyik sem tetszett senkinek igazán.

- Mi lenne, ha Loki lenne a neve? –kérdezte Liam
- Jól hangzik, akkor legyen az a neve! –mondtuk helyeslően
- Akkor üdv Loki a nagy 1D családban –emelte fel Liam a kutyust mire az vidáman ugatott egyet  

Mosolyogva ültem le Eleanor mellé és néztük, ahogy Liam és Macey Loki-val játszik.